A svájci Alpokban található Titlis hegyen természetes védőpajzsként gyapjút tartalmazó hatalmas takarókat helyeztek el a gleccsereken, hogy megvédjék a nyári napsugaraktól és az olvadástól őket.  A hegy gleccsere az elmúlt években már hatalmas mennyiséget vesztett jegéből az olvadás miatt. Előrejelzések szerint a közvetkező 50 évben teljesen eltűnik majd.

Megpróbálják lassítani a folyamatot

A globális felmelegedéssel járó éghajlatváltozást és annak következményeit sajnos nem lehet megállítani, de bizonyos esetekben késleltetni lehet. Az üdülőhely alkalmazottjai és üzemeltetői erre tesznek kísérletet minden nyáron, amikor 5-6 héten keresztül azon dolgoznak, hogy a gleccsert gondosan betakarják és megóvják a napsütéstől. A poliészter-gyapjú anyag visszasugározza a nap energiáját a légkörbe, megakadályozza az olvadást és még a télen a gleccserre hullott havat is megőrzi. Az évek során közel 100 000 négyzetméternyi területet borítottak már be védőtakaróval.

Resort staff at one of Switzerland’s most popular Alpine destinations are covering parts of Mount Titlis with a protective polyester fleecing to stave off summer melting https://t.co/HSyXgO1DXd pic.twitter.com/cNwtfig4KM

— Reuters (@Reuters) August 27, 2021

Az éghajlatváltozás hatása a hegyi gleccserekre

A svájci síközpont példája jól mutatja, hogy az éghajlatváltozás nem csak a sarkkörök jegeire, hanem a hegyi gleccserekre is pusztító hatással van. Egy tanulmány szerint 2100-ra a gleccserek nagyjából kétharmada olvad el akkor, ha időközben sikerül csökkenteni az üvegház hatású gázok kibocsátását. Azonban ha semmilyen intézkedés nem történik, úgy ez az arány akár 90 százalékos is lehet. A leggyorsabban Alaszkában és az Alpokban olvadnak a gleccserek.

A védekezés nagyon költséges

A Fribourg Egyetem tanulmánya szerint a gleccser-takarás hatékony stratégiának bizonyul a kisebb helyi gleccserek esetében, például az üdülőhelyeken, síközpontokban.  A betakart gleccserek nagyjából 60 százalékkal kevesebb olvadást és hóveszteséget szenvedtek el, mint a fedetlenül hagyottak. A stratégia azonban széles körben borzasztóan költséges lenne. Évente nagyjából egymilliárd dollárba kerülne Svájc összes gleccserének lefedése.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: Reuters, ecowatch

Bázelben hamarosan meg is tartják a népszavazást, ahol egészen pontosan arról fognak véleményt alkotni az emberek, hogy a főemlősök, vagyis a majmok milyen alapvető jogokkal kellene, hogy rendelkezzenek.

Ezeket az alapvető jogokat pedig rögzíteni is fogják az Alkotmányban, amennyiben így döntenek a lakosok a népszavazáson.  Több mint négy évig tartott az a folyamat, melynek a végén sikerült eljutni a  népszavazásig. A Sentience Politics állatvédő és az állatok jogaiért harcoló szervezet indította útjára a javaslatot még 2016-ban. Indoklásuk szerint a majmok rendkívül összetett lények,  alapvető jogaikat muszáj elismerni és megvédeni.

Nem volt könnyű az út idáig

A népszavazáshoz szükséges 100 000 aláírást viszonylag könnyen sikerült összegyűjteni, de a tartományi és a városi önkormányzatok ellenezték annak kiírását. Arra hivatkoztak, hogy a javaslat ellentétes a szövetségi törvényekkel.  A bázeli bíróság ezt a beadványt elutasította, mely ellen a benyújtók fellebbeztek.  Pár napja azonban Svájc legfelsőbb bírósága is elutasította a kérvényt, így a kérdést népszavazásra bocsájtják.   A törvényjavaslat egyébként nem azt kéri, hogy az embereknek biztosított jogokat terjesszék ki a főemlősökre is, hanem annyit szeretne elérni, hogy rájuk vonatkozó különleges jogokat vezessenek be és rögzítsék az alkotmányba.

Fantastic news for nonhuman animal rights out of Switzerland. Our congrats and thanks to Charlotte and @SentienceNews for this huge win! https://t.co/uYZ85Ga7yl

— Nonhuman Rights (@NonhumanRights) September 17, 2020

Történelmi döntés

A Sentience Politics történelmi döntésnek nevezte a bíróság állásfoglalását. Úgy vélik, hogy valóban szokatlan egy ilyen kérdést felvetni és dönteni róla, de nem igaz, hogy ez a javaslat ellent mondana az elsődleges szövetségi törvénynek. Az állatjogok és az alapvető emberi jogok közötti  különbségtételt a javaslat ugyanis nem kérdőjelezi meg. Egyelőre a szavazás időpontját még nem írták ki, de az már biztos, hogy megtartják.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: onegreenplanet.com

Cover: unsplash

A dél-svájci Wallis régió az elmúlt időszakban rengeteg súlyos támadást és kritikát kapott azért, mert területén engedélyezték a trófeavadászatot.  Tehetős külföldiek sok pénzérét lőhettek ki alpesi kőszáli kecskéket és egyéb vadkecske fajokat.

Az éles kritikákra reagálva úgy döntöttek, hogy a jövőben nem engedélyezik az ilyen jellegű vadászatot. Hangsúlyozták, hogy a kőszáli kecske populáció egészségesen növekszik és továbbra is szükség van felelős szabályozásra. Azonban ezt kizárólag a helyi vadászati társaságokkal kívánják megoldani.

Egy dokumentum filmnek köszönhető a siker

A régióban hosszú évek óta engedélyezett, hogy az öregedő hím kecskéket trófeavadászok lőjék ki. Ez a tevékenység sosem került  nagy nyilvánosság elé. Tavaly azonban a svájci  RTS közszolgálati televízió műsorra tűzött egy dokumentumfilmet, mely a svájci trófeavadászatot járta körbe. A film az egész országban heves vitákat váltott ki.  A felháborodott svájciak petíciót indítottak, melyben a trófeavadászát leállítását követelték. Pár hónap alatt közel 75 000 aláírást gyűjtöttek.

A populáció növekszik

Az alpesi kőszáli kecskék teljes populációját a 19. században sikerült már egyszer teljesen kiirtani vadászati tevékenységgel. Azonban a szomszédos Olaszország területéről újratelepítették őket, azóta nagyjából 17 000 példány él a svájci hegyekben.  A vadgazdálkodás tevékenység keretén belül évente több száz állat „selejtezését” teszik lehetővé, ebből a keretből adtak el eddig külföldi vadászoknak lehetőséget a 11 évnél idősebb állatok kilövésére.  Az árat pedig a szarvak hossza határozta meg. Egy jól termett, 1 méter szarvhosszúságú kecske kilövéséért akár 20 000 dollárt is elkérhettek. 2020-ig összesen 45 ilyen engedélyt adtak ki, ebből 25-öt külföldi vadászoknak.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: phys.org 

Az incidens hétfőn történt egy zürichi állatkertben, amikor a gondozó hölgy takarítás közben megpróbálta kiemelni helyéről az állatot, aki beleharapott a kezébe és hosszú percekig nem engedte el.  Miután nem tudták kiszabadítani a nőt a krokodil fogásából, a kilövés mellett döntöttek. A mindoro-krokodil 1,5 méter hosszú és 15 kilogramm súlyú volt, így a mozgatása nem okozott gondot a személyzetnek, egészen a hétfői incidensig.

Az elpusztult krokodil különösen veszélyeztetett faj, a Fülöp-szigeteki Mindanao-n és környékén honos állat. Élőhelyük drasztikus pusztulása miatt csupán 250 egyed maradt fent belőlük. Az állatkert igazgatója szerint a hím krokodil nem jött ki jól nőstény párjával, így nem biztos, hogy pótolni fogják a krokodilt.

Nem számoltak be emberi gondatlanságról

A hivatalos álláspont szerint a veszélyeztetett fajok egy-egy példányát az állatkertek fajmegőrzési és edukációs célokból tartják és ügyelnek rá, hogy élőhelyükhöz nagyon hasonló körülményeket teremtsenek számukra. A zürichi állatkertben feltehetően a nem megfelelő gondozás miatt esett áldozatul az embernek egy újabb kivételesen ritka állatfaj, mert nagy valószínűség szerint a takarítás, állatorvosi ellátás során zsilipezéssel vagy más biztonsági intézkedéssel kell megközelíteni az állatot. Mindez azonban csak felételezés, az állatkert emberi mulasztásról nem számolt be.

Fajmegőrzési program és ami mögötte van

A világon sok állatkert vesz részt szaporítási és fajmentési programban. Nagyon jól hangzik mindez és bizonyára nemes szándék vezérli, de ne feledjük el, hogy az állatkertek számára minden állat egy árucikké válik, amint bekerül a rácsok mögé. Egy sikeres párosodást követően az  újszülött állat minden esetben megdobja a látogatószámot, tehát a profit is növekszik. A rácsok mögé dugott állatok viselkedése azonban természetes élőhelyük, környezetük elvesztésével szintén természetellenessé válik. Fizikálisan és mentálisan egyaránt károsodnak, sérülnek hiszen életüket a rácsok mögött elsősorban az emberek okozta stressz és az ingerszegény környezet okozta unalom határozza meg.

 

Bohata Krisztina

(Kutyabarat.hu)

Forrás: www.news.com.au, FB/Delfinmosoly.DolphinSmile

Cover: wikipedia