Saját KB bal
Saját KB jobb

A perui asszony saját otthonát áldozta fel, hogy menhelyet nyisson csakis lebénult kutyáknak

Sara Moran egy Limában élő asszony. Egy egész kicsi helyi menhelyet vezet, aminek különlegessége, hogy saját lakása volt valaha, és hogy kifejezetten lebénult kutyáknak tartja fent a helyeket. A kerekesszékes, járni nem tudó vagy hiányzó végtagú állatoknak sehol máshol nem lenne esélyük életben maradni. 

A hely a Milagros Perrunos. A hölgynél élő legtöbb kutya maradandó sérülések miatt vagy paralízis következtében bénult le. Összesen 60 állatnak van elég férőhelye. A hely általában tele van, az ott élő kutyák közül nyolcan kerekesszékkel közlekednek.

A legtöbben ugyan tudnak járni, de vagy valami maradandó sérüléssel, vagy hiányzó végtaggal élnek. A kutyusok ugyan gazdikeresők, de van olyan állat is, aki a kezdetektől az asszonnyal van.

Sara az összes kutyát Lima utcáiról mentette. A menhely egyébként saját lakásából lett átalakítva, Sara maga végez minden munkát.

„Nyolc éve indítottam be a menhelyet.” – mondja Sara. – „Bruno volt az első kutya, akit hazahoztam, és azóta is velem van.”


Bruno 8 éve él az asszonnyal
 

A nappali tele van gyermek rácsos ágyakkal, ebben pihennek, alszanak a magatehetetlen állatok. Lima az egyike azoknak a hatalmas latin-amerikai városoknak, ahol bőven vannak kóbor kutyák, a problémájuk pedig az anyagi krízisek miatt nem igazán megoldható.

Limában nem minden utcán lévő állat hontalan: rengeteg kutyát napközben hagynak egyedül az utcán kóborolni. Legtöbbjük nincs ivartalanítva, így tovább növelik az utca kutyák számát. Ezek a kutyák nappal a maguk urai, úgy szereznek ételt, ahogy épp a legkönnyebb. Lopással vagy épp támadással.

A kicsi menhelyet adományokból tartja fent a hölgy, illetve van egy bérlője, aki segít ellátni a magatehetetleneket. Az élelmezés javára le kellett mondania a légkondicionálásról is. A kicsi lakásban gyakorlatilag mindenhol kutyák vannak: a kiságyakban, a földön, a lépcsőn. A magas számuk ellenére igen kedvesek, közvetlenek, és sokan állapotuk ellenére egészen jól vannak.

„Egy kutya élete sokkal egyszerűbb. Kapnak valami ennivalót és egy helyet, ahol pihenhetnek – boldogok, szeretnek élni. Mi ezeknél a dolgoknál mindig több boldogságra vágyunk.” – mondja a hölgy. – „Az elején nagyon sokat sírtam. Nehéz volt végignézni, ahogy a kutyák a betegségek ellenére küzdöttek, hogy életben maradjanak. Kemény munka, de engem boldoggá tesz. Karácsony, Szilveszter, Anyák napja vagy a születésnapom – én mindig itt vagyok.”

 

Máshol így segítenek:

Kutyás hajléktalanokat alkalmaz egy brazil menhely

A brazil buszpályaudvar befogadta a kóbor kutyákat a hideg elől

A házaspár több mint 600 kutyának ad otthont

Venezuela kutyái súlyos bajban vannak

 

 

 

(kutyabarát.hu)

Forrás: The Dodo
További érdekes cikkek
Hozzászólások
Töltés...

Weboldalunk a felhasználói élmény növelése érdekében sütiket használ. Elfogadom Tovább olvasok