Saját KB bal
Saját KB jobb

Kutyák a filmvásznon

Nem vitás, hogy az ember legjobb barátja és társa a filmművészetben is megjelenik, sokszor az embereket háttérbe szorítva, főszereplőként. A kutyás filmek sikerét nem is kell nagyon boncolgatni, hiszen köztudott, hogy mennyi mindenre megtaníthatók négylábú barátaink, emellett olyan egyéniségek, melyek magával ragadják az embert – és nemcsak a kutyásokat!

Amióta az ember maga mellé vette az állatokat (vagy ők tűrnek meg minket – nézőpont kérdése), az életünk gyakorlatilag szimbiózissá vált, a történelem alakulásában pedig számtalan alkalommal bukkant fel valamilyen derék két- vagy négylábú, nem csoda hát, hogy a mozi világa is hamar felfedezte magának, és megszámlálhatatlan alkotás tette meg őket – akár antropomorfizáltan, akár saját “állatságuk” meghagyásával – főszereplőnek.

A filmkockasag.blog.hu oldal összegyűjtötte feltételezhetően a teljesség igénye nélkül azokat a filmeket, amelyekben állatok szerepelnek, fő- vagy mellékszereplőként. Kiválogattuk közülük a kutyás filmeket. Mindet ismeritek?

Uggie 

Uggie kutya A némafilmes című kiváló francia moziban tűnt fel Jean Dujardin partnereként, de szerepelt a Vizet az elefántnak-ban is. Uggie fajtája Jack Russell terrier, filmes munkássága előtt pedig teljesen átlagos kutyaéletet élt. Két gazdája is lemondott róla túlzott vadsága miatt, emiatt majdnem menhelyre is került, ám szerencséjére felfigyelt rá az a tréner, akivel napjainkban is él. Első produkciói reklámok voltak, ezt követték a kisebb “szerepek”, és aztán jött a nagy áttörés. A némafilmesben – bár volt két “dublőre”, akiket hasonló színűre festettek, mint ő – Uggie saját maga hajtotta végre szinte az összes mutatványt, a forgatásra való felkészülés során pedig Dujardinnek megtanítottak minden utasítást és kézjelet, amire szüksége lehetett a közös jelenetek során. A díjátadó gálákon Uggie is felvonult a vörös szőnyegen, természetesen elismerésekben is részesült, sőt kifejezetten a “személyére” alakítottak ki egy promóciós körutat is.

Beethoven (Chris)

Beethoven ebben az esetben nem a német zeneszerző, hanem egy hatalmas bernáthegyi, ami 1992-től kezdve összesen hét filmben boldogította gazdáit; kétszer moziban, ötször videón, ill. egy tévésorozatban is. A címszereplő nyálgyár az első két mozifilmben szerepelt, azt követően másik kutya vette át a stafétacsontot (bocs…). Az eredetileg Chris névre hallgató bernáthegyinek ugyanaz a tréner volt a gazdája, aki pl. a Cujo, a Kutyám, Jerry Lee, vagy a Babe című alkotásokban felelt az állat-színészek betanításáért. Chris és az emberi stáb alaposan megdolgozott a pénzéért, így a Beethoven minden idők egyik (ha nem a) legjövedelmezőbb kutyás filmjévé vált (147 millió dollárt profitált).

Jerry Lee (Koton)

Bár néha tényleg úgy néz ki, mint aki szedi a drogot, semmint kiszagolná azt, Jerry Lee a valóságban is rendkívül komolyan vette a munkáját, ugyanis az eredetileg Koton nevű német juhász ténylegesen rendőrkutya volt, és a kansasi kapitányságon dolgozott, mégpedig igen kiváló eredményekkel. 1991 őszén például egy több mint 1 millió dollár értékű kokainszállítmányt szimatolt ki, tíz nappal később azonban egy rendőrgyilkosság gyanúsítottja súlyosan megsebesítette egy akcióban, és az életét már nem lehetett megmenteni.

James Belushi (azaz Mike Dooley) és kutyája összesen három filmben játszott együtt (Kutyám, Jerry Lee), a folytatások azonban csak videón jelentek meg.

Lassie

Minden idők egyik legismertebb állatszereplője kétségkívül a csodaszép skót juhász, Lassie – ám a hűség ezen szimbóluma nem a mozivásznon debütált, hanem a népszerű brit író, Eric Knight rövid elbeszélésében, amely 1938-ban jelent meg először. A szerző sajnos már nem érhette meg figurája híressé válását, mivel '43-ban repülőszerencsétlenség áldozata lett, Lassie azonban ugyanebben az évben megkezdte máig tartó menetelését; előbb a színpadon mutatkozott be, majd a rádióban, a televízióban, és végül a mozivásznon. Eddig nyolc filmben, több tévés szériában és rajzfilmben tűnt fel, de még mangában is megjelentek a kalandjai.

A “jelenlegi” Lassie a tizedik az egyenesági leszármazásban, vagyis közvetlen rokona a legelső filmes skót juhásznak. Bővebben itt.

Kántor és Tuskó

Bár mifelénk ritkábbak az állatos filmek, azért akad legalább egy, melynek címszereplője évtizedekkel a produkció bemutatása után sem merült feledésbe.

Kántor a hazai bűnüldözés történetének legeredményesebb rendőrkutyája volt. Pályafutása 11 éven át tartott, ez idő alatt több száz bűncselekményt oldott meg gazdájával. 1964-ben, bevetés közben aknára lépett, és a robbanás végzett vele. A híres nyomozókutyáról Szamos Rudolf írt könyvet 1970-ben, amit két évvel később egy folytatás követett. A Magyar Televízió 1975 és '76 között egy ötrészes tévésorozatban dolgozta fel a két regény történetét – ebben a főszerepet Kántor fia, Tuskó “alakította”. (a kép forrás: index.hu)

Scraps

Charlie Chaplin munkássága felbecsülhetetlen értéket képvisel az egyetemes filmtörténetben. 1918-as filmjében, a Kutyaéletben egy Scraps nevű keverék négylábú volt a partnere. A Csavargó egy nap talál egy kutyát, magához szoktatja, és onnantól kezdve elválaszthatatlan (sors)társak.

Állítólag annyira megkedvelték egymást a forgatás alatt, hogy amikor a film befejezése után a színész New Yorkba utazott, hogy a hadikölcsönt népszerűsítse, Scraps szó szerint belehalt a bánatba.

Totó (Terry)

Toto az 1939-es klasszikusban, az Óz, a csodák csodája című filmben szerepelt Dorothy kutyájaként, ám már ez előtt is rutinos filmesnek számított a kis Cairn terrier, ami nőstény volt, és Terrynek hívták. Kiválasztását annyira komolyan gondolta a gyártó stúdió, hogy heti 125 dolláros gázsit kapott, ami egyes emberi színészek fizetését is meghaladta.

Az egyik jelenet felvétele során valaki véletlenül rálépett a lábára, ami eltört, a gyógyulás idejére pedig egy másik kutya “ugrott be” helyettesíteni. Az Óz után további filmekben is feltűnt (több mint tucatnyiban), és 11 évesen pusztult el. 2001-ben jelent meg “életrajza” Én, Toto címmel.

Rin Tin Tin 

Rin Tin Tin szintén nagyon híres kutyaszínész volt, fajtáját tekintve ő is német juhász. 1918 és '32 között élt. Az első világháború egyik csatateréről mentette meg egy amerikai katona, aki Rintynek nevezte el, hamarosan pedig némafilmekben tűnt fel. 1929-ben ő kapta a legtöbb szavazatot a legjobb főszereplőnek járó kategóriában az Oscar-díjért, ám az Amerikai Filmakadémia kijelentette, hogy csak emberi színész nevezhető. Fénykorában 6000 dollárt is keresett hetente.

Az “eredeti” Rin Tin Tin halála után fia és unokája is filmezett, de ők állítólag közel sem voltak olyan tehetségesek a kamera előtt, mint híres felmenőjük. Ő azon három állat egyike, melynek csillaga van a hollywoodi Hírességek sétányán.

Petey

Petey kutya A kis gézengúzok című filmek állandó szereplője volt az 1930-as években. A híres Staffordshire terrier 1929 és '46 között élt, legjellemzőbb ismertetőjegye pedig a szeme körüli karika, ez azonban “smink” volt – amit viszont egy valódi kutyáról mintáztak, ami több némafilmben is feltűnt Pal, a csodakutya néven (neki volt egy csaknem teljesen szabályos, kör alakú rajzolat az egyik szeme körül).

Pal halála után egyik utóda vette át, és vitte igazi sikerre a “szerepet”, és bár a továbbiakban számos kutya “játszotta” a figurát, mégis a Lucenay's Peter “művésznevű” eb vált a leghíresebbé mind közül. Petey természetesen látható volt az újabb Kis gézengúzok-rajz- és élőszereplős filmekben is.

Benji (Higgins)

Benji egy másik híres kutyakarakter, amit nálunk is lehet ismerni – leginkább a Benji, Zax és a földönkívüli herceg című ifjúsági scifi-sorozatból, ám a fiktív kutyahősnek ez a produkció csak egy volt hosszú munkásságában.

A keverék ebet egy kaliforniai állatmenhelyen találták, onnan fogatta örökbe későbbi trénere, aki Higginsnek nevezte el, és hamarosan fel is tűnt egy népszerű tévéműsorban a '60-as években. Higgins volt az első Benji az azonos című filmben, és még 1974-ben, 15 évesen is kamerák elé állt. A következő Benji Higgins kölyke volt; ő 1977 és '89 között alakította a “figurát” – három mozi- és négy tévéfilmben. A “jelenlegi” Benji idáig csak egy filmben szerepelt (2004-ben), a főszereplő pedig egy új kutya, amit szintén egy menhelyről hoztak el.

Fickó és Pletyka

A hazai természetfilmezés legnagyobb alakja minden vitán felül Homoki-Nagy István, aki az '50-es évektől kezdve készítette csodálatos alkotásait, melyekben a hazai flóra és fauna szépségeit mutatta be a közönségnek.

Fickó, a magyar vizsla, Nimród, a héja, és Pletyka, a vadásztacskó (vagyis a három Cimbora) Nádi szélbenés Hegyen-völgyön is egyaránt elválaszthatatlan társ volt, Pletyka viszont később két filmben “szólóban” is megjelent: egyszer a gazdája után vitte annak otthon felejtett távcsövét, máskor pedig egy kecskével keveredett izgalmas kalandokba. (a kép forrás: mandarchiv.hu)

Rex felügyelő (Reginald von Ravenhorst)

“Nyugati” rendőrkutyákért nem kell feltétlenül az USÁ-ba utaznunk, elég csak Ausztriáig menni, ahol egy hazánkban szintén jól ismert német juhász segíti a helyi bűnüldözés munkáját. Rex felügyelő a “szokásos zsarus” dolgokon túl egy sor további trükköt ismer, és előszeretettel csórja el mások (főleg Stockinger) sonkás szendvicsét.

A filmsorozatot 1994-ben sugározták először, napjainkban pedig már a 18. szezonnál tart (és Olaszországban vetítik); ez idő alatt Rexnek több gazdája is volt, akik viszont mind halál “útján” szálltak ki a szériából (pl. Moser, Brandtner stb.). A rendőrszimat jelenleg a hatodik társát “fogyasztja”. Rexet elsőnek egy Reginald von Ravenhorst nevű kutya “alakította” – aki annyira fontos szereplővé lépett elő, hogy a veszélyes jeleneteket nem vele, hanem “dublőrrel” forgatták. Mivel Reginald idővel kiöregedett a “szerepből”, az ötödik évadtól Rhett Buttler vette át a helyét, majd Henry, Nick és végül Achi, aki az “aktuális” Rex.

Fehér Agyar (Jed)

Fehér Agyar egy kutya-farkas-keverék, akit a híres regényíró, Jack London talált ki 1906-ban. 1991-ben készült el a könyv első filmadaptációja, amit néhány évvel később követett a folytatás.

Fehér Agyart egy farkas és alaszkai malamut keveréke, Jed “alakította”. Jed (bár nem ez volt a “hivatalos” neve, de a világ mégis így ismeri) 1977-ben született, és különleges megjelenése miatt választották ki három film “kutya-főszerepére” is, például John Carpenter horrorjában, A dologban is.

Cujo

Sokak egyetértenek abban, hogy minden idők egyik legfélelmetesebb kutyája Cujo, Stephen King regényének, és az abból készült filmnek a címszereplője, ami egy denevértől elkapja a veszettséget, ezután egy anyát és annak gyermekét kezdi terrorizálni, akik egy autóba menekülnek az őrjöngő állat elől.

A thriller-faktort erősíti az az éles kontraszt, hogy Cujo bernáthegyi, ami hatalmas méretei és ellenállhatatlan tekintete mellett arról is híres, hogy végtelenül türelmes és barátságos a gyerekekkel. Amikor egy ilyen kutya őrül meg, az talán félelmetesebb, mintha egy vadabbnak ismert fajtával történne. Míg a veszett Cujo gonosz “arcát” animatronikus szerkezettel oldották meg néhány jelenetben, a többi esetben öt idomított kutyát használt a stáb, de egy beöltözött színész is látható volt. Hogy az állatok látszólag rátámadjanak az autóban reszkető anyára és gyerekére, a felvétel előtt betették a kocsiba a kedvenc játékaikat, a kutyák pedig azokat próbálták valójában megszerezni. A “sminkjük” (habzó nyál) tojássárgája és -fehérje keverékéből készült – ám a kutyaszínészek ezt sokszor lenyalták magukról. Néhány különlegesen agresszív szcénában rottweilerek is szerepeltek, mivel a bernáthegyiek egyszerűen nem tűntek elég vadnak.

Beasley

Futás közben olyan fejet vág, mint valami rémálomból szalasztott szörnyeteg, literszám nyáladzik, egész éjszaka ugat, és szétrágja a lakást. Viszont ő egy gyilkossági ügy egyedüli “szemtanúja”, ezért kénytelen a piperkőc rendőr, Scott Turner befogadni a bazinagy Bordeaux-i dogot (francia masztiff), azaz Hoochot az Egyik kopó, másik eb című filmben.

A főszereplő kutyát Beasleynek hívták, 1978-ban született, tehát a forgatás idején már a tizedik évében járt. Ez volt az egyetlen filmes munkája, ám ez is elég volt ahhoz, hogy a szélesebb (amerikai) közönség is megismerje ezt a hatalmas termetű kutyafajtát. A forgatáson további három kutya játszotta Hoochot: Barry, Vigor és Cristo (utóbbi viszont állítólag nem látható a végleges filmben).

Eddie (Moose)

Frasier – A dumagép című sorozatban volt látható Eddie kutya. A Jack Russel terrier eredeti neve Moose volt, és 1990 és 2006 között élt. Kölyökként és később is sok gond volt vele; sokat ugatott, állandóan macskákat kergetett, minden összerágott stb. Két és fél évesen került ahhoz a szervezethez, amely tévé- és mozifilmek számára tanít be állatokat. Alig hat hónapnyi tréning után megkapta Eddie szerepét a szériában.

Specialitása az volt, hogy rendkívül hosszan volt képes bámulni a Frasiert alakító Kelsey Grammerre, ami visszatérő poénná nőtte ki magát. Amikor a történet szerint meg kellett nyalnia valakit, halolajat kentek az illető arcára, de olykor májdarabokat dugtak a füle mögé, hogy felkeltsék a kutya őszinte érdeklődését. Jól jelzi Eddig népszerűségét, hogy a sorozat futása alatt több rajongói levelet kapott, mint az emberi színészek. Visszavonulása után (a nyolcadik szezontól) egyik fia, Enzo vette át Eddie szerepét.

Verdell (Jill)

Ő Carol, a pincérnő… Simon, a buzi. A cuki kiskutya pedig Verdell, vagyis egy brüsszeli griffon a Lesz ez még így se! című filmből. A valódi nevén Jill nevű kedves szőrgolyón kívül további öt griffont használtak a forgatás során: Timert, Sproutot, Debbie-t, Billyt, és Parfait-t.

A felvételek előtt közel négy hónapos tréningen kellett a kutya-színészcsapatnak részt vennie. Jillnek ez volt az egyetlen jelentős filmszerepe, utána ő is visszavonult a rivaldafénytől, és Moose-zal, később pedig Enzoval és trénereivel élt.

(filmkockasag.blog.hu)

 

Böngéssz kutyás filmjeink között!

 

 

 

(kutyabarát.hu)

További érdekes cikkek
Hozzászólások
Töltés...

Weboldalunk a felhasználói élmény növelése érdekében sütiket használ. Elfogadom Tovább olvasok