Miért nem szeretjük a fekete kutyát?

A menhelyeken a közepes és nagy testű keverék fekete kutyáknak van a legkevesebb esélye az örökbefogadásra. Mélyen rejlő örökség, hogy félünk a fekete kutyától? A délmagyar.hu cikke.

Nincs rá értelmes magyarázat, mégis tény: a közepes és nagy testű fekete kutyák gyakrabban kerülnek az állatmenhelyekre, és kisebb eséllyel fogadják őket örökbe. A jelenségnek neve is van, feketekutya-szindrómának hívják és az Egyesült Államokban már valóságos kutyapolgárjogi mozgalom küzd ellene.

Az esélytelen kutyák kétharmada fekete színű

– Tízből hat, de inkább hét kutya biztosan fekete színű – ad gyors statisztikát Szerencsés Tilla, a Tappancs Alapítvány munkatársa. – A középtermetű, rövid szőrű, négy-öt éves, fekete színű keverékkutyák valamiért senkinek sem kellenek. Fekete kutya csak kölyökként, legfeljebb egy-két évesként kerül gazdához a Tappancstanyáról. Néha előfordul, hogy valaki direkt úgy jön, fekete kutyát szeretne, de aki nem döntött a színről, és másban is bizonytalan, az legtöbbször nem fekete kutyát visz el.

De miért? Vajon azt gondoljuk, hogy a fekete állatok agresszívabbak? Vagy csak félünk valamitől, amiről nem tudjuk, mi az? Kutyás sorozatunk szakértője, Korom Gábor, a Népszigeti Kutyaiskola vezetője a feketekutya-szindrómát az ember rögződött, de nem tudatos előítéletének tartja.

– A filmekben a nagy fekete kutya gyakran az agresszió jelképe. A készítők tudják, hogy a fekete szín félelmet kelt az emberben, és rá is játszanak erre. Ritka a fekete színű pozitív kutyaszereplő. Sem Lassie, sem Rex felügyelő nem fekete. Harry Potter Zordója viszont igen, nem is beszélve Conan Doyle sátánkutyájáról.

Minden grófságban kísértett egy fekete kutya

A legvalószínűbb, hogy mélyen őrzött antropológiai magyarázata van a fekete színnel szembeni ellenérzéseinknek. A Brit-szigeteken például szinte minden grófságnak megvolt a maga kísértő fekete kutyája.

Dartmoor-ban a hírhedt Cabell lovagról mondják, hogy eladta lelkét a gonosznak, s amikor 1677-ben meghalt, fekete kutyák jelentek meg a sírkamrájában. A kísértő Cabell azóta fekete kutyán lovagol. Ez a történet szolgált Arthur Conan Doyle: The Hound of the Baskervilles (A sátán kutyája) című elbeszélésének alapjául is.

A norfolki Suffolk-ban a legenda szerint egy Black Shuck nevű fekete kutya 1577-ben két embert megölt, amikor megtámadott egy templomot, ahol karmának jelei ma is látszanak. Egy másik fekete kutya Yorkshire-ben az Ivelet híd közelében kísért, de ennek nincs feje, és a hídon át a folyóba ugrik, ha közelednek. Aki látja, egy éven belül meghal, de utoljára több mint 100 éve látták. A kutya megjelenése rossz ómen, hasonlóan a Harry Potter harmadik könyvéhez, ahol szintén egy fekete kutya riogat a Zordóval (Grim).

A Somerset megyéből való Gurt Hound fekete szellemkutya viszont éppenséggel jóindulatú. A Quantock Hills dombokon például az anyák egykor felügyelet nélkül hagyhatták a gyerekeket, mert az járta, hogy a jóságos kutya vigyáz rájuk.

A fekete kutya ugyanúgy viselkedik, mint a fehér

Topál József viselkedéskutató szerint a megfigyelések arra utalnak, hogy az emberek nem szeretik a fekete példányokat, bizalmatlanabbak velük.

– Ennek pszichológiai okai vannak, a fekete színt a mi kultúránkban a gyásszal, az ördöggel asszociáljuk. Könnyen lehet, hogy más kultúrában, ahol a fehér a gyász színe, nincsen ilyen megkülönböztetés a fekete kutyákkal szemben.

Ugyanakkor semmi alapja nincs annak, hogy a fekete színű kutyák viselkedése eltérne más szőrszínű társaikétól.

– A kutyafajták kialakulásánál a szőr színe nagyon változatosan alakult. Ennek sokszor funkcionális szerepe is volt, például a nagy pásztorkutyák azért lettek világos színűek, hogy éjjel, amikor a farkassal-medvével verekedtek, a pásztor láthassa, hogy mire ne lőjön – mondja a viselkedéskutató.

Érdekes módon a fekete szín a felnőtt és nagyobb testű kutyák esetében jobban taszítja az embereket. Míg egy kis testű fekete pincsit az új gazdák könnyen elfogadnak, addig az Egyesült Államokban az újfundlandi, a csau csau, a labrador, és a rottweiler fekete egyedeit altatják el a legnagyobb arányban a Blackpearldogs.com cikke szerint.

A zsemleszínű, lógó fülűt szeretjük jobban

Ami még furcsább, a fekete színt inkább a keverék kutyáknál nem szeretjük. A tenyésztőtől vásárolt fekete fajkutyák esetében nincs baj a színnel. Ilyenkor a fekete színt a fajta tulajdonságaként kezeljük, és a kutyát különben is aranyosnak találjuk, mivel kölyökkorban kerül hozzánk. A magyar pulinak is van fekete színű változata, és népszerűbb is, mint a fehér.

2013-ban az Anthrozoös folyóirat egy fekete és egy zsemleszínű, egy lógó fülű és egy hegyes fülű kutya képét mutatta megfigyelőknek. Az eredmény: a barátságosság, a lelkiismeretesség és érzelmi stabilitás terén a többség a világos (és lógó fülű) kutyát választotta. A felmérés arra jutott, hogy az ember pusztán a kinézet alapján tulajdonít különböző személyiségi jegyeket a kutyáknak. Alighanem plüsskutyából is a zsemleszínű, lógó fülű fogy jobban.

Egy optimistább magyarázat szerint viszont a fekete kutyákkal csak annyi a baj, hogy nem eléggé fotogének: egyszerűen csak nem mutatnak jól a menhelyek weboldalán közzétett kutyafotók között.

Back in Black. Ön hogyan csinálná?

Az Egyesült Államokban a Best Friends Animal Society harmadik éve rendez kampányt az esélytelen fekete kutyák és macskák elhelyezése érdekében. A 2013-as Back in Black elnevezésű kampányban 139 állatmenhely vett részt, és rekordszámú, 3000 állatot sikerült gazdához juttatni a szövetségi szintű összefogással.

A Tappancs állatmenhelyen is megfogalmazódott már, hogy szükség lenne egy hasonló témájú kampányra.

Garai Szakács László – Panek Sándor (délmagyar.hu)

 

 

(kutyabarát.hu)