Sokan kucorodnak oda a kutyájuk mellé egy nehéz nap végén, hogy egyszerűen csak elmeséljék neki, mi bántja őket. Ez egyáltalán nem furcsa szokás, sőt, a lelkünknek is jót tesz, ha van kihez szólnunk. Amerikai felmérések szerint tízből majdnem kilenc gazdi vallja, hogy a kedvence segít neki átlendülni a mélypontokon. A legtöbben a kutyából áradó nyugalmat és a feltétel nélküli szeretetet tartják a legnagyobb támasznak. Amikor ezek a belső érzelmek végre elhangzanak, sokkal könnyebb elengedni azt a feszültséget, amit egész nap cipeltünk.

A kutya azonnal kiszagolja, ha nem vagyunk önmagunk

Szakértők szerint akkor leszünk csak igazán jóban a kutyánkkal, ha nem titkolózunk előtte. Ők ugyanis tűpontosan megérzik, ha valami nyomja a szívünket, és nem tudnak mit kezdeni azzal, ha vidámságot tettetünk, miközben legszívesebben sírnánk. Ez a kettősség csak összezavarja őket, és pont emiatt húzódhatnak el tőlünk. Sokkal jobb tehát, ha egyszerűen bevalljuk nekik: „ma nagyon pocsék napom volt”. A kutatások is igazolják: a kedvenceink figyelnek ránk, és mélyen átveszik a számukra fontos emberek hangulatát.

Őszintébb barátság egy hűséges társ oldalán

Azt már régóta tudjuk, hogy a kutyázás jót tesz a szívünknek és elűzi a stresszt, de a közös „lelkizések” még ennél is többet adnak. A mai rohanásban alig jut időnk megállni és szembenézni azzal, hogy is vagyunk valójában. A kutyánk előtt nem kell szerepet játszanunk, ő nem ítélkezik felettünk, és nem akar okos tanácsokat sem osztogatni. Mellette egyszerűen csak önmagunk lehetünk. Ez a fajta őszinteség nemcsak nekünk segít megnyugodni, hanem egy sokkal mélyebb bizalmat épít ki köztünk és négylábú barátunk között.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: onegreenplanet

The post Beszélgess a kutyáddal, többet segít, mint gondolnád! appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

Az internetet nemrég bejárta Punch, az elárvult kismajom története. A kis állat egy plüssfigurába kapaszkodva keresi a biztonságot, miközben társai között nehezen találja a helyét. A történet sokakat megérintett, és óhatatlanul felvet egy kérdést: vajon más fajoknál, például a kutyáknál is előfordulhat, hogy az anya nem fogadja el a kölykét?

A gondolat önmagában is szomorú. Hiszen a legtöbbünk fejében az anyakutya a gondoskodás mintaképe: óvja, tisztogatja, melegíti és eteti kölykeit, szinte megszakítás nélkül mellettük marad az első hetekben.

Mit mondanak a szakemberek?

Az American Kennel Club szerint az anyakutyák az ellést követő első három hétben szinte folyamatosan a kölykeikkel vannak. Ez érthető is, hiszen a kiskutyák vakon, süketen, járásképtelenül jönnek világra, teljes mértékben az anyjukra utalva.

Ennek ellenére, a kutyák, mint más emlősállatok között is előfordulhat elutasítás. Zachary Silver, az Occidental College Canine Intelligence Lab igazgatója szerint ez nem gyakori jelenség, de nem is teljesen ismeretlen. Egyes esetekben az anya az egész almot elhanyagolhatja, máskor csupán egyetlen kölyköt taszít el.

A szakirodalom szűkszavú a témában. Ez érthető is, hiszen ma már tilos mesterségesen ilyen helyzeteket előidézni kutatási célból. A tudomány a természetes előfordulásokból próbál következtetéseket levonni, amelyek azonban ritkák.

Mi állhat az elutasítás hátterében?

A makákóknál – Punch esetében is – az életkor, a tapasztalatlanság vagy az anya egészségi állapota játszhat szerepet. Kutyáknál hasonló tényezők merülhetnek fel, de mivel az esetek ritkák, nehéz általánosítani.

Egyes szakértők szerint, ha csak egyetlen kölyök kerül elutasításra, annak hátterében az állhat, hogy az anya ösztönösen gyengébbnek, életképtelenebbnek ítéli meg őt. Ez kegyetlennek hangzik, de biológiai szempontból az erőforrások elosztásának „stratégiájaként” értelmezhető: az anya így növeli a többi kölyök túlélési esélyeit.

Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ez nem jellemző viselkedés. A legtöbb anyakutya rendkívül erős gondozási ösztönnel rendelkezik.

Hogyan reagálnak a testvérek?

Punch történetében sokakat különösen megrázott, hogy a kölyköt társai bántották. A kutyáknál az elérhető megfigyelések alapján inkább az a valószínű, hogy egy elutasított kölyköt a többiek figyelmen kívül hagynak, nem pedig aktívan zaklatnak. A tudatos „bántalmazás” fogalma az emberi érzelmek kivetítése lehet inkább ebben az esetben. Az állatok viselkedése inkább ösztönös, mint szándékosan kegyetlen. Ugyanakkor, a természetben a kívülállókat gyakran a csapat egészének túlélése miatt kiközösítik, elutasítják.

Mit tanulhatunk mindebből?

A természetben is előfordulnak törések, nehézségek, alkalmazkodási problémák. Nem tudhatjuk, hogy az anya makákó miért nem gondozta kicsinyét – elképzelhető, hogy olyan oka volt rá, ami evolúciós háttérrel magyarázható. Ugyanakkor, egy mesterséges közegben a kis makákót az emberek karolták fel. Ez történik általában a kutyák esetében is. Ha a kutyamama elutasít egy kölyköt vagy egy almot, az emberek közbelépnek.

A kutyák esetében az elutasítás valóban kivétel, nem szabály. A legtöbb anyakutya ösztönösen, odaadóan gondoskodik kölykeiről. Ha mégis gond adódik, a gondozók és a mentőszervezetek gyakran sikeresen veszik át a szerepet. Akár másik szoptatós kutyamama segítségével, akár emberi gondoskodással.

Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Forrás: https://www.kinship.com/dog-behavior/dogs-rejected-by-moms-punch-the-monkey?utm_campaign=linkinbio&utm_source=instagram&utm_medium=social-organic&utm_content=www.instagram.com/p/DVZICVLASls Kép: Meet Dagar: https://www.pexels.com/photo/puppy-lying-on-plaid-textile-285446/

The post Előfordul, hogy egy kutyamama elutasítja a kölykét? appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

Plüss „pótanya” az állatkertekben

Bár első pillantásra különösnek tűnhet, a puha tárgyak alkalmazása elárvult állatkölykök esetében korántsem egyedi gyakorlat. A Fővárosi Állat- és Növénykert szakemberei is beszámoltak arról, hogy számukra sem ismeretlen ez a módszer. Makákót ugyan nem tartanak, ám más emlősfajoknál – például rókamangusztánál, szurikátánál, mókusmajomnál, hódnál, vidránál vagy csimpánznál – már alkalmazták a „plüss-technikát”.

Fontos hangsúlyozni: ezek az állatok nem játékként tekintenek a puha tárgyakra. A plüss nem szórakoztatásra szolgál, hanem érzelmi biztonságot nyújt. Segít csökkenteni a stresszt, stabilitást ad egy olyan életszakaszban, amikor az anya hiánya komoly törést jelenthet a fejlődésben. A gondozók célja minden esetben az, hogy a kölykök később minél sikeresebben tudjanak visszailleszkedni saját fajtársaik közé.

Ennek a gyakorlatnak komoly tudományos alapja van.

A drótanya és a szőranya – egy korszakos kísérlet

Az 1950-es években az amerikai pszichológus, Harry Harlow rézuszmajmokon végzett kísérleteivel alapjaiban formálta át a kötődésről alkotott elképzeléseinket. Abban az időben a viselkedéslélektan uralkodó nézete szerint az anya–utód kapcsolat alapja elsősorban a táplálás volt: az utód ahhoz kötődik, aki eteti.

Harlow azonban mást talált. A kísérletben az anyjuktól elválasztott kölykök két mesterséges „anya” közül választhattak. Az egyik drótból készült, és táplálékot biztosított („drótanya”), a másik puha, textillel bevont bábu volt, amely nem adott enni, viszont meleg és érintésre alkalmas felületet kínált („szőranya”).

A kölykök túlnyomó többsége a puha „anyát” részesítette előnyben. Akkor is hozzá bújtak, ha éppen nem volt éhesek, és stresszhelyzetben is őt keresték. A drótanyához csak rövid időre mentek oda táplálkozni, majd visszatértek a biztonságot adó, puha pótlékhoz.

A kísérlet mérföldkőnek számított a fejlődéslélektan területén. Rávilágított arra, hogy a kötődés nem pusztán a fiziológiai szükségletek kielégítésén alapul. Az érintés, a közelség és az érzelmi biztonság önmagában is alapvető szükséglet. Ezt az alapvető szükségletet pótolják az állatkertekben alkalmazott plüssök.

Miért fontos mindez ma?

Punch története nem laboratóriumi kísérlet, hanem egy érzékeny, élő állat reakciója az anya hiányára. Mégis ugyanazt a jelenséget figyelhetjük meg: a biztonság iránti igényt. A plüssfigura számára nem játék, hanem érzelmi horgony egy bizonytalan időszakban.

Az állatkertekben alkalmazott módszer éppen ezt a természetes igényt igyekszik támogatni. A cél nem az, hogy az állat a tárgyhoz kötődjön hosszú távon, hanem hogy átmeneti támaszt kapjon, amíg képes lesz stabil kapcsolatokat kialakítani saját fajtársaival.

A megható képek tehát nem csupán egy magányos makákó történetét mesélik el. Arra is emlékeztetnek bennünket, hogy az összebújás, a fizikai kontaktus – legyen szó emberről vagy állatról – mélyen gyökerező, biológiai alapokon nyugvó szükséglet. És néha egy puha tárgy is elég ahhoz, hogy ezt az alapvető biztonságérzetet ideiglenesen pótolja.

Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Kép: DSD: https://www.pexels.com/photo/close-up-photo-of-monkey-on-tree-branch-1829979/

The post Mit mesél nekünk Punch, az árva makákó a kötődésről? appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

Egy szokatlan, megmosolyogtató – vagy talán elgondolkodtató – történet járta be az amerikai sajtót. Egy indie énekesnő, Jenny Lewis az 50. születésnapját úgy ünnepelte meg, hogy jelképes esküvőt tartott a kutyájával.

Az esemény január 8-án zajlott, ahol az ünnepelt fehér ruhában vonult „oltár elé”, oldalán Cockapoo kutyájával, Bobby Rhubarbbal. A ceremónia természetesen nem volt jogilag értelmezhető házasság, sokkal inkább egy játékos, szimbolikus gesztus, amely a gazda és kutyája közötti szoros kapcsolatot hivatott megünnepelni.

A történetről készült képeket maga az érintett osztotta meg a közösségi médiában, rövid, humoros kísérőszöveggel. Az esemény hangulata inkább volt művészi performansz és születésnapi buli, mint valódi esküvő. Bár a kellékek terén minden adott volt. Egyedi illusztrált ültetőkártyák, élénk színű torta és élőzene is része volt az ünneplésnek.

Bár elsőre furcsának tűnhet a „kutyával kötött házasság” gondolata, a történet mögött jól felismerhető egy sokak számára ismerős érzelmi dinamika. Az érintett régóta nyíltan beszél arról, mennyire fontos szerepet tölt be az életében a kutyája, és arról is, hogy az állat feltétel nélküli jelenléte, stabilitása és érzelmi biztonsága különösen nagy jelentőséggel bír számára.

A történet így túlmutat a felszíni különcségen. Felveti azt a kérdést is, hogy a modern társadalmakban – ahol sokan élnek egyedül, milyen érzelmi funkciókat töltenek be a társállatok. Hol húzódik a határ humor, performansz és valódi kötődés között? És mennyire vagyunk hajlamosak ezeket a kapcsolatokat bagatellizálni, miközben azok sokak számára valódi érzelmi támaszt jelentenek?

Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Forrás: https://www.kinship.com/news/jenny-lewis-birthday-dog-wedding?utm_campaign=linkinbio&utm_source=instagram&utm_medium=social-organic&utm_content=www.instagram.com/p/DTbCICsE-1Z; Kép: Brenda Valdovinos: https://www.pexels.com/photo/a-cute-dog-on-a-leash-9660960/

The post „Hozzáment” a kutyájához az 50. születésnapján egy amerikai énekesnő appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

Ha te is azok közé tartozol, akiknek a kutyájuk nemcsak egy, hanem legalább 15 különféle névre hallgat (hellyel-közzel), akkor nem vagy egyedül. A legtöbb gazdi idővel becenevek elképesztő tömegével illeti kedvencét. Ezek lehetnek a külső jegyek, a belső tulajdonságok tükrözői éppúgy, ahogy aranyos, kedves hangzású szavak.

De vajon mit gondol erről a kutyád? Zavarja, ha naponta három új becenevet találsz ki neki, vagy épp ellenkezőleg – erősíti a kapcsolatotokat?

Miért olyan népszerűek a becenevek?

Egyszerű: mert szeretjük a kutyáinkat. És akikkel közeli kapcsolatot ápolunk, azokkal egyszerűen elkerülhetetlen, hogy előbb-utóbb valamilyen becenéven szólítsuk egymást. Gondoljunk a legjobb barátainkra vagy a testvérünkre. Ugye? De a nyelvészek szerint ennél többről is szó van.
Dr. Valerie Fridland, a Nevadai Egyetem nyelvészprofesszora szerint a becenevek és a „babanyelv” (az a különös, éneklő hang, amin a kisgyerekekhez és kutyákhoz beszélünk) az intimitás kifejezése.
„Amikor így beszélünk valakihez, azt jelezzük, hogy különleges a kapcsolat köztünk” – magyarázza. Nem véletlen, hogy a főnökünknek nem mondanánk, hogy „Ki a kis Nyuszipók?”, a kutyánknak viszont igen.

A hangzás is számít: az „-i” végződésű nevek – mint például Nyuszi, Cuki, Buksi, Pupcsi – kifejezetten kedvesen és játékosan hangzanak, ezért ösztönösen ilyeneket választunk a kisállatoknak.

Zavarja a kutyát a sok név?

Nem igazán.
A kutatások és tapasztalatok szerint a kutyák elég rugalmasak: hamar megtanulják, hogy a különböző hangzású becenevek mind rájuk vonatkoznak. Még az sem gond, ha idővel új nevet kapnak – akár néhány nap alatt megszokhatják.
Sőt, ha menhelyről érkezett kutyáról van szó, egy új név még segíthet is abban, hogy maga mögött hagyja a múltat.

Erősíti a kapcsolatot?

Lehet, hogy a kutyád nem érti a szó mögötti humort, de érzi a hangulatot.
Amikor szeretetteljes, vidám hangon szólítod, a hangszíned és a hanglejtésed pozitív érzéseket vált ki belőle. A becenév így valójában egy kis közös titok lesz köztetek – valami, ami a ti kapcsolatotokat tükrözi.

Szóval nem kell visszafognod magad! Ha a kutyád egyszerre Molli, Lolli, Lolcsi, Mo, Muki és Lolcsimolcsi, ő valószínűleg csak annyit hall ki az egészből, hogy „szeretlek”.

Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Forrás: https://www.kinship.com/dog-behavior/do-dogs-like-their-nicknames?utm_source=instagram&utm_medium=social-organic&utm_campaign=linkinbio&utm_content=www.instagram.com/p/DPezPWBAQhP; Kép: Juris Freidenfelds: https://www.pexels.com/photo/dog-sitting-on-brown-leather-sofa-2013662/

The post Becenevek: összezavarják a kutyát, vagy épp a kapcsolatunkat erősítik? appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

Gondolkodtál már azon, miért éppen úgy neveled vagy kényezteted a kutyádat, ahogyan teszed? Egy friss kutatás közel négyszáz gazda bevonásával azt vizsgálta, milyen összefüggés van a gyermekkori nevelési minták és a kutyával való bánásmód között. Az eredmények meglepőek: sokszor pontosan úgy viszonyulunk négylábú társainkhoz, ahogy annak idején velünk bántak a szüleink.

A megengedő nevelés továbböröklődik

A vizsgálat kimutatta, hogy akik gyerekként megengedő, laza szabályokkal nevelkedtek, azok hajlamosabbak ugyanilyen módon kutyát tartani. A szeretet és a védelem áll az ilyen stílus középpontjában, ám gyakran kevés a határ és a következetesség. Ez a fajta „engedékenység” sokszor tudattalanul adódik tovább, így a gazda kevésbé szigorú, és hajlamos elsiklani olyan viselkedések felett, amelyeket mások inkább korrigálnának. A felismerés abban segíthet, hogy tudatosan mérlegeljük: a kutyánk jólétéhez szükséges szabályokat követjük, vagy inkább a saját gyermekkori tapasztalatainkat ismételjük.

A gazda szemlélete meghatározza a kutyatartás módját

A tanulmány arra is rávilágított, hogy a gazdák alapvető attitűdjei nagyban befolyásolják a nevelési stílust. Akik védelmező, gondoskodó szemléletet képviselnek, kerülik a szigorú, tekintélyelvű módszereket. Ez a hozzáállás sokszor a saját, gyermekkorban átélt keménység ellensúlyozása. Bár az együttérzés és a védelem fontos, ha túlzott engedékenységgel párosul, könnyen háttérbe szorulhat a következetes tanítás. Az egyensúly megtalálása a kulcs: a szeretet és a szabályok együtt biztosítják, hogy a kutya biztonságban érezze magát és kiegyensúlyozott legyen.

Tudatossággal erősebb kötelék alakítható ki

A kutatók által készített interjúkban több gazda arról számolt be, hogy szüleik szigorú vagy éppen túl engedékeny nevelése máig hatással van arra, miként bánnak kutyájukkal. Volt, aki tudatosan törekszik a negatív minták megszakítására, mások viszont észrevétlenül ismétlik azokat. A felismerés azonban lehetőséget ad a változtatásra. Ha megfigyeljük saját reakcióinkat és szabályainkat, tudatosan dönthetünk arról, mi szolgálja valóban a kutya érdekeit. Az állatnak a legnagyobb biztonságot az adja, ha szeretet mellett következetességet is tapasztal, hiszen így lesz nyugodt, magabiztos és kiegyensúlyozott.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: Animalwellness Magazine

The post Gyerekkori nevelésünk hatással van arra, hogyan bánunk a kutyánkkal appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

Egy új, a Scientific Reports folyóiratban megjelent tanulmány szerint a kutyák és gazdáik közötti kötelék hasonló dimenziók mentén értelmezhető, mint az emberek közötti szociális kapcsolatok. A kutyák szeretetet, támogatást és bizalmat nyújtanak, méghozzá gyakran kevesebb érzelmi bonyodalommal, mint az emberek.

A kutyák mint „optimális társak”

A kutatás szerint a kutyák egyfajta „optimálisan különböző társaknak” tekinthetők – elég hasonlóak ahhoz, hogy vigaszt nyújtsanak, de elég különbözők ahhoz, hogy ne keltsenek szorongást vagy ítélkezést, amit sokszor tapasztalunk emberi kapcsolatainkban. Bár több mint 65 millió amerikai háztartásban él legalább egy kutya, a velük való kapcsolatunkat nehéz egyszerű szavakkal leírni. A legtöbb gazdi családtagnak, legjobb barátnak vagy „szőrös gyereknek” tekinti kedvencét. A hagyományos elméletek – például a kötődéselmélet – szerint a kutya inkább gyermek szerepét tölti be, míg mások a partner vagy közeli barát funkciójához hasonlítják. A kutatók szerint ezek a megközelítések túl leegyszerűsítettek, és nem veszik figyelembe a kutya-gazda kapcsolat sokrétűségét. Ezért tartottak szükségesnek egy rendszerszintű, többrétegű elemzést.

A kutatás módszertana

A kutatók 717 kutyatartótól gyűjtöttek adatokat két időszakban: 2011–2013 és 2022–2023 között. A résztvevők a Network of Relationships Inventory – Social Provision Version (NRI-SPV) kérdőív módosított változatát töltötték ki, amely 13 kapcsolati dimenziót vizsgált – például társas támogatás, gondoskodás, intimitás és hatalmi dinamika. A résztvevők kedvenc kutyájukkal, valamint négy emberi partnerrel (gyermek, társ, legjobb barát és közeli rokon) való kapcsolatukat értékelték.

A minta túlnyomó része nő volt (több mint 90%), ami bizonyos torzításokat eredményezhetett. A kérdőívek alapján a kutya-gazda kapcsolatokban szignifikánsan kevesebb negatív interakció (pl. konfliktus, feszültség) jelent meg, mint az emberi kapcsolatokban. A kutyák magasabb értékelést kaptak a társas támogatás és gondoskodás terén, mint a legközelebbi rokonok vagy romantikus partnerek.

Főbb eredmények és következtetések

A „babaarc” jelenség – vagyis az olyan kutyák, amelyek arcvonásai hasonlítanak a csecsemőkéhez (nagy szemek, kerek arc) – erősebb gondoskodási ösztönöket válthat ki. A kutyák általában magasabb pontszámot kaptak a társas támogatás és az érzelmi közelség terén, mint az emberek – kivéve a gyermekeket, akik hasonlóan magas vagy még magasabb értékelést kaptak.

A kutya-gazda kapcsolat különösen a gyermekekhez fűződő kapcsolathoz hasonlítható, de egyedi jellemzőkkel is bír: az érzelmi melegség a gyermekekre emlékeztet, míg a konfliktusmentesség inkább a közeli barátságokra jellemző. Bár a partnerek magasabb pontszámot kaptak, a kutyák megbízhatóságban és szeretetkifejezésben felülmúlták őket.

Az is kiderült, hogy a kutyák nem helyettesítik, hanem kiegészítik az emberi kapcsolatokat. Azok, akiknek erősebb volt a kapcsolatuk gyermekeikkel, a kutyáikkal is szorosabb viszonyt ápoltak. A szülőség, a kutya életkora és a gazda életkora is befolyásolta az eredményeket: például a gyermektelenek szorosabb kötődést mutattak kutyáikhoz.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: news-medical

The post Egy friss tanulmány szerint a kutyák több érzelmi támogatást nyújtanak, mint az emberek appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

A simogatás nem csupán kellemes érzést nyújt, hanem segít a kutyáknak kötődni gazdájukhoz és csökkenti a stresszt. A legtöbb kutya természeténél fogva társas lény, aki fizikai érintkezés révén építi ki kapcsolatát az emberekkel és más állatokkal. Ezért olyan élvezetes számukra egy fülvakargatás vagy egy összebújós pillanat. A simogatás biológiai, társas és érzelmi reakciókat vált ki a kutyákban, amelyek fokozzák az élvezetet. Íme néhány ok, amiért a kutyák keresik a fizikai érintést:

Jól esik a bőrüknek
Tanulmányok szerint a szőrös bőrfelület gyengéd simogatása nyugtató hatású lehet. A kutyák érzékeny szőrtüszőkkel rendelkeznek, amelyek reagálnak az érintésre, így a simogatás kellemes, megnyugtató érzést nyújt számukra.

Már kölyökkorban megszokják
A kölykök már születésüktől fogva tapasztalják az érintést: anyjuk nyalogatása, a testvérekkel való összebújás vagy az emberek simogatása révén. „Sok kölyök emberi környezetben születik, és már korán megtanulják, hogy szeretik a simogatást” – mondja Allie Bender, a Pet Harmony Animal Behavior and Training alapítója és viselkedési tanácsadója. Ahogy a kölykök nőnek, a simogatást összekapcsolják a kényelemmel, melegséggel és figyelemmel, ami megerősíti számukra az érintés iránti szeretetet.

Erősíti a kötődést
A simogatás nemcsak fizikai kontaktus, hanem érzelmi kötődést is kialakít az ember és a kutya között. „Tanulmányok kimutatták, hogy a kutyák agya oxitocint, azaz ‘szeretethormont’ szabadít fel, amikor simogatják őket” – mondja Paige Gordon, a SpiritDog Training szakértője. „Ez azt jelenti, hogy a kutyáink – és a velük való kapcsolatunk – profitál a simogatásokból.”

Biztonságot és nyugalmat nyújt
Az emberi érintés csökkentheti a kutya kortizolszintjét (a stresszhormont), így ha a kutyád szorongást érez, lehet, hogy azért keres téged, mert biztonságra és megnyugvásra vágyik.

Miért jó nekünk a kutyák simogatása?

A kutyák simogatása nemcsak nekik, hanem nekünk, embereknek is jót tesz. Tanulmányok kimutatták, hogy a kutyákkal való interakció csökkenti a vérnyomást és a stresszt. Emellett a simogatás növeli a dopamin és a szerotonin szintjét, amelyek a boldogsághoz és a nyugalomhoz kapcsolódó neurotranszmitterek. „Mind a kutyák, mind az emberek társas lények” – magyarázza Bender. „Amikor simogatjuk a kutyákat, ugyanazokat a mentális és érzelmi előnyöket élvezzük, mint amikor egy másik személlyel kapcsolódunk.”

Elfáradhatnak a kutyák a simogatástól?

Igen, még a legbújósabb kutyák is elfáradhatnak a túl sok érintéstől! Fontos figyelni a jelzéseikre és tiszteletben tartani, ha már nem kívánják a simogatást.

Jelek, hogy a kutyádnak elég volt:

• Elhúzódik, vagy elfordítja a fejét.
• Megfeszül a teste.
• A mancsával vagy orrával eltolja a kezedet.
• Enyhe harapással vagy morgással jelzi a kellemetlenséget.
• Finomabb jelek, mint a nyalintás, ásítás vagy fejfordítás.

Ha ezeket a jeleket észreveszed, jobb, ha abbahagyod a simogatást és hagyod, hogy a kutya pihenjen. A kutyáknak is joguk van a saját személyes terükhöz!

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: Rover

The post Miért szeretik annyira a kutyák a simogatást? appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

Ha valaha is mélyen belemerültél már egy kutya nagy, csillogó szemébe, és hirtelen különös kötődést éreztél, akkor lehet, hogy éppen egy agyi szinkronizáció pillanatát tapasztaltad meg. Kínai kutatók elsőként mutatták ki, hogy két különböző faj – ember és kutya – agyi aktivitása képes összehangolódni. Az eredmények arra utalnak, hogy valóban mély, neurológiai szinten kötődhetünk háziállatainkhoz.

Korábbi kutatások már kimutatták, hogy amikor emberek beszélnek vagy együtt dolgoznak, bizonyos agyi területeik aktivitása szinkronizálódhat. Ez azonban az első olyan kísérletsorozat, amely hasonló jelenséget mutat ki emberek és egy másik faj között. A kutatók úgy mérték az agyi aktivitást, hogy elektródákat helyeztek az emberek és kutyák koponyájára. A kísérletek során tíz fiatal beagle kutya és ismeretlen emberek párokba lettek osztva, majd öt napon keresztül ismerkedtek egymással.

Az agyi szinkronizáció jelei a közös figyelemben

A kísérletek során az ember-kutya párok nem verbális kommunikációt folytattak, például kölcsönösen egymás szemébe néztek, vagy simogatták egymást. Kontrollként a kutya és az ember ugyanabban a szobában tartózkodtak anélkül, hogy kölcsönhatásba léptek volna. A kutatók megfigyelték, hogy a homlok- és parietális lebeny területein az agyi szinkronizáció drámaian növekedett a kölcsönös tekintet során. Amikor az emberek csak simogatták a kutyákat, hasonló mintákat figyeltek meg, de ebben az esetben a szinkronizáció erősebb volt a parietális agyi régióban.

A kutatás során az is kiderült, hogy amikor az emberek nem csak simogatták, hanem a kutyák szemébe is néztek, a két agy közötti szinkronizáció még szorosabb volt. A kutatók egy speciális matematikai algoritmus segítségével azt is megállapították, hogy ez a folyamat az emberek agyából indult, és az interakciók során egyre erősebbé vált, jelezve a kötődést.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: sciencealert

The post A kutya agyi aktivitása képes összehangolódni az emberével appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

The post Miért szeretik annyira a kutyák a hasvakarást? appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

The post Tényleg hiányzik egy kutyának a gazdája ha nincs vele? appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

The post Komoly bírálat érte a kötődést tanulmányozó állatkísérleteket appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

The post A kutyák szemébe is könnyeket csalnak az érzések appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

The post A kutyák alvásán megmutatkozik, mennyire kötődnek gazdájukhoz appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

The post Tudomány: a kutyák empatikusak és felismerik az alapvető érzelmeket appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.