Május 17-én Japánban, Asahikawa városban letartóztatták a legnagyobb japán bűnszövetkezet, a Jamagucsi-gumi nevű jakuza egyik tagját.

Ez az egyik legnagyobb bűnszervezet a világon. 2007-ben több mint 20 ezer tagja volt világszerte. A jakuzák 45 százaléka ebbe a csoportba tartozik, ez hozzávetőleg 750 klánt jelent. Nos, ennek a bűnszövetkezetnek az egyik tagját tartóztatták le, mert nem szedte fel a kutyája piszkát sétáltatás közben.

Tagadja a vádakat

Az 57 éves férfi ráadásul nem is a saját kutyáját, hanem a főnökéjét sétáltatta. A szabály azonban szabály, a férfi megsértette a hulladékgazdálkodási törvényt. A rendőrség szerint nem ez az első eset, hogy azon a környéken otthagyott kutyakakit találnak. A férfi azonban tagadja a vádakat, szerinte a megadott időpontokban ő nem is sétáltatta arra a kutyát. Úgy véli, hogy a kutya nem is kakilt oda, ahol az ürüléket megtalálták.

A rendőrségnek azonban vannak biztonsági kamerás felvételei és egy DNS vizsgálatot is elrendeltek. A rendőrség addig is folytatja a nyomozást. Szeretnék kideríteni, hogy volt-e szándékosság a dologban. Addig is megfigyelik a jakuza tagot és vizsgálják egyéb tevékenységeit is, illetve nyomon követik a napi rutinját.

Maffia ide vagy oda, úgy tűnik, hogy a Kakitündér Japánban sem létezik!

Bohata Krisztina

(Kutyabarat.hu)

Forrás: soranews

10 millió baromfit vágtak le az elmúlt időszakban Japánban, mely rekord mennyiségnek számít. Az ország mezőgazdasági minisztériuma szerint összesen 9,98 millió madarat kellett megölni a járvány miatt, ez pedig jóval több, mint a 2020-as szám. Megerősítést nyert, hogy a járvány egy Miyazakiban található, mintegy 100 000 tyúknak otthont adó tojófarmon terjedt el.

Mi az a madárinfluenza és miért különösen veszélyes?

A tenyésztési gyakorlat megváltoztatására lenne szükség

Egyes szakemberek szerint a jövőbeli járványok megelőzéséhez a jelenlegi tenyésztési gyakorlat megváltoztatása lenne szükséges. A tenyésztés szót tulajdonképpen a gyártással is lehetne helyettesíteni, hiszen a nagyüzemi baromfi gazdaságokban valósággal gyártják ezeket az állatokat és a tojásokat. Az egyedek genetikailag azonosak, fajtajellegüknek nem megfelelő tartásban szaporodnak és nevelkednek. Szűk helyeken élnek, antibiotikumos kezeléseket kapnak.

Legtöbbjük soha nem lát napfényt és nem kapirgál zöld fűben vagy földön. Becslések szerint az Egyesült Államokban évente felnevelt és levágott kilencmilliárd csirke mindegyike egy maroknyi fajtára vezethető vissza.

Manipulált génállomány

Az ipari csirkeállomány nagy része genetikailag manipulált, hogy természetellenes sebességgel és méretre növekedjenek. A csirkék nagy része ma több mint négyszer akkora, mint 60 évvel ezelőtt volt. A genetikai sokféleség hiánya hatalmas veszélyt jelent az iparágra, és az állatokat fogékonyabbá teszi a járványokra, így a madárinfluenzára is. Ez pedig veszélyt jelent a közegészségügyre. Egyelőre nincs más biztos módszer a madárinfluenza megállítására, mint a teljes állományok kiirtása.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: onegreenplanet, wikipedia

A Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság (International Whaling Commission, IWC) által 1982-ben elfogadott és 1986-ban bevezetett globális moratórium állatvédelmi számos szervezet hosszú, kitartó és küzdelmes munkájának volt köszönhető.

A bálnavadászat nemzetközi szabályozásáról szóló egyezményt (International Convention for the Regulation of Whaling – ICRW) betartását mai napig az IWC felügyeli. A moratórium megtiltotta a tengeri emlősök kereskedelmi célú vadászatát, csupán egy kisszámú kvótát engedélyezett. Ezt a kvótát a tradicionálisan bálnavadászatból élő őslakosok és tudományos célú kutatások számára tartották fent. Az ICRW minden idők egyik legnagyobb természetvédelmi és állatvédelmi intézkedése volt.

Több százezer bálna menekült meg

Hatályba lépése óta több százezer bálna menekült meg a szigonylövéstől, és közvetve számos faj és populációcsoport kihalását is megakadályozta. A bálnák szaporodásának szempontjából létfontosságú, hogy időt nyertek a populációk helyreállítására. Kereskedelmi célú bálnavadászatot ma már csak Izland és Norvégia folytat, valamint Japán, aki kilépett a moratóriumból. A vadászat beszüntetése azonban nem oldotta meg teljesen a bálnák helyzetét. Az éghajlatváltozás, a vonóhálós halászat, a tengeri hulladékok, a hajóbalesetek és a szennyezések továbbra is súlyos veszélyt jelentenek. sürgős és példátlan veszélyeket jelentenek.

Így kezdődött – bálnavadászat a 19. században

Az 1840-es években a világ tengerein mintegy 900 hajó vadászott bálnákra, ebből 735 volt amerikai. A 19. században a bálnavadászat az Egyesült Államok ötödik legjelentősebb iparága volt. A legeredményesebb évet 1853-ban zárták a hajósok, amikor összesen 8000 bálnát ejtettek el. Ebből 103 000 hordónyi ámbráscetolajat, 260 000 hordónyi bálnaolajat és 2,6 millió kilogramm szilát nyertek ki, mintegy 11 millió dollár értékben. Ez ma közel 370 millió dollárnak felelne meg.

Számos terméket állítottak elő a bálnákból

A bálnákat alapvetően a bálnaolaj miatt vadászták, az állatokból kinyert zsírt nagy réz üstökben főzték meg, legtöbbször már a hajón. Az így kinyert olajat világításra használták, először csak otthon és a munkahelyeken, majd a közvilágításban. Az olajat kenőanyagként is bevált fegyverekbe, órákba, varrógépekbe. Az olajnál még értékesebbnek bizonyult a koponyában lévő cetvelő. Ez lett a gazdag emberek egyik státusszimbóluma, ugyanis szag és füst nélkül égett. Állítólag Benjamin Franklin is cetvelős gyertyát használt olvasáshoz

Az állatok szájában található szilát (sűrű, kefeszerűen álló szálak), mellyel a planktonokat és apróbb élőlényeket szűrik ki a vízből, a ruhaiparban hasznosították. Fűzők és szoknyák merevítése készült belőlük és az apróbb, állkapcson található bálnacsontokból.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: humanesociety, mult-kor.hu

Sok országhoz hasonlóan a koronavírus járvány miatt Japán gazdasága is visszaesett. A bálnavadászatot a világjárvány mellett azonban a kereslet csökkenése is sújtja. A kormány közel 40 millió dollárt költött a hanyatló iparág támogatására.  Az iparág annyira kétségbeesetten próbálja eladni a bálnahúst, hogy elkezdték állateledelekben használni és hatalmas árengedményeket adnak a vásárlóknak.

Egyetlen bálnavadász cég maradt

Japán korábban tagja volt a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottságnak (IWC), amely megtiltotta, hogy kereskedelmi céllal bálnákat öljenek. Egy kiskapu azonban nyitva maradt, kisszámú vadászati kvótát továbbra is engedélyeztek a tradicionálisan bálnavadászatból élő őslakosoknak és tudományos célú kutatásokra.  Norvégia és Izland egyáltalán nem fogadta el ezt a moratóriumot, Japán pedig a tudományos kutatási kvótákkal kezdett el trükközni. Miután ez kiderült, ki is léptek az IWC-ből, azóta újra folytatják a bálnák kereskedelmi célú vadászatát.

Csökkenő kereslet, növekvő húskészlet

Az egyetlen megmaradt bálnavadász cégnek egyáltalán nem megy jól az üzlet. Elemzések szerint sokkal kevesebb bálnát fognak ki, mégis egyre nőnek a húskészletek. A felesleges húst pedig állateledelekben, kisállat csemegékben és táplálékkiegészítőkben használják fel. Az elmúlt két évben 40 százalékkal csökkent az ország készlete, mégsem tudják eladni.

A kutyák bálnahússal etetése nem tradíció

Az Animal Liberator nevű japán civil szervezet több mint 60 olyan terméket fedezett fel, amelyeket macskák és kutyák számára forgalmaznak. Ezek között vannak állateledelek, rágcsák, szárított húsok. Japán többek között azzal indokolta a kereskedelmi célú bálnavadászat újraindítását, hogy ez a hagyományaik része. Az állatvédők azonban felhívták rá a figyelmet, hogy a kutyák és macskák bálnahússal való etetése egyáltalán nem hagyomány. A bálnák vadászata semmilyen körülmények között nem indokolt, hiszen óriási kárt okoz az óceánok ökoszisztémájában és az éghajlatváltozás elleni küzdelemben is fontos szerepet töltenek be.

Reménykedésre ad okot, hogy a bálnavadászati iparág állami támogatása és finanszírozása a kormány tájékoztatása szerint hamarosan meg fog szűnni. A csökkenő kereslet miatt a bálnavadászati cég bizonyára nem fog tudni talpon maradni támogatás nélkül.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: Animal Welfare Institute

Izland hivatalosan is bejelentette, hogy beszünteti bálnavadászati tevékenységét legkésőbb 2024-ig. Ekkor fognak lejárni ugyanis a jelenlegi kvóták, ezután pedig már nem fognak kiadni több bálnavadászati engedélyt. Izland halászati és mezőgazdasági minisztere elismerte, hogy a bálnavadászat nem volt az ország számára gazdaságilag jelentős az elmúlt években. Az utolsó nagy bálnát 2021-ben fogták ki. Az országban nagyon alacsony a kereslet a bálnahúsra, a legnagyobb vásárlójuk Japán, de ott is folyamatosan csökken a bálnahús fogyasztása.

Bálnavadászati moratórium

A bálnavadászat 1986-ig szabályozatlanul folyt a nemzetközi vizeken, amikor is a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság életbe léptette a bálnavadászati moratóriumot.  Azonban Japán, Norvégia és Izland is tovább folytatta a tevékenységet, különböző kiskapukat kihasználva. Japán pedig 2018-ban ki is lépett a bizottságból.  A bálnavadászati moratórium különböző kiskapukkal (tudományos kutatási cél) és bizonyos kvóták bevezetésével ugyan, de a mai napig engedélyezi a bálnavadászatot. Izland döntése azt a jövőt vizionálja, hogy a szabályozásnál erősebb lesz a fogyasztási szokások megváltozása és szépen lassan talán minden ország felhagy a bálnák gyilkolásával.

Általános bojkott

Ezzel párhuzamosan az állatvédők és civilek hangja és befolyása is egyre erősebb. Izland például megtapasztalt már egy bojkottot, amit az amerikai Whole Foods kiskereskedelmi lánc vezetett be minden izlandi termékkel szemben, mert az ország bálnavadászatot folytatott.  A Whale and Dolphin Conservation (WDC) nonprofit szervezet szerint Izland az 1986-os embargó óta több mint 1700 bálnát vadászott le, csak  2006 és 2018 között 852 közönséges barázdásbálnát (fin whale) öltek meg.  Ezek a fajok pedig szerepelnek a veszélyeztetett fajok vörös listáján.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: focusingonwildlife

Állatvédelmi szervezetek évek óta erőteljesen emelik fel hangjukat a bálnavadászattal szemben és rengeteg olyan intézkedést értek már el, mely globálisan csökkentette a bálnavadászati tevékenységet. 1986-ban a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság (IWC) életbe léptetett egy moratóriumot, mely a kereskedelmi vadászatot szigorította.

Nyitva hagyott azonban olyan kiskapukat, melyet egyes országok kihasználva mai napig tömegesen gyilkolják a bálnákat. Tudományos kutatás keretei között ugyanis megengedett a vadászat és Japán, Norvégia és Izland maximálisan ki is használja ezt a lehetőséget. Attól függetlenül, hogy a levadászott állatok húsa általában az élelmiszeripar valamely területén végzi, semmit nem lép az IWC. A moratórium bevezetése óta csak Japánban több mint 8000 bálnát öltek meg tudományos kutatásra hivatkozva.  A bálnavadászattal kapcsolatban azonban több sokkoló tényt is tudnia kell mindenkinek.

Az elmúlt 83 év alatt évente 16 000 bálnát vadásztak le és öltek meg a világon.

A bálnavadászat több évszázada létezik már, de a bálnahús iránti kereslet növekedésével párhuzamosan a múlt század elején csúcsosodott ki. 1904 és 1987 között egyes becslések szerint a bálnavadászok csak az Antarktisz területén összesen 1 339 232 bálnát gyilkoltak meg. Ez azt jelenti, hogy évente 16 000 bálnát vadásznak le kereskedelmi céllal.

40 év vadászati tiltás után sem állt helyre a populáció

Az Antarktiszon  1964-ben tiltották be a bálnavadászatot, de a kék bálnák száma továbbra is kritikusan alacsony. Az eredeti 200 000 példányhoz képest ma nagyjából 2000 kék bálna él a régióban. Ez pontosan megmutatja, hogy a vadászati tevékenységnek milyen hosszú távú, olykor visszafordíthatatlan következményei vannak az óceán ökoszisztémájára.

Több mint 25 000 bálnát öltek meg a kereskedelmi moratórium bevezetése óta, mindezt legálisan, tudományos kutatás céljából.

Hiába vezették be 1986-ban a kereskedelmi célú bálnavadászati moratóriumot, tudományos kutatás néven tulajdonképpen egyes országok ugyanúgy  folytatják vadászati tevékenységüket, mint azelőtt. Ameddig ugyanis kereslet van a bálnahúsra, addig meg fogják találni a módját annak, hogy beszerezzék és értékesítsék azt.

Bár tudományos kutatásnak jelentik, semmilyen publikáció nem jelenik meg évek óta a bálnákról

Azt gondolnánk, hogy a tudományos kutatásokra is szigorú szabályozás vonatkozik és komoly feltételeknek kell megfelelni ahhoz, hogy bármilyen állatot megölhessenek állítólagos kutatók, állítólagos kutatás miatt. Ez valószínűleg azonban nincs így, ugyanis az elmúlt 25 évben egyetlen jelentős kutatási eredmény vagy publikációs sem jelent meg a japánok részéről, akik előszeretettel folytatnak „tudományos kutatást” bálnákra vadászva.

Az üzleti érdek erősebb az állatvédelemnél

A szomorú igazság az, hogy hiába fejezik ki szervezetek, sőt országok is a bálnavadászattal kapcsolatos aggályaikat és hiába vezetnek be kereskedelmi moratóriumot, a vadászatot megrendelő kereskedők számára ez kőkemény üzlet és semmi más. A pénz diktál, az üzleti érdek pedig sokkal erősebb az állatvédelem hangjainál.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: onegreenplanet.org

A kutya megjelenése a japán művészetben

Akár az apró japán chinre, akár a rókabundás shibára vagy a tekintélyt parancsoló akitára gondolunk, mindre találunk jó pár példát a japán művészet több ezer éves történetében. A kutyák – japánul: inu – olyan mélyen fonódnak össze a kultúrával, hogy szinte elválaszthatatlanok a hittől, a hagyományoktól és ezzel együtt a művészi megjelenítésük is igen sokrétű.

A kutyák mozgékonysága érdekes ellentmondásban jelenik meg a statikus japán művészeti kifejezésben. „A kutyák a kapocs a természet és a kultúra között” – írja Aaron Herald Skabelund „Empire of Dogs” című könyvében. A japán művészetben ugyanis hagyományosan az állatokat természetes környezetükben ábrázolják, amely a kutyák esetében az emberi kultúra.

Japán „kutyamitológia”

A kutyák nem csak a mindennapi élet, de a vallási élet szereplői is Japánban. Japán hagyományos hitrendszerében, a sintoizmusban, a kutyák hírnökök, akik közvetítenek az emberek és a szellemvilág között. Gyakran ábrázolják őket templomok kapujában, őrt állva és védelmezve a templomot a gonosz erőkkel szemben.

Elképzelhető, hogy szintén védelmező erőt tulajdonítottak az apró, agyagból készült kutyaszobrocskáknak is, amelyeket a II – VII. században sírok tetejére vagy halotti felajánlásként a sírba tettek. Bár az úgynevezett haniwák pontos funkciója ismeretlen, a kutatók úgy vélik, hogy a kutyaszobrocskák védték az elhunytat és megvédték az élőket a halottak lelkétől.

Kutya és kreativitás

Az Edo korszakban (1603-1868) , amely a Japán történelem művészeti szempontból egyik legtermékenyebb periódusa volt, szintén közkedvelt téma volt a kutyák ábrázolása. Mivel ez az időszak viszonylag békés és prosperáló volt, ezért a művészeknek tere nyílt a kreativitásuk kibontakoztatására, hiszen a művészeti alkotásoknak, dekoratív tárgyaknak széles felvevőpiaca volt. Ennek hatására mind a stílusok, mind az anyaghasználat változatos volt, papírmaséból, fából, porcelánból és elefántcsontból is készültek szobrocskák, de a kutyák felbukkantak textíliákon, a kimonók mintájában, papírtekercseken és még a kardok markolatába karcolva is.

A sógunok és szamurájok korának letűntével a kutyák mit sem veszítettek népszerűségükből. Bár a modern japán kutyaábrázolások már nem kifejezetten élethűek, inkább elnagyolt, hófehér vagy éppen élénk színekben pompázó kutyákat láthatunk, de ettől még a kutya éppen olyan sokrétű, a populáris kultúrától a művészeti galériákig éppúgy megtalálható téma maradt, mint évszázadokkal ezelőtt.

Bujdosó-Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Forrás: The Bark – Japan’s Artful Dogs; wikipedia. Képek: The Bark; pexels.

Ez a tény már önmagában is nagyon szomorú, de ha valaki egy kicsit is ismeri az elefántok természetes élőhelyét, szociális életüket és viselkedésüket, annak valószínűleg megszakad a szíve a hír hallatán.

Az elefántok ugyanis fantasztikusan intelligens és érzékeny állatok. Amellett, hogy fenséges óriásai a természetnek, örömöt és szenvedést is megélnek, nagyon szoros kötelékben élnek családtagjaikkal és a szülők gondosan nevelik, tanítják és óvják kicsinyeiket. Az elefántokat pedig általában kölyök korukban ejtik foglyul és hurcolják cirkuszokba, állatkertekbe, turistalátványosságnak. Borzasztó nagy törés ez az egész család számára, az egész falkát megtöri egy ilyen esemény. Az elefántok például elgyászolják halott családtagjaikat, napokig virrasztanak mellette.

Egyetlen állatot sem szabadna fogságban tartani, de az elefántokra ez különösen igaz. Szociális érzékenységükön és szoros kötelékeiken túl fizikai szükségleteiket és képtelenség kielégíteni egy állatkertben, hiszen ők a természetben akár 50 kilométert is megtesznek. A felfedezéshez és vándorláshoz pedig folyamatosan használják kiváló memóriájukat és kommunikációs képességeiket, melyre fogságban szintén nincs lehetőségük. Ezzel szemben viszont legtöbbször túl kicsi helyen élnek, kevés ingerrel, elveszítik érdeklődésüket és elkezdik produkálni a „zoochosis” tüneteit. Ez a szakkifejezés a fogságban élő állatok depressziós tüneteit jelenti, természetellenes viselkedés, monoton mozgások, öncsonkítás, apátia.

Himeko 24 éve él egyedül az állatkertben. Azokon a napokon, amikor az állatkert csordultig van emberekkel, folyamatosan a zoochosis jeleit mutatja, például a farkát  ketrecének falához csapkodja, így próbál megbirkózni az őt fojtogató stresszel.  Ha ez nem lenne elég szerencsétlen elefántnak, minden nap produkciókat kell bemutatnia a nagyérdeműnek, például térdre kell borulni, melyre kényszerítő eszközökkel „veszik rá” az idomárok. 

Himeko kiszabadításáért és mielőbbi rehabilitálásáért most egy petíciót indítottak japán állatvédők, melyet eddig már több mint 250 ezren írtak alá. Te lehetsz a következő, kattints IDE.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Fotók: elephantsinjapan.com

Forrás: thepetitionsite.com, elephantsinjapan.com