Avar-zavar a kutyás birtokon
Az ősz a levélhullás ideje, ám nemcsak az ágakat elhagyó levelek termelnek zöldhulladékot ezekben a hetekben, hanem sok más kerti munka is, például a sövénynyírás, a cserjék metszése vagy az időjárás függvényében még akár most is aktuális fűnyírás. Akárhogy is, a levelek, nyesedékek, metszési maradékok nem ritkán nagy halmokat képeznek a kertben, ezeket a halmokat pedig valahogy el kell tüntetni szem elől. Eddig egy szokványos szezonális probléma került felvázolásra, ami azonnal más megvilágításba kerül, ha kutya is van a kertben – ennek járunk most utána Megyeri Szabolcs kertész segítségével!
A kutya általában nem a kert őszinte barátja, már abban az értelemben, hogy négylábú társaink nincsenek mindig tekintettel díszkerti erőfeszítéseinkre, nem feltétlenül tartják be a határokat (akár a telekhatárét, akár a belső részek közti választóvonalakat), és szinte biztosan nem hagyják érintetlenül a puha, ugrálásra, játékra, kaparásra ingerlő avarkupacokat. Mit lehet tenni, hogy megelőzzük az idegeskedést és a sokadszori újragereblyézést?
Az első kézenfekvő ötlet az lehetne, hogy ne képezzünk kupacokat, hagyjuk ott a leveleket, ahová a gravitáció juttatta őket. Ez azonban nem jó ötlet, mert míg az erdőben természetes dolog a hónapokig a talajon maradó levélszőnyeg, addig a kertben a gondosan ápolt pázsit nem díjazza az ilyen fedést (ami amellett, hogy idővel nem esztétikus látvány, eltakarja a fényt, felfogja a nedvességet, és kedvező mikroklímát termet sokféle növénybetegségnek). Mindenképpen indokolt tehát kézbe venni a lombseprűt, és megtisztítani a gyepet, de ugyanígy a díszágyások talaját, vagy a cserjesorok alatti területet, és persze illendő a járdáról, közlekedőfelületekről is begyűjteni a növényi részeket. Na de mi legyen a levélkupacokkal?
Az egyik viszonylag kutyabiztos megoldás a komposztálás, ami számos más okból kifolyólag is remek ötlet, hiszen környezetbarát, égetésmentes eltüntetése a leveleknek, ráadásul a folyamat végén természetes tápanyaghoz jutunk, melyet a tavaszi ültetési szezonban akár már fel is használhatunk. Kutyás kertekben érdemes megerősített komposztálót készíteni vagy beszerezni. Utóbbi esetben a szakboltok és barkácsáruházak előregyártott műanyag komposztálói jónak tűnnek, hiszen zártak, fedéllel rendelkeznek, ráadásul olykor még egészen esztétikusak is. Amennyiben házilag készítünk komposztálót, mert például spórolni szeretnénk vagy éppen nem elég a bolti láda mérete, érdemes az eb felől nézve nehezen szétszedhető, megbontható típust eszkábálni. Beválhat például, ha négy darab méretes fémrudat leszúrunk, úgy, hogy a talaj fölött legyen belőle egy-másfél méter. A rudakat kerítsük körbe fémhálóval, például egyszerű, kerítésekhez is használatos dróthálóval, melyet az eb sem foggal, sem karmaival nem tud megbontani. Három oszlopnál rögzítsük a hálót fixen, míg a negyediknél alkalmazzunk bontható zárást, például erős, de pengével később vágható gyorskötözővel, vagy összetekert drótdarabokkal. Ez azért lesz segítség, mert a komposzt érésekor, hónapokkal később, könnyebb lesz kitermelni a kész komposztanyagot.
Az is egy megoldás, ha úgy tüntetjük el a levélhalmokat, hogy azok hasznosuljanak, de közben azonnal ki is kerüljenek a látómezőből, így a kutyának egyszerűen nem lesz mit széttúrnia. Ehhez elsőként szerezni (venni vagy bérelni) kell egy aprító funkcióval is rendelkező lombszívót, de ennek hiányában egy erősebb fűnyíró is megteszi, melyet többször végigtolunk az összegereblyézett, majd 8-10 centiméter vastagon kiterített levélszőnyegen. Az eredmény mindkét esetben az eredeti térfogatának tört részére összeesett darálék lesz, melyet aztán többféle módon lehet kezelni. Az aprított levelek szétteríthetőek a veteményes csupasz talaján, de ásóval rögtön be is forgathatóak a talajba, hogy ott szintén komposztként hasznosuljanak. A bezsákolás is opció, ez kétféleképpen is történhet, az egyik út, ha plasztik zsákba adagoljuk a darálékot (ez a legkevésbé javasolt megoldás!), és elszállíttatjuk azt, a másik, ha jutazsákba pakoljuk, és a kert egy félreeső vagy elzárt részén abban tároljuk. A juta egy természetes, lebomló anyag, melyben a komposztálódás nem csupán végbemegy, de végül a bomlástermék a zsákkal együtt bekerülhet majd a talajba, vagy éppen a komposztálóba, ha valami miatt később akarjuk kialakítani azt.
Végül pedig egy rövid lista arról, hogy mit ne tegyünk a levelekkel!
- Ne halmozzuk a kupacot egyszerűen a kert egyik sarkába, mert ez felhívás keringőre a kutyának, hogy játsszon benne, széthordja, feltúrja.
- A sarokba hordás ellen szól az is, hogy ilyenkor gyakran költöznek a halmokba sünök, ami persze jó dolog, ám a kutyákat túrásra, kotrásra ingerelhetik a kisállatok, ráadásul a sünök is megsérülhetnek.
- Ne ássuk el egy nagy gödörbe a levélkupacokat, mert ez az egyébként létező és bevethető módszer kutyás kertekben nem ideális, a frissen felásott terület az ebet arra sarkallhatja, hogy kiássa az elföldelt – számára izgalmasnak tűnő – dolgot, így a munkát kezdhetjük elölről.
- A komposztálás jó módszer, de ne használjunk olyan komposztálót, ami alacsony peremű, vagy az oldalai például lazán felszögelt deszkákból állnak, a gyenge vagy túl alacsony építmények veszélyesek vagy rövid életűek lehetnek.
- Végül pedig ne égessük el az avart, ami nem csupán zavaró a környékbelieknek és környezetszennyező, de a kutya is megsérülhet a több órán át tartó égetés, és a kutyamancsokra veszélyes, akár még másnap is égető parázs miatt!
