Ha nincs kutya mellettem, olyan, mintha nem is lennék

Ha nincs kutya mellettem, olyan, mintha nem is lennék

2015 OKT 26  |  Hírek

Ki vette, ki alomból kapta, kinek tartozás fejében hozták a kutyát, valaki pedig hajléktalan létére is menedékként szolgált. Miért vesz magához kutyát, aki hajléktalanként magát is nehezen látja el? Sokan azért, hogy érezhessék, ők is tudnak valakiről gondoskodni, de van, akinek jól jön koldulásnál is. A HVG.hu írása.

József és Zsuzsa 23 éve élettársak, már közel húsz éve élnek az utcán. A Szabolcsból származó József 17 évet élt a Határ úti kiserdőben. Csepelen volt ipari tanuló, majd sokáig segédmunkásként dolgozott, de tíz éve leszázalékolták. Azóta némi rokkantsági nyugdíjat kap, ezt kéregetéssel egészítik ki. A hajléktalantelepen földbe süllyesztett bódéja volt. A lakot felülről alaposan leszigetelte hungarocellel és kamionponyvával. A bódételepet 2012-ben felszámolta – az ombudsman szerint jogellenes módon – a ferencvárosi önkormányzat. Józsefnek nem csak a viskója, de harmincezer forintért akkor vásárolt köbméternyi fája is odalett a felszámolással.

(...) Marcangot, a kétéves barátságos és agilis kis fekete keveréket egy tartozás fejében kapták valakitől, előtte “egymástól lopkodták el a csövesek”. Családtagnak tekintik, amikor csak tehetik, viszik magukkal egy hungarocellel bélelt táskában. Azt elismerik, hogy kolduláskor több adományhoz segíti őket, de inkább érzelmi okokból tartanak kutyát. Volt nekik más kutyájuk is, de az egyiket megmérgezték, a másikat el kellett ajándékozniuk, mert túl hangosan ugatott a kennelben.

Ballai Vince cikke teljes terjedelmében olvasható a HVG.hu oldalán. Olvassátok el, tanulságos.

 

 

 

(kutyabarát.hu)

 

 

Forrás: hvg.hu
Fotó: Abcúg / Magócsi Márton

Hozzászólás