Előfordul, hogy egy kutyamama elutasítja a kölykét?
Az internetet nemrég bejárta Punch, az elárvult kismajom története. A kis állat egy plüssfigurába kapaszkodva keresi a biztonságot, miközben társai között nehezen találja a helyét. A történet sokakat megérintett, és óhatatlanul felvet egy kérdést: vajon más fajoknál, például a kutyáknál is előfordulhat, hogy az anya nem fogadja el a kölykét?
A gondolat önmagában is szomorú. Hiszen a legtöbbünk fejében az anyakutya a gondoskodás mintaképe: óvja, tisztogatja, melegíti és eteti kölykeit, szinte megszakítás nélkül mellettük marad az első hetekben.
Mit mondanak a szakemberek?
Az American Kennel Club szerint az anyakutyák az ellést követő első három hétben szinte folyamatosan a kölykeikkel vannak. Ez érthető is, hiszen a kiskutyák vakon, süketen, járásképtelenül jönnek világra, teljes mértékben az anyjukra utalva.
Ennek ellenére, a kutyák, mint más emlősállatok között is előfordulhat elutasítás. Zachary Silver, az Occidental College Canine Intelligence Lab igazgatója szerint ez nem gyakori jelenség, de nem is teljesen ismeretlen. Egyes esetekben az anya az egész almot elhanyagolhatja, máskor csupán egyetlen kölyköt taszít el.
A szakirodalom szűkszavú a témában. Ez érthető is, hiszen ma már tilos mesterségesen ilyen helyzeteket előidézni kutatási célból. A tudomány a természetes előfordulásokból próbál következtetéseket levonni, amelyek azonban ritkák.
Mi állhat az elutasítás hátterében?
A makákóknál – Punch esetében is – az életkor, a tapasztalatlanság vagy az anya egészségi állapota játszhat szerepet. Kutyáknál hasonló tényezők merülhetnek fel, de mivel az esetek ritkák, nehéz általánosítani.
Egyes szakértők szerint, ha csak egyetlen kölyök kerül elutasításra, annak hátterében az állhat, hogy az anya ösztönösen gyengébbnek, életképtelenebbnek ítéli meg őt. Ez kegyetlennek hangzik, de biológiai szempontból az erőforrások elosztásának „stratégiájaként” értelmezhető: az anya így növeli a többi kölyök túlélési esélyeit.
Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ez nem jellemző viselkedés. A legtöbb anyakutya rendkívül erős gondozási ösztönnel rendelkezik.
Hogyan reagálnak a testvérek?
Punch történetében sokakat különösen megrázott, hogy a kölyköt társai bántották. A kutyáknál az elérhető megfigyelések alapján inkább az a valószínű, hogy egy elutasított kölyköt a többiek figyelmen kívül hagynak, nem pedig aktívan zaklatnak. A tudatos „bántalmazás” fogalma az emberi érzelmek kivetítése lehet inkább ebben az esetben. Az állatok viselkedése inkább ösztönös, mint szándékosan kegyetlen. Ugyanakkor, a természetben a kívülállókat gyakran a csapat egészének túlélése miatt kiközösítik, elutasítják.
Mit tanulhatunk mindebből?
A természetben is előfordulnak törések, nehézségek, alkalmazkodási problémák. Nem tudhatjuk, hogy az anya makákó miért nem gondozta kicsinyét – elképzelhető, hogy olyan oka volt rá, ami evolúciós háttérrel magyarázható. Ugyanakkor, egy mesterséges közegben a kis makákót az emberek karolták fel. Ez történik általában a kutyák esetében is. Ha a kutyamama elutasít egy kölyköt vagy egy almot, az emberek közbelépnek.
A kutyák esetében az elutasítás valóban kivétel, nem szabály. A legtöbb anyakutya ösztönösen, odaadóan gondoskodik kölykeiről. Ha mégis gond adódik, a gondozók és a mentőszervezetek gyakran sikeresen veszik át a szerepet. Akár másik szoptatós kutyamama segítségével, akár emberi gondoskodással.