A DOGTV megbízásából készített egy felmérést a OnePoll, akik 2000 amerikai kutyatulajdonost kérdeztek ki kutyájukhoz fűződő kapcsolatukról. A vizsgálat célja az volt, hogy kiderítsék, mennyire befolyásolják a kutyák gazdájuk életét. A gazdik nem csak a felhőtlen pillanatokról számoltak be, hanem őszintén vallottak a szétrágott bútorokról, a szökésekről, a lenyelt játékokról, az idegeskedésről, az állatorvosi számlákról.

Minden nehézség ellenére azonban egyértelműen kiderült, hogy egyre szorosabb a kapcsolat kutyák és gazdik között, ami valószínűleg a világjárvány miatti karantén időszaknak is köszönhető.  A home office-ban maradt gazdik nagy része soha nem tudott ennyi időt tölteni korábban kutyájával, mint az elmúlt egy évben. Ez pedig nem csak a kutyáknak volt jó, hanem a gazdik is sokkal könnyebben viselték a karantént négylábú kedvencük társaságában.

Jobban ismeri a kutya a gazdit, mint ő saját magát

A felmérésből kiderült, hogy a megkérdezettek 64 százaléka nem tudja hogyan vészelte volna át az elmúlt időszakot kutyája támogatása és szeretete nélkül.  A gazdik átlagosan 11 órát töltenek hetente kutyájuk tanításával, tréningezésével és egy új kutya érkezésekor átlagosan 122 dollárt (36 000 Ft) költenek a felszerelésekre és a lakás előkészítésére. Tízből hét ember pedig azt állítja, hogy a kutyája sok esetben jobban ismeri, mint ő saját magát. Erre pedig legtöbben a karantén ideje alatt ébredtek rá és kapcsolatuk is ez alatt az idő alatt mélyült el, vagy lépett egy magasabb szintre.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: onegreenplanet.org

Kutyabarát.hu: – Köztudottan imádod a kutyákat, ha jól tudjuk Édesapád is nagy kutyarajongó volt. Gyermekkorodban is voltak kutyusaitok? 

Koós Réka: Igen, jól tudjátok, Apukám nagyon szerette a kutyákat, emiatt több házőrzőnk is volt. Először egy Szamos névre hallgató kuvasz (még én neveztem el), imádtam. Sajnos, azonban többször rátámadt az öcsémre és egyszer rám is, úgyhogy új gazdit kellett neki keresni, de jó helyre került. Ezután két moszkvai őrkutyánk lett, akik arról voltak nevezetesek, hogy az elsőt Apukám hozta be az országba. Ők nagyon jámbor, hatalmas, folyton nyáladzó jószágokként éltek velünk. Utánuk jött Mozart, aki egy világgyönyörűséges rottweiler volt, okos, mint a nap és félelmetes. Sosem bántott volna ennek ellenére minket, pedig a kislányom akkor született, amikor ő még élt. Őt nagyon szerettük. Miután meghalt, Apukám már nem is akart kutyát többet. Ő egyébként úgy tekintett az ebekre, mint házőrzőkre, azt vallotta, hogy akkor boldog a kutya, ha kutyaként élhet, soha nem jöhettek be a házba, ők barátok voltak inkább neki, nem társak. Emiatt nem is tudtam milyen az, amikor az ember igazi társként él a kutyájával, ahogy most mi. Egészen új lett nekem ez a helyzet, Müzli most 5 éves, úgyhogy már 4 és fél éve van kutyám.

– Jelenleg 2 kutyus gazdája vagy. Hogyan kerültek hozzád? Mesélsz egy kicsit róluk?

K.R.: Müzlit a Szentendrei Árvácska Menhelyről hoztuk el. Sokat nyaggatott a kislányom, hogy szeretne kutyát. Én ellenálltam. Sokat dolgoztam, nem bíztam abban, hogy számára – ahogy sok gyereknek – nem csak egy fellángolás lesz a kutyaimádat, nem marad-e majd rám minden feladat. Belevágtunk, és nagyon nem bántam meg! Rozi imádja őket, lankadatlanul. Müzli egy közepes keverék, kopó és tacskó ősökkel feltehetően. Egy szent. Pöcök, aki most lett három éves, közepes méretű gyönyörű tacsifiú, bolondulok érte. Ő egy kolléganőm, Simon Bogi kutyájának a kölyke. A páromnak szántuk születésnapjára, de volt azért abban egy nagy adag önzés is… Természetesen, mi is nagyon akartuk.

– Bár most a jelenlegi helyzetben Te is több időt töltesz otthon együtt a kutyáddal, mint a legtöbb gazdi, de egyébként hogyan tudod megoldani a fellépéseid mellett az ellátásukat?

K. R.: Miután a család össze-vissza él, mindig van velük valaki. Ha napközben itthon vagyok, ami azért gyakori, nincsenek egyedül. Ha elindulok az előadásra, nemsokára hazaér a párom, akkor ő van velük. Vele amúgy is nagyon jól járnak, mert ő az a fajta, aki először ölelgeti össze a legjobb barátait (azaz a kutyákat), és csak azután köszön nekem… Amíg Rozival kettesben laktunk, hasonló volt a felállás: Rozi hazajött az iskolából, és ha esetleg mentem dolgozni, akkor ő foglalkozott velük.

– Szoktad vinni magaddal őket akár megbeszélésekre, akár étterembe, kávézóba, esetleg fellépésekre? Szoktatok együtt utazni, pihenni menni?

K.R.: Amíg Müzli egyedül volt, majdnem mindenhova vittem ahova lehetett. Ő nagyon szófogadó, simán el lehet vinni egy koncertre, az öltözőben boldogan alussza végig a műsort, előtte a hangbeálláson a lábam mellett ül. Amióta Pöcök van, ez sajnos lehetetlen. Ő igazi tacsi: szófogadó, de azért mindent meg kell nézni, szaglászni, miután hívom, még rá kell pillantani a környező fűszálakra… Egyszóval két kutyára már nem lehet figyelni, ha az ember dolgozik, mert munka közben azért mégiscsak dolgoznom is kell. A párom pedig nem nézi jó szemmel, ha csak az egyiket viszem, mert akkor mit gondol a másik, esetleg büntiben van?

– A közösségi oldaladon rengeteg megosztás van elveszett vagy talált kutyusokról. Mennyire érzed szívügyednek az állatvédelmet?

K.R.: Sosem gondoltam volna, hogy ennyire szívem közepén lesznek a kutyák, az állatok. A régi vélekedés az, hogy a kutya házőrző, sétáltatni nem kell, ha elmegy, majd visszajön, minek kóricál? Hála Istennek ez a felfogás veszendőben van, de miután „vidéken”, Tahitótfalun lakom, itt azért nap mint nap szembejön még ez a nézet. Rengeteg „önsétáltató” kutya van, ezt a hozzáállást egyáltalán nem értem, mi van, ha elüti egy autó, ha ellopják? Sajnos sokszor bele is ütöm a dologba az orrom, posztokat írok a helyi közösségi csoportba, hogy ezt meg ezt a kutyát vittem ma sétálni az erdőbe, mert mellénk szegődött.
Van például egy nagy fekete kutya itt a környéken, Bleki névre hallgat, imádjuk, rendszeresen jön velünk sétálni, sokszor itt vár az ajtó előtt. Az ő gazdájával például kialakult egy jó viszony, úgyhogy van ilyen is… Vagy volt például egy csodaszép malamut, aki rendszeresen csatangolt a környéken: amióta szóvá tettem a csoportban, nem jön. Nagyon remélem, hogy azért, mert a gazdijai észbe kaptak.

– Jelenleg hogyan telnek a napjaid? A kutyusaid jelenléte segít átlendülni ezen az időszakon?
/az interjú 2020. május elején készült/

K.R.: Ez az időszak számomra sokban hasonlít és sokban különbözik attól, ahogy mindenki más is megéli. Nem titok, hogy az első héten munkanélküliek lettünk a párom is és én is. Először lubickoltunk a sok itthoni teendőben, ugyanis december végén költöztünk ide egy másfél évig tartó felújítás után, egy félkész házba. Örültünk, hogy lesz időnk folytatni a munkát, kicsit haladósabban. Közben Anyukám házát is ki kell üríteni, mert ideköltözött mellém, nagy örömünkre. A családi fészek hatalmas, és a munka hetek óta tart, tehát nemhogy nem unatkozom, de már egyenesen nem is csinálok mást, csak selejtezek és dobozolok. Közben persze nekünk sem jó ez a helyzet, az ember egy idő után haszontalannak érzi magát munka nélkül. Faramuci dolog ez, ha panaszkodom, azt mondják maradjak csendben, nekem semmi bajom nem lehet, ha nincs munkám, vagy miért nem gondolkoztam előre. Ha meg azt mondom: juhéj minden oké, akkor meg a szememre vetik, hogy nem érzem át az emberek nehéz helyzetét. Természetesen átérzem, és nagyon elkeserít, hogy ennek milyen következményei lesznek, sőt ezek a következmények már el is kezdődtek…
A kutyákra visszatérve, most több időm van velük menni az erdőbe, a Duna-partra, ami a kedvenc időtöltéseim közé tartozik. Isten biztosan jókedvében teremtette a Dunakanyart, nagyon hálás vagyok, hogy itt lakhatok

– Milyen terveid vannak a jövőre nézve, hol találkozhatunk majd veled, remélhetőleg mihamarabb?

K.R.: Amikor beütött a karantén, éppen „Ezerszerelem” című koncertsorozatom első állomásán voltunk túl, szóval nagyon várom, hogy folytathassuk. Májusban lennének a Mary Poppins előadások a Madách Színházban, azt jelenleg még nem tudom, hogy marad-e a színház zárva. Júniusban a Mamma Mia! menne, de ennek a sorsát sem tudjuk. Sok fellépés van a naptárban, meglátjuk… A házfelújítás és Anyukám költözése miatt nem kezdtem a koncertemen kívül új bemutatóba, projektbe, nem lett volna rá időm. Remélem, hogy az „Ezerszerelem” mihamarabb folytatódhat, azt tényleg nagyon várom, és a szerepeim is hiányoznak már. Én extrovertált ember vagyok, jól érzem magam a kollégák között, szeretek velük találkozni. Ha lehet, inkább a turnébusszal megyek és nem külön, szeretek velük beszélgetni, röhögni. Ez most nagyon hiányzik!

(Kutyabarát.hu)

Interjú dátuma: 2020. május 03.

Az interjú teljes és eredeti terjedelmében a 2020. nyári Kutyabarát Magazinban jelent meg. 

Fotók: Koós Réka

A kijárási korlátozás továbbra is tart, sokan pedig olyan önkéntes karantént vállalnak már hetek óta, melyből valóban nem teszik ki a lábukat a szabadba. Otthonról dolgozunk, otthonról tanulunk és házhoz szállíttatjuk a bevásárlást. A több hetes bezártság mindenkiből mást hoz ki. Van aki stresszel, befordul, nem bírja már, sokat eszik és alszik. Olyanok is vannak, akiknél az unalom beindítja a kreatív motort és elkezdenek létrehozni valamit, aminek tulajdonképpen azon kívül, hogy elütik vele az időt, csak annyi értelme van, hogy megmosolyogtasson bennünket. Ezekben a borús napokban erre pedig kifejezetten szüksége van mindenkinek.

Nemrég a macskák kém-kihívásáról adtunk hírt, ma pedig egy igazi művészi projektet mutatunk be, ami futóegereknek készült. Ez a mű komoly felkészülést, fegyelmet és ügyességet igényelt az alkotóktól.

Amikor egy kurátor kerül karanténba

Filippo Lorenzin, a Victoria and Albert Museum (London) független kurátora valószínűleg már olyannyira nem bírta a tétlenséget, hogy elkészítette a világ leghíresebb képeiből álló kiállítótermet futóegereknek, mindezt természetesen az ő méretükben. A minimúzeum bámulatosan és nagyon aprólékosan lett kitalálva és kivitelezve. Filippo minden részletre odafigyelt. Először is a festmények készültek el. Világklasszisok lettek újragondolva, mint például a Leány gyöngy fülbevalóval ( Jan Vermeer van Delft festménye), vagy Klimt legismertebb alkotása, A csók. Természetesen Mona Lisa sem maradhatott ki a gyűjteményből. A dolog pikantériája, hogy az összes festményt átértelmezte az alkotó és mindegyiken kisegerek szerepelnek. A képek azonban tökéletesen felismerhetőek maradtak. A minimúzeumban minden megvan, ami az ember méretű kiállítótermekben fellelhető. Feliratok a falon (QR kóddal!), padok, hordozható szék, prospektustartó. Nézzétek csak:

pic.twitter.com/Y7iXYQuncz

— Filippo Lorenzin (@fi_lor) April 5, 2020

After the most surreal 24 hours of our lives, here is the video. Enjoy and support your museums ✨https://t.co/hqjtGtAqBd

— Filippo Lorenzin (@fi_lor) April 6, 2020

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: theartnewspaper.com

Fotók: twitter/FilippoLorenzin

Az otthonmaradással párhuzamosan ugrott meg a social media felületek használata, a Facebook és az Instagram is sokkal nagyobb forgalmat bonyolít, mióta be lettünk zárva a négy fal közé. Sokan ezeken a csatornákon keresztül tartják a kapcsolatot baráti körükkel, családtagjaikkal, mások információ szerzésre használják, de egyszerű unaloműzésre is tökéletes felületek. Meg is jelentek szépen lassan sok karantén-kihívás, szinte minden területen találkozhatunk feladatokkal, melynek végrehajtására barátaink invitálnak bennünket.

Kihívás négy lábon

A főzős feladványoktól kezdve a matematikai, logikai feladatok megoldásáig szinte minden megtalálható jelenleg a nagy közösségi oldalakon.  Kutyás kihívások is akadnak szép számmal, akadálypálya építés és futás, otthoni kutya torna, trükkök bemutatása. Most azonban kiteljesedni látszik a kihívás-láz a macskás kém projekttel, mely igazán látványos és szórakoztató tartalmakat generált az internet népének.

A macskák egyik jellegzetes tulajdonsága, hogy olyan csendben, óvatosan és halkan tudnak közlekedni, hogy a frászt hozzák az emberre. Ezt képességet domborítja ki a “cats obstacle course” kihívás, mely lényegében egy épített akadálypálya teljesítését tűzi ki feladatul a cicáknak, úgy, hogy a felállított kis akadályokat (pl. dominókocka) tilos ledönteni.

Bámulatos akadálypályák

Már az akadálypályák is lenyűgözőek, tisztán látszik, hogy építőjükre bizony sok szabadidő zúdult és nem sajnált órákat szánni a tökéletes kivitelezésre. De amit ezek a macskák művelnek, hát az valami döbbenet. Úgy sétálnak át lazán ezeken a pályákon, mint ahogy Vincent Cassel táncolt végig a lézersugarak között az Oceans Twelve-ben. Sőt, ezeket a teljesítményeket még ő is megirigyelné. Nem minden cica olyan ügyes egyébként mint Vincent, van akit elvisz a kíváncsiság és inkább játszik egyet a felállított dominókkal. Szerencsére a gazdik nem csak a tökéletesen végrehajtott feladatokat osztják meg, így igazán vicces jeleneteknek is tanúi lehetünk.  Mindenesetre tényleg lenyűgöző némelyik cicus mozgása, nem is gondolnánk, hogy erre képesek. Nézzétek meg ezt a válogatást, a #catobstaclecourse hesteggel keresve pedig továbbiakat találtok az Instagramon.

Jó szórakozást!

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Vanessa Damilano (@harposylvester) által megosztott bejegyzés, Ápr 9., 2020, időpont: 6:40 (PDT időzóna szerint)

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Brophy (Shadagrace Sir Brophy) (@sirbrophy) által megosztott bejegyzés, Ápr 13., 2020, időpont: 3:27 (PDT időzóna szerint)

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Blacky Su (@sweetbitterandwater) által megosztott bejegyzés, Ápr 12., 2020, időpont: 9:06 (PDT időzóna szerint)

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: Instagram

A koronavírus-járvány teljesen felborította az emberek eddigi megszokott életét az elmúlt pár hétben, új kihívásokkal találtuk szembe magunkat, ráadásul a szakemberek sem adnak megnyugtató választ, hogy mikor lesz vége ennek az állapotnak. A kutyatulajdonosok mindennapjai is megváltoztak, hiszen az általános rendelkezések értelmében visszaszorultak a közösségi aktivitások, a kutyafuttatókban megszokott „bandázások”, kutyás kirándulások, és így tovább.

Magyarországon a jelenlegi szabályok értelmében lehet kutyát sétáltatni, azonban csak egyedül vagy egy háztartásban élő személlyel – a társas érintkezés, csoportos séta nem megengedett és nem ajánlott! A legtöbb európai országban hasonló rendelkezések léptek életbe, azonban Szerbiában szigorítottak ezen a rendelkezésen. A szerb kormány ugyanis a hétvégén visszavonta azt a rendeletet, amely a kijárási tilalom idejére a kutyatartóknak megengedte, hogy 20 percre kivigyék kedvenceiket a szabadba. Most délután öt és hajnali öt között senki sem mehet sehova. A rendelkezés ellen rengetegen szólaltak fel, de egyelőre maradnak a ezek a szabályok, amit számos kutyatartó nagyon nehezen tud betartani.

Kijárási tilalom

Aleksandar Vučić szerb elnök már korábban is ellenezte azt, hogy a polgárok kijárjanak a tilalom idején: „Nagyon haragudtam, amikor megszületett a döntés, hogy az emberek sétáltathatják a kutyáikat, de nagyon rövid időn belül vissza fogjuk vonni ezt az engedélyt. Ezt garantálom. Azt gondolják, hogy azért, mert gonosz ember vagyok és nem szeretem a kutyákat. A lányomnak is van kutyája.” – hozzátette: „Az összes élet közül az emberi élet számunka a legfontosabb.”

Állatvédő civil szervezetek is felszólaltak a döntés ellen, hivatkozva arra, hogy a kutyák egészségi állapotának megőrzése, illetve az alapvető fiziológiai szükségleteik kielégítése érdekében tegyenek engedményeket a kutyatartóknak. Egyelőre azonban a rendelet, miszerint csak hajnali öt és délután öt között lehet kutyát sétáltatni Szerbiában, hatályban marad.

(Kutyabarát.hu)

Forrás: RTL Klub, vajma.hu

Index kép: stocksnap.io

Egy kutyatulajdonos számolt be arról az AFP-nek, hogy többen is érdeklődtek tőle üzenetben afelől, hogy „kibérelhetik-e” kutyáját egy-egy séta erejéig. Ő felelős gazdaként kétségbeejtőnek vélte ezt az irányt, hiszen ismeretlen emberekkel elengedni egy kutyát nemcsak felelőtlenség, hanem őrültség is…

Sajnos az ötlet szárnyra kapott hamar, online felületeken nem egy olyan hirdetés jelent meg, ahol a bezártságban unatkozó emberek kutyát bérelnének egy-egy sétára, illetve gazdik adnának kölcsönbe kutyát. A hirdetésekkel foglalkozó oldalak igyekeznek törölni az ilyen ajánlatokat, de belegondolni is szörnyű, hogy valaki ezt komolyan gondolja.

Az AFP beszámolója szerint még olyan is előfordult, hogy valakit azért büntettek meg, mert játékkutyát sétáltatott, sőt Rómában már láttak malacot sétáltató embereket is.

Forrás: france24.com

Fotó: Juan Carlos Lucas/NurPhoto

(Kutyabarát.hu)