A csernobili kutyák genetikai eltéréseket mutatnak, de nem biztos, hogy a sugárzás az ok – 1.
A csernobili atomerőmű radioaktív maradványai generációk óta kutyák százainak jelentik az otthont. Az itt élő állatok első genetikai elemzése során a tudósok különbségeket fedeztek fel a kissé távolabb élő populációk és a csernobili kutyák között. Ennek a különbségnek az okaként azonban nem a sugárzást jelölték meg a kutatók. A Science Advances 2023. március 3-i számában közölt eredményekre épülő jövőbeli tanulmányok azonban segíthetnek feltárni, hogy a radioaktív környezet hogyan hagy nyomot az állatok genomjában.
Timothy Mousseau, az Amerikai Egyesült Államok-beli Columbiában található University of South Carolina evolúciós ökológusa szerint a radioaktív környezet hatásainak feltérképezése hatással lehet más nukleáris katasztrófák megítélésére vagy akár az űrutazásra is. „Nagy reményeink vannak arra, hogy amit a csernobili kutyák vizsgálatából megtudunk… az a jövőben hasznos lesz az emberi expozíció megértéséhez.”
A csernobili kutyák és a tudomány
Mousseau 1999 óta jóval több, mint ötvenszer járt Csernobilban. Saját bevallása szerint, már elvesztette a fonalat a látogatásai számát illetően. Először 2017-ben találkozott a csernobili félvad kutyákkal, amikor a Clean Futures Fund+ nevű, az állatok állatorvosi ellátását biztosító szervezettel utazott. A csernobili kutyák jelensége sok terület kutatóit foglalkoztatja. Tudományos rejtély ugyanis, hogy hogyan élték túl a helyi kutyák a nukleáris balesetet. 1986-ban az erőmű egyik reaktorában bekövetkezett robbanás indította el a katasztrófát, amely hatalmas mennyiségű radioaktív izotópot repített a levegőbe. Az erőmű radioaktív felhőjéből származó szennyeződés nagyrészt a közelben, a ma Csernobili Zárt Zónának nevezett területen csapódott le.
A katasztrófa során az emberi lakosságot evakuálták, de így is sokan haltak bele a radioaktív robbanás közvetett vagy közvetlen következményeibe. A lakosok nem vihették magukkal a háziállataikat a kitelepítés során. A kutyák közül sokat lelőttek vagy megmérgeztek, nehogy a radioaktív fertőzést kivigyék a területről. Ennek ellenére a túlélő kutyák utódai a mai napig életben vannak. Manapság a csernobili kutyákat a tisztítómunkások és a turisták etetik. Mintegy 250 kóbor kutya élt az erőműben és annak környékén, a kiégett fűtőelemeket feldolgozó létesítmények között és a romos reaktor árnyékában. További százak kóborolnak távolabb, a több száz hektáros területen, a zárt zónában.
Mousseau látogatásai során a csapata vérmintákat gyűjtött ezektől a kutyáktól DNS-elemzés céljából. A genetikai elemzés lehetővé tette a kutatók számára, hogy feltérképezzék a kutyák összetett családi struktúráját. Ennek köszönhetően a kutatók megtudták, hogy a kutyák közül ki, kivel áll rokonságban, illetve a származásuk történetét is ismerik.