Saját KB bal
Saját KB jobb

A legjobb állatvédelmi jogszabály sem ér semmit, ha a néplélek nem érett meg rá – Interjú dr. Vetter Szilviával

Egy egészen újszerű és egyedülálló magyar kutatás 15 ország állatkínzás ellenes büntetőjogi szabályozását vizsgálja és veti össze. Vajon hol van Magyarország a listán és milyen összefüggésekre derült fény?

Dr. Vetter Szilvia jogász, közgazdász, magyar és nemzetközi állatvédelmi konferenciák állandó előadója.  Állatvédelmi jogot oktat állatorvos-hallgatóknak magyarul, angolul és németül. Kutatási tevékenysége során szűkebb szakterülete az állatkínzás büntetőjogi, kommunikációs és gazdasági vetületeinek vizsgálata. Doktori (PhD) kutatása, amelynek nyilvános védése július 22-én volt a Szent István Egyetem szervezésében, helyileg pedig az Állatorvostudományi Egyetemen, egy teljesen új index megalkotásával vizsgálta meg 15 ország állatkínzás ellenes szabályozását. A kutatás eredményéről és az állatkínzás helyzetéről beszélgettünk Szilvivel.

Először is tegyük tisztába a jogi fogalmakat, mit jelent az állatkínzás szabályozása pontosan?

Az állatkínzás szabályozása azt jelenti, hogy az állatkínzás ellen a jogalkotó pontosan milyen rendelkezésekkel, módszerekkel lép fel. Amit én vizsgáltam ebben a doktori értekezésben, az kifejezetten a büntetőjogi vetülete volt ennek a témának. Az állatkínzást, mint jelenséget a jog többféleképpen közelíti meg. Amely eseteket a jogalkotó a társadalomra legveszélyesebbnek ítéli, azokat kiemeli és a büntetőjog eszközeivel próbálja szankcionálni: akár szabadságvesztést is kiszabhat. Ezek a legsúlyosabb állatkínzásos esetek, hiszen a büntetőjog testesíti meg az állam legnagyobb szigorát. Ismerjük azonban az állatkínzásnak a szabálysértéshez hasonló szankcionálását is, ez az állatvédelmi törvényben található, ahol egyébként szélesebb az állatkínzás fogalma, mint a büntetőjogban.

Doktori értekezésedben egyedülálló módon rangsoroltál 15 országot az állatkínzás ellenes büntetőjogi szabályozásuk alapján. Ehhez saját indexet állítottál fel, mit kell tudni erről?

Igen, a kutatásomhoz kialakítottam egy újfajta mutatót, egy indexet, ami eddig nem létezett. Ezt elneveztem az állatkínzás ellenes büntetőjogi szabályozás indexének (ACCI – Anti-Cruelty Criminal Index).  Ez az index  27 szempontból áll. A legtöbb büntetőjogi szempont, de olyan körülményeket is vizsgáltam például, hogy az állatvédelem benne van az adott ország alkotmányában, vagy nincs. Fontos, jellemzően büntetőjogon kívüli szempont volt az állatok jogi státuszának kérdése is, amely visszatérő témája az állatvédő szervezeteknek.

Magyarországon „dolog” a jogi státusza az állatoknak. Ezzel hogy állunk a többi országhoz képest?

Nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában ez a besorolás, amely még a római jogi alapokból származik.  Az én személyes vélemény az, hogy jogképességet – amitől jogalannyá válna az állat – nem lenne érdemes adni az állatoknak. Nem javítana ugyanis érdemben a helyzetükön.  A jogképességnek ugyanis nem csak jogosultsági oldala van, vagyis előnyei, hanem kötelezettségi oldala is. Ez pedig az állatoknál nem értelmezhető. Inkább az embert kell arra motiválni, hogy korlátozza önmagát, illetve védje az állatot, ehhez pedig nem szükséges, hogy az állat jogalany legyen. Viszont idejétmúlt az állat puszta tárgyi jogi elbírálása, nem kezelhető úgy egy kutya, mint egy szék. Ezzel kapcsolatban én azt vizsgáltam, hogy a puszta, élettelen dologi léthez képest az országok hogyan módosították a szabályozásukat és adtak egyfajta speciális dologi státuszt az állatoknak. A legfőbb kérdés az volt, hogy csak utalás szintjén szerepel a jogszabályokban, hogy az állat egy speciális élő dolog, vagy kifejezetten hangsúlyozzák azt.

Milyen fő szempontokat vizsgáltál még?

Közelről vizsgáltam például a szankciórendszert, többek között azt, hogy hogy hány év szabadságvesztés szabható ki állatkínzásért. Ez is egy olyan kérdés, ami állandóan tematizálja a közvéleményt, hiszen ezzel kapcsolatban két dolgot szoktak követelni: letöltendő szabadságvesztés kiszabását, és a kiszabható szabadságvesztés maximumának növelését.

Magyarországon jelenleg minősített esetben maximum három év szabható ki állatkínzásért. Ez megfelel a vizsgált országok átlagának?

Ez egy egészen korszerű szabályozási szintnek számít. A három évvel benne vagyunk az európai élbolyban. A spanyoloknál két év sincs, Ausztriában, Dániában és Franciaországban is kevesebb a maximális szabadságvesztés időtartama három évnél.  Tehát a három évvel nem állunk rosszul. Csehország és Lengyelország az a vizsgált országok közül, ahol akár öt évet is lehet kapni állatkínzásért.

Állatkínzásért maximálisan kiszabható szabadságvesztés (év) (Forrás: Dr. Vetter Szilvia: Az állatkínzás szabályozása gazdasági és társadalmi mutatók tükrében)

Mit gondolsz erről a három évről. Jogosan követelik sokan az emelését?

Egyrészről nagyon meg kell gondolni, mert ha egy társadalom igazságérzetével egy büntetési tétel nem találkozik, mert mondjuk nincs harmóniában az emberek elleni bűncselekmények büntetési tételeivel, akkor az nem egy hatékony és jó jogszabály. Szerintem nem javítunk az állatvédelem helyzetén, ha az egekbe emeljük a kiszabható büntetési tételt. Sőt, kontraproduktív is lehet. Mind a túl alacsony, mind az aránytalanul, a társadalom számára elfogadhatatlan mértékben magas maximális szabadságvesztés jogalkotói tévedés. Azt a kérdést is érdemes feltenni, hogy biztosan a szabadságvesztés a legmegfelelőbb büntetés? A generális prevencióra, vagyis a társadalom megóvására alkalmas lehet a büntetés ideje alatt, tehát amíg valaki ténylegesen bent van a börtönben. Hiszen amíg bent van, nem tud bűnt elkövetni. De ez maximum 3 évig tart. Viszont a speciális prevenció, vagyis az elkövető bűnismétlésének megelőzése szempontjából az a három év tele lehet börtönártalommal, újabb rossz tapasztalatokkal, a kinti kapcsolatok elvesztésével és nem látom, hogy ideológiai, lelki vagy mentális értelemben hogyan tudna fejlődni bent egy állatkínzó. Különösen, ha nagyon fiatal, már épp hogy nem gyerek. Tehát amikor „Börtönt az állatkínzóknak” szlogent hallja az ember, el kellene gondolkodni rajta, hogy biztosan mindig ezt akarjuk?

Mennyire van visszatartó ereje a büntetés súlyának állatkínzásos eseteknél?

A bírói gyakorlatnak nagyobb súlya és visszatartó ereje van, mint magának a jogszabálynak.  A kérdéseddel kapcsolatban nagyon kevés statisztika áll rendelkezésre. Az azonban bizonyos, hogy nagyon sok esetben indulati jellegű bűncselekményről van szó állatkínzásos esetekben, és az állatkínzás egyes pszichiátriai kórképekkel, zavarokkal is szoros összefüggésben áll. Ezekre pedig általában nem jellemző a bűncselekményt megelőző mérlegelés, „kockázatelemzés” az elkövető részéről. Természetesen vannak kivételek. Gyakran találkozhatunk mulasztásos, elhanyagolásos esetekkel. Általában ilyenkor nagyszámú állatállományról, telepekről van szó. Ilyenkor már a megélhetéshez is szorosan kapcsolódhat az elkövetés, így a lehetséges szankciók (pénzbüntetés, foglalkozástól eltiltás stb.) visszatartó ereje erősebb lehet, hiszen itt racionális mérlegelésre, üzleti megfontolásokra is sor kerülhet.

A bírói gyakorlatról nemcsak nálunk, hanem a környező országokban is nehéz adatokat gyűjteni, statisztikát készíteni. Mégis fontos része a témának és az általad megalkotott indexnek is részét képezi.

Kétféle indexet alkottam meg. Az egyikben 27 szempontot dolgoztam fel, csak az írott jog és az elmélet alapján. Utána ezt korrigáltam és belevettem a gyakorlatot is. Van egy létező index, a jogállamiság index, aminek egyik alkotóeleme egy olyan alindex, amely a végrehajtásra fókuszál. Ezt a már létező alindexet és az én saját elméleti indexemet gyúrtam össze. Ebből lett egy végleges országrangsor, tehát a kutatott 15 ország rangsora állatkínzás ellenes büntetőjogi szabályozásuk, és a szabályok végrehajtása alapján.

Az eredmény megfelelt a várakozásaidnak? Magyarország hol áll a listán?

Magyarország hátulról a negyedik, pusztán az elmélet alapján, ha a gyakorlatot is vesszük, akkor hátulról a második. Tehát sajnos nem vagyunk nagyon kiemelt helyen, de például az elmélet alapján Franciaország és Spanyolország is mögöttünk van. Az a benyomásom, hogy nem lehet véletlen, hogy ez az a két ország, ahol még léteznek az állatviadalnak legális formái – de ennek a tudományos igazolására nem vállalkozott a kutatás. Az összes országban érezhető egyébként, hogy nagyon ellentmondásos az állat-ember kapcsolat. Egyrészt használjuk, kihasználjuk őket táplálékként, erőforrásként, másrészt érzelmi kapcsolatot ápolunk velük és bevonjuk a családba. Annyira összetett az ember-állat viszony, hogy a jogban ezt ugyanúgy lehet érezni.  Elég csak azt megnézni, hogy mennyire más a megítélése egy gazdasági haszonállatnak, mint egy társállatnak.  Sokkal nagyobb a gazdasági haszonállatok egyedszáma, mégsem hallunk róluk annyit a médiában, mint a kutyák vagy macskák ellen elkövetett állatkínzásos esetekről.

Az Elméleti (Súlyozott) ACCI összpontszám és rangsor. (Forrás: Dr. Vetter Szilvia: Az állatkínzás szabályozása gazdasági és társadalmi mutatók tükrében)

Hogy állunk rangsorban a szomszéd országokkal?

V4-es összehasonlításban sajnos nem vagyunk jók. Csehország, Lengyelország és bizonyos tekintetben Szlovákia is előttünk van. Szlovéniát pusztán az írott jog alapján megelőzzük, a gyakorlatot is figyelembe véve nem.

Melyik ország teljesített kiemelkedően?

Svájc, és nem véletlenül. Egyedül náluk létezik a vizsgált országok körül a jogba emelten az a fogalom, hogy az állatok méltósága. Nemcsak hogy létezik, de benne van a svájci alkotmányban. Az egész svájci állatvédelmi jogi attitűd ezen alapszik és bár szinte kontextus nélküli, hiszen méltósága jogi értelemben csak az embernek van, de abszolút iránymutató jellegű kitétel.

A Gyakorlati (Korrigált) ACCI összpontszám és rangsor. (Forrás: Dr. Vetter Szilvia: Az állatkínzás szabályozása gazdasági és társadalmi mutatók tükrében)

A kutatásod azonban nem ért itt véget. Az általad kreált indexet összehasonlítottad gazdasági és társadalmi mutatókkal és ilyen jellegű összefüggéseket kerestél. Mi lett az eredmény? Van összegfüggés az állatkínzás szabályozása és a gazdaság, társadalom állapota között?

Nagyon érdekes lett az eredmény, nem feltétlenül erre számítottam. A gazdasági jellegű jóléti mutatók (például GDP, vagy versenyképesség) alapján felállított országrangsorokkal volt statisztikailag igazolható kapcsolat. Vagyis túlegyszerűsítve, amelyik ország tehetősebb, annak jobb az állatkínzás elleni büntetőjogi szabályozása.  Ennek magyarázata az lehet, hogy amelyik ország eredményesebben küzd az erőforrásokért, az a jogi szabályozásai kidolgozására is nagyobb hangsúlyt fektet. Ha elfogadjuk egy Frank nevű kutató azon feltételezését, hogy az állatvédelem közgazdaságtani értelemben „luxus jószágnak”, luxuscikknek számít, akkor ez azt jelenti, hogy „gazdag” országokban van rá igény, ahol az emberek alapvető igényeiket ki tudják elégíteni. A kutatásnak nem is ez a vetülete igazán meglepő, hanem az, hogy semmilyen összefüggést nem találtam azokkal a mutatókkal, amelyekben például környezeti, vagy testi-lelki jólléti elemek vannak. Sem a boldog bolygó indexszel, sem az államok környezetvédelmi költéseivel nem mutattam ki összefüggést, mint ahogy az öngyilkossági rátával és a születéskor várható élettartammal sem. Sőt az ökológiai lábnyommal kifejezetten ellentétes, negatív irányú összefüggést találtam! Nem tudom azt mondani, hogy ahol az emberek boldogabbak és jobban odafigyelnek a környezetre, ott jobb az állatkínzás ellenes szabályozás. Reméljük, ez a jövőben változni fog, az emberek környezeti attitűdjével együtt: remélem, és hiszek abban, hogy egyre fontosabb lesz a környezetvédelem, klímavédelem, állatvédelem, egyre inkább részei lesznek a mindennapjainknak, vagyis egyre kevésbé számítanak majd „úri allűrnek”.

A vizsgálat során felhasznált hagyományos és újszerű gazdasági–társadalmi-környezeti statisztikák, mutatók csoportosítása. (Forrás: Dr. Vetter Szilvia: Az állatkínzás szabályozása gazdasági és társadalmi mutatók tükrében)

Térjünk vissza egy kicsit a büntetési tételekre, a börtönbüntetés szigorítására. Rengeteget kutattál a témában, így egészen komplex rálátásod van az összefüggésekre, következményekre. Véleményed szerint nem biztos, hogy a börtönbüntetési tétel emelése a megoldás. De akkor mi? Mi lehet a jó irány?

Jogalkotás szempontjából szerintem az a jó irány, ami elmozdul az emberközpontú szemlélettől és elkezd abba az irányba menni, hogy az állatokat élve születésüknél fogva, önmagukért kell védeni és értékelni. Ilyen lépés lehet például az állatvédelem beemelése az Alkotmányba, a jogi státusz finomhangolása, vagy a zoofília megfelelő szankcionálása.  A legjobb jogszabály sem ér viszont semmit, ha a néplélek nem érett meg rá. Már az oktatásban, sőt, a családban kell magunkba szívni azt a szemléletet, hogy minden élőlényt tisztelni kell a maga jogán, azért, mert élőlény. Nem azért, mert az ember érdeke ezt kívánja.  Fontos megérteni, hogy ez egy nagyon hosszú folyamat. Amíg a társadalom attitűdje változik, az több évtized.  Ha most hirtelen megemeljük a büntetési tételt 10 évre, vagy mindenki 3 év letöltendőt kap, az nem fog segíteni a helyzeten.  De rontani viszont ronthat. Vannak olyan szankciók, amelyeket lehetne többet alkalmazni: ilyen lehet például a jóvátételi jellegű munkavégzés. Aki egy kicsi hajlandóságot is mutat arra, hogy megértse, miért rossz az, amit tett, annak megadnám a lehetőséget állatvédelmi oktatás vagy menhelyes közmunka keretei között. Érettségi előtt például kötelezővé tenném legalább egy menhely látogatását. Egészen kis gyerekkortól bevenném a nevelési tantervbe a témát.

Röviden, tömören mi a kutatásod végleges konklúziója?

A vizsgált 15 országban, a vizsgált mutatók alapján megállapítható, hogy az országok állatkínzást szankcionáló büntetőjogi szabályozásának részletezettsége, „fejlettsége” az országok gazdasági értelemben vett jólétével mozog együtt. Minél kedvezőbb a büntetőjogi szabályozás az állatok, állatvédelem szempontjából, annál valószínűbb, hogy az adott ország anyagi javakkal is bővebben rendelkezik, illetve fordítva.

Milyen nemzetközi fogadtatása volt, mire lehet számítani?

Az Animals c. nemzetközi folyóiratban (Q1) már lejött egy pici részeredménye, és folyamatban van több angol nyelvű cikk is. Egyértelműen látszik a nemzetközi érdeklődés, hiszen nincs ehhez hasonló kutatás: egy teljesen új, eddig nem létező mutatót dolgoztam, dolgoztunk ki.

Dr. Vetter Szilvia: Az állatkínzás szabályozása gazdasági és társadalmi mutatók tükrében Doktori (PhD) értekezése teljes egészében megtalálható az alábbbi LINKEN

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

További érdekes cikkek
Hozzászólások
Töltés...