Kiránduljunk kutyával! – Sümegen sündörögtünk
Egy várva várt családi kirándulás keretében egy régóta áhított úti cél felé vettük az irányt. Sümegen jártam már Anyukámmal, amikor még a tesómmal kicsik voltunk, és jó érzéssel gondoltam vissza a vár hangulatára és az ott tartott lovagi tornára. Meg aztán a Balaton felé menet is gyakran megcsodáltuk a körvonalait, ahogyan a környező sík vidék felé magasodik. Egy szó, mint száz, ezt a várat Tatyival is be kellett vennünk!
Családi kirándulás
Viszonylag korán indultunk, hogy a nagy meleget megelőzve érjünk a Veszprém megyei városba, ahol virágos utcák, őszi színekben pompázó hatalmas gesztenyefák és élénk forgatag fogadott minket. A templom előtt hatalmas, ünneplőbe öltözött tömeg gyűlt össze – mint kiderült, Sarlós Boldogasszony ünnepe alkalmából körmenetet és szentmisét tartottak a XVII. század óta zarándokcélként számon tartott templomban. A ferences kegytemplomot és kolostort Széchenyi György püspök építtette, és 1654-es felszentelésének ünnepére a környék földesurai és elöljárói is hivatalosak voltak, akik a mulatozás során 38 hordó bort és közel 500 bárányt fogyasztottak el.
Érdekesség, hogy a püspök nem a kolostorban, hanem a várban élt, egészen 1700-ig, amikor Sümeg lakóházai és a vár is porig égtek. A kolostor sértetlenül átvészelte a tüzet és ezért átmenetileg innen irányította a püspök a veszprémi és a kalocsai egyházmegyéket is. Ez azonban nem bizonyult tartósan jó megoldásnak, mivel attól tartottak, hogy a püspöki palotával való szoros kapcsolat a szigorú rendi szabályok lazulásához vezet, ezért a székhelyet hamarosan áthelyezték. A ferences szerzetesek így zavartalanul élhettek a kolostorban és elláthatták a plébániai teendőket is, egészen 1950-ig, amikor el kellett hagyniuk a rendházat, hogy 1989-ben, elsőként a magyarországi kolostorok közül, újra birtokba vehessék.
Talán az ünnepi hangulat, vagy csak a barátságos hozzáállás tette, de szerencsére alkalmunk nyílt a templom belsejének megtekintésére is. Minket díszes oltárképek, szobrok és szemkápráztató pompa, Tatyit pedig simogatás fogadott. Ha már templombelsők… a sümegiek által csak alsó templomnak hívott, a vártól kicsit távolabb eső barokk szentély is érdekes lehet a téma iránt érdeklődőknek, azt ugyanis a Nyugat-Dunántúlon több helyen alkotott festő, Maulbertsch Antal freskói díszítik.
De térjünk vissza eredeti úti célunkhoz, a várhoz! A vár lábánál tágas parkolókat alakítottak ki, ahol autók számából láttuk, hogy nem nekünk jutott egyedül eszünkbe, hogy ezt a napos kora őszi vasárnapot Sümegen töltsük. A parkolótól meredek, köves úton lehet felkapaszkodni a domboldalon a vár kapujáig, ahol a jegypénztár található. Amikor megváltottuk a jegyeket, a jegypénztáros tájékoztatott minket, hogy a borozó előtt találunk vizes tálkát, ahol Tatyi tud inni. Ez volt az első a kedves figyelmességek sorában, amelyeknek köszönhetően a délután végére Sümeg belopta magát a szívembe. A várudvar, a kiállítás, a tornyok, a belső terek és a borozó (ahol egyébként kávé, üdítők, jégkrém kapható) is látogatható kutyával.
Az első benyomásom a várról az volt, hogy mennyire élő! Fűszerkertek, zöld növények, hatalmas füves placc, ahol póni legelészett, libák és csirkék élnek itt, megelevenítve a várudvart. Jártam már szebben felújított, lenyűgözőbb kilátást nyújtó és komorabban romos várban is, de ez az emberközeli, otthonos légkör teljesen meglepett. Sokan voltak, nyüzsgött a várudvar, gyerekek játszottak, kecskék mekegtek és kürtőskalács illat szállt – Sümeg nem egy személytelen rom, hanem nagyon is eleven és mai. A vársétát a vártörténeti kiállítással és a filmvetítéssel érdemes kezdeni, majd a falakon körbesétálva, a tornyokba felkapaszkodva csodáljuk meg a kilátást. Körben piros cseréptetők, a Balaton-felvidék tanuhegyei, az Alpok vonulatai és messze nyúló szántóföldek gyönyörködtetik a szemünket, itt-ott felcsillan a Balaton kékeszöld víztükre is.
A sümegi vár háromosztatú. Legrégebbi része a mai Öreg-torony alapja, amely még az 1200-as évek elején épült a 270 méter magas andezitdombon, majd IV. Béla király parancsára ezt erős kővárrá bővítették. Az 1400-as évek végére elkészült a külső fal, ezzel Sümeg a Dunántúl legerősebb várává vált. Ez volt az az időszak, amikor az előretörő török had elől ide húzódott vissza a püspök is. 1553-ban emelték a Kövess-bástyát, amely az akkori kor legfejlettebb védelmi technikájával épült, több emelet magasra, dupla falakkal megerősítve. Mindez azonban mit sem ért Bocskai seregeivel szemben, akik 1605-ben megszállták a várat, meggyilkolták a püspököt, a fejét pedig legurították a hegyoldalon… a felvilágosult reneszánsz alkonyán! Bocskai után jött a Rákóczi szabadságharc, és –ahogy az sajnos számos várunk történetéből ismerősen cseng – a Habsburg várrombolás. Sümeget éppenséggel felgyújtották. Közel negyedszázadon keresztül hagyták a sümegi várat pusztulni, míg 1960-ban elkezdődött feltárása és rekonstrukciója, amelynek köszönhetően ma ez a Balaton-felvidék legjobban helyreállított középkori kővára.
A fejlesztések a mai napig zajlanak, és, ahogy az előbb is említettem, nagyon kellemes hangulatú és élettel teli a vár. Ami különösen megragadott, azok az apró figyelmességek, például a kutyák számára kihelyezett itatótál vagy az alacsony ajtófélfák kipárnázása. Ezen kívül a várudvarban „lovagi” és ügyességi játékokat helyeztek el, így a kicsik sem unatkoznak és a felnőttek is nyugodtan nézelődhetnek. Vannak árnyékos pihenőhelyek, ahol Tatyi is szívesen megpihent, és kilátópontokból sincs hiány, a zöldterületek karbantartását végző szamarakról és kecskékről pedig még nem is meséltem. Szóval csak bátorítani tudok mindenkit, hogy akár túrázva, akár egy délutáni kiruccanás alkalmával, egy hétvégén keresse fel Sümeget!
