Azért fordult a nyilvánossághoz, hogy minél többen megértsék: a vakvezető kutya és a gazdája kivételesen szoros kapcsolatban áll egymással. Abban bízik, hogy értő fülekre talál az üzenete, mert akkor talán nem fordul elő többet ilyen szégyenletes eset.

Nyőgér Réka Kiara és Babér a XVII. kerületben szállt fel egy buszra, miután szemléletformáló óráról tartott haza. Rékának az a munkája, hogy vakvezető kutyájával gyerekeknek és felnőtteknek tart érzékenyítő foglalkozásokat.

„Kíváncsiak és kedvesek voltak a gyerekek, jól sikerült a foglalkozás. Így hát vidám hangulatban szálltunk fel a buszra, ahol nagyon szűk volt a hely, ezért Babér hozzáért az egyik utastásunk szatyrához, mire a mellette ülő mindenfélének lehordott, követelte, hogy „a rohadt dögöt” takarítsam le, és konkrétan belerúgott a kutyámba.”

A vakvezető kutyáknak nagyon magas a társadalmi elfogadottsága, ritkán fordul elő, hogy bántalmazás éri őket. Ezzel együtt a Baráthegyi Vakvezető és Segítőkutya Iskola Alapítvány nem hagyhatja szó nélkül, amikor az általa képzett segítőkutya ellen ilyen durván lépnek fel.

Öt évvel ezelőtt Gyömbért súlyosan megsebesítette egy elszabadult kutya, két műtéten kellett átesnie, mire visszanyerte az egészségét.  2024-ben Zenitet érte hasonló módon kutyatámadás. A látássérült gazda két fia hősiesen védelmezve mentette meg a súlyosabb sérülésektől, a fülét kellett összevarrni.

„Sajnos vannak olyan embertársaink, akiket egyáltalán nem tart vissza az agresszivitástól az sem, hogy egy látássérült vakvezető kutyáját bántalmazzák” – zárta videóüzenetét Réka.

Vigyázzunk a vakvezető kutyákra

A történetnek több lényeges tanulsága van, az egyik, hogy a vakvezető kutyák testi épsége óriási kincs. Egy ilyen segítőtárs kiképzése és tízéves életútja több mint 6 millió forintjába kerül az alapítványnak, a várólista pedig hosszú, jelenleg 47-en várnak segítőkutyára. A Baráthegyi Vakvezető és Segítőkutya Iskola Alapítvány és a segítőkutyák gazdái ezért arra kérnek mindenkit, hogy figyeljenek oda ezekre a hű társakra: semmilyen körülmények között ne bántalmazzák őket, és gondatlanságból se váljanak áldozattá, hanem a tiszteletre méltó kor legyen az oka annak, ha egy segítőkutya visszavonul. A magas költség ellenére az alapítvány minden esetben térítés nélkül adja vakvezető kutyáit a látássérült igénylőknek. A képzéshez szükséges összeget pedig adó 1% felajánlásokból és adományokból teremti elő.

Réka üzenete: forduljunk tisztelettel egymás és az állatok felé

Az eset után Réka az alábbi írással fordul az emberekhez. Azt szeretné elérni, hogy minél többen ismerkedjenek meg azzal az érzéssel, hogy mit jelent egy vakvezető kutya a gazdájának. Írását változtatás nélkül közöljük, remélve, hogy így nagyobb hatása lesz.

„Az eset után a bennem tomboló dühöt egy rövid pillanatra felváltotta a szánalom. Szánalmat éreztem egy olyan ember iránt, akiből teljesen hiányzik az együttérzés, és akit semmi sem tart vissza attól, hogy bántson egy védtelen állatot. Pláne egy vakvezető kutyát. Egy olyan kutyát, amely nap mint nap azért dolgozik, hogy biztonságot, önállóságot és szabadságot adjon a gazdájának. Számomra felfoghatatlan, hogyan képes valaki indulattal, gyűlölettel vagy agresszióval fordulni egy ilyen állat felé.

A legmélyebb nyomot az hagyta bennem, hogy vajon Babér mennyit érzékelt az egészből. Vajon megijedt-e. Vajon megzavarta-e a kiabálás, az agresszió, a feszültség. Vajon megmarad-e benne valamilyen rossz élmény ebből a helyzetből. Egy vakvezető kutya nemcsak fegyelmezett és intelligens társ, hanem érző lény is. Érez hangulatot, feszültséget, bizonytalanságot. És bár sokszor erősebbnek mutatják magukat, mint amilyenek valójában, bennük is nyomot hagyhat az emberi kegyetlenség.

Nekem Babér nem „csak egy kutya”. Ő a társam, a biztonságom, a mindennapjaim része. Ő az, aki mellettem van az utcán, a közlekedésben, a nehéz és a könnyű pillanatokban is. Az ő testi, lelki és pszichikai jólléte mindennél fontosabb számomra. Éppen ezért az ilyen helyzetek nem azért fájnak, mert engem érnek, hanem azért, mert őt is érintik. Mert amikor valaki egy vakvezető kutyát bánt vagy fenyeget, valójában nemcsak egy állat ellen követ el támadást, hanem egy kapcsolat, egy bizalmi kötelék ellen is.

Talán éppen ezért volt olyan megindító számomra, amikor leszálltunk a buszról, és Babér ugyanúgy csóválva, nyugodtan vezetett tovább. Nem látszott rajta harag, félelem vagy bizonytalanság. Tette a dolgát, ahogyan mindig. És talán ez adott nekem is erőt ahhoz, hogy ne csak a fájdalom maradjon meg bennem ebből az egészből.

Mert én továbbra is hiszek és álmodom egy olyan világról, ahol nem számít különlegesnek az együttérzés. Ahol természetes, hogy tisztelettel fordulunk egymás és az állatok felé. Ahol egy vakvezető kutya nem támadások célpontja, hanem megbecsülés övezi. Ahol az emberek nem hallgatnak, amikor valakit igazságtalanság ér. És ahol minden élőlénynek kijár az a tisztelet és biztonság, amelyhez joga van.”

(Kutyabarát.hu)

Forrás: Baráthegyi Vakvezető és Segítőkutya Iskola Alapítvány 

Morisz, a 11 éves –ma már nyugdíjas – vakvezető kutya azonban nemcsak a mindennapokban segít. Ösztöneinek köszönhetően szó szerint megmentette gazdája életét. Törökné Sándorné, Kata a Blikk-nek mesélte el, hogyan érezte meg kutyája, hogy baj fog történni.

Kiszagolta, hogy gazdája nincs jól

Kata látássérült, a biztonságos közlekedéshez vakvezető kutyára van szüksége. Hűséges társa és segítője Morisz, a labrador.  Kata éppen Morisszal vizsgázott egy vakvezetői feladatból, amikor a hazafelé vezető úton érezte, hogy valami nem stimmel. Rosszul érezte magát, ezért le is szálltak a buszról. Másnap reggel újra rosszul lett, de ekkor már nem segített a friss levegő és a séta. Mikor bement reggel a fürdőszobába készülődni, arra lett figyelmes, hogy Morisz nem tágít mellőle. Hiába próbálta kiküldeni, a kutya nem engedelmeskedett. Ez pedig nem jellemző Moriszra, de ekkor még Kata nem tudta, hogy mi ütött a kutyába.

Nem sokkal ezután annyira rosszul lett, hogy összeesett a mosdóban. Nem bírt mozdulni, segítséget sem tudott hívni. Morisz viszont ott volt mellette. Sőt nemcsak, hogy ott volt, azonnal felmérte a bajt és segítségért ment. Megpróbálta felébreszteni Kata férjét, aki ekkor még aludt. A férfi sem tudta, hogy mi történt a kutyával és nem értette, mit akar. A kutya azonban elérte, hogy a férfi felkeljen és bemenjen a fürdőszobába, ahol felesége feküdt.

Nem része a képzésének

Az asszony életét valószínűleg a gyors segítség mentette meg. A körülményekhez képest nagyon gyorsan kórházba került, ahol még egy infarktust kapott. Ekkor azonban már jó kezekben volt, így túlélte az esetet és viszonylag gyorsan fel is épült.  Vannak olyan kutyák, akiket kifejezetten epilepsziás roham jelzésére vagy vércukorszint csökkenés jelzésére képeznek ki. Ezek a kutyák a gazdi szervezetében végbemenő kémiai folyamatok változását „szagolják ki” és még azelőtt jeleznek gazdájuknak, hogy megtörténne a baj. Morisz azonban egyáltalán nem ilyen képzést kapott. Ő kizárólag az ösztöneire hallgatva cselekedett és mentett életet.  Morisz ráadásul már nyugdíjas korba lépett, így már „csak” házikedvencként éli mindennapjait.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: Facebook, Blikk

Az Alapítvány vakvezető kutyája, Száva és gazdája félelemmel lép ki az utcára Győrben, mert két alkalommal támadtak rájuk kutyák az elmúlt négy hónapban. Az első támadás a Szabadhegyi új köztemető közelében lévő területen történt. A nyitva hagyott kertkapun kiszabadult német juhász esett neki a szabadon játszó vakvezető kutyának. Az agresszív kutya ráfogott Száva hátára a farka fölötti részen.

„Szerencsére nem sérült meg a kiskutyám, de nagyon megijedt. Én semmit nem látok, teljesen megrémültem a támadástól, az idegen kutya morgásától, acsarkodásától, és hogy éreztem a támadás elől elhúzódó kutyám félelmét. A vakvezető kutyákban semmi agresszió nincs, sosem támadnak vissza, én nem segíthettem neki, mert vak vagyok, ki voltunk szolgáltatva a támadásnak mind a ketten” – mondta a vakvezető kutya gazdája.

Három hete történt, hogy az otthoni kiskapun kilépve odafutott egy német juhász morogva, majd egy másik hasonló kutya is. (A kutyák kinézetéről az eseményt látó járókelők számoltak be.) Száva részéről teljesen normális reakció volt, hogy elfutott előlük, mentette magát, hiszen egy vakvezető kutya sosem támadhat vissza, viszont elszakadt a gazdájától. A hölgy a nővére segítségét kérte, aki lát, és a keresésére indultak. „Nagyon megijedtem, hogy Száva elveszett, és hogy mi lesz vele. Borzalmas volt” – mondta a két és fél éves sárga színű labrador szuka gazdája. A megrémült kutyát végül egy bölcsőde mellett találták meg, ahová félelmében behúzódott.

„Szerencsére lelki nyoma nincs a támadásoknak, Száva szépen dolgozik, de rosszabbul is járhatott volna. Arra kérem a kutyatartókat, hogy mindenki vigyázzon jobban a kutyájára!” – mondta a látássérült hölgy.

Gyömbért kétszer kellett műteni

Két évvel ezelőtt már érte kutyatámadás az Alapítvány sárga labardorját, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Abaújszántón. Gyömbéren két műtétet kellett végrehajtani, sajnos mindkétszer csonkolni kellett a farka végét. A második műtétből szerencsére komplikáció nélkül felépült a vakvezető kutya. Azóta feldolgozta a traumát, és magabiztosan vezeti gazdáját a munkahelyére is.

Fenti esetek kapcsán a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány az alábbi felhívással fordul a lakossághoz:

A Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány felhívja a kutyás társadalom figyelmét arra, hogy ne engedjék felügyelet nélkül szabadon járni kutyáikat! A vakvezető kutyák és gazdáik teljesen védtelenek a kutyatámadásokkal szemben.

„Kérjük a gazdákat, hogy vigyázzanak a vakvezető kutyák testi épségére, mert látássérült gazdáik számára igazi kincset jelentenek, alapítványunk pedig sok pénz és munka árán tudja pótolni a munkából végleg nyugdíjba kerülő kutyákat. Egy vakvezető kutya teljes költsége több mint 5 millió forint!” – mondta Komondi Piroska, alapítványunk szakmai vezetője.

Kutyáink nyugdíjazásának oka elsősorban idős koruk, hiszen 8-10 év munka után szükségük van a megérdemelt pihenésre, másodsorban valamilyen váratlanul felmerülő egészségügyi probléma szokott lenni. Ezért igyekszünk minél több kutyát képezni, az viszont nagyon fontos, hogy az emberi gondatlanság ne kerüljön be a nyugdíjazás okai közé, mert akkor hosszabb ideig kell várniuk a vakvezető kutyák segítségére számító látássérült embereknek. Alapítványunknál hosszú a várólista, éves szinten folyamatosan 40-50 fő vár vakvezető kutyára.

Mennyibe kerül egy vakvezető kutya?

Egy vakvezető kutya egész életét felölelő összes költsége több mint 5 millió forint. Ez az időszak körülbelül 10 év. A teljes életét felölelő költség jelenti: tenyészkutyák, tenyésztés, kölyöknevelés, szűrések, orvosi költségek, ellátás, felszerelés, kiképzés (1,5 millió Ft a munkadíj), gazdi képzése; átadás, vizsgáztatás, utókövetés és gondozás tíz éven át, felszerelés pótlása, öregedő kutya extra orvosi költségei, nyugdíjazás körüli költségek, közben rezsi, járműhasználat stb. Így lesz a tíz év összes költsége több mint 5 millió forint.

Forrás és fotók: Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány

Hihetetlen teljesítményt nyújtottak a 16 akadállyal tarkított pályán a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola vakvezető kutyái, Mokka, Artúr és Milka, valamint három látássérült versenyzőnő, Lengyel Zsófi, Hegedűs Brigitta és Horváth Szindi. A rendkívül nehéz, vizes akadályokkal nehezített pályán fantasztikusan működtek együtt kutyák és emberek, ennek köszönhetően gond nélkül lefutták a távot és legyőzték a kihívásokat.

De ott volt a több mint ezer főt számláló mezőnyben Takács Tímea is, aki fiatalon asztmás volt, később COPD-t, vagyis krónikus obstruktív tüdőbetegséget diagnosztizáltak nála. Jelenleg tüdejének egyik oldala nem működik és a másik is csupán hatvan-hetven százalékosan, de orvosi javaslatra és orvosi ellenőrzés mellett elkezdett futni.

– Hat év telt el az első Hard Dog Race versenyem óta és a tüdőbetegségem, amely gyógyíthatatlan, csak szinten lehet tartani, nem romlott, sőt! A nemrég készült légzésfunkcióm alapján bizonyos értékeim még javultak ki – mondta Timi, aki Nina nevű kutyájával indult.

Tóth Dávid világbajnok kajakozó és egykori exatlonversenyző Néróval vágott neki a távnak. Hatalmas élmény volt számukra a futam, még úgy is, hogy egy-egy akadálynál Néró inkább a többi kutyával foglalkozott, mint a feladat teljesítésével. De Dávidék együttműködése így is példaértékű volt.

Fonyódi Bernadette, az olimpiai bajnok Fodor Rajmund felesége, a célba érkezés után is a verseny hatása alatt volt.

– Ez volt az első ilyen versenyünk, de teljesen lenyűgözött, hogy Hero mennyire jól vette az akadályokat, mintha mindig is ezt csinálta volna – lelkendezett Berni, aki férjével, Rajmival együtt két akita büszke tulajdonosa.

A férfiak versenyét Pintér András nyerte 30:52-es idővel. Érdekesség, hogy a női győztes, Martina Stepánková jobb időt futott, mint a férfi aranyérmes, a cseh Martina 28 perc 24 másodperc alatt ért célba, a csapatok versenyében az Ürömi Duhajdombi Állatotthon falka csapata végzett az első helyen.

 

Fotók: Farkas Milán (milanphoto.hu)

Forrás: Hard Dog Race

Következzen Tóth Milán szívmelengető beszámolója:

„A nővérem férjhez ment! Nagy feladat és egyben megtiszteltetés jutott a számomra. Felkért, hogy legyek a tanúja. Segítségemre, ott lehetett velem Nelson mint harmadik tanú. Segítőkutyám már több mint 6 éve velem van, és természetesen az egész család megszerette.

Az esküvő napján Nelsonnak is járt a szépítkezés. Volt kutyakozmetikusnál, kapott csokornyakkendőt és egy új hámot is a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola jóvoltából, amit még egyszer nagyon köszönök. Vakvezető kutyám fegyelmezetten és büszkén szerepelt az Ajkán tartott templomi és a polgári szertartáson is. Az egész násznépet elvarázsolta. Még a kissé hangos zene sem jelentett Nelsonnak problémát a lakodalomban, mert természetesen akkor is ott volt mellettem.

Figyeltem rá, hogy a buli alatt legyen alkalma a szabadban futkorászni. A gyerekek és a felnőttek is örültek neki, hogy Nelsonról lekerült a hám, mert így nyugodtan kényeztethették, miután engedélyt kértek rá tőlem. Még a menyasszony, Gottfried-Tóth Bettina és a vőlegény, Gottfried Ariel Tibor is szakított rá időt, hogy játsszon vele. Közben a fotós jobbnál jobb képeket készített róla. Sikerült beszélnem a vakvezető kutyákról a násznépnek, nagyon sokan érdeklődtek, hogy miben segítenek, milyen velük az élet.

Nelson és én esküvői tanúként nagyon jól szerepeltünk. Kiskutyám most is bebizonyította, hogy bármilyen feladatot képesek vagyunk együtt kiválóan végrehajtani.”

Gratulálunk Milánnak és Nelsonnak, hogy ilyen ügyesen szerepeltek esküvői tanúként is, és sok boldogságok kívánunk az ifjú párnak!

 

Fotók: Dallos Miklós

Calgary öt kölyöknek adott életet idén húsvétkor, két sárga szukának, két fekete és egy sárga kannak. Ők lettek az alapítvány tenyésztői programjában született 11. alom. Közösségi oldalukra sok névötletet küldtek be a követők. Ezek közül sorsolta ki Bóbita kutya a legfiatalabb generáció neveit. A Z-ZS kezdőbetűs alom kölykeit így fogják hívni: Zseton, Zsálya, Zenit, Zengő, Zorka.

A Zseton nevet kapta az elsőszülött fekete kan. Kedves, bújós, imádja, amikor a pocakját simogatják. Erre gyakran sor kerül, olyan selymes a bundája.

Sárga színű szuka kutya született másodiknak. Érzékeny lelkű, barátságos és emberszerető. Úgy fogják hívni, hogy Zsálya.

A fekete kan harmadiknak született, ő a legnagyobb termetű. Erős a csontozata és a szőre rövidebb, mint a testvéreinek.  A Zenit nevet kapta.

A negyedik kiskutya az egyetlen sárga kan az alomban. Nagytermetű, határozott egyéniség, mindig tudja, mit akar. A Zengő nevet kapta.

Az ötödik egy sárga kislány. Nagyon vagány, emberbarát, puszis kiskutya. Finom, selymes szőre van. Úgy fogják hívni, hogy Zorka.

Jelenleg 19 kölyök nevelkedik a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolában. A most 6 hetes, 3 hónapos és 6 hónapos kölykök mind tenyésztési programjukban születtek.

Az alapítvány képzési munkájának biztos alapot ad a 4 éve kezdett saját tenyésztési program. Magyarországon több vakvezető kutyára van szükség, sokan várakoznak hű társra az alapítványnál. A várólistán átlagosan 40-50 fő van. Jelenleg 12 kutyájuk áll kiképzés alatt, és ha minden a terveik szerint sikerül, akkor 30 kölyök fog megszületni tenyésztési programjukban ebben az évben, akikből 2023-ban vakvezető kutya válhat.

Forrás: Baráthegyi Vakvezető Iskola

„14 éve képzünk vakvezető kutyákat, tudjuk, hogy mekkora vonzerő lakozik bennük, a vakvezető kutya olyan, mint a csoki. Ha meglátunk egyet, azonnal meg akarjuk enni. A kutyák esetében persze csak megsimogatni. Mindkét esetben kockáztatunk: ha minden csokit azonnal megennénk, hamar elhíznánk. Ha viszont minden vakvezető kutyát azonnal megsimogatnánk, veszélybe sodornánk a gazdit, hiszen kizökkentenénk munkájából a kutyát. Tehát jobb, ha nem tesszük!

Alapítványunk kliensei azok a látássérült emberek, akiknek vakvezető kutyákat képzünk. Őket kérdeztünk meg a kutyasimogatási szokásokról. Klienseink elmondták, hogy a „simi-stop” elsősorban a járókelőknek és idegeneknek szól. Számtalan példa van rá, hogy a semmiből eléjük toppanó kedves idegen bár jó szándékkal, mégis akadályozza őket a közlekedésben, ami nem ajánlott. Képzeljük el, hogy az életüket bízták a kutyára, aki a forgalomra és gazdájuk minden rezdülésére figyel – abban az esetben, ha hagyják odafigyelni.” – tudtuk meg a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolától.

Tehát dolgozó vakvezető kutyát nem szabad simogatni, mert megzavarjuk a munkában!

Ennek alapja az elfogadás. A legtöbb látássérült ember még várakozás közben sem szokta megengedni, hogy megsimogassák társát, hiszen a kutya akkor is dolgozik, amikor a buszra vagy a villamosra vár. Koncentrál és figyeli gazdáját. Ebben az esetben udvariasan fogadjuk el, hogy a válasz nem, és folytassuk utunkat.

Körte gazdája, Dombai Mihály így foglalta össze: „A legtöbb esetben a simogatási szándékot megelőzi egy kérdés, amit én udvariasan visszautasítok, és elmondom, hogy a dolgozó kutyát, amikor hámban van, nem szabad simogatni. Az emberek döntő többsége erre jól reagál és érdeklődve meghallgatja.”

Fontos! Higgyük el, hogy akkor teszünk jót a vakvezető kutyás párosokkal, ha elfogadjuk a gazda szabályait.

De akkor mégis mi a módja, hogy megsimogathassunk egy ilyen okos, fegyelmezett és kedves kutyust?

Itt jön a kivételt erősítő szabály: „Klienseink egybehangzóan mondják, hogy az ismerősöknek és a gyerekeknek gyakrabban meg szokták engedni a simogatást.” – a Vakvezető Kutya iskola elmondása szerint.

Az ismerősöknek csak akkor, ha van idő a kutyáról levenni a hámot, mert ha rajtuk van, munka van. Amikor egy szülő kisgyerekével kérdezi meg, szabad-e simogatni, olyankor is előfordul, hogy megengedik.

„Volt már olyan, hogy buszon síró kisgyerektől megkérdeztem, szeretné-e megsimogatni Noét, és ahogy simogatta, a sírásból mosoly, majd kuncogás lett”- emlékezett vissza egy történetre Pozsgay Dóra.

Hidd el, te sem szeretnéd, ha olyan sokszor megállítanának, mint egy vakvezető kutyás párost!

Gondoljunk csak bele, napjában vajon hányszor kell a „megsimogathatom?” kérdésre feleletet adniuk a vakvezető kutyás gazdáknak. Te szeretnéd, ha az utadon sokszor megállítanának idegenek, hogy kérdéseket tegyenek fel neked? Biztosan úgy éreznéd, hogy akadályoznának a szabad haladásban…

A vakvezető kutyás párosok valóban különlegesek. Jó érzés nézni őket, milyen csodálatra méltó módon, ügyesen, tempósan haladnak.

Az Alapítvány azt kéri, hogy a legtöbb esetben érjük be a nézéssel, és csak akkor szólítsuk meg őket, amikor megállnak, várakoznak. Ekkor biztosan szívesen elbeszélgetnek majd a kedvesen érdeklődőkkel, mert a vakvezető kutya híd a látássérült emberek és látók között. De csak akkor, ha a kellemetlenségek helyett a gazdik is boldogan élvezhetik a kapcsolatfelvétel örömét.

Nem minden kutya kedveli, amikor idegenek simogatják, így van ezzel néhány vakvezető kutya is. Sáfrány Írisz kutyája például: „Dollynak nincs igénye a mástól jövő simire, mert ő alapból kissé bizalmatlan az idegenekkel szemben, de ez nem baj, sőt szerintem hasznos.” Szóval, ők is, ahányan vannak, annyi félék. Vegyük ezt is figyelembe!

A jó példa, amikor nincs hám a vakvezető kutyán, vagyis nem dolgozik, hanem pihen, játszik, szabad idejét tölti, mert akkor megsimogathatja, aki engedélyt kért és kapott rá a gazdájától.

A rossz példa: amikor hám van a vakvezető kutyán, tehát dolgozik, valaki mégis megsimogatja, megzavarva ezzel.

Forrás és fotók: Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola

A fotón Fülöp látható, aki jelenleg is látássérült gazdáját segíti a mindennapokban.

 

(Kutyabarát.hu)

A Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány 3 évvel ezelőtt elkezdett programjában öt anyakutyánktól kilenc alom született eddig. Ennek köszönhetően idén 16 vakvezető kutya vizsgázott le látássérült gazdájával, azaz eggyel több, mint tavaly.

Az anyuka kutya, Zina 6 hetes kölykei 8 hetes korukban az Alapítvány önkéntes kölyöknevelőihez kerülnek, azután egyéves korukban ők is megkezdik vakvezető képzésüket.

A képek önmagukért beszélnek:

(Kutyabarát.hu)

Fotók: Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány

Átlagos napnak tűnt, amikor Samu Attila az Örs vezér téri végállomáson felszállt a 85E jelzésű autóbuszra. Vakvezető kutyája, Aysha megtalálta a számára kijelölt elsőbbségi helyet, ahová leültek. A kutya, ahogy tanulta, bebújt az ülés alá. A történteket innentől Attila közösségi oldalára kitett bejegyzése alapján idézzük fel:

„Néhány perccel később felszállt egy házaspár, és elkezdtek minősíthetetlen módon kiabálni velem, hogy álljak fel azonnal, mert nekem nincsen jogom ott ülni. Azt válaszoltam, hogy igenis jogom van ott ülni, mivel vakvezető kutyával közlekedem. Egyébként a babakocsi is elfér mellettem, amivel voltak. Erre a hölgy azt mondta, hogy akkor is álljak föl, mert ő le akar ülni. Mivel ennek ellenére sem álltam fel, a buszvezető szintén minősíthetetlen stílusban rám kiabált, hogy addig nem indul el, amíg nem adom át a helyemet, még a motort is leállította. Mondtam neki, hogy hívjon rendőrt, vagy én hívom a 112-es segélyhívót. Mivel ő ezt nem tette meg, én telefonáltam. A sofőr beszólt a diszpécser szolgálatra, majd azt mondta, hogy mindenki szálljon le a járműről, szálljon át a következőre, mert neki ki kell állni a forgalomból.”

A 2018 szeptemberében történt eset után Samu Attila elment a Kőbánya-Kispesti BKK ügyfélszolgálatra, és panaszt tett a buszsofőr eljárása miatt. Ennek azonban nem lett eredménye, ezért a saját kezébe vette az ügy intézését, és feljelentette a BKV-t.

„A pert másodfokon 2021 áprilisában megnyertem. Százezer forint fájdalomdíj megfizetésére kötelezték a BKV Zrt-t. Nem értem, hogy miért kellett a közlekedési társaságnak ilyen sokáig húznia az időt?” – teszi fel a kérdést.

Ebben az esetben az lehetett a probléma, hogy sem az utas, sem a buszsofőr nem tudta, hogy a vakvezető kutyával közlekedő látássérült embereket jogszabály védi abban az esetben, amikor a közösségi közlekedésben vesznek részt. Sajnos előfordul, hogy az sem ér el eredményt, amikor a látássérült emberek erre hivatkozva kiállnak a jogaikért. Természetesen nem jár nekik több, mint másoknak, de ugyanannyi mindenképpen. A szóban forgó vitában szerepet kapott elsőbbségi hely pont ilyen, amire a kismamák, kerekesszékkel vagy vakvezető kutyával közlekedők egyaránt igényt tarthatnak.

A szituáció pontos értelmezésére megkértük a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola kuratóriumi elnökét, aki rehabilitációs tanárként és vakvezetőkutya-kiképzőként egyaránt gyakorlattal rendelkezik. „Attila kiállása a jogaiért nem öncélú cselekedet volt. Főként egy kisgyermekes anyukával szemben nem lett volna ennek létjogosultsága. A valódi ok az, hogy mivel nem lát jól, így a környezetét sem képes pontosan megfigyelni. Emiatt okkal féltette a vakvezető kutyáját, hogy a tömegben rátaposnak a buszon. Ezért ahogyan iskolánkban tanulta, az elsőbbségi ülőhelyen, a szék alá küldte Aysát, hiszen így érezte biztonságban. Arra azonban nem volt lehetősége, hogy míg a kutya a szék alatt fekszik, ő felálljon az ülőhelyről és átadja azt, mert akkor magára kellett volna hagynia a kutyáját, ő maga pedig nem tudott volna nélküle tájékozódni a buszon. Így lett ebből a róka fogta csuka esetből bíróági per, aminek egyáltalán nem örült Attila, hiszen ő nem tett semmi szabályelleneset” – mondta Dr. Mezősi Tamás.

A szakember szerint fontos, hogy szabálykövető magatartásuk miatt ne érje hátrány se a kismamákat, se a vakvezető kutyával, se a kerekesszékkel közlekedőket. Mezősi Tamás elmondta, hogy az alapítvány tapasztalatai szerencsére pozitívak. A legtöbb esetben megtalálják egymással a hangot az érintett csoportokba tartozók a tömegközlekedési járműveken.

(Kutyabarát.hu)

Forrás: Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola

7 sárga és 1 fekete kölyök született. Az 5 szuka és 3 kan egészséges, életrevaló, sokat esznek és alszanak. Viszonylag gyorsan megszületett 7 kölyök, azután Calgary „rápihent” az utolsóra, aki a legnagyobb lett a testvérek között. Ideális súllyal, 40-50 dkg között születtek. Az anyakutya elfáradt és jól érzi magát a csöppségekkel. A kiskutyák Veresegyházon látták meg a napvilágot.

Calgary nagyon gondos anya, pár pillanatra szalad ki csak a kertbe és eszik, aztán rohan vissza a kölykökhöz, hogy megetesse és tisztogassa őket.

A most háromnapos kicsik úgy fognak nőni, mint a gomba, ezért érdemes lesz figyelni a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola oldalát, hiszen sok fotóval fognak jelentkezni a következő hetekben.

Forrás és fotók: Baráthegyi Vakvezető Iskola