Saját KB bal
Saját KB jobb

Így ne legyünk lúzerek!

Kutyasuliban töltjük a hétvégéket már másfél hónapja. Nem gondoltam volna, hogy nekivágunk egy alapfokú tanfolyamnak, de miután már félig felcseperedve, majdnem öthónaposan kaptuk meg a skótjuhászunkat, muszáj volt valami iskoláztatás után nézni. Így a hétvégi délelőttjeink mostanában a Népszigeti Kutyaiskolában telnek falkafutással és egyéb engedelmességi gyakorlattal. És nem is rosszul.

Március 1-én kezdtünk a Népszigeti Tükör iskola alapfokának, és már a végefelé tartunk, a vizsga előtt. Első alkalommal fura volt az egész suli: egy négyszögletű, erdős területen, néhány kiegészítő között verődtünk az oktató köré egy csoportba, kutyák persze póráz nélkül. Oldalunkon jutalomfalat-tasak, kezünkben klikker. Zsuzsi, az oktató olykor anyának és apának hívott minket, ami eléggé idegesítő volt az elején. A „Szélrózsába!”, meg a „Falkafutásba!” kiáltások meg inkább a katonaságra hasonlítottak, pláne, mert ha nem értünk vissza háromra, jött a következő futós feladat. A vicc, hogy kábé a harmadik alkalomnál már tökre élveztük az egészet, mert jók az órák, jó fejekből áll a csoport, és addigra értettük meg a suli alapjául szolgáló Tükör módszer lényegét.

A népszigeti suliban csoportokra osztva zajlik a tanítás, mellettünk, elkerített részekben két másik csoport is tanul. A mi csoportunk egy szófogadatlan bullterrierből (Igor), két border collie-ból (Dió és Folti), egy kis éretlen golden retriever lányból (Kira), egy szürke középschnauzer lányból (Grafi), egy fekete keverék fiúból (Pepe), egy makacs beagle-ből (Dumbo), és a mi érzékeny, de domináns skótunkból (Gromit) áll. A gazdik között pedig van vízilabdaedzőtől kezdve iskolás fiún át tévéműsorszerkesztőig sok minden.

Van, aki azért hozta el a kutyáját, mert műtötték, emiatt elkényeztetett lett, de a legtöbb már a bemutatkozáskor elmondta, hogy agilityt és egyéb kutyasportokat tervez. Valójában egyikőnknél sem mentek az alapok sem. Most a hatodik hétvégére meg már eljutottunk odáig, hogy a próbavizsgán szinte mindenki átment.

De hogy kerültünk ebbe a suliba? Pesten akár kutyafuttatókban is összejöhetünk más gazdákkal és kutyákkal, szocializálódás céljából, ami még ingyen is van, de pont egy ilyenben (a Honvéd kórház mögött) hallottam azt a párbeszédet, ami megmutatta, mekkora igény lenne a nagyvárosi gazdik tudatos kutyatartásának minimális oktatására. “Én azért fogok kutyasuliba járni, mert csibészeltetni akarom a kutyámat, hogy rátámadjon emberekre, ha kérem!” – mondta egy 17 körüli lány az öthónapos németjuhászáról. “Ne tedd” – válaszolta egy világító lámpákkal felszerelt vizsla tulajdonosa, de aztán nem úgy folytatta, ahogy vártam volna: “…olyan ember, mint én, aki ért a kutyához, négy másodperc alatt eltöri mind a négy lábát”. Nem sikerült elmagyaráznom nekik, hogy mindketten baromságot beszélnek: hisz a kutya nem azért nem támadhat emberre, mert az ember veszélyes rá.

A cikk tovább folytatódik a divany.hu-n.

 

 

(kutyabarát.hu)

 

 

Forrás: divany.hu
További érdekes cikkek
Hozzászólások
Töltés...