A segítő viselkedés nemcsak az emberek sajátja lehet. Az ELTE Etológia Tanszékének és a HUN-REN–ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoport kutatói azt vizsgálták, hogyan reagálnak a kutyák, a macskák és a kisgyerekek, amikor egy közeli személy elveszett tárgyat keres. Az eredmények szerint a kutyák meglepően hasonlóan viselkedtek a 16–24 hónapos gyerekekhez.

A kutyák bekapcsolódtak a keresésbe

A kutatás során a gazda vagy a szülő egy olyan tárgyat keresett, amelyet a kutya, macska vagy egy gyermek korábban látott elrejteni. A keresgélő személy nem kért segítséget, csupán láthatóan próbálta megtalálni az eltűnt tárgyat. A kutatók azt figyelték meg, hogyan reagálnak erre a helyzetre az alanyok. Váltogatják-e a tekintetüket a tárgy és a gazda között, odamennek-e a tárgyhoz, vagy akár megpróbálják-e eljuttatni azt a kereső személyhez.

A kutyák többsége aktívan részt vett a keresésben. Több mint háromnegyedük mutatott valamilyen segítő viselkedést, pedig egyikük sem kapott jutalmat ezért, és nem is voltak hasonló feladatokra kiképezve. Ráadásul a keresett tárgy, egy egyszerű mosogatószivacs, nem volt különösebben érdekes számukra.

A macskák figyeltek, de nem segítettek

A macskák ugyanúgy észrevették a gazda szokatlan viselkedését, mint a kutyák vagy a kisgyerekek. A legtöbb esetben azonban nem kapcsolódtak be a keresésbe. Kivételt jelentett, amikor a saját kedvenc játékukat vagy élelmüket rejtették el. Ilyenkor nagyobb érdeklődést mutattak, ami arra utal, hogy a feladatban való részvételüket elsősorban a saját motivációjuk befolyásolja. A kutatók hangsúlyozzák, hogy ez nem jelenti azt, hogy a macskák önzők lennének. Sokkal inkább arról van szó, hogy kevésbé érzik szükségét annak, hogy bekapcsolódjanak az ember tevékenységeibe.

Az evolúcióban keresik a magyarázatot

A szakemberek szerint a különbség hátterében a két faj eltérő evolúciós múltja állhat. A kutyák ősei társas életet éltek, és a háziasítás során évezredeken keresztül az emberrel való együttműködés jelentett előnyt számukra. A macskák ezzel szemben magányos őstől származnak, és feltételezhetően öndomesztikáció útján kerültek közel az emberhez. Emiatt az emberekkel való együttműködés jóval kisebb szerepet játszott fejlődésükben.

A kutatás eredményei segíthetnek jobban megérteni, hogyan alakult ki a segítő viselkedés és az együttműködés az ember közvetlen környezetében élő társállatoknál. A válasz pedig arra is magyarázatot adhat, miért reagál olyan eltérően egy kutya és egy macska, amikor úgy tűnik, hogy szükség lenne egy segítő mancsra.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: ELTE Etológia 

The post A kutyák segítenének, a macskák inkább figyelnek appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Forrás: https://www.kinship.com/news/cats-mirror-each-expressions-study?utm_campaign=linkinbio&utm_source=instagram&utm_medium=social-organic&utm_content=www.instagram.com/p/DXpV-IqAbTM Kép: Photo by Roberto Chiarizia: https://www.pexels.com/photo/two-calico-cats-facing-each-other-outdoors-34759636/

The post Utánozzák egymást a macskák? Több bennük az empátia, mint gondolnánk appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

Nemcsak a közös séták és a feltétel nélküli szeretet miatt érezzük jobban magunkat a kutyánk mellett. Egy új kutatás szerint a kutyák a mikrobiomunkat is megváltoztathatják, ami hatással lehet a viselkedésünkre és a mentális jóllétünkre. A vizsgálatot Takefumi Kikusui és munkatársai végezték az Azabu University kutatóiként.

Kutyás tinédzserek kevésbé voltak visszahúzódók

A kutatók 343, Tokióban élő, 12–14 éves fiatal adatait elemezték. A kérdőíveket a gondviselők töltötték ki, és olyan kérdésekre válaszoltak, mint hogy a gyerek mennyire magányos, agresszív vagy mennyire jön ki a társaival. A résztvevők mintegy harmada élt együtt kutyával. Az eredmények szerint a kutyás fiatalok átlagosan kevésbé voltak társaságkerülők, és ritkábban mutattak agresszív viselkedést. A kutatók figyelembe vették az olyan befolyásoló tényezőket is, mint a nem, vagy a család anyagi helyzete. A nyálminták elemzése azt is kimutatta, hogy a kutyát tartó fiataloknál nagyobb arányban voltak jelen bizonyos Streptococcus baktériumfajok. Ezeket korábban összefüggésbe hozták az alacsonyabb depressziós tünetekkel.

Egérkísérlet igazolta a kapcsolatot

A vizsgálat legérdekesebb része az „állatkísérlet” volt. A kutatók három kutyatartó és három nem kutyatartó ember szájüregi mikroorganizmusait ültették át csíramentes egerekbe. A székletminták alapján igazolták, hogy a baktériumok eljutottak az egerek bélrendszerébe. Az ezt követő hetekben az egerek viselkedését több teszttel is vizsgálták. Azok az állatok, amelyek kutyatartóktól származó mikrobákat kaptak, gyakrabban próbáltak segíteni egy csapdába esett társukon. Többet rágták a csövet, és gyakrabban dugták be az orrukat a nyílásokon. Ez empatikusabb viselkedésre utal. Egy másik tesztben ezek az egerek többször közeledtek egy ismeretlen egérhez is, ami nagyobb társas nyitottságot jelez.

A jövőben akár probiotikum is készülhet

A szakértők szerint a kutyákkal való szoros kapcsolat során folyamatosan találkozunk az állat mikroorganizmusaival. Ezek a baktériumok a bélrendszerbe jutva gyulladáscsökkentő anyagokat termelhetnek, amelyek kedvezően hatnak a mentális egészségre.

A kutatás még korai szakaszban van, és más országokban is szükség van hasonló vizsgálatokra. A cél az lehet, hogy egyszer olyan probiotikumokat fejlesszenek, amelyek a kutyatartás jótékony mikrobiológiai hatását utánozzák. Addig azonban marad a legegyszerűbb recept: egy közös játék, egy séta, és a mindennapi kapcsolat a négylábú társunkkal.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: iscience

The post A kutyák a bélflóránkon át is formálják a viselkedésünket appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

The post Tíz érdekes kutyapszichológiai tény, amiről sokan nem tudnak appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

A fülpozíció rengeteg információt árulhat el arról, hogy a kutyád mit érez vagy mire figyel éppen. A kutyák füle azonban igencsak különböző, és a fajták között is nagy eltérések vannak. A fül mozgásának és helyzetének értelmezése néha bizony kihívást jelenthet a gazdiknak. Az alábbiakban bemutatjuk a leggyakoribb fülpozíciókat és azok jelentését, hogy jobban megérthesd kedvenced testbeszédét.

Semleges fülpozíció – A nyugalom jele

Amikor a kutyád nyugodt, a fülei természetes, semleges pozícióban állnak. Ez a pozíció minden fajtánál másképp nézhet ki. Egy álló fülű kutyánál a fülek lazán felfelé mutathatnak, míg egy lógó fülű kutyánál egyszerűen kényelmesen lógnak, anélkül, hogy a fejhez simulnának. A semleges fülpozíció azt jelzi, hogy a kutyád nyugodt, magabiztos, és nem érzi magát fenyegetve vagy izgatott állapotban.

Ez az állapot általában a kutya teljes tartásán is megmutatkozik. A nyugodt kutya teste laza, farka természetesen lóg vagy lassan csóvál. Az ilyen fülpozíció ideális állapotot jelez, amikor a kutyád jól érzi magát.

Hegyezi a fülét

Amikor a kutyád fülei előre szegeződnek, az azt jelzi, hogy valami felkeltette az érdeklődését. Ez a fülpozíció gyakran kíséri azt a pillanatot, amikor éppen megpróbálja értelmezni a környezetében történő eseményeket. Például egy hirtelen zaj, egy szokatlan mozgás vagy egy érdekes illat azonnal arra készteti, hogy füleit hegyezze és teljes figyelmét az ingerre irányítsa. Sok kutya ilyenkor nemcsak a füleit mozgatja, hanem a fejét is enyhén oldalra billentheti, ami a kíváncsiság egyik legaranyosabb jele. Ez a testbeszéd arra utal, hogy a kutyád nem érzi magát fenyegetve, csupán izgatottan próbálja megérteni, mi történik körülötte.

Figyelmeztető vagy aggódó fülek – Az éberség jele

A figyelmeztető fülek egyértelmű jelei annak, hogy a kutyád éber állapotban van. Ilyenkor a fülek előre szegeződnek, de a testbeszéd már nem olyan nyugodt, mint az érdeklődő fülek esetében. Testtartása feszesebb lehet, szemei figyelmesen követik az inger forrását, és szája zárva van. Ez a viselkedés gyakran arra utal, hogy a kutyád még bizonytalan, és próbálja eldönteni, hogy barátságos, közömbös vagy éppen fenyegető az adott helyzet.

Általában új környezetben, idegenek közelében, vagy olyan zajok hallatán fordul elő, amelyek nem megszokottak a kutya számára. Ilyenkor fontos, hogy te is figyeld a kutyád testbeszédének többi részét, és segíts neki abban, hogy nyugodtabb állapotba kerüljön.

Mozgó fülek – A bizonytalanság kifejezése

Amikor a kutyád fülei állandóan mozognak és pozíciót váltanak, az általában bizonytalanságra utal. Ilyenkor a kutya próbálja feldolgozni a környezetéből érkező ingereket, és megérteni, hogy mit kellene éreznie vagy tennie. Ez az állapot általában akkor figyelhető meg, amikor a kutya olyan helyzetben van, amely számára szokatlan, vagy többféle inger érkezik egyszerre. Ez a mozgó fülpozíció jelzi, hogy a kutyád figyelmes és aktívan dolgozik azon, hogy megértse, mi történik körülötte. A kutyád testtartása ilyenkor szintén sokat elárulhat: ha laza, akkor inkább kíváncsi, ha azonban feszült, akkor valószínűleg ideges vagy kissé aggódó.

Hátrafelé lapult fülek

Amikor a kutyád fülei szorosan a fejéhez simulnak, ez gyakran boldogságot vagy alázatot jelent. Ez a testbeszéd leginkább akkor figyelhető meg, amikor a kutya barátságos, és azt próbálja kifejezni, hogy nem jelent veszélyt. Ilyenkor a kutya teste lazább, a farka valószínűleg gyorsan csóvál, és akár a teljes testével is mozoghat, jelezve, hogy örül a jelenlétednek.

Azonban ez a fülpozíció nem mindig pozitív érzelemről árulkodik. A leszegett fülek idegességet vagy félelmet is jelezhetnek, különösen akkor, ha a kutya testtartása feszült, farka behúzott, és a mozdulatai lassúak vagy visszafogottak. Az érzelmek pontos értelmezéséhez mindig figyelj a kutya teljes testbeszédére.

Erősen hátracsapott fülek – A félelem és stressz jele

Az erősen hátrahúzódó fülek egyértelműen félelmet vagy súlyos stresszt jeleznek. Ilyenkor a kutya minden izma feszült, teste alacsonyabb pozícióban van, és esetenként elkerülő viselkedést is mutathat, például elfordítja a fejét vagy behúzza a farkát. Ez a testbeszéd azt üzeni, hogy a kutyád rendkívül kényelmetlenül érzi magát, és valószínűleg támogatásra vagy biztonságérzetre van szüksége. Általában olyan helyzetekben figyelhető meg, amikor a kutyát fenyegetve érzi magát, például idegenek közeledésekor. Vagy hangos zajok hallatán. Ilyenkor fontos, hogy türelmesen és óvatosan közelíts hozzá, hogy ne növeld a stresszét.

Kutyád fülének állása rengeteg információt árul el az érzelmi állapotáról és a gondolatairól. Ha megtanulod értelmezni ezeket a jeleket, sokkal jobban megértheted kedvenced viselkedését, és segíthetsz neki, hogy magabiztosabban és boldogabban éljen veled. A fülek állását azonban soha ne értelmezd magában, mindig figyeld meg a teljes testtartást is.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: Dogtime

The post Mit üzen a kutyád füle? appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

A leggyakrabban pedig éppen mi, gazdik hozzuk őket kellemetlen helyzetbe. Fontos megérteni, hogy mi váltja ki a kutyákban ezt az érzést, és hogyan kerülhetjük el, hogy akaratlanul is stresszeljük négylábú barátainkat. Nézzük a 10 leggyakoribb dolgot, ami kifejezetten idegesítheti a kutyákat.

1. Szemezés

Bár a gazdik gyakran szeretnek a kutyájuk szemébe nézni, ez nem mindig pozitív élmény az állat számára. A közvetlen szemkontaktust a kutyák kihívásként érzékelhetik, ami fenyegető lehet számukra. Ha kutyád elfordítja a tekintetét, érdemes tiszteletben tartani, és kerülni a hosszas szemezést.

2. Ölelgetés

Az emberek számára természetes az ölelés, de a kutyák nem értelmezik ezt szeretetként. Egy szoros ölelés számukra korlátozó és akár fenyegető is lehet. Ha kutyád nem lazul el az ölelésben, hanem merev marad vagy el akar húzódni, akkor érdemes az ölelgetést hanyagolni.

3. Személyes tér megsértése

A kutyáknak szükségük van saját személyes térre, ahová visszahúzódhatnak, ha szükséges. Nem minden kutya érzékeny erre, de a legtöbb kutyának fontos a személyes tér. Ezt pedig egyszerűen meg tudjuk teremteni számára, ha nem zaklatjuk saját kis kuckójában, ágyában, vagy házában.

4. Nem engedjük szimatolni őket

A séták során a kutyák a környezetük szagait használják a világ felfedezéséhez. Ha nem hagyjuk őket szimatolni vagy felfedezni, frusztrálttá válhatnak. A séta számukra nemcsak mozgás, hanem az érzékszervi stimuláció ideje is, ezért érdemes hagyni, hogy kedvük szerint szimatoljanak.

5. Szabálytalan napirend

A kutyáknak nagyon fontos a napi rutin. Ha nem tartjuk be az étkezési és sétáltatási időpontokat, stresszt és szorongást okozhatunk nekik. Az állandó napi rutin segít nekik biztonságban érezni magukat, és ha ez felborul, idegessé és zavarttá válhatnak.

6. Túl sok vagy túl kevés figyelem

Egyes kutyák szeretik a figyelmet, mások viszont inkább a nyugalmat részesítik előnyben. Ha túl sok figyelmet adunk nekik, vagy éppen ellenkezőleg, elhanyagoljuk őket, az irritálhatja őket. Fontos, hogy megértsük kutyánk egyedi igényeit, és aszerint alakítsuk ki a vele való kapcsolatot.

7. Amikor ugratjuk őket

Szinte mindannyian csináltunk már úgy, mintha eldobnánk a labdát, hogy lássuk, hogyan reagál a kutyánk. Bár számunkra ez az ugratás ártalmatlannak és viccesnek tűnhet, a kutyák számára rendkívül bosszantó lehet. Ők nem értik az ugratás fogalmát, és csak szeretnének játszani veled. Az alkalmi „félrevezetés” segíthet, hogy a kutyád agya dolgozzon, de nem szép dolog rendszeresen átverni őket.

8. Kiabálás

A kutyák nem értik, hogy miért kiabálunk rájuk, de érzékelik az érzelmi tónusunkat. A kiabálás rendkívül stresszes és félelmetes lehet számukra. Ráadásul nem is hatékony módszer a viselkedés korrigálására. Sokkal eredményesebb a pozitív megerősítés használata a büntetés helyett.

9. Nem figyelünk rájuk

A kutyák társas lények, akik általában élvezik a gazdáikkal töltött időt. Ha nem adunk elég figyelmet nekik, az szorongást és problémás viselkedést válthat ki. A rendszeres közös időtöltés, játék és figyelem kulcsfontosságú a boldog kutya-gazdi kapcsolathoz.

10. Kellemetlen helyzetekbe kényszerítés

A legtöbb gazdi felismeri, ha a kutyája nem akar valamit megcsinálni. Ilyenkor a kutya „fékez”, és nem hajlandó együttműködni abban, amit rá akarsz erőltetni. Ha mégis rákényszeríted az adott tevékenységre, nemcsak idegesíted, hanem a kapcsolatotokat is károsíthatod. Soha ne erőltesd a kutyádat félelmetes helyzetbe. Ehelyett fokozatosan szoktasd hozzá az adott helyzethez, lassan növelve a számára kellemetlen ingerrel való találkozást.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: Dogster

The post 10 dolog, amivel akaratlanul is idegesítjük a kutyánkat appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

A kutyák bizonyos része egy szirénázó mentőautó hallatán maga is „szirénázásba” kezd.  Egyéb más magas, vagy szokatlan hang esetén is gyakran vonyítnak. Nem mindegyik kutya csinálja, vannak akik teljesen figyelmen kívül hagyják az ilyen jellegű hangokat. De vajon mi lehet az oka ennek a viselkedésnek?

A sziréna hangja becsaphatja a kutyát

Egyértelműen bizonyított magyarázata nincs a dolognak, de a szakértők két elmélettel is előálltak már a szirénázás-vonyítás összefüggéssel kapcsolatban. Az egyik elmélet szerint a kutyák összetéveszthetik a szirénát egy másik kutya hangjával. Vagyis tulajdonképpen azt gondolják, hogy egy másik kutya vonyít valahol elég hangosan és keservesen. Ez pedig arra készteti őket, hogy vonyítással próbáljanak kommunikálni és társaságot nyújtani az általuk magányosnak vélt, vagy bajban lévő kutyatársuknak. Ez pedig ösztönös viselkedés, amit még farkas őseiktől örököltek. A farkasok ugyanis a vonyítást kommunikációs és navigációs eszközként használják. Mivel a kutyák társas falkaállatok, ezeket a hangokat potenciális falkatagok jelzéseiként is értelmezhetik, vagy felhívásra valamilyen  közös tevékenységhez való csatlakozásra.

Veszély a láthatáron!

Egy másik elmélet szerint a kutyák a szirénát potenciális fenyegetésként érzékelik. Ezért vonyítanak, hogy ezzel figyelmeztessék gazdájukat. Úgy gondolják, hogy vonyításukkal sikeresen elriaszthatják az észlelt veszélyt. Bizonyára azt is észrevetted már, hogy ha egy kutya elkezd vonyítani a hallótávolságon belül lévő kutyák is rákezdenek. Ahogy pedig a sziréna távolodik, szépen sorban elhallgatnak. Ilyenkor valószínűleg úgy gondolják, hogy elriasztották a veszélyt. Vagy ha az első elméletet vesszük figyelembe, akkor a másik „vonyító” kutya (a sziréna) elment és már nem tudnak vele kommunikálni.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: dogtime

The post Miért vonyítanak a kutyák a sziréna hangjára? appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

A legtöbb gazdi tudja, hogy a kutyák ugyanúgy átélhetnek stresszt, ahogy mi, emberek is. A stressz egy fiziológiás folyamat, azaz biológiai, idegrendszeri alapjai vannak. Legtöbbször valamilyen félelmet keltő vagy kontrollálhatatlan szituáció okozza, amikor a következmények nem kiszámíthatók. Ilyen esetben bizonyos testi reakciók indulnak be: felgyorsul a szívverés, adrenalin termelődik, izgalmi állapotba kerül a szervezet. A külső szemlélő számára látható stresszjelek jelennek meg.

Amikor ilyen állapotba kerülünk, az gyakran még bennünk, emberekben sem tudatosul. A kutyák esetében pedig még nem is biztos, hogy beszélhetünk egyáltalán tudatról, azaz olyan működésről, mely során az egyén rálát a saját állapotára. Hasonlóan ahhoz, ahogy egy kisgyermek esetében (ahol a tudatelmélet még nem alakul ki), a szülő dolga, hogy a gyermeket kihozza a stressz állapotból, a kutyák esetében ez a gazdi feladata. Ehhez persze nem árt, ha ismerjük a stresszjelek típusait.

A stresszre alapvetően háromféle választ adhat egy élőlény: ezek az úgynevezett üss vagy fuss reakciók, illetve a lefagyás (fight, flight or freeze). Ezek közül a kutyák esetében a „fight” választól tartunk leginkább, hiszen ez harapás vagy támadás formájában nyilvánul meg. Ez azonban csak a jéghegy csúcsa, illetve, a létra teteje.

A stresszjelek létrája

A harapást (legtöbbször) megelőzik olyan stresszjelek, amelyek figyelmeztetnek arra, hogy a kutya stresszt él át. Ezt először olyan apró jelekből láthatjuk, mint az intenzív pislogás, az orr/száj nyalogatása, az ásítás. A fej elfordítása vagy a teljes testtel való elfordulás és a „mancsolás” már láthatóbb jelek. Ha kutyánk kisétál egy helyzetből, az is beszédes.

Nagyobb stresszre utal a fülek hátracsapása és a farok behúzása. Az összegörnyedt testtartás és a hanyatt fekvés (ha a farok be van húzva és a kutya testtartása merev) egyértelműen azt jelenti, hogy „ki szeretnék jönni a helyzetből, hagyj békén, kérlek”.

Sajnos, ha nem jól értelmezzük a jeleket, és ennek ellenére is fenntartjuk a stresszhelyzetet, akkor jönnek a direktebb jelzések: morgás, odacsípés és harapás.

Az alábbi videóban olyan jeleneteket válogattak össze, amelyekben kutyák enyhe-közepes stresszreakciókat mutatnak a gyerekek közeledésére. Bár a szülők, akik az eredeti videókat készítették valószínűleg nem értelmezték ezeket stresszjeleknek, hiszen bizonyára azonnal véget vetettek volna a helyzetnek.

Természetesen nem csak kisgyerekek, hanem idegenek vagy más kutyák közeledése is okozhat stresszt. Ezért fontos, hogy felismerjük és helyesen értelmezzük kutyánk testbeszédét – amivel nekünk üzen: „vess véget kérlek ennek, hogy ne nekem kelljen”.

Egy jel nem jel. A stresszre utaló jelek egy része, leírás alapján, hasonlíthat más, kedveskedő gesztusokhoz is. Az arcon nyalás vagy a hanyatt fekvés például jelezhet örömöt – ebben az esetben azonban a kutya egész testtartása laza, oldott. Érdemes megfigyelni saját kutyánkat és könnyen megtanulhatjuk, mikor mit akar kommunikálni felénk.

Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Forrás: Patricia McConnel PhD. – The Other End of the Leash; Kép: Photo by Ylanite Koppens: https://www.pexels.com/photo/adult-white-and-black-jack-russell-terrier-612813/

The post A stresszjelek létrája – a legapróbb jelektől az agresszív viselkedésig appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

The post A kutyák képesek olvasni a gondolatainkban appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

The post 4 dolog, amit a gazdik csinálnak, de a kutyák nem szeretik appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

The post 10 tipp, hogyan szoktasd le kutyádat a kunyerálásról appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

Szinte minden gazdi megtapasztalhatta már, milyen, amikor a fűcsomók, földdarabok vagy egy rakás homok repül szanaszét, miután kutyája elvégezte kis- vagy nagy dolgát. Idegesítő, vicces vagy csak hétköznapi – de vajon tudjuk-e, hogy miért csinálja? Tiltsuk vagy engedjük?

Legtöbben nem ismerik a miértjeit, sokan csak egy megmagyarázhatatlan viselkedésként tartja számon, bár a legtöbben valahogy mégis a dominancia fogalmával kapcsoljuk össze.

Furcsa, de nem olyan gyakori, mint azt hinnénk

– Nagyjából egyenlő arányban találhatjuk meg nőstényeknél és hímeknél, de összességében mindössze a kutyák 10%-ában fordul elő – mondja Rosie Bescoby, klinikai állatviselkedés szakértő. A viselkedés egészen pontos körülményekkel szokott együtt járni: általában a kutyák ezt a viselkedést közvetlenül a vizelés vagy székelés után mutatják, amikor új területen jelennek meg, ismeretlen illatok közt vagy miután megérzik egy másik kutya szagát valahol.

Az állatvilágban viszont nem ritka

Nemcsak a kutyák, de a farkasok, a prérifarkasok, és más emlősök, mint az oroszlánok is gyakran viselkednek így. A témával már rengeteg viselkedés kutató is foglalkozott az állatvilágot tanulmányozva, akik hasznos kulcsokat nyújthatnak ahhoz, hogy kutyáinknál is megértsük a folyamatot.

– Például a farkasoknál ez a szociális élet része, hiszen falkában élő állatok – nyilatkozta Carlo Siracusa, állatorvos – viselkedés szakértő, a Pennsylvania Egyetemről. – A falkában lévő domináns állatok általában ezt a viselkedést használják, hogy területüket körül határolják. Ezzel próbálnak meg üzenetet küldeni más farkasoknak, hogy ha átlépik ezt a határt, akkor megtámadják őket. A viselkedés idegenekre irányul, nem ugyanabba a falkába tartozó állatokra. – Egyrészt a folyamatnak van egy vizuális hatása: a kaparás nyomok, amelyeket az állat hagy a földön, másrészt az illatanyagok is jelzés értékűek, amelyek így nagyobb területen lesznek érezhetők – sőt, még az adott egyed mancsainál termelődő illatanyagokat is ekképp kerülnek a talajra.

Hogyan kapcsolódik ez a háziasított állatokhoz?

A terület jelzésének ösztöne a ma, mellettünk élő kutyáknál ugyanúgy megmaradt szokás, így valószínűleg az illatanyag elszórása is hasonlóan része még mindig az ösztön készletüknek. A különböző mirigyek a lábfejekben ráadásul feromonokat is termelnek, amiket a föld kaparásán keresztül a kutyák otthagyhatnak a talajban, majd nagy területen tudják eloszlatni őket az erőteljes rúgásukon keresztül. Ez nagyon erős kémiai jelzést adhat más kutyáknak, hogy kedvencünk ott járt. Nem világos, hogy pontosan milyen funkcióval rendelkeznek ezek a feromonok, ezért nehéz következtetéseket levonni arról, hogy milyen üzenetet küldhetnek más kutyáknak.

Agresszív ez a fajta viselkedés?

Habár kézenfekvőnek tűnik arra a következtetésre jutni, hogy a föld kaparása egy agresszív viselkedésforma része – hiszen ez egy módja annak, hogy aktívan fenyegessen más állatokat, ha azok belépnek a körülhatárolt területre – a szakértők úgy vélik, hogy ez sokkal árnyaltabb. A háziasított állatok ugyanis nem ugyanúgy kezelik a területek fogalmát, mint vadon élő társaik. Valószínűbb, hogy egy modern környezetben nem az idegen állatok távoltartása a cél, hanem sokkal inkább a figyelem felkeltése a saját jelenlétükre, hogy a másik állat számítson rá, hogy esetleg találkozhatnak egymással.

Carlo Siracusa szerint a háziasított állatok körében a jelenség gyakrabban fordul elő ideges, magabiztosság híján lévő ebek körében. De ez nem azt jelenti, hogy minden földet kaparó kutya szorong, mivel alapvetően ez egy a természetben is előforduló viselkedés.

Az idegesebb állatnál előfordulhat, hogy a terület határainak irányítására tett cselekedet inkább a terület biztonságosabbá tételére irányuló kísérlet, mert valójában nem nagy rajongója a többi kutyával való találkozásnak. Rosie Bescoby szerint ez azt is megmagyarázza, hogy a kutyák általában erősebben kaparják a talajt, amikor ismeretlen területeken tartózkodnak, és miért csinálják látványosabban az ivartalanított szuka kutyák, mint az ivarosak.

Engedjük vagy tiltsuk?

A szakértők egyetértenek abban, hogy akármi is saját kutyánknál a viselkedés oka, hiszen ez változhat az eb szocializáltságától függően, a legjobb, ha nem próbáljuk meg erőszakkal kiirtani ezt az ösztönt kedvenceinkből. Alapvetően nem bizonyított, hogy bármikor is agresszív viselkedés követné a jelenséget, maximum a gazdiknak okoz fejfájást a fű kikoptatása, így azt javasolják, inkább hagyjuk, hadd csinálják, és a gazdik figyeljék meg az utána következő viselkedés sorozatot. Az így kifejezett „titkos üzenetek” átadásának megakadályozása zavart okozhat a kutyák közötti kommunikációban, ami sérülékennyé teheti kedvencünket más ebekkel szemben.

(kutyabarát.hu)

Forrás: livescience
Fotó: puppytoob

The post Miért kaparják a földet a kutyák a dolguk végeztével? appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

Kutyáink számtalan olyan dolgot tesznek, amellyel megmosolyogtatják gazdáikat, de valójában fogalmunk sincs arról, miért is viselkednek így. Imádnak például többször körbeforogni, mielőtt lefekszenek egy számukra kényelmesnek ítélt helyre, vagy gyakran egy kicsit agresszívebben játszanak a játékaikkal, mindig elbújnak, vagy menekülőre fogják, amikor dörög az ég, de az is előfordul, hogy ürüléket esznek. 

Ezek mind normális dolgok, annak ellenére, hogy furcsának és néha kicsit zavarónak tűnhetnek, amikor tapasztaljuk őket.

Az alábbi útmutató sorra veszi a legkülönösebb viselkedéseket, és igyekszik racionális magyarázatot adni az okokra. A válaszok azt bizonyítják, hogy a kutyák sokszor ösztönösen cselekszenek, hihetetlenül intelligens és érzékeny lények.

1. Farok kergetése

Sok kutató és szakértő egyetért abban, hogy saját farkuk kergetése a kutyáknál kényszeres viselkedésnek mondható.

Lehetnek azonban kézenfekvő okai is ennek a cselekedetnek. Egyesek szerint felesleges energiáikat vezetik le így, míg mások azt gondolják, hogy ez lehet akár betegség, vagy valamilyen egészségügyi probléma jele. Kölyökkutyánál utalhat például néhány kulcsfontosságú vitamin (pl. B6 és C) hiányára, bőrgyulladásra, bűzmirigy problémára, de akár szeparációs szorongást is jelezhet.

2. Ürülékevés

Akár saját, akár más kutyáét eszi meg ebünk nagy élvezettel, valljuk be, elég zavaró és undorító tud lenni. Vannak azonban ennek a cselekedetnek is érdekes és praktikus okai. Dr. Karen Becker szerint az anyakutya ősi ösztönöktől vezérelve eszi meg kölykei ürülékét, az illatok elrejtésével védi az almot a kiskutyákra leselkedő veszélytől.

Mások szerint viszont a kutyák ezzel ösztönösen igyekeznek pótolni a saját szervezetükből hiányzó bizonyos tápanyagokat és emésztő enzimeket.

3. Lefekvés előtti körbeforgás

Sok kutya jó néhány kört leír, mielőtt lefekszik a helyére, hogy pihenjen. Bár erre a viselkedésre nincs pontos magyarázat, a viselkedéskutatók egy része úgy gondolja, hogy ez is ősi ösztönön alapul. Vadon élő őseik is körbejárták a pihenésre kiszemelt területet, gödröket is ástak, mielőtt kiválasztották a legmegfelelőbb és legkényelmesebb alvóhelyet.

Azonban az is megeshet, hogy ha a nyári melegben kutyánk egy nagy gödröt ás, és abban alszik, talán csak testét próbálja hűteni a hűvös talajjal.

4. Hideg és nedves orr

Cesar Millan szerint a hideg és nedves orrnak is megvannak a maga praktikus okai. A  kutyák orrukon keresztül egy különleges nyálkát választanak ki, amivel segítik szaglásuk még intenzívebbé tételét, főleg, ha valamilyen nyomot követnek. Szeretik tisztítani az orrukat azáltal, hogy nyalják. Nagy melegben mancsaikon és orrukon keresztül izzadnak, tehát az orr nyalogatása testük hűtését is szolgálja. A kutyák orra egyébként több nedvességet vesz fel a fűből, levelekből, a szabadban való tartózkodásuk során.

5. Játékkal szembeni agresszió

Biztosan láttad már, hogy a kutyák szeretik megragadni és rázni játékaikat. „Az evolúció során a kutyák is üldözték és elkapták a zsákmányt. Keményen megragadták és megrázták.”- magyarázza Dr. Margaret Gruen, egy viselkedéskutató a Vetstreet-nek. Ez a magatartás tehát nem ad okot aggodalomra, csak egy ösztönös szokás bemutatása.

6. „Nem szeretem fürdetés”

A kutyák néhány okból nem szeretik, ha megfürdetjük őket. Kedvencünk talán az első alkalommal rossz tapasztalatot szerezett, túl gyorsan engedtük rá a hideg vizet, így a fürdés negatív élménnyel társult. Lehet, hogy a vízsugár vagy a hang érte váratlanul, és ijesztette meg. Mindezek feszültté teszik, és sokkal nehezebb nyugodtnak maradnia a számára gyűlöletes fürdetés alatt.

7.  Hangos zajoktól, mennydörgéstől való félelem

Sok kutya megijed a váratlan hangos zajoktól. Sokuk idegesen járkál fel-alá, borzong, nyáladzik, de olyan is akad, aki azonnal menekülni próbál. Rájuk fokozottan kell figyelni, nehogy sérülést okozzanak maguknak, amikor a zárt ajtón, vagy ablakon próbálnak kijutni. A „mennydörgés fóbiára” konkrét magyarázatot még nem találtak a tudósok, de valószínűleg az érzékenyebb hallás az okozója. A kutyák ugyanis meghallják azokat az alacsonyabb frekvenciájú hangokat is, amelyek dörgéskor, villámláskor, vagy nagy szél esetén keletkeznek, sőt megérzik a légnyomás változását is, és ezeket egy számukra ijesztő dologhoz társítják.

8.  Agresszív magatartás más kutyákkal szemben

Néha azt tapasztaljuk, hogy a kutyák agresszív viselkedést mutatnak, ha fajtársukkal találkoznak, hörögnek, morognak a szembejövő kutya láttán. A PedMD szerint ez gyakran fordul elő ivaros kan kutyák esetében. Ennek a viselkedésnek lehet az az oka, hogy ebünk nem lett megfelelően szocializálva 3 hetes és 3 hónapos kora között, vagy az is előfordulhat, hogy ebben az időszakban valamilyen – más kutyák által okozott – negatív élmény érte.

Néhány kutya azért agresszív, mert fél, vagy védeni akarja a területét, de lehet, hogy valamilyen betegségben szenved.

9. Kitartóan bámul a kutyád?

Kutyáink kitartóan néznek ránk, ha valamilyen intézkedést várnak tőlünk. Lehet ez jutalomfalat, a szokásos etetési idő jelzése, de talán csak dicséretre vagy szeretetre vágynak. A szemkontaktus általában jó dolog, különösen, ha még csak most kezdted képezni a kutyádat, mert mindig egy vizuális megerősítést fog várni.

Fontos megjegyezni azonban, hogy némely kutyákra a szemkontaktus fenyegetően hat. Ezért hasznos lehet, ha megtanítod kutyádnak a szemkontaktust, hogy később elkerüld az agresszív viselkedést, amit esetleg az vált ki, hogy valaki a szemébe néz.

10.  Fűevés

Teljesen normális dolog, ha azt látod, hogy kutyád egy füves területre szalad és „legelni” kezd.

Dr. Michael Goldberg állatorvos kifejti, hogy ez valamiféle gyomorproblémára is utalhat. A megevett fűszálak irritálják a torkukat és a gyomrukat, hányásra késztetve a szervezetet. „Így, a fűevés oka lehet a hányinger. Elképzelhető, hogy megtanulták, hogy ez egy ideiglenes megoldás lehet, amellyel enyhíthetnek gyomorbántalmaikon.”

Őseiktől eltérően, akik gyakran egyben nyelték le zsákmányukat, a háziasított kutyák alternatív táplálékforrásként növényeket keresnek. Néhány vad kutya még napjainkban is gyümölcsöket, bogyókat, növényi részeket eszik.

(Kutyabarát.hu)

Forrás: littlethings.com

The post A 10 legrejtélyesebb kutyaviselkedés magyarázata appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

A kutatás eredményei

Egy átfogó tanulmány keretében 13 000 kedvencként tartott kutyát vizsgáltak meg, és az esetek háromnegyedében fedezték fel a vizsgált viselkedési problémák valamelyikét az alanyok körében. Árnyalja a képet, hogy a kutatás az összes problémás viselkedés közül hétre fókuszált. Vizsgálták a kutyák zaj érzékenységét, félősségét, kényszeres viselkedéseit, adott felületektől vagy magasságtól való félelmét, impulzivitását/figyelemzavarát, szeparációval kapcsolatos viselkedését és az agresszióját. A tanulmány nem tért ki a destruktív viselkedésekre, mint például a rágcsálás, ásás, vagy a gyakran tapasztal felugrálásra, holott sok gazdi számára ezek is problémás viselkedésnek minősülnek.

Módszertan és részletes eredmények

Az adatgyűjtés a gazdik kérdőíves vizsgálata alapján zajlott, ezért az információk szubjektívek lehetnek. A tanulmány elsődleges célja az volt, hogy felmérje, mennyire gyakoriak a szorongásos és egyéb viselkedési problémák, milyen viszonyban állnak egymással és hogy van-e összefüggés az egyes fajták és bizonyos viselkedési problémák között. A legfontosabb tanulság talán az, hogy a viselkedési problémák jóval gyakoribbak, mint gondolhattuk volna. Különösen gyakori a zajérzékenység: a vizsgált kutyák 30%-a fél a tűzijátéktól, a dörgéstől vagy a lövéstől. A kutyák több, mint negyede fél csak a tűzijátéktól.

Érdekes, hogy a viselkedési problémák általában nem járnak egyedül. Gyakran előfordul, hogy ugyanaz a kutya kényszeres, hiperaktív és szeparációval összefüggő viselkedési problémákat is mutat. Az agresszív kutyák például 3,2-szer gyakrabban mutattak félelmet is, míg a szeparációs problémákat mutatók esetében 2,8-szor volt ugyanez gyakoribb.

Fajták és viselkedési problémák

A kutatás szoros összefüggésre bukkant az egyes fajták és bizonyos viselkedési problémák között. Míg a labrador retrieverek mindössze 0,5%-a mutatott az idegenek irányában agressziót, addig a törpe schnauzerek esetében majdnem 10% volt a gyakoriság. A törpe schanuzerek szintén 10%-a mutatott impulzív viselkedést és hiperaktivitást, szemben a német juhászkutyák esetében mért több, mint 20%-kal.

Tény, hogy a viselkedési problémák negatívan befolyásolhatják a kutyák életminőségét. Ha a gazdi nem tud mit kezdeni a problémával, gyakran sajnos a „probléma forrását”, a kutyát iktatja ki az életéből. Különösen az egyes fajták és a viselkedési problémák összefüggésében lenne lényeges, hogy átgondoljuk, hogy biztosan egy szelektíven tenyésztett kutya az ideális választás számunkra, illetve együtt tudunk-e majd élni az adott „rossz viselkedéssel”.

Forrás: The Bark, Indexkép: pexels.

The post A viselkedési problémák gyakoribbak, mint gondolnánk – derül ki egy új finn kutatásból appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

De mi van, ha tévedek? 

Sokan úgy képzelik, hogy minden kutyafajta egyfajta saját, előre programozott viselkedési készlettel érkezik, és ezt nagyon nehéz még következetes neveléssel is módosítani. Úgy képzeljük, hogy ezek a tulajdonságok még azokban a keverékkutyákban is benne vannak, akik külsőre hasonlítanak az adott fajtára. Ezeket az előítéleteket még a kutyákkal foglalkozó szakemberek is dédelgetik, hiszen köztudomásúak, egyfajta általános bölcsességként tanuljuk meg őket. Természetesen a tapasztalataink is csak megerősítenek minket – ami egyébként nem meglepő, mivel a legújabb tudományos viselkedési és idegrendszerrel kapcsolatos kutatások szerint az emberi agy kiválogatja azokat az információkat, amelyek a már meglévő elképzeléseinket támogatják, míg az ellentmondásokat kiszűri. Ráadásul újabb és újabb kutatások támasztják alá a kutyák viselkedésének genetikai összefüggéseit. Egy új tanulmány azonosította azokat a géneket, amelyeknek köszönhetően a vizslák és pointerek jelzik a vadat, a terelőkutyák pedig terelnek.

Akkor miért is ne fajta alapján válasszunk magunk mellé kölyökkutyát? Olyan egyszerű lenne, nem? Ha szeretnénk egy tökéletes családi kutyát, aki jólnevelt, fáradhatatlanul türelmes a gyermekeinkkel, mindig visszahozza a labdát, de ha arról van szó, a csempészárut is kiszagolja, csak kiválasztjuk a megfelelő fajtát és kész. Természetesen pusztán a fajta alapján eldönthetjük, hogy melyik kutya veszélyes és melyik nem. Egyszerűbb így törvényt alkotni, mint ténylegesen eldönteni, hogy az adott kutya, aki közeledik felénk, vajon jó vagy rossz szándékkal teszi.

Talán mégsem ilyen egyszerű?

Először is, ott van a „Milyen kutya?” című kérdés. Az Amerikai Egyesült Államokban élő 77,5 millió kutya legalább fele keverék. Gyakran az állatmentők és a menhelyeken dolgozók is fajta vagy valamilyen fajtára való hasonlóság alapján kategorizálnak kutyákat: „labrador szerű”, „német juhász-keverék”, stb. Amikor DNS elemzéssel megvizsgálták ezeket a kutyákat, mindössze négyből egy esetben mutattak ki „számottevő” egyezést. Az esetek töredékében volt csak „túlnyomó” az egyezés, tehát a ránézésre valamilyen fajtába besorolt kutyák génjei és az adott fajta génjei ritkán mutattak egyezést, teljes egyezést pedig szinte soha. Ez az eredmény persze nem lepi meg azokat, akik jártasak a kutyák genetikájában és a tenyésztésben. Scott és Fuller sokat idézett 1960-as tanulmánya szerint, amelyben a kutyák fejlődését és a fajták jellemzőit vizsgálták, ha például egy cocker spánielt és egy basenjit kereszteznek, az utódok külleme gyakran egyik szülőre sem emlékeztet.

Még ha genetikai vizsgálattal felderítjük egy keverék kutya felmenőit, akkor sem lehetünk biztosak abban, hogy milyen öröklődő viselkedési vagy betegségre való hajlamokat hordoz. Bármely keverék kutya szülei a fajtatiszta kutyák viszonylag zárt állományából került ki, éppen ezért, a fajtatiszta kutyákra jellemző beltenyésztés és genetikai halmozódás az esetükben nem megfigyelhető. Minél nagyobb a genetikai sokszínűség, annál kevésbé megfigyelhetők bizonyos genetikailag öröklődő tendenciák. A fajtatiszta állományok beltenyésztése következtében lecsökken az állományon belül a genetikai változatosság, egyre több egyed fog egyre kevesebb genetikailag változatos tulajdonsággal rendelkezni. Egységesebbek lesznek a tulajdonságok – azok is, amelyekre tenyésztünk, és azok is, amelyekre nem. Tehát egy küllemi tulajdonságra tenyésztett állományon belül nem csak az egységes külső megjelenés, de egyes viselkedési és egészségi problémák is ugyanúgy előfordulnak.

Egy elzártan élő svédországi farkasfalka tanulmányozása során a kutatók arra jöttek rá, hogy a terméketlenséget okozó, nagyon súlyos beltenyészet hatásai is visszafordíthatók mindössze egy „kívülről jött” egyed bevezetésével. Éppen ezért, ha az előbb említett cocker spániel – basenji párosítást nézzük, hogyan is várhatnánk, hogy az új egyed spániel vagy basenji tulajdonságokat mutasson? Rendben. De mi van azokkal a fajtatiszta spánielekkel, basenjikkel és labradorokkal, akiket arra tenyésztettek, hogy egységes tulajdonságokat hozzanak? Elvárhatjuk, hogy az elvárásaink szerint fognak viselkedni?

Igen és nem.

Talán tanulságos lehet, ha megosztom az én halványszürke agaram, Annie történetét, aki éppen a kanapén fekszik egy kupac takaróva burkolózva, miközben ezt a cikket írom. Egyenesen a tenyésztőtől érkezett a fajtamentéshez, és teljesen egyértelmű volt, hogy miért nem volt képes a versenyzői karrierre. Amikor Henry, a másik mentett agaram (aki elég sikeres versenyzői karriert futott be ahhoz, hogy életben maradjon négy éves korában bekövetkezett nyugdíjazásáig), meglát egy mókust az ablakban vagy megiramodik egy nyúl után a parkban, Annie csak mélázva felpillant, majd visszatér a szaglászáshoz. Pedig minden egyes felmenője, generációkon keresztül motivált hajtó volt, hiszen másképp nem kerültek volna be a tenyésztésbe. A versenyagarakat két tulajdonság alapján tenyésztik: a kicsi szőrös dolgok kergetésére való hajlandóság és a villámgyors kivitelezés képessége miatt. A versenyipar bennfentesei szerint az így kitenyésztett kutyák mindössze 70-80%-a lesz végül alkalmas a versenyzésre. A tulajdonság előfordulásának 75%-os aránya magasnak hangzik, de azért nem tennénk rá nagyobb összeget a rulettasztalnál. Ez a tulajdonság ráadásul elég elterjedt a fajon belül, talán az egyik leggyakoribb ragadozói viselkedésformák közül (vadászat, cserkelés, hajtás, ölés, marás és evés), melyeket a híres farkasokkal foglalkozó etológus, David Mech írt le. Tehát a legtöbb kutya amúgy is végzi ezt a cselekvést. Ha ennél sokkal összetettebb tulajdonságokat nézünk, amelyek a vadonban egyáltalán nem részei a kutyafélék viselkedésének, sőt, kifejezetten ezek ellenében lettek tenyésztve, mint például más kutyák ellen küzdeni és nem reagálni a másik kutya testbeszédére, akkor ennek a viselkedésnek a tenyésztés során történő öröklésére méginkább lecsökkennek az esélyeink. Ez magyarázza, hogy a kutyaviadalokra „tenyésztett” kutyák közül mentett kutyák közül miért képesek sokan családi kanapékutyaként beilleszkedni az emberi társadalomba.

The post Kutyafajták és viselkedés appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.