Kenyában, a Mount Kenya lábától eredő Ewaso Nyiro folyó sok állat számára létfontosságú vízforrás. Az elefántcsordák is gyakran állnak meg a partján, hogy igyanak és felfrissüljenek. Egy friss felvételen azonban nemcsak a szomjoltás, hanem egy drámai mentőakció is láthatóvá vált: egy fiatal elefántborjút elsodort a megáradt víz, ám a családtagjai azonnal a segítségére siettek.

Pánik helyett összefogás

A videón jól látható, ahogy a kiselefánt a gyors sodrás miatt elveszíti az egyensúlyát és elkezd sodródni lefelé a folyóban. Anyja és egyik nőstény rokona azonnal reagált. Testükkel és ormányukkal terelték, majd kivezették a borjút a partra. Az állatok ösztönös együttműködése megmentette a kicsi életét.

A különleges pillanatot Sandy Gelderman, az Ol Pejeta rezervátum egyik látogatója örökítette meg. A szemtanú szerint felejthetetlen élmény volt látni, ahogy a hatalmas állatok intelligensen és szervezetten cselekednek. Az elefántok híresek családcentrikusságukról, és ez a jelenet újra bizonyította, hogy a veszélyben azonnal összefognak.

Nézd meg a videót:

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: youtube

Egy pár napja nyilvánosságra került, szafarin készült videón jól látszik, ahogy egy afrikai elefánt halálra tapos és lökdös egy krokodilt. Igaz, hogy az elefánt a világ legnagyobb szárazföldi emlőse, de azért a krokodil is hatalmas, erős és – az elefánttal ellentétben –  kimondottan harcias, agresszív állat.

Agyarak nélkül végzett vele

A Zambiában forgatott videón jól látszik, hogy az elefánt szájával és fejével tolni és lökdösni kezdi a krokodilt, mielőtt eltaposná. Az ormányát is a hüllő köré csavarja, sőt még fel is emeli egy pillanatra a levegőbe. A videóban az a legdöbbenetesebb, hogy mindezt agyarak nélkül, csupán testével, fejével, szájával, ormányával és a lábaival hajtja végre. Az elefántnak azonban nincs szüksége agyarakra egy ilyen végzetes támadáshoz. Súlya 2700 és 3600 kilogramm körül mozog, ez nagyobb súly annál, mint aminek támadását bármelyik állat túlélné.

Ritkán látni ilyet

A szafari videó készítője azt nyilatkozta, hogy közel 10 éve nem látott még ehhez a támadáshoz hasonlót sem. Egészen megdöbbentőnek titulálta a jelenetet, ritkán lehet látni elefántot ilyen agresszíven viselkedni. Az anya elefánt azonban okkal ölte meg a krokodilt. Ezek az óriási hüllők ugyanis előszeretettel vadásznak elefánt borjakra. Az áldozatul esett krokodil pedig olyan közel merészkedett egy borjúhoz, hogy az már kifejezetten életveszélyes volt a kicsi számára. Az anya pedig ezt a helyzetet hárította el.

Védelmező óriások

Az elefántok ritkán támadnak meg krokodilokat, viszont egyértelműen agresszíven képesek védelmezni kicsinyeiket bármilyen támadás, vagy veszély ellen. Nem ez az első eset, hogy hasonló támadást rögzítenek a kamerák. Bivalyra, orrszarvúra sőt még vízilóra is támadtak már veszélyhelyzetben. Nem minden támadás végződik azonban az elefánt számára szerencsésen.

Egy 2019-ben, a Dél-Luangwa Nemzeti Parkban rögzített videón például egy elpusztult krokodilon egy szintén halott elefánt fekszik.  Sem az elefánt, sem a krokodil nem élte túl a támadást. A krokodil olyan sebeket ejtett az elefánton, hogy az később belehalt sérüléseibe.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: Ecowatch

A Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság és a Veszprémi Rendőrkapitányság legújabb baleset-megelőzési videójában a kutyák helyes szállítására hívja fel a figyelmet.

Minden kutya rakomány

Hazánkban a KRESZ nem szabályozza külön a kutyák szállítását, rájuk a rakományra vonatkozó előírások érvényesek. Ez pedig azt jelenti, hogy megfelelően rögzíteni kell őket az autóban, hogy egy esetleges fékezésnél vagy balesetnél ne sérüljenek meg sem ők, sem az utasok.  A speciális biztonsági övek és szállító dobozok tökéletesen megfelelnek erre a célra, a veszprémi rendőrök ezeknek a használatát mutatják be videójukban.

Egyre több kutya az autóban

A kutyabarát szállodák, szálláshelyek és a városi kutyák számának növekedésével párhuzamosan egyre több kutya utazik rendszeresen a gazdi autójában. Az autóhoz szoktatást már nagyon korán el kell kezdeni, hiszen egy félős, stresszes kutyának bizony meggyűlhet a baja az utazással. A biztonságon kívül az is fontos tényező, hogy a kutya a lehetőségekhez képest jól érezze magát utazás közben, kényelmesen nyugodtan tudjon feküdni. Már az első utazás előtt válasszuk ki, hogy a kutya biztonságos szállítására melyik módszert fogjuk használni és rögtön ahhoz kezdjük el szoktatni. Ha például a csomagtartóban fog utazni szállító bokszban, akkor a lakásban kezdjük a dobozhoz szoktatást. Mire odakerül, hogy a kocsiban kell beszállnia a bokszba, addigra neki az a hely már biztonságot és kényelmet fog jelenteni.

A veszprémi rendőröknek pedig köszönjük, hogy foglalkoznak a kutyák jóllétével és elkészítették ezt a videót:

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: police.hu, youtube

Az indiai youtuber, Gaurav Sharma úgy próbálta meg fellendíteni a négymillió követővel rendelkező youtube csatornáját, hogy majdnem megölte saját kutyáját. A szerencsétlen állatra lufikat kötözött és kidobta az ablakon.

A videót nagyon hamar törölte is, hiszen azonnal elindult egy negatív kommentáradat. Azonban ennek ellenére is nagyon sokan látták a videót, akik szerint a kutya nagyjából két emeletet zuhant de szerencsére valaki elkapta mielőtt a földre zuhant volna. Sharma azonban nem úszta meg ennyivel, egy indiai állatvédő egyesület, a PFA feljelentetése nyomán letartóztatásba került.

Egy twitter bejegyzésben a videóból kifotózott képen látszik, ahogy a kutya a rengeteg rákötött lufival zuhan a mélybe. A fotón az is látszik, ahogy valaki már nyúl érte, valószínűleg ez az ember kapta el végül.

Delhi | YouTuber Gaurav Sharma arrested for cruelty to an animal after he posted a video on social media where he floated up a pet dog in the air by tying hydrogen balloons on its back, risking its life: DCP South Atul Thakur

(Pic-Screengrab of the video) pic.twitter.com/jYHKUjMdG3

— ANI (@ANI) May 27, 2021

Megbánta tettét

A férfi végül bocsánatot kért a követőitől és hangsúlyozta, hogy mennyire szereti Dollar névre hallgat kutyáját, soha nem ártana neki. A repülős jelenetet is többször végiggondolta és biztosította, mielőtt leforgatta a filmet. A kutyáját gyermekeként szereti, a reptetés szerinte biztonságos volt, de a követőit arra kéri, nem csinálják utána. Reméljük, nem fogják.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: BBC

Több turistákkal teli gumicsónak ment ki a jeges vízre, hogy megcsodálják az orkákat és pingvin családokat természetes élőhelyükön. Egy ilyen túrán az ember igazi rálátást kap arra, hogyan élik ezek az állatok a mindennapjaikat, hogyan táplálkoznak vagy éppen vadásznak. Ehhez képest az állatkertekben semmit nem tud meg az ember róluk, csak azt, hogyan néznek ki. Sajnos azonban ritkán lehet eljutni ilyen csodás távoli, egzotikus tájakra és testközelből megcsodálni a valódi természetet.

Vadászat, menekülés

Egy turistacsoportnak olyan szerencséje volt, hogy nem csak az állatokat tudták megfigyelni, de egy igazi menekülős, üldözős jelenetbe is belecsöppentek. Sőt szó szerint a részesei lettek. Az történt ugyanis, hogy az orkák egyre nagyobb számban jelentek meg a hajók körül. Békésen úszkáltak és barátságosan viselkedtek, a látványukon kívül semmilyen izgalmat nem okoztak a nézelődőknek.

Egészen addig, amíg megjelent egy kis pingvin a vízen, akit az éhes orkák üldözőbe vettek. A pingvin elképesztő iramban menekült a hatalmas állatok elöl, olyan iramban úszott, hogy a kamera is alig bírta követni. Aztán egyszer csak az egyik csónak felé vette az irányt és leleményesen felismerte benne a menekülő útvonalat. Egy jól irányzott ugrással egy pillanat alatt bent termett a csónakban, így megmenekült az orkák elől, a turistáknak pedig nem mindennapi élményt okozott. Később, miután elmúlt a veszély, a kis pingvint szabadon engedték. Nézzétek meg a videót:

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: Dailymail

Az állatos cirkuszok létjogosultságát ma már minden állatszerető ember megkérdőjelezi. Számos országban tiltották be a vadállatok cirkuszi szerepeltetését etikai és állatvédelmi okokból. De mi a helyzet az állatkertekkel?  Nos, ezeken a helyeken is fogságban tartják az állatokat, ránézésre jobb körülmények között, mint egy cirkuszban, hiszen nem kell nekik „dolgozniuk” és kegyetlen kiképzést sem kapnak.

Azonban az állatkert is üzleti alapon működő vállalkozás és csak azért létezik, hogy az ember közelről láthasson olyan fajokat, melyeket normális körülmények között soha nem látna. Az ember azonban szereti nézegetni az állatokat, ezért az állatkertek számos olyan állítással ideologizálják meg létezésüket, melyek nagyon sok helyen sántítanak. Nézzük a leggyakoribb ilyen állításokat.

Az állatkertek természetvédelmi célokat szolgálnak,  tenyésztési programjaikkal fajokat mentenek meg a kihalástól 

Kezdjük ott, hogy az állatkertekben élő fajok több mint felét egyáltalán nem fenyegeti a kihalás veszélye. A legtöbb tenyésztési program pedig sikertelen a természetellenes körülmények és az állatokra nehezedő stressz miatt.  Az állatkertekben általában már fogságban született állatokat próbálnak tenyészteni, akik nemzedékek óta nem éltek természetes élőhelyükön.

Természetes ösztöneik (társkeresés, szaporodás, területvédés, táplálékkeresés, vadászat) csökkennek, majd nemzedékről nemzedékre el is tűnnek. Képtelenek lennének újra a vadonban élni, tehát ezekből a programokból soha nem fognak kihalás közelében lévő fajokat „újraéleszteni”.  A múlt században 145 olyan programból, melyben fogságban született állatot vezettek vissza a természetbe, mindössze 16 volt sikeres és legtöbbjüket állami szervek hajtották végre, nem állatkertek.  Az állatkertek tenyésztési programjai tehát nem képesek hatékonyan fenntartani az egészséges és változatos fajok populációját.

Az állatkerteknek sikeres oktatási programjaik vannak

A legtöbb állatkert oktatási és nevelési célt is szolgál. Azonban ez az oktatás nagyjából abban merül ki, hogy a ketrecek, kifutók elé információkat tesznek ki az adott állatról. Arról, hogy egyébként mit csinálnának természetes élőhelyükön.

Ezek az információk szinte bárhol fellelhetők, az állatkertekben azonban egyáltalán nem úgy viselkednek, mint természetes élőhelyükön, tehát szemléltetésre teljesen alkalmatlan a környezet.  Nemrégiben készült egy olyan kutatás, mely azt vizsgálta, hogy az állatkertek és az akváriumok (delfináriumok) elősegítik –e a látogatók attitűdjének változását az állatok és a természet védelmével kapcsolatban. Dr. Lori Marino, a kutatás vezetője az alábbi konklúziót vonta le:

Nincs meggyőző bizonyíték arra, hogy az állatkertek és akváriumok segítenek a természetvédelem iránti attitűd megváltoztatásában, vagy hogy ösztönzik a látogatókat az állatok védelmére. Annak ellenére, hogy az állatkertek ezt állítják.

 

Az a legjobb ellátást és elhelyezést biztosítják az állatok számára

Számos állatkerti botrány mutatott rá arra, hogy bár az állatoknak megvan a táplálékuk és jó esetben a megfelelő helyük, a színfalak mögött bizony szomorú és borzasztó dolgok zajlanak. Az Egyesült Királyság állatkertjeit mindig is a világ legjobbjai között tartották számon. Egészen addig, amíg el nem készült egy titokban forgatott leleplező dokumentumfilm , a  „No place like home” , mely drámaian mutat rá többek között  az állatok pszichés állapotára, melyet a bezártság okoz.

Az oroszlánoknak 18 000-szer kevesebb életterük van,  mint a szabadban, az elefántok az idejük 40 százalékát körbe-körbe járással töltik. Becslések szerint világszerte 80 millió fogságban tartott állat hajt végre furcsa, ismétlődő kényszeres mozgásokat, melyek egyértelműen a bezártság okozta depresszív állapot jelei. És ez csak pár adat arról, hogy mennyire nincsenek jól tartva az állatok ezeken a helyeken.  De beszéljenek inkább a valós képek:

Természetesen nem lehet minden állatkertet egy kalap alá venni. Vannak rosszabb és jobb helyek is, de alapvetően az állatkertek létezése nem a természet és az állatok tiszteletéről, megbecsüléséről  szól, hanem az emberek szórakoztatásáról.  A kérdés pedig jogosan merülhet fel: miért erezzük úgy, hogy ehhez jogunk van? Az állatkertek valahogy mégis nagyon nehéz diók állatvédelmi szempontból. Valahogy még azok az emberek sem biztos, hogy értik, mi a baj velük, akik egyébként állatszeretők, állatvédők és természet tisztelők.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: Newscientic.com , Onegreenplanet, Youtube, CAPS (Captive Animals Protection Society)

Az első és mai napig egyedülálló etikus tájföldi elefántpark, az Elephant Nature Park alapítója és vezetője Lek Chailert, akinek nevéhez számos elefántmentés fűződik. Az általa létrehozott elefánt menhelyen az állatok teljesen szabadon élnek és bár látogathatják őket turisták, nem ülhetnek fel rájuk és a gondozók semmilyen kényszerítő eszközt nem használhatnak. Az itt élő elefántok az ország különböző pontjairól érkeztek, szinte mindegyik a turista iparban vagy még keményebb helyeken, például fakitermelésben dolgoztak. Kegyetlenül kizsákmányolva, bántalmazva és rossz körülmények között tengődtek, amíg Lek segítségükre nem sietett. Az apró tájföldi hölgy időközben igazi sztárrá vált, hollywoodi hírességek patronálják tevékenységét és állnak ki az etikus parkok létesítése és az elefántos turizmus beszüntetése mellett. Lek Chailert parkjáról a Szolgalelkű óriások című magyar dokumentumfilm kapcsán is irtunk már.

73 év a pokolban

Lek ezúttal egy Sook Jai nevű, 73 éves elefánt mentését szervezte és vezényelte le, nem mindennapi körülmények között. Sook Jai egész életében keményen dolgozott, testét fekélyek és sebek borították, lelkét megtörték, testét kizsákmányolták. Több tulajdonos kezén is átment, naphosszat ültek rajta turisták, koldultatták az utcán és kemény fizikai munkát is végeztettek vele.  Időközben teljesen megvakult és hallásának nagy részét is elvesztette. Az elefánt, Lek és csapata 20 órán keresztül utaztak egy szabad platós teherautón. Lek végig szorosan az elefánt mellett utazott, kezelte sebeit és gondoskodott a hűtéséről vagy éppen a melegítéséről. Sook Jai olyan kimerült és fáradt volt, hogy még enni sem volt képes. Az utazásról készült videóban egy olyan megható pillanatot is sikerült rögzíteni, amikor az elefántnak egyszer csak elerednek a könnyei. A hosszú út után végre megérkezett új otthonába, ahol most már békében, biztonságban, szabadon és nagy szeretetben töltheti hátralévő éveit.

Nézzétek meg Sook Jai útját a szabadságig, új otthonába:

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: Youtube, animalrescuesite

Nzambie Matee üzeméről a Reuters hírügynökség számolt be a napokban. A Gjenge Makers néven futó vállalkozás Nairobiban található, és olyan műanyaghulladékot dolgoz fel, melyet már máshol nem tudnak újrahasznosítani. A módszer feltalálója és az üzem alapítója szerint ezekből a hulladékokból olyan téglát gyártanak, mely akár ötször erősebb, mint a beton. Még csak meg sem repednek, ha a földhöz vágják őket. A téglákat pedig kültéri burkolatnak használják első sorban, de az építkezés más területein is hasznosíthatók.

Hiába várták a kormány intézkedését

Matee egyébként egy mérnök hölgy, aki azért tökéletesítette módszerét és hozta létre az üzemet, mert megelégelte, hogy a kormány semmit nem tesz az egyre kezelhetetlenebb hulladék mennyiséggel. Ma már naponta 1500 téglát képesek legyártani a különböző műanyag hulladékok keverékével.  A csomagoláshoz szükséges anyagokat ingyen kapja cégektől, de a műanyagért ő is fizet. A téglák elkészítéséhez homokot melegítenek, ezzel préselik össze a műanyag szemetet. 2017 óta már 20 tonna műanyaghulladékot hasznosítottak újra és már tervezi nagyobb gyártósor építését és az üzem bővítését. A kereslet olyan nagy már a téglákra, hogy Matee számításai szerint az új befektetés akár év végéig meg is térülhet. A műanyag hulladék építkezéseken való felhasználása nem teljesen új dolog, ma már utakat is építenek újrahasznosított műanyagból. Sajnos az egyszer használatos műanyagok elterjedése a világjárvány kitörésekor ugrásszerűen megnőtt, így egyre nagyobb szükség van a kreatív újrahasznosítási ötletekre.

A Matee-val készült interjút és a téglagyárat itt nézhetitek meg:

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: Reuters, youtube

Clara, a fiatal orangután anyuka boldogan éldegélt kicsinyével Claritával Indonéziában, Közép-Kalimantan dzsungelében.  A Borneo Orangutan Survival Alapítvány nemzeti parkjában szabadon, de biztonságban voltak az orvvadászok támadásaitól.  A kis családi idill azonban egy nap véget ért,  a gondozók felfedezték, hogy Clarita eltűnt és Clara kétségbeesetten keresi őt. Tudták az orangutánról, hogy tökéletes anyuka, elképzelni sem tudták, hová tűnt a bébi.

Egy domináns hím rabolta el

Az orangután hímek és nőstények életvitele között nagy különbség van. A hím territóriuma jóval nagyobb, mint a nőstényeké, és a területtel jár a párzás joga is. Borneón ez a terület  2–6 négyzetkilométer. A fiatalabb hímek egyedül vándorolnak egyik területről a másikra, és megpróbálnak párosodni a nőstényekkel. A nőstények egyedül vagy egy másik nősténnyel, illetve kölykeikkel élnek, sokkal kisebb területen. A vezérhímekkel csak akkor találkoznak, ha az pározni akar.  A hímek viselkedése nagyon ellenséges , gyakoriak az összecsapások is. Clarita is egy agresszív hímnek esett áldozatul.

Miután átfésülték az óriási területet,  megtalálták Claritát, akit egy 14 éves domináns hím, Rizki vett el az anyjától. A kicsit sikerült elvenni Rizki-től és biztonságba helyezni. Ekkorra azonban már annyira alultáplált és kiszáradt volt, hogy az intenzív ellátás ellenére válságos állapotba került. Bőrét fájdalmas kiütések borították és mesterségesen kellett táplálni.  A hosszas kezelés után azonban talpra állították az alapítvány klinikáján. Ekkorra már anyját, Clara-t is odavitték, hogy gondosan előkészítsék az újraegyesítést.

Fel voltak készülve a legrosszabbra

Mivel Clarita hetekig távol volt az anyjától és hosszas gyógyszeres kezelésen volt túl, félő volt illata annyira megváltozott, hogy anyja nem ismeri fel. Ebben az esetben pedig könnyen agresszívvé válhat és kárt tehet kicsinyében.  Azzal is számoltak, hogy Clara egyszerűen csak nem fogja táplálni tovább a kicsit és hagyja éhen halni. Nagy volt tehát a feszültség és a várakozás, amikor a kicsit újra anyja közelébe vitték.  Először csak rácsokon keresztül próbálták felmérni, hogyan fog reagálni az orangután anya. Ami pedig ezután történt, az valóban nagyon megható jelenet. Szerencsére sikerült rögzíteni, így ti is megnézhetitek:

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: animalchannel.co youtube.com

Egy delfin ugyanolyan játékos és vicces figura, mint egy kutya. Sokszor esik szó nálunk arról, hogy a delfinek milyen szomorú életet élnek fogságban. A delfináriumok szűk medencéiben, szabad mozgásuktól és élőhelyüktől megfosztva sokszor depressziósak és betegek lesznek. Semelyik állat nem érdemli meg a fogságot, de a delfinek különleges intelligenciájuknak köszönhetően talán még nehezebben élik meg, mint fajtársaik bármelyike. A mosoly az arcukon nagyon csalóka, hiszen nem a boldogságtól áll mosolyra szájuk, hiába szeretik ezt hinni az emberek. ITT írtunk arról, hogy miért bojkottáld a delfináriumokat.

A kutyáknak külön üdvözlés jár

A történet úgy kezdődött, hogy egy turistákat szállító, delfin-néző kis motorcsónak vezetőit elkísérte két kutyájuk is a napi körre. A kis csónak vezetőit már ismerték a delfinek, hiszen sokszor hajóztak korábban azon a területen, és olyan turistákat vittek magukkal, akik nem fogságban, hanem a szabadban szerették volna látni a delfineket. A kutyáknak szerencséjük volt és a delfinek hamar a csónak közelébe mentek.

A delfin kíváncsian szemlélte a kutyákat és azonnal barátságosan közeledett feléjük. A kutyák pedig óriás farokcsóválásba kezdtek és szintén nagy örömmel, némi csodálkozással üdvözölték a delfint. Aztán még egy puszi is elcsattant, majd a delfin búcsúzásként egy látványos ugrást is bemutatott újdonsült barátainak. A jelenet egyébként bekerült a Delfinek (Dophins) című Oscar jelölt dokumentumfilmbe, mely Sting zenéjével és Pierce Brosnan narrációjával készült 2000-ben.

Majdnem egy év után találkozott újra kedvencével Christina Koch, a NASA űrhajósa, aki február 6-án tért vissza küldetéséről. Az űrhajós a Nemzetközi Űrállomáson (ISS) tartózkodott 328 napot, megdöntve ezzel a nők eddigi leghosszabb űrbéli tartózkodásának rekordját.

Az asztronauta félt attól, hogy kutyája (LBD: ez a kis barna kutya angol rövidítése = Little Brown Dog) nem fogja megismerni ennyi idő után, de nem így történt.

A Twitterre kitett megható videó egyértelműen azt támasztja alá, hogy kitörő örömmel fogadta gazdáját az odaadó kutya.

Christina ezt írta ki posztjában:
„Nem tudom, ki volt izgatottabb, de nagyon örülök, hogy  még egy év után is emlékszik rám.”

(Kutyabarát.hu)

Forrás: Christina H Koch Twitter

Ez a többszörös díjnyertes animációs film a 2016-os Wildlife Conservation Film Festival-ra (WCFF) készült, de a 2018-as Cannes-i fesztiválon is hatalmas sikereket ért el.

A WCFF egy olyan tematikus filmfesztivál, mely kifejezetten a környezet védelmével, a bennünket körülvevő színes állat- és növényfajok bemutatásával és a fenntartásuk, megőrzésükre irányuló küzdelmekkel foglalkozik.

A résztvevők olyan természetfilmesek, fotósok, animációs művészek, akik a világ minden táján valamilyen módon a Föld szolgálatába állították tudásukat és tehetségüket, hogy a legmeghatározóbb és legáttörőbb módon juttassák el mondanivalójukat a világ számára.

A „Dream” című animációs film a Nyomorultak c. musical (Les Misérables) egyik leghíresebb betétdalát dolgozta fel, egészen elképesztő módon húzva párhuzamot a dal eredeti mondanivalója és az állatvilág kiszolgáltatott és tragikus helyzete között.

Ez a kisfilm a bőrünk alá hatol, összeszorítja a szívünket és ökölbe rántja a kezünket. Nézzétek meg. 

(A magyar fordításból egy részletet a videó alatt találtok.)

„Álmodtam én egy álmot rég,
mikor még gyermek hittel éltem…
Álmodtam őt, ki értem él!
S hittem egy megbocsátó Istent!….
Nem féltem senkitől se még…
Csak álmok voltak, dal és játék…
Fizetni nem volt még miért…
Az élet bőkezű volt, s gyöngéd…
De jött a tigrisléptű éj…
sárga láng -egy éhes szempár!
Álmok karmok tépték szét…!
Lelkem sírt gyalázatán…! ”

Bohata Krisztina

(Kutyabarat.hu)