Kiránduljunk kutyával! – A Garadna-völgyön át Jávorkútig – Bükk-fennsík
Felhagyva a magányos természetjárással, beneveztünk egy csoportos, vezetett túrára a Bükk-fennsíkra.
A Sebes-patak völgyében
Miskolcot elhagyva már világosan látszott, hogy a csodás, szikrázóan havas túra, csak illúzió marad. Cserébe a havas eső alábbhagyott, mire a Garadna-völgy bejáratához érkeztünk, így viszonylag kellemes, ködös időben indulhattunk útnak Jávorkút felé. Az ösvény mindjárt az elején hamisítatlan bükki kalandpályára vitt minket: a Sebes-patak völgyében kellett felkaptatnunk. A patak megfagyott, jégcsapokká formálódott vize, az avar és az itt-ott előbukkanó mohafoltok változatos alakzatokat rejtettek. Ráadásul az amúgy is meredek emelkedőt jeges, csúszós levelek borították, a haladást pedig kidőlt fatörzsek tették izgalmasabbá.
Magával ragadott a látvány, és szívesen időztünk volna itt, az apró növények, gombák és a jégszobrok tanulmányozásával, de sok látnivaló várt még. Tatyi is hihetetlenül élvezte ezt a felfelé vezető szakaszt, nagyokat ugrált, és minden kiálló tereptárgyra felmászott – szinte incselkedett, hogy kétlábú barátja most bizony alulmarad!
A jégcsapok között el is siklott volna a figyelmem egy különleges képződmény, a cseppkövekkel csipkézett vízesés felett, de szerencsére, a túravezetőnk jóval felkészültebb volt annál, hogy csak hagyjon továbbsétálni. Számomra újdonság volt, hogy cseppköveket nem csak barlangokban láthatunk, és bevallom, keresnem is kellett, hol kezdődik a jégcsap, és mi a valódi cseppkőformáció.
Töbörök, zsombolyok, barlangok
Túránk során később is találkoztunk a bükki karsztvíz munkájának nyomaival. A környékre jellemző mészkő ugyanis nem egységes szerkezetű kőzet, ezért változatos alakzatok képződnek benne a víz erodáló hatására. Töbörök, zsombolyok, víznyelők és barlangok tarkítják a Bükk-fennsík vidékét. Hogy az első kettő között pontosan mi is a különbség, az számunkra még egy kissé homályos, de a lényeg, hogy ezeknek a formációknak a kialakulása mind egyazon jelenséghez kötődik.
A növényzetből a vízbe jutó széndioxid hatására, valamint a mészkőből kioldódó ásványi anyagok révén a csapadékvíz savassá válik. Ez a savas víz képes lesz oldani a mészkövet, ezzel létrehozva az előbb említett formákat. A barlangok és egyéb alakzatok, illetve a cseppkövek keletkezése sok-sok millió vízcsepp munkájának eredménye. Az oldott mésszel telített, szén-dioxidban gazdag víz valamilyen külső körülmény hatására lelassul, nyomása lecsökken, és ilyenkor lerakja a magával szállított mészkövet. Az így – évmilliók alatt – felhalmozódó mészkőből lesznek aztán a cseppkövek.
Az emelkedő tetején búcsút vettünk a völgytől. Elértük a Bükk-fennsíkot, és ezzel magunk mögött hagytuk a térerő nyújtotta komfortot is. Már csak egy hosszabb, bükkösökkel ölelt egyenes volt hátra, hogy elérjük Jávorkutat.
A Szirén-barlang
Nem messze a céltól egy rövid kitérőt tettünk, hogy megnézzük a Szirén-barlangot. Viaszt dugtunk a fülünkbe, és a térképre hagyatkozva elhagytuk az ösvényt a barlang feltételezett helye irányába. Jó húsz métert tettünk meg, amikor a földben kráter-szerű mélyedésre lettünk figyelmesek. Leplezetlen csalódással állapítottuk meg, hogy a nevével ellentétben a Szirén-barlang egyáltalán nem csábító. Szerencsére elidőztünk egy kicsit, és így volt lehetőségünk észrevenni a letörésben megbúvó információs táblát, amely a valódi, látványos és mélyen sötétlő Szirén-barlangot jelezte.
A közel 750 méter hosszúságú barlang cseppkövekben gazdag, de karros formák és kőcsipkék is megfigyelhetők. Számos denevérfajnak ad otthont. Bejárása gyakorlott barlangászoknak, engedéllyel lehetséges.
Jávorkútra érve felfrissítettük magunkat a forrásnál, hiszen hátra volt még egy rövid táv a közeli magaslatig. Napos időben csodás kilátás esett volna innen, de így is felfedezésre méltó élménynek bizonyult. A lenyugvó nap fénye halványan, sárgásan szivárgott át a ködön, kicsalogatva a zúzmarás táj kristályait. Csodálatos befejezése volt ez az első bükk-fennsíki túranapunknak.
