5 dolog, amivel csökkenthetjük kutyánk szorongását, ha nehezen bírja az egyedüllétet

A szeparációs szorongásról

A szeparációs szorongás egyfajta viselkedési probléma, ami bármelyik kutyánál kialakulhat nem megfelelő, nem következetes nevelés esetén – bár tény, hogy léteznek egyedek, amelyek a többinél hajlamosabbak erre. Amikor egy kutyánál azt tapasztaljuk, hogy képtelen nyugalmi állapotba kerülni, folyamatosan ideges, szorong, ha a gazdája nincs mellette, ha otthon marad egyedül, akkor biztosak lehetünk abban, hogy szeparál. Felmerülhet a kérdés, hogy mi válthatja ki ezt – nézzük!

Gyakran azoknál a kutyusoknál tapasztalható, akik túlságosan kötődnek a gazdájukhoz, így nehéznek találják, ha tőle távol kell lenniük. (Ezekben az esetekben ez fordítva is igaz lehet, tehát a gazdinak is gondot okozhat a külön töltött idő.) De az is előidézheti, ha nem állítjuk fel már a kezdetektől helyesen a „falkán” belüli szerepeket. Ez azt eredményezi, hogy a kutya úgy gondolja, ő a falkavezér, aki biztosítja a gazdi biztonságát. Amikor pedig a gazdája nincs vele, nem tudja betölteni ezt a szerepet, amitől szorongani kezd.

Szintén sok kutya esetében jellemző, hogy nem tudják kezelni az egyedül hagyást, mivel soha nem tanították meg neki, hogy hogyan kell nyugodtan, csendben várni. De az is előfordulhat, hogy a kutya azt érzi, neki kell az egész házat egyedül megvédenie, amíg távol vagyunk, és ezt túl nagy falatnak tartja. Emellett léteznek szélsőséges esetek is, például amikor egy kutya valamilyen komolyabb életviteli változás – például költözés, gazdiváltás – után kezdi el produkálni ezt a viselkedési módot.

5 dolog, ami segíthet a szorongó kutyákon

Tudjuk: a szeparációs szorongással való küzdelem nem egyszerű. Mind a gazdi, mind a kutya számára nehéz feladat: fizikailag, mentálisan és érzelmileg is kimerítő lehet. Sajnos azonban nem tudunk mindenhová a kedvenc négylábúnkkal együtt menni, így a kiegyensúlyozott hétköznapok érdekében muszáj tudatosan kezelnünk a problémát. Például az alábbi ötletek segítségével.

Tanítsuk meg nyugodtan várni!

Ez egy valódi türelemjáték, de megéri: tanítsuk meg a kutyát arra, hogy hogyan kell nyugodtnak maradnia akkor is, ha magára hagyjuk. Ez a technika alapvetően nem bonyolult, de sok időt vesz igénybe és rengeteg következetességre lesz szükségünk hozzá. A lényege, hogy legyen a lakásban vagy házban egy olyan helye a kutyának, amit pozitív élményekkel töltünk fel, amit szeret, ahol mindig megpihenhet, ahol soha nem zavarjuk és ahová mindig szívesen megy.

Erre kinevezhetjük például az ágyát: itt adjunk neki gyakran jutalomfalatokat, rágókákat vagy épp a kedvenc játékát! Majd kezdjünk el gyakorolni: hívjuk a helyére egy jutalomfalattal, majd távolodjunk el tőle, nagyon lassan. Egyszerre csak egy-egy lépéssel, ha pedig utánunk jön, egy falattal vezessük vissza! Ezt naponta többször is gyakoroljuk, addig, amíg már át tudunk menni egy másik szobába nélküle. Legyünk naponta több időt külön helyiségekben, míg nem természetessé válik számára a távolság.

Biztosítsunk megnyugtató képsorokat!

Sok kutyára megnyugtatóan hatnak különböző felvételek – különösen a természetfilmek –, így érdemes bekapcsolva hagyni neki a tévét, amikor elmegyünk otthonról. Hasonlóan hathat rájuk egy akvárium békés világa is – gondoljunk csak bele, ránk, emberekre is ilyen befolyással van.

Fontos azonban megjegyezni, hogy ha kutyásként szerzünk be egy akváriumot, akkor nemcsak halakra, növényekre, LED-lámpákra és ro szűrőre lesz szükségünk, hanem néhány extra eszközre és plusz odafigyelésre is. Az akvárium mindenképp olyan helyen legyen, ahol a négylábú nem éri el és nem tudja lebillenteni sem. Legyen rajta olyan biztonságos fedő is, amit semmiképp sem tud leszedni. Ha ezekre odafigyelünk, akkor már csak a halak egészségéről kell gondoskodnunk a rendszeres tisztítással és egy ro szűrővel!

Adjunk neki nassolnivalót!

Azok az ebek, akik nagyon szeretik a pocakjukat, könnyen „megvesztegethetők” valamilyen különleges jutalomfalattal. Mielőtt elindulunk, adjunk neki egy hosszú időn át kitartó rágókát vagy egy kongot, amit megtöltünk valamilyen jutalomfalattal. Így könnyen elterelhetjük a figyelmét arról, hogy kilépünk az ajtón, ráadásul a magára hagyást nem csak negatív érzelmekkel társítja majd.

Legyünk tudatosak!

Figyeljünk oda a saját viselkedésünkre is, hiszen ezzel is sokat ronthatunk vagy javíthatunk a helyzeten. Az egyik legjobb dolog, amit tehetünk, ha a magára hagyást teljesen közömbösen kezeljük. Amikor elindulunk, ne köszönjünk el tőle, és amikor hazaérünk, ne legyen nagy egymásra borulás – máskülönben azt erősítjük benne, hogy igenis rossz volt, hogy otthon maradt.

Szintén célszerű semlegesíteni számára azokat a jelzéseket, amelyeket az elindulással társít – így nem lesz magas az izgalmi szintje, amikor indulni készülünk. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy napjában többször tegyünk úgy, mintha épp készülnénk elindulni, de aztán maradjunk otthon. Például: csörgessük meg a kulcsunkat a zárban vagy vegyük fel a cipőnket, táskánkat, kabátunkat, majd szépen üljünk vissza a kanapéra. Idővel elérhejtük, hogy ezek a gyakorlatok ne váltsanak ki belőle heves érzelmi reakciót.

Ha komolyabb a probléma…

Előfordulhat, hogy a mi kutyánknál ezek a tippek egyáltalán nem válnak be. Ilyen esetben szóba jöhet még a kenneltréning, ami szintén egy nagyon időigényes folyamat, és ha nem megfelelően csináljuk, akkor nagyobb kárt okozhatunk, mint egy egyszerű szeparációs probléma. Éppen ezért ilyenkor már érdemes egy képzett kutyatréner segítségét is kérni, aki profi tanácsokkal és gyakorlati tippekkel láthat el minket és a kis kedvencünket.

 

(x)