Frida Kahlo és a xoloitzcuintle
A mexikói festőnő ikonikus megjelenésével az elmúlt években a fősodrású divatban is megjelent. Erőteljes szemöldökei, virágkoszorúi és folk-inspirálta ruházata megihlette a mai kreatívokat és az insta-közösséget. Holott Frida Kahlo stílusa a maga idejében minden volt, csak nem mainstream. Frida teljes lénye maga volt a lázadás, minden ruhadarabja, gesztusa üzenetet közvetített.
Mexicanidad
Akkoriban a népies viselet egyáltalán nem volt divat, a szegények, az „őslakos” származású parasztok életmódjával azonosították. Frida Kahlo édesapja révén európai származású volt, édesanyja azonban mesztic volt. Ez a művelt, iskolázott Frida életében egyfajta identitásválságot okozott, amelyre egész életében igyekezett választ találni. Olyan, ma is aktuális témák foglalkoztatták, mint a gyökerek, a faji vagy népcsoport szerinti alsóbbrendűség kérdése, a női egyenjogúság vagy az őshonos kultúrák létjogosultsága.
A poszt-koloniális Mexikóban ezek legalább olyan égető és megosztó kérdések voltak, mint napjainkban a nemi- és kulturális identitás kérdései Európában vagy a faji megkülönböztetés az Egyesült Államokban. Frida Kahlo a Mexicanidadban találta meg az önkifejezést. Ez egyfajta romantikus nacionalista stílus volt, amely visszanyúlt a mexikói népi kultúrához és a folk stílusból, az ősi, naiv kifejezésmódból merített.
Xoloitzcuintle
Talán nem véletlen, hogy a mexikói motívumokat ennyire tudatosan használó Frida Kahlo éppen egy ősi mexikói kutyafajtából választott négylábú társat. A xoloitzcuintle (ejtsd kb.: solo – ec – kvintle), azaz a mai mexikói meztelen kutya eredetéről egy 2018-as DNS-vizsgálat során kiderült, hogy nem egy tisztán ősi kutyafajtáról van szó, hanem a kolonizáció során Mexikó területére került kutyák elvadult, az ősi kutyákkal keveredett törzséről. Mexikóban azonban a xolókat az ősi maja és tolték kultúrában szentként tisztelt colima-i kutyák (egy 3500 éves, Colimában talált régészeti lelet alapján) leszármazottaiként tisztelik. A xoloitzcuintle kutyák ma a mexikói kulturális örökség részei.
A gyér szőrzetű, gyakran teljesen szőrtelen kutyák Frida Kahlo és férje, Diego Rivera, életében fontos szerepet töltöttek be. Frida több képén is megörökítette xolóit, elsősorban Señor Xolotl nevű kedvencét, aki egy családi portrén is szerepel: Diego, Én, és Señor Xolotl (1949).
A kutyáihoz való szoros viszonyát azzal is magyarázzák, hogy egy 1925-ben bekövetkezett buszbalesetben Kahlo olyan sérüléseket szenvedett, amelyek lehetetlenné tették számára a gyermekvállalást. A mexikói fényképész, Lola Álvarez Bravo 1944-ben, a Casa Azulban (Frida otthonában, ma Museo Frida Kahlo) készült képei is bepillantást engednek a festőnő és kutyái bensőséges kapcsolatába.
Kahlo számára a xolók nem csak az identitásának kifejezőeszközei voltak. A képek tanúsága szerint bennük talált teljességet és nyugalmat is. (Fénykép: Hector García; 1953.)