Saját KB bal
Saját KB jobb
Processed with VSCO with al3 preset

A Rám-szakadékon át Dobogókőig kutyával

A Rám-szakadék gyakorlott kutyás túrázók körében is megosztó célpont. Úgy gondoltuk, megnézzük magunknak.

A Rám-szakadék a Visegrádi-hegységben, Dömös település határában található. A fővároshoz való közelsége és vadregényes szépsége miatt is az egyik legnépszerűbb kirándulóhely. A hegységre jellemző vulkáni andezit kőzet az esővíz és a fagy eróziós munkájának köszönhetően úgynevezett breccsás kőzetté vált, amely gyakorlatilag az éles, szögletes leomlott szikladarabok tudományos neve. A szurdokvölgyben folydogál a Szőke-patak, amely az évezredek alatt tovább mélyítette a völgyet, így az idelátogatók helyenként 30 méteresnél is magasabb sziklafalak, hatalmas sziklaalakzatok és gyönyörű vízesések között barangolhat. A szintemelkedés mindössze 112 méter, de a sokszor meredek falakon fém létrákon lehet csak feljutni.

Kalandos és festői, mondhatnánk – de vajon tényleg jó ötlet kutyával nekivágni? Régóta szerettem volna már itt túrázni, ezért utánaolvasgattam a témának kutyás túrázós csoportokban, de amikor már a sokadik bejegyzést olvastam a témában, egymásnak ellentmondó véleményekkel, rájöttem, hogy csak akkor fog kiderülni, ha belevágunk. 

Nem ijedek meg a kihívásoktól, de szeretek jól felkészülni, így a táskámból nem hiányzott a kutyacipő. Tatyi a biztonsági csatos hámját kapta aznapra (amely hűtőmellényként is használható), és a hosszú, derékra tehető póráz és a kutyahordozó hátizsákot is magunkkal vittük. (Tatyi ebédjét persze otthon felejtettem, így jutalomfalatokon és korpás kekszen kellett túlélnie a napot – mindenkit megnyugtatok: sikerült!) Szóval úgy éreztem, hogy mindenre felkészülten vágok neki az útnak, és legrosszabb esetben Tatyi megy a tatyiba.

Dömösről indultunk Dobogókő felé, ami azt jelenti, hogy felfelé haladtunk, és a szembejövőket elnézve, ez jó ötlet volt és Nektek is ezt javaslom. Igaz, hogy így emelkedő az út végig, ráadásul az elején egy elég erős kaptatóval, a kutyáknak viszont nem olyan megterhelő és nem is olyan veszélyes, mintha a kavicsos lejtőn kellene haladni. A patak völgyében Tatyinak egyáltalán nem okozott gondot megtalálni a számára megfelelő utat, és egyedül a lépcsőkön szorult segítségre – azon a szakaszon a hátizsákban vittem fel. Ez jó megoldásnak bizonyult, mivel közben mindkét kezemmel tudtam kapaszkodni a csúszós terepen.

Összességében ezért is gondolom azt, hogy a Rám-szakadék alapvetően nem kutyás túra terep. Sem a talaj, sem a lépcsők nem ideálisak a kutyák számára, és könnyen sérülésekhez vezethet, ha valaki nem körültekintő és nem reálisan méri fel a saját és kutyája korlátait. Ha ennek ismeretében Ti is úgy döntötök, hogy nekivágtok, biztosan hatalmas élményben lesz részetek. A sziklaalakzatok, a növényvilág és a vízesések csodálatosak. A völgyből felérve pedig szebbnél szebb kilátást ígérő pihenők várnak. Dobogókőre érve két étteremben is szívesen fogadtak minket kutyával – és valljuk be, ránk is fért a pihenés és a finom falatok. 

A túra teljes hossza nyolc és fél kilométer, a lépcsőknél kialakuló “dugók” és a szakadékban az óvatos haladás miatt inkább négy órát szánjatok rá, mint kevesebbet. Víznyerési lehetőség a túra során nincs, bár a kutyák a patakból elég jól megoldják ezt a kérdést. Mindenképpen javaslom, hogy stabilan tartó hámot adjatok az ebekre, hogy ha esetleg megcsúsznak vagy nem tudnak átkelni valahol, ennek segítségével meg tudjátok tartani vagy emelni őket.

Bujdosó-Szalay Adél / Tatyi and Me
Képek: @tatyiandme és @katieraba
További érdekes cikkek
Hozzászólások
Töltés...

Weboldalunk a felhasználói élmény növelése érdekében sütiket használ. Elfogadom Tovább olvasok