Kevés a vakvezető kutya Magyarországon

Kevés a vakvezető kutya Magyarországon

2015 NOV 03  |  Hírek

Tízszer ennyi vakvezető kutya se lenne elég - mondja Dr. Mezősi Tamás. Az Év Kutyabarát Embere 2015 pályázaton a Baráthegyi Vakvezető Iskola kuratóriumi elnöke, Dr. Mezősi Tamás a MagNet Bank különdíját kapta. A hazai vakvezető-kutya képzés egyik legnagyobb alakja méltán érdemelte ki a díjat, a kutyák oktatása, szeretete és tisztelete mellett a látássérültek életén is segít munkájával. Interjú.

A Kossuth Lajos Tudományegyetemen tanári diplomát, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen “rehabilitációs szakember a látássérülés területén” szakképzettséget szerzett, van vegyész oklevele, rendelkezik közgazdász- és jogi diplomával is. Mentőkutyákat és vakvezető kutyákat képez ki, valamint látássérült embereket tanít a vakvezető kutyákkal való harmonikus együttműködésre.

Mikor és kikkel indította el a Baráthegyi Vakvezető Iskolát? Ütköztek-e nehézségekbe a kezdetekkor?

A Baráthegyi Vakvezető Iskolát tíz éve néhány mentőkutyás kollégámmal közösen alapítottuk. Nem volt egyszerű a kezdet, de úgy gondoltuk, hogy már az is eredmény lesz, ha évente akár csak egyetlen vak embernek tudunk vakvezető kutyát adni. Persze ehhez is sokat kellett tanulni. Nem a kutyakiképzés fortélyainak voltunk híján, hanem azt kellett megértenünk, hogy a vakvezető kutyák milyen különös kooperációban működnek együtt az emberrel. Ehhez először külföldi vakvezető kutya iskolákat látogattunk meg, majd rengeteget mentünk lefedett szemmel a kiképzési próbálkozásaink során. Saját bőrünkön és betört fejünkön tapasztaltuk meg, hogy itt messze nem csak a kutya engedelmességről van szó. Egy vakvezető kutya ne forduljon balra az utcán, ha azt kérik tőle, csak amikor tényleg odaért a sarokra. Nem egyszerűen azt kell csinálnia, amit mondanak neki, hanem ki kell találnia a gazdája valódi célját, és annak elérésében kell együttműködnie. A más kiképzési területeken szokásos motivációk, a zsákmányösztön, a játék vagy az étel utáni vágy alapvetően nem alkalmas a vakvezető munka inspirálására. A vakvezető kutyák azért dolgoznak, mert gazdájukat óvják és féltik! 

A pedagógiai vénának vette-e hasznát a vakvezető kutyák kiképzése kapcsán is? 

Amit mások kiképzésnek neveznek, az számomra inkább tanítás, és én szeretek tanítani. Kutyákat, gyerekeket, felnőtteket, sérülteket és épeket egyaránt. A tanítás csak akkor lehet sikeres, ha a tanítvány partner benne, de ezért sokszor meg kell küzdeni. A tanárként vagy kiképzőként is az a feladatom, hogy annyira odafigyeljek a tanítványomra, hogy végül a gondolataiba is belelássak. Éreznem kell a tanítványom hangulatát és meg kell, hogy értsem, hogy egy helyzetben mire gondol, mit ért belőle. El kell érnem, hogy vágyjon tanulni, és élvezze, hogy tanulhat. Technikákban persze vannak különbségek, de érzelmileg ugyanazt az odaadást élem meg, ha kutyát tanítok, vagy ha embert. Akkor és ott Ő a fontos. De mondhattam volna többes számban is, hiszen munkám különlegessége, hogy én gyakran vakvezető kutya-látássérült ember párost közösen tanítok és ilyenkor mindennél fontosabbnak érzem, hogy Nekik sikerüljön. 

Hogy állunk, milyen színvonalon, ha nemzetközi viszonylatokat nézzük a vakvezető kutyák kiképzése tekintetében? 

Ha nyugatra nézek, akkor a számok alapján borzasztó lemaradásban vagyunk. Tízszer ennyi vakvezető kutya se lenne elég. A munkánk minősége viszont európai színvonalú. Tagja vagyunk a Vakvezető Kutya Iskolák Európai Szövetségének, és a világszövetségben is végéhez közeledik az akkreditációs folyamatunk. Keleti szomszédaink előtt járunk pár évvel, oda gyakran hívnak tanítani is. Pár évvel ezelőtt a tudományos közvélemény előtt számolhattunk be arról, hogy Iskolánk kiképezte a világ első olyan vakvezető kutyáját, amely vezető munkája során gazdája közelgő epilepsziás rohamait is időben jelezte neki, hogy időben biztonságos helyre tudjanak vonulni. Azóta sok érdeklődő levelet kapunk a világ minden tájáról. 

A Miskolci Speciális Mentőknél is önkénteskedett búvárként és mentőkutya vezetőként. Lehoczki Lászlóval, Mancs kutya gazdájával is dolgozott együtt. Ebből a múltból is tudott beépíteni a vakvezető kutyák kiképzésébe? 

A komoly kutyás tevékenységem ott kezdődött. Lacitól kaptam az első labrador kölykömet, Labdát, aki később mentőkutyaként nyomon, területen és romon is emelt szintű minősítést szerzett. Ezt az eredményt Magyarországon azóta se ismételték meg. Labda volt aztán az alapítványunk első négylábú kollégája, aki megtanított engem vakvezető kutyát kiképezni. Tudom, ez kacifántosan hangzik, de annyira közeli volt a kapcsolatunk, hogy a vele való közös próbálkozások ráébresztettek: ha becsukom a szemem, nem jutalomfalatokért áll meg velem egy belógó ág előtt, hanem mert nem szeretné, hogy megüssem magam. Labda egyébként később még sokáig dolgozott mentőkutyaként, mint ahogy jelenlegi kutyáimmal, Dióval és Deltával is rendszeresen járunk gyakorlatokra és bevetésekre a BM HUNOR mentőszervezet tagjaként. 

Évente hány vakvezető kutyát tudnak kiképezni? Mennyi időt vesz igénybe, hogy gazdához adható legyen a kutya?

A kutyák kiképzése, majd a látássérült gazdával való harmonikus kapcsolat kialakítása és a felkészülésük a közlekedésbiztonsági vizsgára a kutyák két és fél, három éves koráig szokott tartani. Ebben az évben 15 vakvezető kutya- látássérült gazda közlekedésbiztonsági vizsgáztatása volt a terv. Ezt valószínűleg túl fogjuk teljesíteni, de ha arra gondolok, hogy 80.000 látássérült ember él Magyarországon, akkor még nagyon nem vagyok elégedett.

 

 

 

(kutyabarát.hu)

Hozzászólás