Udvarias távolság – a macskák jobban vonzódnak azokhoz az emberekhez, akik nem kedvelik őket?
Egy 2022-ben, a Nature folyóiratban megjelent cikk érdekes nézőpontot tár fel a macskák és az emberek viszonyáról. Ahogy a kutyások, úgy a macskások is, szinte elfojthatatlan vágyat éreznek, hogy kapcsolódjanak kedvenc állataikhoz. Kutyák esetében tapasztalatból tudjuk, hogy a túlzott közeledés nem minden kutyának jön be. És, úgy látszik, a macskák ebben nagyon is hasonlítanak rájuk.
A tanulmány azt vizsgálta, hogy hogyan reagálnak a macskák a velük kapcsolatba lépő emberek közeledésére. Úgy találták, hogy azok, akik nem tartották magukat macskakedvelőnek és nem is volt macskás tapasztalatuk, kívánatosabbak voltak a cicák számára. A másik csoportban olyan cicatartók voltak, akik saját bevallásuk szerint jól ismerték a macskákat. Ők azonban hajlamosak voltak olyan módon kapcsolatba lépni az ismeretlen macskákkal, amit a macskák kevésbé találtak kívánatosnak.
A kísérletben 119 önkéntes vett részt, akik különféle cicákkal léptek interakcióba. Minden macskát egy olyan ketrecben helyeztek el, amely minden alapvető felszerelést tartalmazott a számukra. Egy széket is elhelyeztek a ketrecben, a bejárat közelében, távol a macskák felszerelésétől. Az emberi résztvevőket arra utasították, hogy lépjenek be a ketrecbe, üljenek le a székre, és a macskákkal a szokásos módon érintkezzenek, de ne vegyék fel őket.
A macska ezután elkerülhette vagy visszavonulhatott az emberi interakciótól, ha úgy döntött. Minden interakció öt percig tartott, és videóra vették. Ezután minden személy megismételte a kísérletet két további macskával, két további ketrecben.
A kutatók szerint a macskák a legjobban azokra az emberekre reagáltak, akik passzívak, de fogékonyak voltak, és minimálisan érintették meg őket.
Fontos volt az is, hogy hol érintették meg a cicákat: a macskák jobban kedvelik, ha a fül tövéhez, az arcukhoz és az álluk alsó részéhez érnek hozzá. Ellenben, a legtöbb macska utálja, ha megérintik a hasát vagy a farkát. A cicák értelemszerűen azokat az idegeneket kedvelték jobban, akik elkerülték a kényes részek megérintését.
Ami érdekes, hogy azok az emberek viselkedtek távolságtartóbban, de nyitottan, illetve simogatták a cicákat a nekik kellemesebb helyen, akiknek kevesebb macskás tapasztalatuk volt. Érdekes, hogy azok, akik saját bevallásuk szerint nagyon szeretik a cicákat, a macskák számára túl direkt módon közeledtek. Talán emlékeztet ez minket, kutyásokat arra, amikor a legnagyobb kutyarajongók „támadják le” a leginkább a kutyáinkat az utcán. Az állatok szeretete nem feltétlenül függ össze azzal, hogy ismerjük is őket, és megpróbálunk a nekik kellemesebb módon kommunikálni velük.
