Saját KB bal
Saját KB jobb

Emberek imádott négylábú társaikkal

„Ha ő nem lenne, már rég elpatkoltam volna”. Az élet igazán úgy szép, ha van kivel megosztanunk. Kiskorunkban a szüleink jelentik a legfontosabb társunkat, később párt választunk, hogy vele osszuk meg életünket, aztán öregebb korban sajnos sokszor magunkra maradunk – olvasható az Nlcafe.hu-n.

 

“Olyan idős embereknél jártam, akik vagy régen elváltak párjuktól, vagy megözvegyültek, és magányosan élik életüket. Illetve nem egészen magányosan…”

Révai Sára cikke a Nők Lapja Cafe oldalon olvasható, mi csak pár képet ragadunk ki a cikkből, melyek szemléltetik és bizonyítják négylábú társaink hűségét irántunk.


Lajos bácsi Morcikája hűen őrzi gazdáját a nap minden pillanatában. „Ha lemegyek a kertbe fát vágni, odaül és halkan ugat, mintha mesélni szeretne valamit. Ha feljövök a házba, ő is felpattan és velem tart.” 



Géza bácsi és Pompi elválaszthatatlanok. Géza bácsi jócskán 80 fölött van, de kutyájával rendszeresen iskolába jár, sétálnak, sőt futni is szoktak. A kutyaiskolában találkoztam velük, ahol szemtanúja lehettem a kettejük közti harmóniának. Pompi minden egyes vezényszót követett, Géza bácsi nem tudott tőle olyat kérni, amit ő ne tett volna meg neki, elsőre. „Ha ő nem lenne, már rég elpatkoltam volna.”



Marika és Roni igazán vagány páros. A kertben található koszos fotel mindkettőjük kedvenc pihenőhelye, időnként össze is kapnak emiatt. Marika néni gatyáján lyukak és foltok. „Ronival sokat verekedünk, harapdál, és én is őt. Persze kedvességből, de időnként azért eldurvulunk.”

A teljes cikk az összes képpel a Nők Lapja Cafe oldalán található.

 

 

 

(kutyabarát.hu)

 

 

Forrás és fotók: nlcafe.hu
További érdekes cikkek
Hozzászólások
Töltés...