Saját KB bal
Saját KB jobb
myki.pet

Egy nápolyi masztiff agytérfogata csupán kétszerese egy csivaváénak

Az ELTE és a Kaposvári Egyetem kutatói digitalizált koponyák alapján rekonstruálták 24 kutyafajta és 4 vadon élő farkasféle agyát, hogy szemléletesen mutassák be az érdekes különbségeket.

Az egyes fajták között ugyanis nem csak jelentős térfogat különbségek, de lényeges alaki eltérések is láthatók. A hiedelemmel ellentétben a kutyák agytérfogata sem változik méretarányosan, egy nagytestű nápolyi masztiffnak csupán kétszer akkora, mint egy picike csivavának. A kutatók beszámolója szerint az arckoponya hossza lényeges hatással van egyes agyterületekre, főleg a szaglólebenyre és a homloklebeny elülső részére.

Új, modern eszközökkel vizsgálódnak

Korábban az ilyen jellegű kutatásokat koponya alapján végezték, a csont belső felszínének mintázata és formája alapján rekonstruálták dinoszauruszok, madarak, emlősök, ősemberek agyának fejlettségét. Ennek a vizsgálati módszernek a során a koponyaüreget fokozatosan megszilárduló anyaggal töltötték ki, így az felvette az agykoponya belső formáját. Ez az öntvény (endokaszt) tükrözte az agy alakját, méretét. Ma már azonban a legjobb lehetőséget a komputertomográfiás képalkotás (CT) adja amivel a kutatók nem csak a csontot tudják megvizsgálni, annak minden alak- és szerkezetbeli jellegzetességével, hanem megfelelő szoftverekkel digitális öntvényeket is elő tudnak állítani. Ezzel a módszerrel azt is jól látják, hogyan változott meg a kutyafajták agya és agytérfogata a mesterséges szelekció hatására.

28 koponyát vizsgáltak

A beszámoló szerint az ELTE TTK Anatómiai, Sejt- és Fejlődésbiológiai Tanszék kutatójának, Csörgő Tibornak a gyűjteménye közel 400 kutyakoponyát tartalmaz 152 fajtából, ezek közül 28-at vizsgáltak meg alaposabban a Frontiers in Veterinary Science-ben októberben megjelent tanulmányukhoz a kutatók, akik így nyilatkoztak a folyamatról és az eredményről.

 „A háromdimenziós modellezés eredményeként sikerült olyan részletességgel visszaadni az agy felszínét, hogy nemcsak a főbb agyi tekervények helye, hanem egyes erek lenyomata is tisztán látszik a modelleken. A virtuális endokasztok világosan megmutatják azt is, hogy a koponya arcorri részének rövidülése együtt jár az agy egyre erősebb torzulásával: a szaglóhagyma fokozatosan hátrébb tolódik, és bizonyos fajtákban, például a mopszoknál és a francia buldogoknál szinte egészen a homloklebeny alá kerül. Ez pedig megváltoztatja az egyes területek egymáshoz viszonyított arányát. Figyelemreméltó, hogy miközben egy átlagos felnőtt csivava és egy nápolyi masztiff között a testtömegkülönbség közel harmincszoros, a koponyaűr (és ennek következtében az agyak) térfogata mégis mindössze alig kétszeres eltérést mutat egymástól”- Czeibert Kálmán állatorvost, az ELTE Szenior Családi Kutya Program kutatója, a tanulmány első szerzője.

Az új kollekció az ELTE Etológia Tanszéken működő, az Európai Kutatási Tanács (ERC) támogatásából létrehozott Kutya Agy- és Szövetbank része. A bank segítségével a kutatócsoport a jövőben azt szeretné vizsgálni, hogyan függ össze az agy alakjának megváltozása a viselkedéssel, a szaglással, a kommunikációs és problémamegoldó képességgel.

    „Az alaki eltérést ellensúlyozhatja az adott területen található idegsejtek eloszlása, mennyisége, funkciója és a kapcsolataik más agyi központokkal. Ehhez viselkedéstesztek, különböző képalkotó- (CT, MR, EEG), szövettani- és molekuláris vizsgálatok egyaránt szükségesek lehetnek. A tompa orrú kutyáknak lehet, hogy rosszabb a szaglása, de egyes szemészeti sajátosságaiknak köszönhetően sokkal több mindent észrevesznek az emberek jelzéseiből”  Kubinyi Enikő, az ELTE tudományos főmunkatársa, a kutatócsoport vezetője.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: MTI

További érdekes cikkek
Hozzászólások
Töltés...