A rövid orrú kutyák probléma esetén hajlamosabbak segítséget kérni az embertől, mint a közepes-és hosszú orrú kutyák.  Az ELTE Természettudományi Kar (TTK) Etológia Tanszékének munkatársai erre a megállapításra jutottak legújabb kutatásuk során. A következtetésre egy problémamegoldó feladat vezette rá a kutatókat.

Többször kérnek segítséget

A vizsgálat során egyértelművé vált, hogy a rövid orrú (úgynevezett brachycephalikus) kutyafajták, mint például az angol vagy a francia bulldogok a feladat végrehajtása során hajlamosabbak voltak gyakrabban gazdájukra nézni, mint közepes orrhosszú társaik. Ez pedig segítségkérésnek értelmezhető a kutatók szerint.  A feladatmegoldás során fellépő nehézségek és a szemkontaktus keresése a gazdákban erősítheti a „csecsemőszerű” viselkedés benyomását. Éppúgy, mint a nagy, távol ülő szemek és a kerek fej. Részben ez magyarázhatja e fajták népszerűségét annak ellenére, hogy jól dokumentáltan számos egészségügyi problémával küzdenek.

A tanulmány a Scientific Reports című tudományos szaklapban jelent meg szeptember 21-én.  Ujfalussy Dorottya, az MTA-ELTE „Momentum” Társállat Kutatócsoport tagja és kollégái azt vizsgálták, hogyan viselkedik 15 angol bulldog és 15 francia bulldog a 13 mudihoz képest egy feladat során. A feladat pedig az volt, hogy meg kellett próbálniuk egymás után három, táplálékot rejtő dobozt kinyitni. A dobozok különböző technikával voltak nyithatóak, és véletlenszerű sorrendben kerültek a kutyák elé. Miután a kísérletvezető a kutya számára jól láthatóan kinyitotta azokat és elhelyezte bennük a jutalomfalatokat. A kutyának két perc állt rendelkezésre, hogy hozzájusson a falathoz, miközben a kísérletvezető és a gazda is a háta mögött állt.

A mudik jóval ügyesebbek és önállóbbak voltak

Az angol és francia bulldogok jóval kevésbé voltak sikeresek a dobozok kinyitásában.  93 százalékkal ritkábban sikerült kinyitniuk a dobozt, mint a mudiknak.  Egy perc alatt a mudik körülbelül 90 százaléka már kinyitotta a dobozt, míg a bulldogoknak csak körülbelül 50 százaléka. A mudikhoz képest azonban az angol és francia bulldogok jóval többször néztek vissza az emberekre, mint a mudik.A kutatók szerint ezek az eredmények arra utalnak, hogy a rövid orrú kutyák hajlamosabbak emberi segítséget kérni, ha problémákkal szembesülnek, ami viszont elősegítheti a gazdák és az említett kutyafajták közötti szociális kapcsolat erősödését az észlelt tehetetlenség, elesettség miatt.

„A tanulmány azonban nem vizsgálta, hogy a lapos orrú kutyák genetikailag hajlamosak-e arra, hogy jobban függjenek az embertől, mint más kutyák, vagy a tulajdonosok lapos orrú kutyáikhoz való hozzáállása az, ami függő viselkedésre ösztönöz” – írták a közleményben.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: ELTE TTK 

Az ember és a kutya evolúciós szempontból bizony igen távol vannak egymástól. Ennek ellenére az ELTE kutatói arra a megállapításra jutottak, hogy mindkettőjük agya hasonlósan dolgozza fel a környezet hangjait. Elsőre talán nem tűnik túl nagy jelentőségűnek ez a felfedezés, azonban ez az ismeret hozzájárul az emberi agy evolúciójának megismeréséhez. Sőt, segítheti a robotok fejlesztési folyamatait.

21 kutyát és embert vizsgáltak meg

Amikor egy egyed valamilyen hangot ad ki, megmutatja, hogy milyen érzelmek zajlanak éppen benne. A hangot általában két akusztikai paraméter határozza meg, az alapfrekvencia és a hanghossz. Az ELTE kutatói azt vizsgálták, hogy kutyák és emberek agya mutat-e preferenciát az élőlények természetes hangadására emlékeztető hangokra, illetve a hangok „élőszerűsége” hatással van-e az agyi feldolgozására.

A kutatás során 21 kutyát és 21 embert teszteltek, nem-invazív funkcionális MRI vizsgálatban. A tesztek során mesterségesen generált hangokat játszottak le az alanyoknak. Ezek egy része az élőlények hangadására emlékeztetett, a másik része pedig egyszerű periodikus (szinuszos) hang volt. A vizsgálatban a kétféle akusztikus ingerre adott agyi válaszokat hasonlították össze. A kutatók pedig így nyilatkoztak az eredményekről és a vizsgálatról:

„Az ember és a kutya esetében is találtunk olyan hallókérgi területeket, amelyek intenzívebben reagáltak hangadásszerű, mint szinuszos hangokra, míg fordítva, vagyis a hangadásszerű hangokhoz képest a szinuszos hangoknál nem figyeltünk meg erősebb agyi aktivitást egyik fajnál sem….Ezzel elsőként sikerült kimutatnunk nem fajspecifikus, általánosabb preferenciát vokális hangokra egy nem-főemlős fajnál, a kutyánál” Bálint Anna, az ELKH-ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoport posztdoktor munkatársa, a cikk első szerzője.

„Mindkét fajnál találtunk olyan hallókérgi területeket, amelyekben a kétféle hangtípus feldolgozását az alapfrekvencia ellentétesen befolyásolja. Míg szinuszos hangok esetében a nagyobb alapfrekvenciájú hangok váltottak ki nagyobb agyi aktivitást, hangadásszerű hangok esetében éppen az alacsonyabb frekvenciájú hangokra kaptunk erősebb agyi választ. Ez az eredmény az élőlényekre jellemző hangadások agyi feldolgozásának funkcionális hasonlóságára utal két, evolúciósan egymástól távol álló emlős fajban” – Andics Attila, a tanulmány egyik szerzője, az MTA-ELTE Lendület A Kommunikáció Neuroetológiája Kutatócsoport vezetője.

„Az eredményekből úgy tűnik, hogy ugyanazon agyi régió érzékenysége ugyanarra az akusztikai paraméterre (például alapfrekvencia) eltérő lehet a hallott hang típusától függően. Most először sikerült kimutatni egy nem-főemlős fajban effajta differenciált érzékenységet. Kutatási eredményeink fontos vonatkoztatási és kiindulási pontként szolgálhatnak olyan alkalmazott kutatási területeken, mint a szociális robotika, hiszen a robotok fejlesztésénél lényeges szempont, hogy azok mesterséges kommunikációs hangjai miként kerülnek feldolgozásra az emberi agyban” Gácsi Márta, a tanulmány utolsó szerzője, az ELKH-ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoport munkatársa.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: ELTE Etolgóia, MTI

 

 

MTA-ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoport legújabb kutatása során EEG segítségével vizsgálták a kutyák agyi folyamatait és megállapították, hogy a kutyák agya eltérő módon dolgozza fel a kutyáktól és az emberektől származó hangokat. Sőt, azok érzelmi töltésére is reagálnak.  A kutatás eredményei a Royal Society Open Science című folyóiratban jelentek meg.

Különleges módszer

A kutatók kifejlesztettek egy nem-invazív EEG vizsgálatot, a humán neurológiai vizsgálatokban használt módszerek mintájára. Ezzel a speciális módszerrel most először sikerült kimutatni, hogy a kutya agya másként reagál az emberi és a kutya hangokra. A vizsgálat úgy zajlott, hogy az éberen, de mozdulatlanul fekvő kutyáknak emberi és kutyahangokat játszottak le, miközben az EEG segítségével az agyi folyamatokat rögzítették.  A vizsgálatban összesen 17 kutya vett részt, akik kimondottan élvezhették a helyzetet, hiszen rengeteg pozitív megerősítést és sok-sok jutalomfalatot kaptak.

Hogyan működik pontosan az EEG vizsgálat?

Az EEG készülék alkalmazása során a kutyák fejének meghatározott pontjaira elektródákat illesztenek, melyen keresztül tudják figyelni, mérni az agyi reakciókat. Ezután a kutyáknak különféle érzelmi töltettel bíró, nem-verbális emberi és kutyahangokat játszottak le. Mindkét hangcsoport esetében pozitív és semleges hangok kerültek be a listába. Pozitív emberi hang volt például a nevetés, a köhögés pedig semleges. Kutyahangoknál a játékos vakkantást mint pozitív hangot,  apró morgásokat pedig mint semleges hangot játszottak le.

A kutyák nagyon hamar felismerik a faji hovatartozást

Mindössze 250 milliszekundum, azaz negyed másodperc volt szükséges a kutyáknak ahhoz, hogy az agyuk felismerje a hallott hang faji hovatartozását. A kutatás több dolog miatt is nagy jelentőségű. Először sikerült ilyen formában kimutatni, hogy a kutyák csupán hangok alapján különbséget tudnak tenni fajok között. Másrészt most először találtak különbséget a pozitív és semleges hangokra adott agyi válaszok között, annak függvényében, hogy milyen fajtól származott a hang. Tehát azt is kimutatták, hogy a hangok érzelmi töltetére is reagál a kutya agyi feldolgozása.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: MTI, ELTE-Etológia 

Az ELTE kutatói arra keresték a választ, hogyan viselkedik egy kutya, aki ismeretlen helyen alszik. Miként reagál az új helyzetre, és mennyiben hasonlít agyi működése az emberéhez. A műszeres EEG-alapú vizsgálat teljesen fájdalommentes volt a kutyáknak. A kutatók arra jutottak, hogy az új környezetben a kutyák, az emberekhez hasonlóan, felületesebben alszanak.

Jobb és bal agyfélteke

Korábbi kutatásokból tudjuk, hogy egyes tengeri emlősök és madarak úgy alszanak, hogy csak az agyuk egyik fele pihen. A másik éberen és folyamatosan figyeli a környezetet. Embereknél is megfigyelték ezt a folyamatot az úgynevezett elsőéjszaka-hatás során.

“Amikor egy új, szokatlan környezetben töltjük az éjszakát, akkor az alvás nem egy biztonságos magatartás, mégis valahogyan el kell aludnunk. Ilyenkor jobban figyeljük a környezetünket, és több idő telik el az ágyba való lefekvés és az elalvás között, ami arra utal, hogy nem érezzük magunkat eléggé biztonságban, nem tudunk ellazulni. Ha ez az idő elég hosszú, akkor feltételezzük, hogy rosszabb az alvásminőség is. Embereknél azt figyelték meg, hogy az elalvás idejének hossza és a gyengébb alvásminőség összefügg a bal és a jobb agyfélteke eltérő aktivitásával.  Ez a jelenség az első, idegen helyen töltött éjszaka során megjelenik, a második alváskor pedig már nincs jelen.” Simor Péter, kutató.

Komfortos vizsgálat az MTA alváslaborjában

A kutyákat délutáni szundira hívták be az MTA kutya alváslaborjába gazdáikkal együtt. Az alvás méréséhez bőrre ragasztható EEG (elektroenkefalográfia) elektródákat használtak. Állatkísérleteknél általában a beültetett elektródás vizsgálati módszert szokták alkalmazni, de az ELTE kutatói által használt módszer sokkal humánusabb és valósabb eredményt is produkál. A kutyát nem akadályozza az ellazulásban az elektróda, nem okoz neki kellemetlen érzést.

A mérési eredmények alapján egyértelművé vált, hogy ismeretlen helyen, első alvási alkalom során a kutyáknál is megjelent az aszimmetria: a kutyák bal agyfélteke mélyebben aludt, mint a jobb. A második alkalommal már nem volt megfigyelhető ez a jelenség, ez pedig az embereknél és ugyanígy van. A jelenség azonban a kutyáknál nem függött össze az elalvás idejének hosszával, sem azzal, hogy mennyi időt aludtak a laborban.

Az ELTE kutatását Reicher Vivien, Kis Anna, Simor Péter, Bódizs Róbert és Gácsi Márta végezte. Interhemispheric asymmetry during NREM sleep in the dog című publikációjuk a Scientific Reports folyóiratban jelent meg.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: ELTE Etológia

A tanszék munkatársai egészen pontosan arra keresték a választ, hogy a tehetség kizárólag az emberek tulajdonsága, vagy más fajnál is fellelhetőek különleges, tehetséges egyedek. A kutatás eredményét a Scientific Reports című tudományos folyóiratban publikálták.

A kutyák is lehetnek tehetségesek

A kutyákat szótanuló feladatokkal tesztelték szigorúan ellenőrzött körülmények között. Megfigyelésük szerint a legtöbb kutyának nehézséget okoz megtanulnia egyes tárgyak nevét, mégis néhányan a vizsgált kutyák közül  több szó elsajátítására képesek, mint társaik. A vizsgálatba 40 kutyát vontak be, velük 3 hónapon keresztül tréningeztek egészen intenzíven.  Feladatuk az volt, hogy 2 játék nevét jegyezzék meg. A kutatók pedig azt szerették volna tudni, hogy meg tudják-e különböztetni a tárgyakat nevük alapján.

„Először azt feltételeztük, hogy a fejlődési tényezők, mint például a kölyökkor neuroplaszticitása, vagyis, hogy a kölyökkutyák gyorsabban megtanulják a tárgyak neveit, mint a felnőtt kutyák, szerepet játszhat a folyamatokban, ezért a vizsgálatra felnőtt és kölyökkutyákat egyaránt toboroztunk…Ugyanakkor meglepődve tapasztaltuk, hogy az intenzív tréning ellenére a kutyák többsége függetlenül az életkorától nem mutatott bizonyítékot a tanulásra. Még meglepőbb azonban, hogy 7 felnőtt kutya kivételes tanulási képességet mutatott: nemcsak a két játéknevet tanulták meg, hanem a vizsgálat időszaka során további 11 és 37 közötti új nevet is megtanultak”- nyilatkozta Claudia Fugazza, a projekt vezető kutatója

Más fajták is lehetnek tehetségesek

Mind a 7 tehetséges kutya border collie volt, ezért a kutatók elkezdtek tanulmányozni erre irányuló szakirodalmat és más, hasonló kutatás eredményét is. Egy korábbi tanulmányban például a kimagasló szótanulási képességet egy yorkshire terrier esetében jegyeztek fel. Nem szükséges tehát, hogy border collie legyen a szótanuló kutya, bár az eredményesség  esélyeit növeli.

„Érdekesnek tartjuk, hogy ebben a kognitív tulajdonságban (azaz a tárgynevek megtanulásának képességében) milyen extrém mértékű az egyedek közötti variabilitás és úgy gondoljuk, hogy ez a tudományos utazás még csak most kezdődik, a cél, hogy megértsük, honnan ered az ember vagy valamely más faj néhány egyedének adott területen mutatott különös tehetsége” – mutatott rá Miklósi Ádám, az Etológiai Tanszék vezetője és a tanulmány társszerzője.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: ELTE Etológia, MTI

Az ELTE kutatói négy tényezőt vizsgáltak a kutatás során, melyek mind azt befolyásolhatják, hogy egy kutya mennyit néz az emberre. Ilyenek a fej formája, a fajta eredeti funkciója, a kor és személyiség. A kutatás eredménye szerint a rövid orrú, együttműködő, fiatal és játékos kutyák veszik fel legszívesebben a szemkontaktust az emberrel.

Az alkalmazkodás szerepe a kommunikációban

Mint azt már tudjuk, a kutyák kiválóan alkalmazkodnak az emberhez és ebben kiemelt szerepe van a kommunikációnak. Nem csak a szóra, de a gazdi tekintetének irányára is képesek figyelni, így döntik el, hogy nekik szól –e az adott mondat.  Bár a gazdával való szemkontaktus kialakítása mindkét félben megemeli az oxitocin szintjét, a kutyák nem egyforma mértékben hajlamosak szemkontaktus kialakítására

„Százharminc családi kutyát vizsgáltunk meg az ELTE Etológia tanszéken. Lemértük, milyen hosszú és széles a fejük, mert ez kapcsolatban van a látásukkal. A boxer, a bulldog, a mopsz és általában a rövid orrú kutyák a retinájuk felépítése miatt élesebben látnak a látóterük középpontjában, ezért feltételeztük, hogy könnyebben létesítenek szemkontaktust az emberrel. Ezzel szemben a hosszú orrú kutyák, mint az agarak, széles panorámaképet látnak, mert az információt feldolgozó idegsejtek egyenletesebben oszlanak el a retinájukon. Ezért, ha maguk elé kell összpontosítaniuk, könnyebben elvonhatják a figyelmüket a perifériáról érkező vizuális ingerek” Bognár Zsófia, a tanulmány szerzője.

A kutatás menete

A viselkedéstesztben a kísérletvezető először játékot kezdeményezett a kutyával, majd megmérte, milyen gyorsan és hányszor létesít vele szemkontaktust öt perc alatt.

„A kísérletvezető nem szólt és mozdulatlan volt, amíg a kutya nem nézett rá. Valahányszor a kutya ránézett, jutalomfalatot dobott neki. Eközben a gazda szótlanul ült egy széken. Mértük, hogy a falat elfogyasztása után mennyi idő telik el a következő szemkontaktusig” Szabó Dóra, etológus.

Rövid orr – több szemkontaktus

Kiderült, hogy minél rövidebb egy kutya orra, annál gyorsabban alakít ki szemkontaktust a kísérletvezetővel.

„Valószínű, hogy a speciális retinájuk miatt élesebben látják az emberi arcot, de az sem zárható ki, hogy a gazdáik többet szemeznek velük, mert arcuk jobban emlékeztet egy kisgyerekére. Emiatt lehet, hogy a nyomott orrú kutyák gyakorlottabbak a szemkontaktus kialakításában” – magyarázta Bognár Zsófia.

A fajták eredete is befolyásoló tényező lehet

A kutatás azt is vizsgálta, hogy a különböző fajták eredeti funkciója mennyiben befolyásolja a szemkontaktus intenzitását.   A juhászkutyák, akik a gazda kezét követik munkájuk során, sokkal együttműködőbbek vizuálisan, mint például egy szánhúzó kutya.  Így azok a kutyák, akik hanggal irányított vagy önálló munkát végeznek, kevésbé voltak nyitottak a szemkontaktusra, mint azok, akik emberi irányítással végzik a feladatukat. Meglepő azonban, hogy a keverék kutyák igen jól teljesítették a szemkontaktust, bár 70 százalékukat menhelyről fogadták örökbe.

Szenior Családi Kutyaprogram

A kutatás az Európai Kutatási Tanács által támogatott Szenior Családi Kutya Programon belül zajlott, amelynek célja az öregedés kutatása.

„Feltételeztük, hogy az öregedő kutyák nehezebben irányítják a figyelmüket, és lassabban váltanak az evésből a kísérletvezető arcára. Ez így is történt. A kutatásba csak egészséges, jól látó és halló kutyákat vontunk be, ezért úgy tűnik, hogy a szemkontaktus nehézkesebb kialakítása az öregedés természetes velejárója” – mondja Kubinyi Enikő, a program vezetője.

Rövid orr, nagy szem – kisbabára hasonlít

Konrad Lorenz, Nobel-díjas etológus szerint az emberek azért szeretik a  rövid orrú és nagy szemű kutyákat, mert azok a kisbabákra hasonlítanak. A mostani kutatási eredménnyel ez talán kiegészülhet azzal is, hogy a leginkább képesek felvenni az emberrel a szemkontaktust, mely mélyíti a gazdi-kutya közötti kötődést.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: MTI

Az egyes fajták között ugyanis nem csak jelentős térfogat különbségek, de lényeges alaki eltérések is láthatók. A hiedelemmel ellentétben a kutyák agytérfogata sem változik méretarányosan, egy nagytestű nápolyi masztiffnak csupán kétszer akkora, mint egy picike csivavának. A kutatók beszámolója szerint az arckoponya hossza lényeges hatással van egyes agyterületekre, főleg a szaglólebenyre és a homloklebeny elülső részére.

Új, modern eszközökkel vizsgálódnak

Korábban az ilyen jellegű kutatásokat koponya alapján végezték, a csont belső felszínének mintázata és formája alapján rekonstruálták dinoszauruszok, madarak, emlősök, ősemberek agyának fejlettségét. Ennek a vizsgálati módszernek a során a koponyaüreget fokozatosan megszilárduló anyaggal töltötték ki, így az felvette az agykoponya belső formáját. Ez az öntvény (endokaszt) tükrözte az agy alakját, méretét. Ma már azonban a legjobb lehetőséget a komputertomográfiás képalkotás (CT) adja amivel a kutatók nem csak a csontot tudják megvizsgálni, annak minden alak- és szerkezetbeli jellegzetességével, hanem megfelelő szoftverekkel digitális öntvényeket is elő tudnak állítani. Ezzel a módszerrel azt is jól látják, hogyan változott meg a kutyafajták agya és agytérfogata a mesterséges szelekció hatására.

28 koponyát vizsgáltak

A beszámoló szerint az ELTE TTK Anatómiai, Sejt- és Fejlődésbiológiai Tanszék kutatójának, Csörgő Tibornak a gyűjteménye közel 400 kutyakoponyát tartalmaz 152 fajtából, ezek közül 28-at vizsgáltak meg alaposabban a Frontiers in Veterinary Science-ben októberben megjelent tanulmányukhoz a kutatók, akik így nyilatkoztak a folyamatról és az eredményről.

 „A háromdimenziós modellezés eredményeként sikerült olyan részletességgel visszaadni az agy felszínét, hogy nemcsak a főbb agyi tekervények helye, hanem egyes erek lenyomata is tisztán látszik a modelleken. A virtuális endokasztok világosan megmutatják azt is, hogy a koponya arcorri részének rövidülése együtt jár az agy egyre erősebb torzulásával: a szaglóhagyma fokozatosan hátrébb tolódik, és bizonyos fajtákban, például a mopszoknál és a francia buldogoknál szinte egészen a homloklebeny alá kerül. Ez pedig megváltoztatja az egyes területek egymáshoz viszonyított arányát. Figyelemreméltó, hogy miközben egy átlagos felnőtt csivava és egy nápolyi masztiff között a testtömegkülönbség közel harmincszoros, a koponyaűr (és ennek következtében az agyak) térfogata mégis mindössze alig kétszeres eltérést mutat egymástól”- Czeibert Kálmán állatorvost, az ELTE Szenior Családi Kutya Program kutatója, a tanulmány első szerzője.

Az új kollekció az ELTE Etológia Tanszéken működő, az Európai Kutatási Tanács (ERC) támogatásából létrehozott Kutya Agy- és Szövetbank része. A bank segítségével a kutatócsoport a jövőben azt szeretné vizsgálni, hogyan függ össze az agy alakjának megváltozása a viselkedéssel, a szaglással, a kommunikációs és problémamegoldó képességgel.

    „Az alaki eltérést ellensúlyozhatja az adott területen található idegsejtek eloszlása, mennyisége, funkciója és a kapcsolataik más agyi központokkal. Ehhez viselkedéstesztek, különböző képalkotó- (CT, MR, EEG), szövettani- és molekuláris vizsgálatok egyaránt szükségesek lehetnek. A tompa orrú kutyáknak lehet, hogy rosszabb a szaglása, de egyes szemészeti sajátosságaiknak köszönhetően sokkal több mindent észrevesznek az emberek jelzéseiből”  Kubinyi Enikő, az ELTE tudományos főmunkatársa, a kutatócsoport vezetője.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: MTI

Felfedezték, hogy a kutyák és az emberek agya másként súlyozza a vizuális információkat másokról. Míg az emberi agy kifejezetten az emberi arcra érzékeny, a kutyákra ez egyáltalán nem jellemző. Az ilyen jellegű kutatások segítik megérteni a társas funkciók agyi szerveződését és evolúciós fejlődését.

Nemzetközi kutatás az ELTE Etológia Tanszék vezetésével

Ez az első kutatás, amely egy nem főemlős faj és az emberek vizuális ingerekre adott agyi válaszait közvetlenül és nem-invazív módon hasonlította össze. A vizsgálat nemzetközi együttműködésben valósult meg, így több egyed agyi válaszát tudták megmérni, mint a legtöbb korábbi, kutyákon végzett funkcionális mágneses rezonanciavizsgálatban (fMRI). A kutatásban részt vevő kutyákat elsőként arra tanították meg gazdáik bevonásával, hogy éber állapotban mozdulatlanul feküdjenek az MR szkennerben.  Akinek van kutyája, az tisztában van vele, hogy ez mennyire nehéz feladat és az elsajátítására nagyon kevesen képesek.  Az egész világon csak néhány kutatócsoportnak sikerült erre családi kutyákat megtanítani. Ezek közül egy magyar és egy mexikói csoport (National Autonomous University of México, Institute of Neurobiology) fogott össze, hogy elvégezzék az egyedülálló teszteket.

A vizsgálat hasonlóságokat és lényeges különbségeket is feltárt

Húsz kutyát és harminc embert vontak be a funkcionális MRI vizsgálatban, amelyben más kutyák és emberek fejét elölről és hátulról mutató rövid videoklipeket vetítettek nekik. A vizsgálat meglepő hasonlóságokat és különbségeket tárt fel a kutyák és emberek agyi válaszai közt.  A legfontosabb hasonlóság, hogy a kutyák és emberek agyában is vannak olyan úgynevezett fajtársérzékeny agyterületek. Ezek azt kódolják, hogy a megfigyelő a saját fajához tartozó vagy attól eltérő fajú egyedet lát.

„Kutatócsoportunk korábban hallási vizsgálatok során már kimutatott fajtársérzékeny agyterületeket kutyáknál és embereknél is. Most az derült ki, hogy a fajtársérzékenység a vizuális ingerfeldolgozás esetén is fontos rendszerező elv az emlős agyban” –  Andics Attila, a kutatás vezető szerzője.

A legfontosabb eltérés az volt a vizsgálat során, hogy a kutyáknál  nem lehetett  megfigyelni  az úgynevezett arcérzékeny agyterületet, amely azt kódolná, hogy arcot látnak, vagy valami mást. Ezzel szemben ismert tény, hogy az emberi agyban az arcoknak fontos szerepük van.

 „Az agyi válaszmintázatok elemzése megerősítette azt, hogy kutyáknál a fajtárs-preferencia elsődleges az arcpreferenciával szemben, míg embereknél az általános arcpreferencia elsődleges a fajtárs-preferenciával szemben. Ez alapvető különbség, amely az agykérgi arcfeldolgozás tekintetében egy – emlősfajok közötti – lényeges eltérésre utal. Eredményeink azokat az fMRI tanulmányokat is más megvilágításba helyezik, amelyek kutyáknál arcérzékeny agyterületekről számoltak be: úgy gondoljuk, hogy a korábbi kísérletekben a kutyaarcokra mutatott érzékenység valójában nem az arcra, hanem a fajtársra vonatkozó agyi érzékenységet takar.” Bunford Nóra, a magyarországi fMRI adatgyűjtés koordinátorát.

Saját fajtársat hasonlóan érzékelnek

A kutatás során viszont olyan agyterületeket is azonosítottak a kutyák és emberek agyában, amelyek hasonló aktivitási mintázatot mutattak, mégpedig akkor,  amikor az ember és a kutya is saját fajtársáról készült képet látott.

 „Érdekes módon jobban hasonlított egymásra a két faj agyi aktivitása, amikor mindegyik a saját fajához tartozó egyed arcát nézte, mint amikor mindketten kutyaarcot néztek. Vagyis nem a képi ingerek fizikai hasonlósága váltott ki hasonló aktivitásokat a két fajból, hanem az, amit ezek a képek a nézőnek jelentettek. Azaz minden bizonnyal egy olyan agyi mechanizmust mutattunk itt ki, ami nem alacsony szintű vizuális jellemzők, hanem magasabb szintű szociális kategóriák reprezentálásáért felelős” –  Raúl Hernández-Pérez, a mexikói fMRI adatgyűjtés koordinátora.

„Részben hasonlóak, részben nagyon is különböznek azok az agyi rendszerező elvek, amelyek meghatározzák, hogy miként látják egymást az emberek és a kutyák. Ez újabb bizonyítéka annak, hogy a törzsfejlődés szempontjából távoli rokon emlős fajok képalkotó módszerekkel történő összehasonlítása jelentősen hozzájárulhat ahhoz, hogy pontosabban megértsük a társas funkciók agyi szerveződését és evolúciós fejlődését” –  Andics Attila.

A kutatás, amely a Magyar Tudományos Akadémia, a Lendület Program, az Új Nemzeti Kiválóság Program, a mexikói Mexican National Council of Science and Technology, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal és az ELTE támogatásával készült, a The Journal of Neuroscience folyóiratban jelent meg.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: ELTE Etológia, MTI

Az a farkas, akit emberek nevelnek fel, a kutyákhoz hasonlóan sok mindenre megtanítható, de soha nem lesz olyan kezelhető, mint egy kutya. Irányítani és féken tartani sem lehet őket olyan mértékben, mint egy kutyát, hiába az intenzív szocializáció.

Az eldobott tárgyak visszahozására is kevésbé lehet őket rávenni és gyakrabban viselkednek agresszíven, mint a hasonló körülmények között nevelt kutyák. A kutatásban részt vevő etológus szerint ennek egyik oka az, hogy a kutyák alapvetően kezelhetőbbé váltak a háziasítás folyamán, így alkalmasabbak az emberrel való együttlétre. Ezt az állítást szerették volna alátámasztani kutatásukkal.

A kutatás menete

16 farkas- és 11 kutyakölyköt neveltek teljesen azonos módon pár napos kortól és rendszeresen tesztelték őket 3 és 24 hetes koruk között.  A kölykök már azelőtt gondozóikhoz kerültek, hogy kinyílt volna a szemük. A vizsgálat fontos része volt, hogy nagyon intenzíven szocializálták az emberi környezethez a kicsiket, napi 22-24 órát töltöttek együtt nevelőikkel. Naponta találkoztak új vizuális, hang- és szagingerekkel, emberekkel, állatokkal egyaránt és idegen tárgyakkal is. Hetente 2-3 alkalommal a kölykök egymással is találkoztak és ismerkedtek.

A kutatók megfigyelték, hogy a kutyák és a farkasok nagyjából egyformán reagáltak az ültetésre, behívásra, szájkosár feladásra. Azonban az apport feladatban már kifejezetten eltértek a reakciók. Az eldobott játék visszahozásában a kiskutyák sokkal jobban jeleskedtek, mint a farkasok, akik ugyan megfogták és üldözték, de nem vitték oda az oktatónak. Sőt, ha el akarták tőlük venni a játékot, agresszíven is viselkedtek. A másik különbség a szőrápolási folyamat alatt volt, 12 hetesen a farkasok nehezebben viselték ezt a rituálét, többször próbáltak harapni. Később azonban ez a különbség csökkent.

 „Az intenzív szocializációval elértük, hogy sok feladatban irányíthatók lettek a farkasok. De a kutyákhoz képest kevésbé voltak kezelhetőek, főként, ha megszereztek valamit vagy nem tetszett nekik, hogy hozzájuk nyúltak. Az anya által nevelt és az emberek által nevelt kiskutyák viselkedése viszont nem különbözött a tesztekben. Az eredményekből arra következtettünk, hogy a háziasítás során fontos szempont volt a kezelhetőség” –  Kubinyi Enikő, az ELTE vezető kutatója.

„Fontos megjegyeznünk, hogy noha a farkasok megtaníthatók bizonyos feladatok végrehajtására (például leülni), illetve bizonyos szintig irányíthatóak, társállatként való tartásuk – jórészt éppen kezelhetetlenségük miatt – veszélyes, erre nem alkalmasak. Fogságban tartott farkasoknál viszont a szocializáció és a tréning jelentősen javíthatja az állatok életminőségét” – Ujfalussy Dorottya biológus.

Az ELTE etológusainak eredményei a napokban jelentek meg a Scientific Reports című tudományos szaklapban.

Bohata Krisztina

(Kutyabarat.hu)

Forrás: MTI

Mindenki látott már olyan kutyát, aki egészen biztosan nem volt tisztában méretével és súlyával. Ölben ülő vizslák, oroszlánként helyezkedő csivavák vagy két fa közé szorult mókamesterek arra engednek következtetni, hogy nem éppen a saját méretüknek megfelelően viselkednek. Az ELTE kutatóinak tanulmánya szerint azonban ez nem így van. A kutyák testtudatát vizsgáló kutatások erre keresték a választ és meglepő eredményre jutottak. Azt figyelték meg, hogy hogyan reagálnak különböző méretű nyílásokra a különböző méretű egyedek.

Melyik ajtón menjek be?

Az emlősök önprezentációja az etológia egyik fontos alapkérdése. Sokszor és sokan kutatták már például csimpánzok önprezentációs képességét egy úgynevezett tükörteszttel. Az állat homlokára festettek egy fehér foltot és azt vizsgálták, hogy a csimpánz hogyan észleli a foltot a tükörben. Megfogja azt, hozzányúl, felismeri? Ha igen, akkor egyértelműen jó a testkép tudata. A kutyáknál kicsit másként zajlott ez a kutatás. Egészen pontosan azt vizsgálták, hogyan reagál egy kutya egy olyan nyílásra amelyen nem tud átmenni, mert az túl kicsi és hogyan reagál arra, amelyen át tud menni, mert átfér rajta.

Azt is megnézték, hogy mennyi idő szükséges ahhoz, hogy a testméretének megfelelő nyílást megtalálja. Három méretű rést használtak a vizsgálat során, egy túl kicsit, egy nagyjából azonos méretűt, mint a kutya és egy olyat, melyen kényelmesen átfért. A kutyákat először a kis nyíláshoz vezették, majd a közepeshez végül a legnagyobbhoz.  Az eredmény pedig azt mutatta, hogy a kutyák viszonylag rövid idő alatt azt a nyílást választották, melyen kényelmesen átfértek.

A tapasztalat is sokat számít

Mégsem teljesen biztos azonban, hogy azért választották a testméretüknek megfelelő nyílást, mert tisztában vannak méreteikkel. A kutyák gyorsan és sokat tanulnak és tapasztalnak életük során. Ez is közrejátszhat abban, hogy be tudják azonosítani azt a nyílást, melyen átfér a testük.  Azok a kutyák például, akik valamilyen sportot űznek gazdájukkal, például agilityznek, sokkal jobb testtudattal rendelkeznek, mint más társaik. Kutatás ide vagy oda, a kérdésre tehát nincs egyértelmű és egzakt válasz.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: TheBark.com, elte.hu

Először is kezdjük egy kis alvástudománnyal.  Az emlősök, így a kutya és az ember esetében is a legmélyebb alvásfázisban időnként rövid és gyors hullámsorozat jelenik meg, ezek az alvási orsók. Mélyalváskor általában másodpercenként 4 hullámot látunk, de az alvási orsóknál 9-16 hullám fut le ennyi idő alatt. Az alvási orsók az alvás stabilitását és a memórianyomok kialakulását is segítik. Embereken, rágcsálókon és macskákon már számtalan kutatás vizsgálta az alvási orsókat, kutyáknál viszont nagyon elhanyagolt ez a terület.

Kubinyi Enikő, az Európai Kutatási Tanács által támogatott ELTE Szenior Családi Kutya Program kutatócsoport vezetője szerint

…a kutyaagy öregedési folyamatainak feltérképezése fontos lépés ahhoz, hogy kiderüljön, alkalmas-e a kutya a humán kognitív öregedés modellezéséhez. Az életkor hatása a kutyák alvási orsóira részben átfedésben van azzal, amit az emberek esetén tudunk. Az idősebb kutyák lassú orsóinak kisebb az amplitúdója, ha frontálisan, a két szem közötti elektródával mérjük, és a fej középső részén regisztrált lassú alvási orsók előfordulásának száma is alacsonyabb. Meglepődtünk azonban, hogy az idősebb kutyáknál a frontális elvezetésnél gyakrabban fordultak elő gyors orsók. Embereknél ez inkább a kamaszkorra jellemző.

A kutatásban 1-17 éves kutyák vettek részt, több mint 100 kutyát és gazdit figyeltek meg alvás közben, bőrfelszínhez ragasztott elektródákkal rögzítették az alvási adatokat. Ez az eljárás teljesen fájdalommentes, így a vizsgálatban részt vevő kutyák békésen aludtak 3-4 órát a tanszák egyik csendes szobájában.

Ivaylo Iotchev az alábbiakat mesélte a Scientific Reports című tudományos folyóiratban megjelent tanulmányban:

Kidolgoztunk egy automatikus detektálási módszert, amely a kutyáknál is működik. Ezúttal nagy mintán akartuk megvizsgálni, hogy az életkor, a nem és az ivartalanítás befolyásolja-e az orsók tulajdonságait. A humán irodalomban nagyon sokat foglalkoztak a hormonális és életkori változások orsóaktivitásra gyakorolt hatásával. Ha ezek a megállapítások a kutyák alvási orsóira is igazak, az megerősítené azt a feltételezést, hogy a kutya jó modellállat lehet az emberi evolúció, az öregedés és az agyműködés megértéséhez. Eddig leginkább viselkedéskutatások igazolták az ember és a kutya hasonlóságait. Más modellállatokhoz, például a rágcsálókhoz képest a kutya agya számunkra még mindig terra incognita.

A kutatás kiderített, hogy mind a kutya neme, mind a reproduktív állapota befolyásolta az orsók jellemzőit, tehát a nemi hormonoknak hatásuk van az alvási orsók kifejeződésére. Ez viszont azt is jelenti,  hogy emberek és kutyák esetében hasonló mechanizmusok szabályozzák az orsók kialakulását és modulálását.

A felszíni EEG- mérésekkel nem tudják részletesen megismerni az alvó kutya agyának aktivitását, az viszont egyértelműen bizonyítást nyert, hogy az alvási orsók gyakorisága az öregedés során nagyon hasonló a kutyáknál és az embereknél, sokkal hasonlóbb, mint bármely más állatfajnál.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: Elte Etológiai Tanszék, MTI

Fotó: pexels