Kutyabarát kirándulás – A festői Zebegény
A zord téli idő ellenére – vagy talán éppen azért – úgy döntöttünk, hogy egy rövidebb túrával koronázzuk meg a vizsgaidőszak végét. Bátran állíthatjuk, hogy ez a család kétlábú és négylábú tagjainak egyaránt megterhelő időszak volt, ezért ránk fért egy kis kimozdulás. Zebegény éppen ideálisnak tűnt.
Imádjuk a Dunakanyart, de inkább Nagymaros felé szoktuk venni az irányt, és eddig valahogy megfeledkeztünk Zebegényről. Éppen itt volt az ideje, hogy alaposabban is felfedezzük. Egy rövid, de annál tartalmasabb útvonalat választottunk. Ez megfelelt a megcsappant fizikai állóképességünknek és a szenior korú ebnek is. A vasútállomástól induló, sárga jelzésű körséta körülbelül 4,5 km hosszú. A táv tehát simán vihető idősebb kutyákkal, fiatalabb gyerkőcökkel, kutyakocsival és babakocsival egyaránt. Egyetlen komolyabb emelkedőre kell számítani, de azon túljutva igazából egy erdei ösvényen sétálhatunk. Mindeközben csodás panoráma, különféle kőzetek és növénytársulások kísérik az utunkat.
A vasútállomásról a falu központja felé indulunk. Itt megtekinthetjük a Kós Károly és munkatársai által tervezett templomot, majd hangulatos kis utcácskákon sétálva, a patakon átkelve merülhetünk el Zebegény hangulatában. A település gyönyörű fekvése miatt számos művészt vonzott, még a XX. század elején. A templom építészén, Kós Károlyon kívül itt alkotott Szőnyi István és Amrita Sher-Gil is. A kanyardó utcácskákat, a dunai tájat és az erdővel borított magaslatokat nézve nem csodálkozhatunk ezen.
A településről kifelé tartva szinte rögtön túlesünk az egyetlen komolyabb emelkedőn. Jól esik kifújni magunkat az információs táblánál, ami az első a sorban a körsétát végig kísérő tájékoztatók közül. Ezekről hol helytörténeti, hol földtani vagy éppen erdőgazdálkodási ismereteket szerezhetünk Zebegény kapcsán.
Egyik táblától a másikig haladva gyorsan telik az idő – közben itt-ott a Dunát is megpillantjuk, vagy éppen a falura vethetünk egy pillantást. Nem unatkozunk, a látnivalók szépen sorban követik egymást. Gyorsan telik az idő, és már a Kós Károly kilátónál vagyunk. Valóban kilátóra érdemes pont ez, a jól ismert panoráma új arcát mutatja. El lehet veszni a látnivalók sorolásában.
Innen már egészen közel vagyunk a kiindulási és egyben végcélunkhoz, de még megnézzük a kis kápolnát (igaz, csak kívülről) és a Trianon emlékművet a Kálvária dombon, mielőtt a lépcső helyett a temető felé vezető lejtőn lassan aláereszkedünk a faluba.