A kutya az ember legjobb barátja – szoktuk mondani mi, emberek. De vajon így van ez fordítva is?

Itt az idő, hogy megismerjük ezt a különös lényt, aki önmagunkra tanít minket, akinek az egész világot jelentjük, s aki akár az élete árán is megvédi azt. Akinek a szemébe nézni annyi, mint tükörbe nézni, aki előbb ismeri a gondolatainkat, mint ahogy azok megfogalmazódnának bennünk, aki valóban képes feltételek nélkül szeretni minket. Körmendi Zsuzsa legújabb írása.

Egyes állítások szerint a kutya nem érez haragot, bár azt felismeri, ha az ember haragszik. Szerintük a  kutya érez félelmet, szomorúságot, örömet, csalódottságot és más érzelmeket. Van, aki szerint a kutyák igenis éreznek haragot. A véleménykülönbségek eredhetnek abból, hogy a haragot másképp definiálják. Ha a kedvenc széttép, tönkretesz valamit, az ember számára már jelenthet haragot. A gazda biztosra veszi, hogy az egyedül hagyott eb mérgében vagy bosszúból rágja szét a bútort, az újságot, ássa a gödröt a kertben és bosszúból ugat.

Az én Bonifácom – bármilyen hihetetlen – soha nem ugrik föl az ágyra, soha nem akarja megosztani velem éjszakánként a párnát, a paplant. Megszokta, hogy sokat vagyunk együtt, mert itthon dolgozom. Ám volt egy időszak, amikor a munkám úgy alakult, hogy nem végezhettem otthon. Egyedül maradt és bizony jelét adta felháborodásának. Minden nap lepisilte az ágyat. Időbe telt, hogy a folyamatos szidás hasson. Ha nem állt bosszút, jutalomfalatot kapott, ha ismét próbálkozott, akkor nem. Ma ott tartunk, hogy semmi kárt nem tesz, de amint hazaérek, követeli a jutalmat.

Egy híres orosz fiziológus azt próbálta megállapítani, hogy milyen biztonsággal képes megkülönböztetni a kutya a kört az ellipszistől. A körért jutalom járt, az ellipszisért nem. Amikor azt tapasztalta, hogy a kutyus képes volt különbséget tenni a két forma közt, új kísérletet kezdett. Egyre kerekebb ellipszisekkel próbálkozott. Pár hét múlva az eb felismerő képessége romlott. Az eddig csöndes kutya vinnyogni kezdett, izgett-mozgott, és teljesen megváltozott a viselkedése. Hangosan kezdett ugatni. Feltételezhető, hogy nem neurotikus problémái voltak, csupán tehetetlenségében dühös lett, és ezt így hozta a külvilág tudomására.

A harag és az agresszivitás vizsgálata a ragadozóknál elég körülményes, hiszen náluk az élelemszerzés jóval természetközelibb folyamat, mint az embernél. Vajon kegyetlen- e az állat, mikor az elfogott zsákmányát még élve kezdi el fogyasztani, vagy mikor a macska még játszik az egérrel? Nos, ha megnézzük a ragadozó és a zsákmányállat közötti folyamatot, azt láthatjuk, hogy a ragadozó – legyen kutya, macska vagy gepárd – azért játszik zsákmányával, mert az ölés, az elfogás technikáját gyakorolja. Egy tigrisnek sem sikerül minden egyes vadászat alkalmával elfogni a zsákmányát, s bizony nagyon sokszor éhesek maradnak. Az eredményes vadászathoz készségekre van szükség, amelyeket gyakorolni kell. Hányszor látjuk, hogy a ragadozó a még élő zsákmányt viszi haza kölykeinek, hogy gyakorolhassanak.

Ilyenkor nem a kínzásért teszi az anyaállat, hanem, hogy kölykeit megtanítsa vadászni. A kutyáknál az őrző-védő munka is ezen a képességen alapszik. A zsákmányszerző ösztön fejlesztése tehát nagyon fontos. A kutyák, macskák, ragadozók szeretnek vadászni, elkapni és legyőzni az áldozatot. Őket nem a zsákmányállat rettegése, hanem a mozgása nyűgözi le.

Sokan nem kételkednek abban, hogy kutyáik rendkívül intenzív érzelmi életet élnek. Charles Darwin meg merte kockázatni azt a kijelentést, hogy a kutyának van tudata. Mert vajon mi játszódik le a fejükben, mikor haldokló vagy sebesült társukat körbeállják és figyelmesen bámulják.

És meg is gyászolják. A lányomnak két befogadott kutyája volt. Mikor az idős kutyus meghalt, fiatalabb társa meggyászolta. De a veszteséget a mai napig nem volt képes igazán feldolgozni. Azóta vonít, ha a lányom egyedül hagyja a lakásban. Így együtt járnak dolgozni. Szerencsére ezt a gyerekem vállalkozóként megteheti.

Visszatérve Darwinra, ő félt találgatásokba bocsátkozni olyan dolgokkal kapcsolatban, amelyekről tudta, hogy még rengeteg kutatást és vizsgálódást igényelnek. Ha valaki járt már állatkertben és látta a csimpánzok, magányosan ücsörgő orángutánok szemében a szomorúságot, aligha vonja kétségbe, hogy az állatok éreznek.

1976-ban Donald Griffin kutatásait érte támadás. Azt állította, hogy az állatoknak van értelmük és kritizálta a kutatókat, amiért olyan keveset foglalkoznak az állatok kognitív képességeivel. Noha Griffin nem merült el az állati érzelmek vizsgálatában, hangsúlyozta, hogy ezen a területen még rengeteg a felderítenivaló.

Vajon miért lehet, hogy kutatók ennyire nem foglalkoznak az állatok, kutyák viselkedésével.  A magyarázatok szerint részben azért, mert félnek az antropomorfizmus vádjától. Jane Goodall például egy tanulmányában azt írja, hogy a csimpánzoknak van egyéniségük.  Ezzel pedig emberi tulajdonságokkal ruházta fel a majmokat.

Az állatoknak igen összetett emocionális életük van. Ennek megfelelően nem csak fájdalmat éreznek, hanem magasabb rendű érzelmek átélésére is képesek, mint például a szeretet, részvét, altruizmus, csalódottság és elvágyódás. Gondoljunk csak bele! Mikor reggel munkába indulva kilépünk  a kertbe, ahol kutyánk örömmel rohan elénk és elkísér a kapuig, annak reményében, hogy  ő is jöhet velünk. Amikor kiadjuk a „marad” vezényszót, szinte látni a szemében a reménykedést majd a csalódottságot, hogy most nem lesz játék és várni kell, míg a gazdi hazaérkezik.

Talán eljön majd az a nap, amikor neurológiai szinten is bizonyítani lehet ezeknek az érzelmeknek a létezését. Addig azonban csak azok lesznek képesek megérteni a kutya és az ember közötti viselkedésbeli hasonlóságokat, akik igen nagy közelségben élnek velük. 

Csakúgy, mint az embernél, az álom a kutyáknál is fontos szerepet játszik a napi élmények, emlékek feldolgozásában. Mivel a kutyák is gondolkodnak, és bizonyítottan emlékeznek, azaz van memóriájuk, szükségük van olyan időszakra, amely során újrarendezik élményeiket.

Aki látott már kutyát hosszabb ideig aludni, az valószínűleg elismeri, hogy a kutyák is álmodnak. Az izomrángások, nyöszörgések ugyanúgy az álmok velejárói lehetnek, mint az embereknél. A gazdik általában abban is egyetértenek, hogy a futásra emlékeztető lábrángások közben valószínűleg nyulat kergetnek kedvenceink vagy valami hasonló kutyás dolgot csinálnak.

A National Geographic online szerint, akár az embernél, a kutyánál is két fő alvásstádium létezik: az egyik az REM (Rapid Eye Movement ), a másik az SWS (Slow wave Sleep), azaz lassú hullámú alvás.

Amikor a kutya elalszik, először az SWS fázisba, később fokozatosan az REM szakaszba zuhan. Az REM-ben megfigyelhető, hogy az alvó szeme mozog a lezárt szemhéjak alatt. Valószínűleg ezek a szemmozgások az álomképekhez igazodnak.

Az alvásidőn belül az REM fázis aránya csecsemőnél a születés után mintegy 70 százalék, amely felnőttkorig (kb. 15 százalékra) fokozatosan csökken. Egy felnőtt kutya az alvásidő 10-12 százalékát tölti REM alvással, egy kiskutyánál ez az érték jóval magasabb.

Olyan állatfajoknál, ahol a kölykök a születés után fejletlenek (pl. kutya- és macskafélék), az REM fázis aránya nagyobb azokhoz (pl. rágcsálók) viszonyítva, melyek ebben az életkorban relatíve fejlettebbek. Ez szintén bizonyítja, hogy az REM alvásfázisnak feltehetőleg fontos szerepe van az idegrendszer érési folyamatában.

A REM-alvás ideje alatt az sem ritka jelenség, hogy a kutyák nyüszítő, nyögő, vakkantó vagy morgó hangokat adnak. A REM-alvás közben a kutyák agya még nagyon aktívan dolgozik, és igyekszik semlegesíteni vagy feldolgozni az ébrenléti állapotban megélt eseményeket.

A lassú hullámú alvás ideje alatt szinte egyáltalán nem lehet kimutatni, hogy a kutyák álmodnának.

Ebben az időszakban regenerálódik a testük. Ekkor tud az immunrendszerük megerősödni, és ugyanazok a biológiai, élettani folyamatok zajlanak le szervezetükben, mint az emberek testében a lassú hullámú alvás alatt. A hosszabban tartó lassú hullámú alvásból ébredő kutyáknál percekig is eltarthat, amíg minden életfunkciójuk eléri a maximális teljesítőképességet. Ilyen esetekben figyelhető meg, hogy mellső lábaikat előrenyújtva nyújtózkodnak (ez nem azonos a játékra hívás testbeszéd-jelével!), erősen megrázzák a fülüket, lazítóan megrázzák a hátukon a bőrt, vagy elnyújtva nagyot ásítanak.

Semmi nem hat olyan természetes módon a kutyák jó közérzetére, kiegyensúlyozottságára, egészségére, mint a rendszeres mozgás, a megfelelő pszichikai elfoglaltságok és a zavartalan alvás.

Körmendi Zsuzsa
(gépnarancs.hu)

 

 

 

(kutyabarát.hu)