Kutyák a japán művészetben
Társ, védelmező, zodiákus - a japán művészetben állandóan felbukkannak a kutyák.
A kutya megjelenése a japán művészetben
Akár az apró japán chinre, akár a rókabundás shibára vagy a tekintélyt parancsoló akitára gondolunk, mindre találunk jó pár példát a japán művészet több ezer éves történetében. A kutyák – japánul: inu – olyan mélyen fonódnak össze a kultúrával, hogy szinte elválaszthatatlanok a hittől, a hagyományoktól és ezzel együtt a művészi megjelenítésük is igen sokrétű.
A kutyák mozgékonysága érdekes ellentmondásban jelenik meg a statikus japán művészeti kifejezésben. „A kutyák a kapocs a természet és a kultúra között” – írja Aaron Herald Skabelund „Empire of Dogs” című könyvében. A japán művészetben ugyanis hagyományosan az állatokat természetes környezetükben ábrázolják, amely a kutyák esetében az emberi kultúra.
Japán „kutyamitológia”
A kutyák nem csak a mindennapi élet, de a vallási élet szereplői is Japánban. Japán hagyományos hitrendszerében, a sintoizmusban, a kutyák hírnökök, akik közvetítenek az emberek és a szellemvilág között. Gyakran ábrázolják őket templomok kapujában, őrt állva és védelmezve a templomot a gonosz erőkkel szemben.
Elképzelhető, hogy szintén védelmező erőt tulajdonítottak az apró, agyagból készült kutyaszobrocskáknak is, amelyeket a II – VII. században sírok tetejére vagy halotti felajánlásként a sírba tettek. Bár az úgynevezett haniwák pontos funkciója ismeretlen, a kutatók úgy vélik, hogy a kutyaszobrocskák védték az elhunytat és megvédték az élőket a halottak lelkétől.
Kutya és kreativitás
Az Edo korszakban (1603-1868) , amely a Japán történelem művészeti szempontból egyik legtermékenyebb periódusa volt, szintén közkedvelt téma volt a kutyák ábrázolása. Mivel ez az időszak viszonylag békés és prosperáló volt, ezért a művészeknek tere nyílt a kreativitásuk kibontakoztatására, hiszen a művészeti alkotásoknak, dekoratív tárgyaknak széles felvevőpiaca volt. Ennek hatására mind a stílusok, mind az anyaghasználat változatos volt, papírmaséból, fából, porcelánból és elefántcsontból is készültek szobrocskák, de a kutyák felbukkantak textíliákon, a kimonók mintájában, papírtekercseken és még a kardok markolatába karcolva is.
A sógunok és szamurájok korának letűntével a kutyák mit sem veszítettek népszerűségükből. Bár a modern japán kutyaábrázolások már nem kifejezetten élethűek, inkább elnagyolt, hófehér vagy éppen élénk színekben pompázó kutyákat láthatunk, de ettől még a kutya éppen olyan sokrétű, a populáris kultúrától a művészeti galériákig éppúgy megtalálható téma maradt, mint évszázadokkal ezelőtt.