Egyre több a bizonyíték: az ember volt felelős a nagyemlősök kihalásáért

Az elmúlt 50 ezer év során számos nagytestű emlős, madár és hüllő tűnt el a Földről. A vita régóta zajlik: az ember vagy az éghajlatváltozás okozta ezeknek a fajoknak kihalását? Az elmúlt 50 ezer évben legalább 161 olyan faj halt ki, mely egyedinek súlya legalább 45 kilogramm.  A legnagyobb szárazföldi növényevők, amelyek több mint egy tonnát nyomtak, különösen érintettek voltak. 50 ezer évvel ezelőtt 57 ilyen faj létezett, ma már csak 11 maradt. Ezek a fajok is jelentős csökkenést mutattak populációikban, de nem tűntek el teljesen.

Az emberi vadászat szerepe

Az Aarhus Egyetem kutatói számos tudományterületet vontak be elemzésükbe, hogy megértsék a jelenséget, beleértve a következőket:

• Fajkihalások ideje
• Az állatok táplálkozási szokásai
• Éghajlati és élőhelyi követelmények
• Genetikai becslések a múltbéli populációméretekről
• Bizonyítékok az emberi vadászat nyomairól az adott korokban

Emellett a jelenség megértéséhez szükséges, más területekről származó tanulmányok széles skáláját is elemezték, mint például:

• Az elmúlt 1-3 millió év éghajlati története
• Az elmúlt 1-3 millió év növényzetének története
• Az állatvilág fejlődése és dinamikája az elmúlt 66 millió év során
• Az emberi terjeszkedésre és életmódra vonatkozó régészeti adatok, beleértve az étrendi preferenciákat is.

Az éghajlatváltozás kisebb szerepet játszott

A késő pleisztocén időszak drámai éghajlatváltozásai hatással voltak a nagy és kis állatok, valamint növények populációira és elterjedésére világszerte. Azonban jelentős kihalások csak a nagytestű állatok körében voltak megfigyelhetők. A régészek olyan csapdákat találtak, amelyeket nagyon nagy állatok számára terveztek. Az ősi emberi csontok izotópelemzése, valamint a lándzsahegyeken található fehérjemaradványok azt mutatják, hogy az emberek vadászták és fogyasztották a legnagyobb emlősöket. A nagy állatok különösen sebezhetőek voltak, mivel hosszú vemhességi idejük volt, kevés utódot hoztak világra egyszerre, és sok évig tartott, míg ivaréretté váltak.

A kihalások világszerte különböző időpontokban és sebességgel történtek. Egyes helyeken viszonylag gyorsan, míg máshol több mint 10 ezer év alatt következtek be. De mindenütt azután történt, hogy az emberek megérkeztek a területre.

Ökológiai következmények

A nagy emlősök kihalásának jelentős ökológiai következményei voltak. Ezek az állatok ugyanis központi szerepet játszanak az ökoszisztémákban, befolyásolják a vegetáció szerkezetét, a magok terjedését és a tápanyag körforgását. Kihalásuk jelentős változásokat eredményezett az ökoszisztémák struktúrájában és működésében.

A mi eredményeink rámutatnak arra, hogy aktív természetvédelmi és helyreállítási erőfeszítésekre van szükség. Nagy emlősök visszatelepítésével segíthetünk helyreállítani az ökológiai egyensúlyokat és támogatni a biodiverzitást, amely a megafaunában gazdag ökoszisztémákban alakult ki – mondja Jens-Christian Svenning professzor.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: ScienceDaily