Kiránduljunk kutyával! – Bar(l)angolás a Bükkalján – III. rész
Bükkaljai barangolásunkról szóló beszámolónk első két részét ITT és ITT olvashatjátok – eseménydús volt a hétvége, mondhatjuk… 🙂
A 26 000 lépés megtétele után nem kellett minket ringatni szombat este. Hihetetlen, hogy egy kis falu és a környéke ennyi látnivalót, kulturális és történeti emléket kínál, mint Cserépfalu. Alig vártam már, hogy másnap reggel újra túracipőt húzhassak, és végre megpillanthassam a híres ódorvári kilátást.
Irány az erdő
A már ismerős úton indultunk: faluhatár, aszfaltos út, látogatóközpont, Suba-lyuk, majd baktatás a völgyben. A Hór-völgy Répáshuta irányában enyhén emelkedik, az elején 227 méteres tengerszint feletti magasságból indulunk, az Ódorvár pedig a 594 méteren van. Nyilvánvaló, hogy a szintkülönbség áthidalásának több módja van, és ahogyan haladtunk egyre beljebb a völgyben, még mindig jelentősebb emelkedő nélkül, kezdtem sejteni, hogy itt bizony a meredek kaptatóval fűszerezett variációval állunk szemben. Nem is kellett csalódnom. Ahogyan a kerékpáros túraúttal együtt futó ösvényről a rom (L) jelzésen leágaztunk, úgy kezdett az erdei séta egyre inkább túrára hasonlítani, és úgy vált egyre valószínűbbé, hogy mégiscsak szép kilátásban lesz részünk.
Tatyi az előző napon eléggé elfáradt, ezért egy pár kilométer után hátizsákba vettem, amit ő egyébként látszólag nagyon élvezett, nekem viszont a plusz 8 kg cipelése jelentősen rontotta a teljesítményemet, így fújtatva-szuszogva kapaszkodtam felfelé az emelkedőn, amely – akkor úgy tűnt – soha nem ér véget… Jó 40 percbe telt, mire ezt az utolsó másfél kilométert megtettük. Ahogy említettem, a gyalogösvény leágazik a kerékpáros túraútvonalról, viszont mindkettő az Ódorvár lábánál található tűzrakó-pihenő-bivakoló helyhez érkezik be, szóval ha nem vagytok a meredek emelkedők megszállottjai, akkor nyugodtan válasszátok a pár száz méterrel hosszabb kerékpáros utat, úgy is célba fogtok érni. A gyalogos ösvény elhalad egy tiszta vízű forrás mellett, néhány száz méterre a várromtól, ahol tudtok vizet vételezni (a forrást a kerékpárút nem érinti).
Gyönyörű panoráma
A várromhoz érve egy keskeny ösvény visz fel a bércre, és a növényzeten átpillantva már itt is megcsillogtatta magát a várva várt panoráma.
A csúcsról elénk táruló látvány azonban mindent vitt: a teljes Hór-völgyet beláttuk. Csendesen meghúzódva ott volt Cserépfalu, láttuk az utcát, ahonnan délelőtt elindultunk. Az előző napi túránk helyszínei is visszaköszöntek: a kilátó, a templomtorony, a pincék. A távolban az Alföld nyújtózkodott, hátunk mögött pedig a Bükk vadregényes erdeire nyílt pompás kilátásunk.
Ódorvár
Más néven Odorvár, építésének körülményeiről, az itt lakókról és a vár pontos szerepéről vajmi keveset tudunk. Valószínűsíthető, hogy a Hór-völgy védelmét látta el esetleges északról jövő támadások esetén. Egyetlen említése 1351-ből, egy oklevélből származik, melyben Erzsébet királyné megtiltja a vár urának, hogy Bogácson és Cserépen dézsmát szedjen. A XV. században husziták foglalják el, akiket a Fekete Sereg, élén Magyar Balázs hadvezérrel, kiűz a várból. Valószínűleg egyúttal le is rombolták a várat, amely azóta sem épült fel és jutott jelentős szerephez a történelemben. Mivel a romokat régészeti kutatás nem vizsgálta még, ezért ennél többet sajnos nem árulnak el, a várfalak őrzik a titkaikat. Annyit viszont tudunk, hogy nevét a barlangokról kapta: a régi „odorjas” = barlangos szóból ered az Odorvár/Ódorvár elnevezés.
Barlangokért ma sem kell messzire menni, rögtön a vár romjai alatt találunk egyet, az Odorvári cseppkőbarlangot, amelyben mára, nevével ellentétben, cseppkövek már nincsenek. A barlang bejárata előtt húzódik egy derékmagasságú fém korlát, és táblák figyelmeztetnek az életveszélyre. Nagyon figyeljetek a kutyákra, mivel a korlát alatt simán átférnek és beeshetnek. Az Odorvári-barlangon kívül itt található még a Déli-Bükk leghosszabb barlangja, a fokoztottan védett Hajnóczy-barlang is, ahol nem csak gyönyörű cseppkövek vannak, de több védett denevérfajnak is otthont nyújt. (A barlang csak a Bükki Nemzeti Park igazgatósága engedélyével, vezetett túra keretében látogatható.)
Ahogy a várromokon ücsörögtünk, az jutott az eszembe, hogy milyen sok csodálatos hely van Magyarországon, és valószínűleg egy élet is kevés arra, hogy mindet felfedezzem – de rajta leszek! 🙂
