Mindfulness, erdőmerülés és társai – hogyan sétáljunk másképp?
Az ősz, és különösen a tél, nem éppen a legnépszerűbbek, ha kutyasétáltatásról van szó. Pedig éppen ilyenkor lenne kiemelten fontos, hogy több időt töltsünk a szabadban testmozgással. A téli lehangoltság és a szezonális depresszió tünetei sok gazdit és kutyát is érintenek. Ennek megelőzésére pedig az egyik legjobb a rendszeres testmozgás a szabadban. Jó, jó, de hogy jön a kutyasétáltatáshoz a mindfulness? Hogy kedvet csináljunk a kimozduláshoz, az alábbiakban eláruljuk, hogyan sétáljunk tudatosan. Azaz, olyan módon, hogy ne csak a testi, hanem a lelki egészségünk is profitáljon.
A legtöbb kutya természetéből fakadóan szeret elidőzni, és teljes mértékben ki akarja élvezni a környezet adta lehetőségeket. Ha egyik helyről a másikra siettetjük őket, akkor a felfedezést rövidre zárjuk, ami felesleges stresszt és szorongást okozhat. Ehelyett fontos, hogy „hagyjuk a kutyáinkat kutyának lenni”, és adjuk meg nekik a szabadságot, hogy kövessék veleszületett kíváncsiságukat.
Egy rövid távot sétálni és megszagolni mindent, amit meg akar szagolni, sokkal hasznosabb a kutya idegrendszerének, mint gyorsan ötször akkora távolságot megtenni. A sniffari, vagy szagséta végezhető városi környezetben éppúgy, mint a természetben. Közben pedig nekünk is akad idő lelassulni, jelen lenni. Az emberi idegrendszer is túlterhelt, hiszen napi szinten rengeteg inger éri. A lassulás, a mindfulness, azaz a tudatos jelenlét során nem átrohanunk az ingerrengetegen, hanem olyan szintre lassulunk, amit az érzékeink fel bírnak fogni. Ez önmagában is pihentető.
Ha hagyja, hogy kutyája nyugodtan felfedezze a környezetét, az segít abban is, hogy új örömforrásokat és meglepetéseket találjon. Tehát legközelebb, amikor a kutyusod szaglászással vagy a fűben hempergéssel van elfoglalva, állj meg te is. Szánj rá egy pillanatot, hogy megfigyeld a saját környezetedet. A kutyák csodálatos mindfulness tanítók lehetnek, ha hagyjuk, hogy ők vezessenek minket.
A shinrin-yoku, magyarul erdőfürdő vagy erdőmerülés, az a japán gyakorlat, amikor lassan és tudatosan sétálunk az erdőben. A cél, hogy mind az öt érzékszervünket igénybe vegyük.
Kimutatták, hogy az embereknek a stressz csökkentésétől kezdve az immunrendszer támogatásáig sok mindenben segít – és a kutyák számára is resztoratív hatású lehet.
Egyszerűen lassíts le a következő erdei sétátokon. Ahelyett, hogy egy bizonyos célt tűznél ki, ahová oda akarsz érni, vagy éppen egy időtartamot szabnál meg, egyszerűen merülj el. Figyeld meg a körülötted lévő tájat – a lombkoronán átcsorgó fénymintáktól kezdve a helyi fák, az avar illatáig.
Figyelj a légzésre. Ha felületes vagy egyenetlen, vegyél néhány mély levegőt, és kétszer annyi ideig lélegezz ki, mint amennyi ideig a belégzés tartott. Ahogy ellazulsz, észreveheted, hogy a belégzés és a kilégzés közötti váltásnál enyhe szünetet tartasz. Pihenj meg ebben a szünetben. Hagyd, hogy a gondolatok áramoljanak. Ez az áramlás segít a tudatos jelenlét megtalálásában. Ha úgy érzed, ez ilyen könnyen nem fog menni, egy tempósabb séta vagy kocogás után próbálj „megérkezni”. Ha kutyád kezdetben nyugtalan, türelmetlen, ne add fel. A te nyugalmad rá is át fog ragadni, és együtt élvezhetitek a közös időt.