Hótalpas túra kutyával – mi is ez, hogyan vágjunk bele és mire figyeljünk?
Kevés az ahhoz fogható élmény, mint amikor ropog a hó a bakancsunk alatt, négylábú barátunk önfeledten szaladgál mellettünk és körülvesz minket a téli táj csendje. Magyarországon és a környező országok hegyvidékein is várnak minket kijelölt turistaútvonalak a hegyekben, de ha hótalpat csatolunk, a szabadság egy más dimenzióját ismerhetjük meg: a járt útról letérve Amundsennek érezhetjük magunkat!
A hótalpazás eredetileg az ember azon egyszerű igényéből alakult ki, hogy mély hóban is A-ból B-be jusson. Az északi népek máig használják a hótalpakat pusztán közlekedési célra is. A hótalp lényege, hogy a bakancshoz képest nagyobb a felülete, ezért eloszlik rajta a testsúlyunk, és így nem süllyedünk minden lépésnél derékig a hóba. A hótalpazás már az első lépésektől élvezhető, a síeléshez, sífutáshoz vagy snowboardozáshoz képest nem igényel nagyfokú technikai tudást. Ez nem azt jelenti, hogy nem tartogat kihívásokat: a hóban talpalni remek testedzés, és ahogy fejlődünk, úgy merészkedhetünk komolyabb terepekre vagy tűzhetünk ki hosszabb távokat magunk elé.
Szóval, hogyan is vágj bele a hótalpazásba? Először érdemes egyedül kipróbálni a hótalpakat, egy rövidebb túrán elsajátítani az alapokat és felmérni az erőnlétet. Figyelj a helyes technikára és a terhelésre is, hogy később jó alapokról fejlődhessünk: a hótalppal csípőszélességű terpeszben megyünk, nem úgy, mint normál bakancsban. Hegynek fel a lábujjakkal dolgozunk aktívabban, lefelé azonban meglepő módon, annál biztonságosabban tudunk haladni, minél inkább előre dőlünk, mert így megelőzhetjük, hogy elcsússzunk és leszánkázzunk a hegyoldalon. Az alapokat érdemes lehet oktatóval vagy hótalpas túra vezetővel átvenni.
Ha már biztonságosan talpalunk, akkor kezdjük csak a kutyánkat is az új sporthoz szoktatni. Ha sokat kirándultok, túráztok együtt, akkor valószínűleg a hótalpas túrák sem fognak gondot okozni. A kutyák hamar kifáradnak, ha mély hóban kell huzamosabb ideig haladniuk, ezért érdemes megtanítani nekik, hogy az általunk kijárt nyomban kövessenek minket. Erre adhatunk nekik vezényszót is, ami egyébként bakancsos túrán is használható lehet, de általában maguktól is rájönnek, hogy így kevésbé fárasztó. Szánjatok időt rá, hogy összecsiszolódjatok és minden flottul menjen. Mivel a természetben túráztok, sokszor távol mindenkitől, esetleg póráz nélkül, ezért nem árt, ha a kutya megbízhatóan behívható és parancsra helyben marad, mondjuk ha egy őzcsapat vág át előttetek.
Először könnyebb túrát válasszatok, kis szintemelkedéssel, hogy lássátok, hogyan boldogultok, mennyire bírjátok és hogyan tudtok együttműködni. Először előfordulhat, hogy a kutya megijed a hótalptól, nem tud mit kezdeni vele, hogy máshogy mozogsz, nem tudsz vele szaladni, stb. Adj egy kis időt neki, hogy megszokja, és figyeld a jelzéseit. A legfontosabb, hogy mindketten jól érezzétek magatokat!
Fontos, hogy ha túravezető nélkül indultok hótalpas túrára, mindig legyen nálad GPS, térkép, telefon és tartalék akkumulátor is. Minél távolabb merészkedtek, annál fontosabb, hogy jól tudj tájékozódni! Indulás előtt tájékozódj az időjárásról és az esetleges lavinaveszélyről. Legyen nálatok elegendő innivaló, meleg tea és ennivaló is. Inkább korán induljatok, hogy sötétedés előtt biztosan visszaérjetek. Ha megálltok, hamar lehűlhetsz, és a kutyád is – vigyél megfelelő öltözéket a számára is! A lábujjak között és a hajlatokban jégkristályok alakulhatnak ki a kutyák szőrén, amelyek felsérthetik a bőrt. A talppárnákon legjobb rövidre vágatni a szőrt, így nem tapad meg a hó, és nem tudnak kialakulni az éles jégdarabok, illetve kend be indulás előtt a talpakat bőségesen vazelinnel vagy mancsbalzsammal, és szükség esetén menet közben is. Egy speciális, vékony, de vízálló ruha jól jöhet, hogy a hó ne tudjon megtapadni a hajlatokban.
Bujdosó-Szalay Adél/@tatyiandme
(Kutyabarát.hu)
Forrás: Bergzeit, Mein-wanderhund.de
