Miért rövid lábúak és virsli testűek a tacskók?
Imádnivalóak és töretlen népszerűségnek örvendenek. Hosszú testük még az ezzel járó betegségekre való fokozott hajlam ellenére is évszázadok óta rabolja el a leendő gazdik szívét. A tacskók külön kategória, akiket lehet imádni és … és mást nem. De vajon miért ilyen hosszúak kedvenc rövidlábú virsli kutyáink?
A tacskók fizikai jellemzőinek nagy részét szándékosan egyetlen célra tenyésztették ki: borzvadászatra. A tacskó neve németül Dachshund, azaz szó szerint „borzkutya”. A kifejezetten a borzbarlangokba való beásásra a XVIII. században kezdték el tenyészteni a kutyákat. Ehhez pedig speciális testfelépítés szükségeltetett.
Ahhoz, hogy egy kutya bejusson egy borz barlangjába, vékony test és rövid, de tömzsi lábak kellettek. A lábfejek ideálisan lapát alakúak és hosszúak, így eredményesen lehet velük ásni. A tacskóknak, ezzel együtt, nagyobb a mellkasa és a mellcsontja, így a mellső lábak mozgástartománya szélesebb. Ez szintén szükséges a gyors ásáshoz és a szűk barlangokban való navigáláshoz. A hosszú bordakosár helyet biztosít a nagy szívnek és tüdőnek – két olyan dolognak, ami a hosszú órákon át tartó föld alatti kutatáshoz szükséges.
Rövid lábaikat két célból tenyésztették ki: az egyik az volt, hogy kicsik maradjanak, és így szűk helyeken is tudjanak ásni. A másik pedig az, hogy a szagok követése érdekében alacsonyan legyenek a talajon.
Az, hogy pontosan melyik fajtákból tenyészették ki a tacskókat, nem tudjuk biztosan. Az eredeti tenyésztéstörténetet ugyanis nem jegyezték fel. Ugyanakkor, a kutatók és szakemberek szerint valószínűleg különböző pointereket, terriereket és vérebeket tudhatnak a tacskók a távoli ősök között. Hiszen a hosszú test mellett remek szaglás és az emberrel való közös munkára való képesség is jellemzi őket.