Katt! Tippek kutyafotókhoz

Imádjuk őket! Simogatjuk, dögönyözzük, utasítjuk, kényeztetjük és persze fotózzuk kedvencünket. Bármikor, bárhol. Legfőképpen azért, mert olyan szép, olyan aranyos, olyan okos, hogy mindenképpen meg kell örökíteni a pillanatot.

Azután, ha visszanézzük a fotót, gyakran kicsit szomorkásan megállapítjuk, hogy a kutyus ugyan tökéletes modell, de a fotó valahogy mégsem lett az igazi.

Vajon miért? Mik lehetnek azok az egyszerű, de fontos fogások, trükkök, amelyekkel hatásosabbá tudjuk tenni kedvenceinkről készült képeinket? Mitől lesz olyan, mikor lesz olyan a képünk, mint egy profi fotósé? Először is akkor, ha sok képet készítünk, másodsorban akkor, ha pár dolog tekintetében tudatosak vagyunk. (Na jó, akkor sem lesz olyan, de sokkal elégedettebben fogjuk újra és újra szemrevételezni képeinket.)

Mivel fotózzunk?

Napjainkban a fényképezőgépek mellett a mobiltelefonok kamerái azok az eszközök, amelyekkel a legtöbb kutyás fotó készül. Mindkettőből számos márka végtelen számú típusa érhető el, amelyek a legkülönbözőbb technikai lehetőségeket biztosítják a fotós számára, aki esetünkben ugye a büszke gazdi.

Profi felszereléssel bírók előnyben, de a gazdi is ember, tehát ő sem cipeli minden sétára magával a fotósfelszerelését, így leszögezhetjük, hogy kedvenceink fotózása kapcsán mindennapjainkban a főszerep a mobiltelefonoké. Mindig kéznél vannak, nem sokat kell bíbelődni a beállításokkal, és utólag, a telefonon lévő alkalmazás segítségével korrigálhatóak, szerkeszthetőek is a fotók. Ebben a rövid írásban elsősorban azoknak szolgálunk jó tippekkel, akik kutyájukról a felvételeket legtöbbször telefonjuk segítségével készítik, és nem a legfőbb hobbijuk a fotózás.

Zabarba ejtő tehát a bőség, de ami a jó hír, hogy a kor technikai színvonalának megfelelő eszközök bármelyikével tudunk jó képet készíteni kedvencünkről, minimális számú szabály, vagy inkább tanács betartásával, hiszen művészi szabadságunkat senki nem veheti el tőlünk, és persze az ízlések is különbözőek.

A három legfontosabb tényező, amire mégis érdemes oda figyelnünk: fényviszonyok, kompozíció, élesség.

Fényviszonyok

Amit tényleg érdemes tudni az objektívekről

Egy pici elmélet, mindenféle túlzott szakmaiság nélkül. Az árnyalatokban gazdag, a valóságot hűen tükröző fénykép elkészítéséhez megfelelő mennyiségű fénynek kell eljutnia kameránk érzékelőjére. Ezt a fény mennyiséget alapvetően két dologgal lehet szabályozni. Az első tényező a kamera objektívének rekesz vagy blende értéke (a blende hagyományosan egy vékony lemezekből álló szerkezet, amely az objektívből az érzékelőre jutó fény mennyiségét szabályozza), és amely a kép elkészítésének pillanatában a beállított értéknek megfelelő nagyságúra nyílik. A második tényező pedig az expozíciós idő, ami azt határozza meg, hogy a rekesz vagy blende milyen hosszú ideig legyen nyitva.

Ennek a két tényezőnek a különböző kombinációiból elvileg többféle módon is tudunk valósághű képet készíteni. Akkor miért is fontosak ezek az értékek, tehetjük fel a kérdést. Azért, mert a rekesz érték vagy az expozíciós idő változtatásának más hatásai is vannak a képre, nem csak annak világosságát, sötétségét, tónusgazdagságát befolyásolják.

Ha a rekesz (blende) tág, akkor könnyen kiemelhetjük az általunk választott témát (esetünkben kedvencünket) a környezetéből, hiszen a háttér, a környezet homályos, életlen, elmosódott lesz. Ha a rekesz szűk, akkor az elkészített képen rögzített elemek akár a végtelenig élesek lesznek.

A rövid expozíciós idő kimerevíti a pillanatot, vagyis gyors mozgások éles rögzítésére is alkalmas, ezzel szemben a hosszú expozíciós idő bemozdulást, homályosságot okoz, ami a mozgás érzetét kelti a szemlélőben, illetve lágyabbá tesz a képet.

A rekesz (blende) értéket „f” betűvel szokás jelölni, minél kisebb ez az érték, annál tágabb a rekesz. Az expozícios idő jelölésére „S” betűt szoktak használni. Általában a másodperc tört része (pl.: 1/200 s, 1/500 s) is elegendő hosszú ahhoz, hogy helyesen exponált kép készüljön, ha elegendő fény áll rendelkezésre.

És amit érdemes figyelembe venni a fényviszonyok kapcsán

Kutyáink gyorsan mozgó állatok, így megfelelő élességű képhez bizony sok fény kell. A szabadban a legfőbb fényforrás a Nap, amely az esetek többségében elegendő fényt biztosít. A fény színe és beesési szöge azonban napszakonként eltérő. A napfelkeltét követő időben és a napnyugtát megelőző időszakban a fény sokkal melegebb, sárgásabb, narancsosabb színű, mint a dél körüli órákban, amikor keményebb, hidegebb, kékes árnyalatú fények uralkodnak. Ha a fénysugarak laposabb szögben érik a fotótémát, az kiemeli a téma szerkezetét, struktúráját, így érdemes felvételeinket a nap elején vagy a nap végén elkészítenünk.

Napfelkelte előtt, vagy napnyugta után szabadtéren igazán értékelhető felvétel kedvencünkről csak vaku használatával készíthető, amely azonban a környezetből nem sokat láttat, és mesterkéltté teszi a képet, esetenként kutyánkat is megijesztheti használata.

Beltéren már eredményesebben próbálkozhatunk vakuval, ha nem elégséges a – mesterséges vagy természetes – fény mennyisége. Ha a kameránk vakuja elfordítható, érdemes azt úgy beállítani, hogy ne közvetlenül irányuljon kutyánkra, hanem indirekt módon (plafonról vagy oldalfalról) visszaverődve érje a vaku fénye állandó témánkat. Vigyázat, ha a visszaverő felület nem fehér, akkor a visszaverő felület színének megfelelő színnel „festi meg” vakunk kedvencünket!

Legtöbbször fotónkat úgy készítjük el, hogy a Nap mögöttünk vagy mellettünk van, így kellőképpen megvilágítja a témát. Ilyenkor figyeljünk arra, hogy árnyékunk lehetőleg ne lógjon be a képbe. Lehetőség van azonban arra is, hogy szembe forduljunk a fényforrással, és úgynevezett sziluett fotót készítsünk kedvencünkről.

Kompozíció

A legfontosabb tanács, hogy egyszerűsítsünk, képeinket ne zsúfoljuk túl, csak néhány hangsúlyos motívum kerüljön rögzítésre, illetve kiemelésre. Ebben segítségünkre lehet a megfelelő nézőpont kiválasztása, a mélységélességgel való játék (képünk mekkora részén élesek, illetve homályosak a dolgok) és a képkivágás.

A megfelelő nézőpont kiválasztása, a zavaró elemek száműzése gyakran pár lépéssel, vagy testhelyzetünk megváltoztatásával (lehajolás, guggolás stb.) megoldható. Érdemes olyan nézőpontot választanunk, amely eltér a hétköznapitól, a megszokottól. Kedvencüket leggyakrabban szemmagasságból látjuk, így a figyelemfelkeltő nézőpont elérése céljából például lefeküdhetünk a földre, felmászhatunk egy magaslatra, vagy kihasználhatjuk azt, ha kutyánk éppen magasabban tartózkodik, mint mi. Figyeljünk arra is, hogy ha túl közelről fotózzuk kedvencünket, az objektívek optikai tulajdonságainak köszönhetően torzulni fog az elkészült kép a valósághoz képest. Ezt a torzítást persze ki is használhatjuk vicces képek készítésére.

A mélységélesség megváltoztatása, a nagy rekesz vagy blende érték kiválasztása, engedélyezése hatásosan mossa el a környezet elemeit, ezzel a fő témára terelve a néző figyelmét. Akik ugye a legtöbb esetben mi magunk leszünk.

Hatásos képi elemek lehetnek az ismétődések (oszlopsor, híd tartó pillérei, fasor stb.), amelyek ritmust visznek a képbe. Kihasználhatjuk a szinte mindenhol felfedezhető vonalak (járdaszegély, út, kerítés stb.) hatását is. A vonalakkal érdemes úgy játszani, hogy a kép valamelyik sarka felől a témánk, azaz kedvencünk felé vezesse a néző szemét, ezzel dinamikát adnak a képnek. A függőleges és vízszintes vonalak viszont stabilitást visznek a képbe. Tanácsos arra is figyelni, hogy a kutyus a kép nagyobb fele felé nézzen, azaz befelé a képbe, ellenkező esetben a kutya tekintete a néző szemét is kivezeti a képből, vagyis a néző nem a képre fog koncentrálni. Ehhez kapcsolódó javaslat, hogy állandó témánkat, kedvencünket célszerű nem a kép kellős közepére komponálni, hanem a képmező valamelyik harmadoló pontjában elhelyezni. Ha mégis középre helyeznénk kutyánkat, figyeljünk arra, hogy tökéletesen középen helyezkedjen el, a lehetőségekhez képest szimmetrikus legyen a kompozíció.

A képkivágást zoomolással tudjuk befolyásolni, a témára közelítve a környezet számos zavaró elemétől megszabadulhatunk. Figyeljünk arra, hogy ne essünk túlzásba, általában érdemes legalább egy kis előteret hagyni. Érdemes tudni, hogy ha ráközelítünk kedvencünkre, akkor kameránk a kéz remegésére, a kamera bemozdulására is érzékenyebbé válik, ezért ilyenkor nagyobb eséllyel készülnek homályos, életlen felvételek. A zoomolás helyett tehát célravezetőbb, ha közelebb megyünk kedvencünkhöz.

Élesség

Leggyakrabban azért töröljük kedvenceinkről készített fényképeinket, mert azok homályosak, elmosódottak, életlenek. Ennek alapvetően kettő oka lehet. A fénykép elkészítése közben bemozdult a kamera, vagy kutyánk unta meg a modellkedést. Az előbbi esetet könnyen kiküszöbölhetjük, ha kameránkat megpróbáljuk stabilan, két kézzel tartani, ha lehetőség van rá, oda támasztani valamihez, egy asztallaphoz, egy korláthoz, vagy egy oszlop oldalához, könyökünket behúzzuk, testünkhöz szorítjuk. Különösen fontos ez, ha nem túl stabil testhelyzetben készül a fotó, például guggolunk, előre hajolunk, vagy ha a fényviszonyok már nem a legjobbak. Elméletileg állvány használata is szóba jöhet, de a gyakorlatban gyorsan mozgó kedvenceink követése valójában csak kézben tartott kamerával megoldható.

De hogyan küszöbölhetjük ki a kutya mozgása által okozott életlenséget? Leginkább úgy, hogy nem mozog a kutya. Ennek két oka lehet: alszik vagy figyel valamire. Ha alszik akkor sem vagyunk ám könnyű helyzetben, mert a legkisebb zajra is felébred, és biztos, hogy nem csak a szemét nyitja ki, hanem meg is mozdul, tökéletesen felborítva az addig nagy aprólékossággal előkészített kompozíciót. De ha szerencsénk van tovább alszik, és éles lesz a kép. Ha nem remeg meg a kezünk.

A legélesebb képek akkor készülhetnek, ha kutyánk kiszúr magának valamit, egy távoli tárgyra, élőlényre koncentrál. Sajnos gyakran ezek a pillanatok sem tartanak túl sokáig, így érdemes kameránkat mindig készenlétben tartani, és lehetőség szerint több felvételt, vagy sorozatfelvételt készíteni, mert bizony ezzel az esélyek is megnőnek az éles kép elkészítésére.

Akinek lehetősége van, állítsa kameráját „Sport” módba, másképp megfogalmazva próbáljuk a lehető leggyorsabb záridőt használni.

Kutyaportré készítésénél törekedjünk arra, hogy a legélesebb pont az állat szeme legyen, ha nem egyforma távolságra vannak tőlünk a szemei, akkor a közelebb lévő szeme. Közeli portrénál szépen kirajzolódik szőrzete, bajsza, orrának textúrája.

Azt, hogy a felvétel melyik pontja legyen a legélesebb, hol legyen a fókuszpont, ma már okostelefonunk képernyőjének megérintésével magunk szabályozhatjuk.

Extra tippek

Ha azt szeretnénk, hogy kutyánk a kamerába, vagy legalább is a kamera felé nézzen, fütyüléssel, egyéb szokatlan hang keltésével, kedvenc játékával, vagy egy jutalomfalattal keltsük fel figyelmét.

Ne erőltessünk pózokat, próbáljuk természetes „állapotában” lefotózni kedvencünket.

Szerencsés, ha a fotó tükrözi kutyánk egyéniségét is, játékos kutyát így például fotózhatunk lelkes rohangálás közben, a világ lustáját pedig szundikálás alatt.

Kameránkat állíthatjuk olyan módba is (AF-C), amikor a kijelölt fókuszpontot (tehát a kutyát) folyamatosan követi, rajta tartja az élességet, így mozgás közben is készülhet éles kép az ebről, például, ha felénk szalad. 

 

Gelencsér András

(Kutyabarát.hu)

Fotók: Gelencsér András