Bajban van a csabai kutyamenhely

Kétszer annyi kutyának nyújtanak otthont, mint amennyinek helye lenne, ráadásul már cicákat is mentenek. Felajánlásokból, az adó 1%-ból és önkormányzati támogatásból igyekeznek létüket fenntartani, ami mostanra lehetetlen „küldetésnek” bizonyult. Már nem segítenek a rendezvények, a gyűjtőakciók és az örökbefogadási napok. Bajban van a csabai menhely, nagy bajban. – írja a hir6.hu

Kétféle ember létezik: aki szereti a kutyákat, és aki nem. Aki nem szereti őket, az valószínűleg még sosem nézett szomorú, barna, árva kutya szemébe. Olyanéba, aki szeretetre, simogatásra, egy jó szóra … gazdára vágyik. Sok ilyen kutya van a békéscsabai kutyamenhelyen. Bár az ott dolgozók igyekeznek mindent megtenni értük, ha betegek, orvoshoz viszik őket, enni adnak nekik, sétáltatják, játszanak velük – de nem a gazdáik. Nem hajthatják az ebek a gazdi ölébe a fejüket, nem osztozhatnak örömükben és bánatukban, hiszen árvák. Menhelylakók. Aki szomorú szemeket akar látni, menjen ki a menhelyre, és sétáljon el a kennelek előtt. Sóvárgó kutyatekintetek lesik a látogató lépteit, hátha a jövendő gazdájuk érkezett, aki végre hazaviszi őket.

Mindig szerettem a kutyákat. Falun nőttem fel, ahol a kutya hozzátartozott a házhoz, védte az ott lakókat és értékeiket. Városba költözve sokáig nem volt kutyánk, mindenféle apró hobbiállatot tartottunk, de kutyánk, az nem volt. Lehet már jó pár éve, hogy egyszer egy híranyag forgatása miatt kilátogattunk a csabai menhelyre. Az ott dolgozók hihetetlen erőfeszítést tettek és tesznek az árva ebekért, mégis olyan mérhetetlen szomorúságot éreztem a menhelyen, amit talán egy árvaházban tapasztalhat az ember. Végigsétáltam a kifutók előtt, és fürkésztem a kutyákat. Kisebbeket és nagyobbakat, időseket és kölyköket, keverékeket és majdnem fajtatisztákat. Vajon mi készteti arra az embereket, hogy kidobjanak egy kutyát? Sose fogom megérteni.

Sokszor jártam még a menhelyen, és mindig nagy szomorúsággal jövök el onnan, nem tehetem meg, hogy örökbe fogadjak ebet, hisz azóta mi is osztozunk otthonunkon két négylábú, ugató szőrmókkal. De minden elismerésem azoké, akik igyekeznek mindent megtenni a kutyákért. Ha egy állat bekerül a telepre, az biztos lehet abban, hogy ott orvosi ellátást, simogatást, fekhelyet és élelmet kap. Annak ellenére, hogy az árva állatok száma évről évre növekszik, és már cicákkal is osztozniuk kell a helyen és a szereteten.

– Nagyon sok öreg, beteg, daganatos, műtendő, törött lábú kutyát dobnak az utcára az emberek, ezeknek állatorvosi ellátásra lenne szükségük, de a gazdák vagy nem akarnak, vagy nem tudnak költeni az állatra. A bekerülő kutyák 90%-a nincs chipelve, így esély sincs arra, hogy visszakerüljön a gazdához – mondta Gubis Katalin, a Csabai Állatvédők titkára.

A csabai menhelyen nincs elaltatás. A legidősebb kutya is biztos lehet abban, hogy amíg él, addig nem fenyegeti az örök álom veszélye. Minden bekerülőt féregtelenítenek, kiirtják belőlük az élősködőket, megkapják a szükséges oltásokat, a chipet, a betegek az orvosi ellátást, a kikerülő szukák pedig ivartalanításon esnek át. Mindez eddig prímán működött, még akkor is, ha anyagi forrásuk rendkívül szűkös, és minden felajánlásra, segítségre nagy szükségük van. Számtalan önkéntes segíti a munkát, a lakosság takarókat, kutyaházakat, élelmet, játékot visz az árváknak, úgy segítenek, ahogyan tudnak.

Eddig ez működött. Most azonban nagy a baj. Minden igyekezet hiába, feladat és kiadás van, pénz nincs.

Azt írják: „Az állatvédelem nem csak lelkesedésből áll, nagyon jelentős anyagi háttér szükséges hozzá.” 2013-ban az állatorvosi költség a csabai kutyamenhely esetében meghaladta a 8 milliót, az állatgyógyszer az 1 milliót, az állateledel a 3 milliót. Erre 2012-ben a lakossági segítség mellett az adó 1%-aként felajánlottak közel 6,4 milliót. „És akkor miből fedeztük mégis a költségeket? Külföldi támogatásokból, ami sajnos 2014-ben már nagyon-nagyon kevés?”

„Fel kell adnunk!!! Fel kell adnunk??? Igen!!! Igen??? Fel kell adnunk az elveinket, a korábbi gyakorlatunkat. Fel kell adnunk, hogy minden hozzánk bekerülő állat a lehető legjobb ellátást megkapja. Ha fel kell adnunk az elveinket, fel kell adnunk mindent!
Fel kell adnunk??? Igen, ha nincs segítség!!!” Mi lesz veletek kutyusok? És mi lesz azokkal, akik most is az utcán kóborolnak? Akiket bántottak vagy gyógyításra van szükségük? Szomorúak a kutyaszemek…de azok is maradnak?

Sztahovics Zsuzsa
(hir6.hu)

(kutyabarát.hu)