Saját KB bal
Saját KB jobb

Félelem és rettegés az állatorvosnál?

Egy felmérés szerint négyből egy gazdi (!) fél az állatorvosnál. Ha belegondolunk, hogy velük igazán semmi kellemetlenség nem történik ott, megdöbbentően magas számról beszélünk. A legtöbben találkoztunk már a váróban idegesen, feszülten a cicáját, kutyáját nyugtatgatni próbáló gazdival, vagy épp olyannal, akin látszott, most bárhol lenne, csak nem itt. Lehet, hogy te is épp így érzel?

Az állatorvosnál tett látogatás nem kellemes, de ha belegondolunk, semmi olyan nem történik ott, amitől félni vagy rettegni kellene. Egy egészséges kutya esetében az oltás és a karomvágás a legdrasztikusabb beavatkozások, amiket érzéstelenítés nélkül ki kell bírni. Akkor vajon mire a rettegés?

A gyerekek már körülbelül 5-8 éves koruk között képesek átérezni mások fájdalmát. Ha a kutyájuk például szurit kap, akkor az őket is aggodalommal tölti el, vigasztalni próbálják a kedvencüket. Ahogy tették velük is a szüleik. Társas élőlényekként felnőttként sem szűnünk meg empatikusnak lenni. Életünk fájdalmas és kevésbé fájdalmas orvosi és fogorvosi beavatkozásainak élményét pedig magunkkal visszük az állatorvosi váróba is.

A kutyák pontosan érzik az érzéseinket. Ha valami félelmet kelt bennünk, attól ők is aggódni kezdenek. Ha érzik, hogy feszültek vagyunk, ők sem tudnak megnyugodni. Arról nem is beszélve, hogy az állatorvosnál rendszerint már több aggódó, feszült állat és gazdi van. Nem túl logikus tehát, hogy kedvencünk szívesen menjen be oda. Ez egy ördögi körnek tűnik, ami akár addig is vezethet, hogy a félős állatunk ellenkezik, támad és mindent is elkövet, csak szabadulhasson.

Szerencsére, vannak olyan módszerek, amikkel segíthetünk a helyzeten.

Az egyik ilyen a korai kondicionálás és tanítás. Már kölyök korban tanítsuk meg a kutyánknak az állatorvosi vizsgálattal járó mozdulatokat (mancsok megfogása, lefektetés, fülbe/szájba nézés, stb.). Ha tehetjük, keressük fel a rendelőt többször, menjünk be a váróba és nyugodtan üljünk, beszélgessünk, míg kutyánkat dicsérjük, jutalmazzuk. Ezzel pozitív élményeket társítunk számára a váróhoz.

Számos állatorvos partner abban, hogy a kutyákat pozitív légkörben, a lehető legkevesebb stressz érje a vizitek során. Ha lakóhelyünk közelében van fear free minősítésű állatorvos, érdemes őt felkeresni. Akkor is, ha már komoly a probléma, és kutyánk pánikol, retteg és nem együttműködő az állatorvosnál. Ilyen esetben érdemes lehet egy kooperatív ápolással (cooperative care) is foglalkozó tréner segítségét kérni.

És végül, de inkább elsősorban: figyeljünk oda magunkra. Ha a gazdik azon 25 %-ához tartozunk, aki retteg az állatorvosi rendelőben, akkor kezdjük magunkon a változást, mert csak így hathatunk a kutyánkra. Tárjuk fel a félelem okát, sajátítsunk el olyan stressz csökkentő technikát, amelyet biztonsággal tudunk alkalmazni. Esetleg kérjünk meg valakit, akinek a társasága segít, hogy megőrizzük a nyugalmunkat, hogy kísérjen el minket.


Szalay Adél / Kutyabarát.hu
Forrás: https://fearfreepets.com/; Becker et al. – Stresszoldás kutyáknál; Kép: Photo by Valeria Boltneva: https://www.pexels.com/photo/tan-and-white-short-coated-puppy-1805165/
További érdekes cikkek
Hozzászólások
Töltés...