Jobban izgultunk Liza érkezésekor, mint egy filmpremieren

Kutyások egymás közt – ilyen hangulatban beszélgettünk Balsai Mónival és Ujj Mészáros Károly színész-rendező házaspárral, akik példás kitartással és komoly munkával váltak abszolút kezdőkből igazi profi gazdikká. Olvassátok el Bohata Krisztina kolléganőnk velük készült interjúját!

KI VOLT ELŐBB? LIZA, A RÓKATÜNDÉR VAGY LIZA, A KUTYA?

Balsai Móni: A film volt előbb, de a film bemutatójának a másnapján hoztuk el a Budaörsi Menhelyről Lizát. A filmet már leforgattuk és az utómunkálatok alatt kezdtem el nyaggatni Károlyt, hogy mi lenne, ha lenne egy kutyánk.
Ujj Mészáros Károly: Évekig nyaggatott, nem csak az utómunkálatok alatt…
Móni: Igen, egyszer már odáig eljutottunk, hogy Károly aláírt egy beleegyező nyilatkozatot, hogy ha kutyánk nem is, de legalább egy nyulunk lehet.

KÁROLY, HOGY TUDOTT VÉGÜL RÁVENNI MÓNI A KUTYÁRA?
Károly: Éveken keresztül mutogatta a telefonján a kutyák képeit, és aztán egyszer mutatott egy iszonyú cukit: zsemleszínű, rövid szőrű kiskutyák voltak a fotón. És bár Liza is ehhez az alomhoz tartozott, ő egy kis furcsaság volt, egyáltalán nem hasonlított a testvéreihez. Sötét szőre volt, és valahogy mindig külön mozgott a többiektől. A fotókon vagy csak a farka, vagy csak a feje volt rajta, az is elmosódva. Öten voltak testvérek, pár naposan találták őket kidobva, egy papírdobozban. Ez a fotó levett a lábamról, és azt mondtam Móninak, na jó, nézzük meg őket.
Móni: Mire kiértünk a menhelyre, már csak Liza volt ott az alomból. Egyáltalán nem így nézett ki, mint most. Egy kis sötét szőrű Csubakka volt, rombusszal a homlokán.
Károly: Úgy ült ott, mint egy királylány a kalitkában. Minden kiskutya a rácsnak volt feszülve, ahogy elhaladtunk mellettük, Liza a háttérben ült, kihúzta magát és onnan figyelt. Szerelem volt első látásra, akkor már tudtuk, hogy ő a mi kutyánk.

MENNYIRE VOLT TUDATOS DÖNTÉS AZ ÖRÖKBEFOGADÁS?
Károly: Eredetileg egy labradort szerettünk volna és el is mentünk egy tenyésztőhöz, akiről aztán kiderült, hogy nem tenyésztő, hanem szaporító. Ezekről a dolgokról mi még akkor nem tudtunk semmit. Utánakérdeztünk a megfelelő helyen és ajánlottak egy megfelelő tenyésztőt, de akkor már nem voltunk biztosak abban, hogy ezt szeretnénk.
Móni: Amikor beleástam magam a témába és tisztán láttam a kutyák, tenyésztők, szaporítók, menhelyek helyzetét, akkor már tudtuk, hogy inkább segíteni szeretnénk egy árva, gazdátlan kutyán. Ezerszer jobb dolog segíteni így, mint vásárolni.
Károly: Egyszer rávett Móni, hogy menjünk ki a menhelyre és nézzük meg a kutyákat, akkor még nem konkrét kutyáért mentünk. Nekem az az élmény meghatározó volt, nagyon megrendített. Onnantól már egyértelmű volt, hogy csakis örökbe fogadunk.

HOGY TELTEK AZ ELSŐ NAPOK, HETEK?
Móni: Nem vittük haza rögtön, mert akkor volt a „Liza, a rókatündér” bemutatója, fel kellett készülnünk a kiskutya fogadására és rengeteg dolgunk volt. Tudtuk, hogy ha hazavisszük, akkor vele kell lennünk. Nekünk sosem volt kutyánk. Semmilyen állatunk, se Károlynak, se nekem, mindketten panelgyerekek voltunk. Sőt! Károly alapvetően fél a kutyáktól.
Károly: Igen, megharapott egy kiskoromban és ezért soha nem volt jó kapcsolatom a kutyákkal. Szerettem őket, de csak távolról.
Viszont volt egy álmom, hogy én magam egy farkas vagy kutya vagyok, és a végtelen mezőkön futok együtt egy másik kutyával. Amikor Liza a tisztásokon elkezdi futni a köreit, akkor úgy érzem ez az álom valóra vált. Jó volt, hogy pont ebben az időszakban érkezett hozzánk, mert annyira izgultam, szorongtam az érkezése miatt, hogy nem volt időm stresszelni a bemutatón. Bújtam a könyveket, hogy mire kell készülni, mire kell vigyázni. Abszolút kezdők voltunk. Babarácsokat szereltünk fel a lakásba, ezeket a határokat most kezdtük csak el feloldani, Liza 4,5 éves korára.
Móni: Hamar kiderült, hogy Liza nagyon önfejű és domináns, így muszáj vele szemben ilyen erő-szabályokat alkalmazni. Már a kutyaoviban megerősítették az oktatók, hogy bizony lesz dolgunk vele bőven. Akkor még nem tudtuk, hogy ez mit jelent, most már visszagondolva nagyon bátrak voltunk.
Károly: Azóta már van egy csomó oklevelünk, engedelmes vizsga, ügyességi vizsga, nagyon okos kutya.

„Szerelem volt első látásra, akkor már tudtuk, hogy ő a mi kutyánk.„

HOGYAN TUDJÁTOK ÖSSZEEGYEZTETNI A HEKTIKUS IDŐBEOSZTÁSOTOKAT A KUTYATARTÁSSAL?
Móni: Nagyon sokat visszük magunkkal. Károly is tudja vinni magával az utómunka stúdióba és én is nagyon szerencsés vagyok, mert a színházak is kutyabarátok. Amikor intenzív forgatás van, akkor Lizát a pótmamájára bízzuk, akit a kutyaoviból ismertünk meg.
Károly: Szerencsére, ahogy lehetett vinni az oltások miatt közösségbe, mi azonnal vittük kutyák közé és iskolába is.
Móni: Minden szombaton jártunk a suliba és nagyon vártuk minden héten. Ez egy annyira jó program volt nekünk is, kifejezetten élveztük. Igazából ez nem is a kutyáknak van, hanem a gazdiknak. Liza pedig annyira okos, mindig feladatot akar teljesíteni, első látásra képes megoldani feladatokat.

LIZA MELLETT TEHÁT IGAZI GAZDIKKÁ VÁLTATOK, SOK KÖZÖS PROGRAM, KALAND ÉS TANULÁS RÉVÉN. VOLT OLYAN PONT, AMIKOR ELSZAKADT A CÉRNA?
Móni: Volt egy, igen. Tanultuk és olvastuk is, hogyan kell otthon hagyni a kutyát, hogy ne legyen szeparációs szorongása. Mi ezt étellel gyakoroltuk, azzal hagytuk ott, és minden rendben is volt. Azt is tudtam, hogy nem szabad búcsúzkodni, viszont ezt egyszer elrontottam. Annyira szépen ült, hogy visszamentem, megsimogattam és még beszéltem is hozzá, hogy nagyon szeretem. Károly ért előbb haza. Az egész lakást szétkapta. Van egy kis fiókom, amiben a szövegkönyveim vannak, és mielőtt elmegyek a színházba, mindig kiveszem az éppen aktuálisat. Liza ezt a fiókot kihúzta és darabokra szedte a tartalmát, össze-vissza pisilte a lakást. De ez szerencsére csak egyetlen egyszer történt meg.
Amennyire a munkában is maximalisták vagyunk, úgy az élet más területein is. Nem mondhatjuk magunkat laza embereknek. Sok mindenben lazák vagyunk, de amikor valami feladat vagy felelősség van, azt nem tudjuk lazasággal kezelni. Mivel soha nem volt kutyánk és szerettük volna ezt a lehető legjobb módon csinálni, ezért ezt is maximalista módon csináltuk, kutyasulival, könyvekkel, vizsgákkal. Azt gondolom, hogy ennek tökéletesen meglett a gyümölcse.
Károly: Olvastam egy csomó horrorsztorit, hogy milyen az, amikor egy kutya a gazdája fölé nő és azt csinál, amit akart. Ezt nagyon nem akartuk.

ELMONDÁSOTOK SZERINT VISZONT SZÉPEN LEVIZSGÁZTATOK GAZDISÁGBÓL, GRATULÁLUNK!
Móni: Annyira szépen, hogy még bemutató pár is voltunk a suliban az utánunk érkező sulisoknak.
Károly: Olyan is volt, hogy a Liza vizsgázott legjobban a csoportban. Nem szabad viszont eltitkolni a leendő gazdik elől, hogy ez milyen sok munka és energia. Annyi házi feladatunk volt, hogy néha azt éreztem, ezt nem fogom tudni abszolválni. Most már jó látni, hogy például séta közben Liza milyen szépen szót fogad, más kutyákhoz képest is.

KI A FALKAVEZÉR?
Móni: Egyértelműen Károly!
Károly: Én sokkal szigorúbb és következetesebb vagyok. Két vezényszóból maximum tudnia kell, hogy mi a feladata. Móninál mindig bepróbálkozik. Liza is nagyon jó színész egyébként, mint Móni.

A KÖZÖS PROJEKTJEITEK NAGYON SIKERESEK, A „LIZA, A RÓKATÜNDÉR” VILÁGSZERTE ÖSSZESEN 36 DÍJAT NYERT, MOST AZ „X, A RENDSZERBŐL TÖRÖLVE” CÍMŰ FILMETEK KAPCSÁN ÉLTEK MEG HASONLÓT.
Károly: A „Liza, a rókatündér” sikerei, pozitív kritikái és díjai pont Liza, a kutya miatt egy nagyon furcsa állapotban találtak meg minket. 3 óránként keltünk fel a kutyához éjszaka, mind a ketten kialvatlanok voltunk, izgultunk, hogy jól csináljunk mindent, és abszolút a kutyára koncentráltunk.
Fel sem tudtuk fogni igazán. Havi egy filmfesztiválra mehettem csak, hogy Mónit ne hagyjam egyedül a kutyával!
Móni: (nevet) Én ilyenre nem is emlékszem! Az „X, a rendszerből törölve” fesztiválról fesztiválra jár, most már nekem is sikerült eljutnom Portóba, Varsóba, aminek nagyon örülök. Előttünk van Belgium, Franciaország, de ezt már szerencsére nem éljük meg olyan fáradtan, mint a „Liza, a rókatündér” idejében.

AZT GONDOLOM, HOGY VISZONYLAG RITKA, HOGY EGY ILYEN SIKER KAPUJÁBAN INKÁBB A KUTYÁRA FÓKUSZÁLTATOK.
Károly : Igen, sokkal jobban izgultunk Liza érkezésekor, mint egy filmpremieren.

VAN A LÁTHATÁRON VALAMILYEN ÚJABB KÖZÖS PROJEKT?
Móni: Igen, a nyaralás és pihenés. Lesz kutyás utazásunk is, de már régen voltunk kettesben pihenni, így ez is tervben van.
Károly: Nagyon sok helyen még nem voltunk a világban, talán most sikerül eljutni egy-két helyre.

ÜZENET AZ OLVASÓKNAK:

Mónitól: „Minden menhelyen van arra lehetőség, hogy ha nem is tudsz örökbe fogadni egy kutyát, elmehetsz sétáltatni, és ez egy szuper jó dolog. Én is úgy nőttem fel, hogy nem lehetett kutyám, biztosan sokan vannak most is így. Egy ilyen sétáltatással viszont segítünk a kutyákon, és egy kicsit  mégiscsak lesz kutyánk. Meg kell keresni a lakhelyünkhöz legközelebbi menhelyet, és kirándulás közben beugrani egy sétáltatásra.”

Károlytól: „Én mindenkinek tanácsolom, hogy életében legalább egyszer menjen végig egy menhelyen és nézze meg azokat a tekinteteket. Sokkal jobb sorsa érdemesek ezek az állatok!”

Az interjú először és teljes terjedelmében a Kutyabarát Magazin 2019. nyári számában jelent meg. 
Az interjút készítette: Bohata Krisztina (Kutyabarát.hu)
Fotók: Chikán Erika Fotográfus
További érdekes cikkek
Hozzászólások
Töltés...