A „We don’t deserve dogs” című dokumentumfilm már számos fesztiváldíjat besepert, hivatalosan azonban még nem lett bemutatva a nagyközönségnek. A cím a kutyák emberhez való hűségét és kötelékét szimbolizálja.  Gyönyörűen és megfontoltan ábrázolja a kutyák egyetemes szeretetét, magával ragadó interjúkkal és mesteri operatőri munkával.

Tizenegy ország kutyás kapcsolatai

A filmkészítők, Matthew Salleh és Rose Tucker tizenegy országot jártak be, hogy bemutassák a kutyák és emberek kapcsolatát különböző kultúrákban. Többek között Chile, Uganda, Nepál, Finnország és Románia voltak a helyszínek, ahol meghitt portrékat rögzítettek az emberek és az általuk szeretett kutyák közötti rendkívüli kapcsolatról.  Láthatjuk, hogyan ünnepelik egy kutya szülinapját Limában és hogyan tisztelegnek egy nepáli fesztiválon a kutyák nagysága előtt.

Segítőink

A film azt is bemutatja, milyen sokféle módon segítenek bennünket a kutyák. Finnországban a gyermekeket segítő érzelmi támogató kutyák, Uganda északi részén pedig a PTSD-ben szenvedő volt gyermekkatonákat segítő kutyák munkáját mutatják be. Személyes és meghitt történetek ezek, és annyira különlegesek, hogy a néző azon csodálkozik, hogyan találták meg a filmkészítők ezeket az embereket.

A sötét oldal is filmre került pár percre

A film végén a vietnámi kutyahús piacokkal is foglalkoznak, elsősorban annak tényével. Nem mutatnak véres és szívszorító jeleneteket, de megszólaltatnak a témában tárgyilagosan nyilatkozó helyieket.  Nem foglalnak állást a hagyomány kapcsán, egyszerűen csak bemutatják, hogy ilyen is van.  A dokumentumfilm azonban arra fókuszál, hogy a kutyák nemességét, hűségét és végtelen szeretetét mutassa be. A kutyák teljessé teszik a lelkünket, könnyebbé a szívünket és hangosabbá a nevetésünket.

A film hamarosan látható lesz, egyelőre még nem tudni, hogy melyik filmes platformon.  Addig is nézzétek meg a trailert itt:

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: thebark

Szolgalelkű óriások címmel július 1-jén debütál online Mátai András, Csapó András és Majoros Kinga dokumentumfilmje, mely a thaiföldi elefántos turizmus kegyetlen és sokszor brutális színfalai mögé kalauzolja el a nézőt. Hogyan lesz egy pár hetes borjúból testileg és lelkileg megtört turistalátványosság és hogyan rejtik el ezt gondosan a turisták szemei elő?  A film testközelből feszegeti az iparág kegyetlen valóságát, rávilágít a komplex problémára valós példákkal és történetekkel. Három különböző programon vehetünk részt az alkotók kameráin keresztül, éles kontrasztba állítva a klasszikus elefántos programokat az etikus elefántparkokkal, amelyek ma már valós alternatívát nyújtanak bármely utazónak ahhoz, hogy testközelből csodálja meg ezeket a csodálatos állatokat a lehető legetikusabb módon.

Az online premier alkalmából Mátai Andrással és Csapó Andrással beszélgettünk.

Hogy született a film ötlete és milyen út vezetett a megvalósulásig?

Mátai András (MA): Állatos témában ez az első filmünk, de korábban már dolgoztunk együtt, ez a harmadik filmes projektünk. Alapvetően mind a ketten utazók vagyunk, András Indonéziában töltött 1 évet és beutazta Délkelet Ázsia számos országát, én pedig már 15 éve járom a világot. Amikor először találkoztunk, csináltunk egy interjúsorozatot utazókkal és ott már tudtuk, hogy nagyon jól tudunk együtt dolgozni. Ezután jött egy film Indonéziáról, most pedig az elefántos projektet valósítottuk meg hárman, Majoros Kingával. Az ötlet már korábban megvolt, támogatók is álltak mellénk, de alapvetően saját finanszírozásból készült a produkció. Az első ötlettől egészen az utolsó képkockáig mindent mi csináltunk. Én producerként, műsorvezetőként, Kinga szerkesztőként és asszisztensként, András pedig rendező-operatőrként dolgozott a projekten.

Mi volt az alapvető célotok a film elkészítésével?

Csapó András (CSA): Utazásaink során nagyon sok állatos programmal találkoztunk, bár nem nagyon vettünk benne részt. Mégsem lehet őket kikerülni és egyértelműen látszódik, hogy az állatoknak ez nem jó. Mondjuk ki, ezek az állatok ki vannak használva. Az elefántok témája két apropóból jött. Egyrészt elindult már a világban a „no riding” kampány, vagyis a „ne ülj elefántra” mozgalom, már kapizsgálják az emberek, hogy ez nem túl etikus. Másrészt alapvetően szerettünk volna természethez, állatokhoz köthető témát feldolgozni, amivel vagy nem foglalkoznak eleget, vagy kicsit komplex a téma és magyarázatra szorul.

Mennyire éreztétek az utazásaitok során, hogy azok az emberek, akik felülnek az elefántra, vagy elmennek egy delfináriumba, nem akarnak rosszat az állatoknak, csak egyszerűen nem gondolnak bele, hogy mi van a kirakat mögött?

MA: Nagyon sokszor. Nem gondolnak bele az emberek. Azt gondolják, hogy nem lehet olyan rossz ez a dolog, hiszen akkor nem is működne. Ha annyira rossz lenne, biztosan nem engedélyeznék. Elmennek egy show-ra, mindenki élvezi, akkor én miért ne élvezhetném? Egyszerűbb menni a tömeggel, mint belegondolni, hogy tulajdonképpen mi történik.

CSA: Ez egy nehéz kérdéskör és a filmünkben is kitérünk rá. Tudjuk, hogy az emberek alapvetően nem akarnak rosszat az elefántoknak. Sőt, általában szeretik őket. Nem arról van szó, hogy pálcát akarunk törni a fejük felett. Hanem arról, hogy ha igazán szereted őket, akkor nagyon elgondolkodsz azon, hogy elmész egy ilyen programra és támogatod a belépőd árával, vagy megtalálod azt az utat, amivel tényleg az elefántokat támogatod és nem a rájuk épülő iparágat. Lehet, hogy egy kicsit drágább, több energiát kell rászánni, kisebb a kalandfaktor, de azzal valóban jót teszel nekik.

A filmetekből viszont kiderül, hogy a kalandfaktor sokkal nagyobb egy etikus parkban, mint egy klasszikus kizsákmányolós elefántos programon.

CSA:Igen, ez így van, de kívülről elsőre ez nem így látszik. Az átlagember számára sokkal érdekesebb, hogy ülhet az elefánton, majd az focizik és fest neki egy képet. Az emberek úgy gondolkodnak, hogy ennyi program sokkal jobban megéri az árát, mint egy parkban nézni és megetetni őket sokkal több pénzért. Valóságban viszont ezerszer jobb élmény valódi kapcsolatba kerülni ezekkel az állatokkal.

Kanyarodjunk egy kicsit vissza az etikus park kifejezésre. Mit jelent ez pontosan?

MA: Nagyon leegyszerűsítve ezek olyan parkok, ahol nincs elefánton lovaglás, nincsenek láncok, az állatokat nem bántalmazzák. Betanult feladatok és mutatványok sincsenek, természetes életkörülményeikhez a lehető legközelebbi módon élnek. A látogatók megetethetik, megfürdethetik őket, ezek amúgy is hozzátartoznak a napi rutinjukhoz. Azonban etikus és etikus parkok között is óriási különbségek vannak. A forgatás során kiderült számunkra, hogy sok park csak azért hirdeti, hogy etikus, mert így több pénzt kérhet el a belépőért. Etikusság szempontjából az Elephant Nature Park az etalon, a legrégebbi park, amely valóban az elefántok megmentésére alakult.

Mit gondoltok, ez a film tud hatni azokra az emberekre, akik klasszikus elefántos turista programra szeretnének menni, de nem gondolnak bele a hátterébe?

MA: Alapvetően ez a célja a filmnek. Azt szeretnénk elérni, hogy ha egy család például Thaiföldi nyaralást szervez és a gyerekek alig várják, hogy az elefánt hátán üljenek, akkor nézzék meg a filmet és ismerjék meg, hogy mi van mögötte. Ha oda jutnak, hogy dönteni kell, akkor tudják, hogy van alternatíva. Jusson el hozzájuk az információ. Szerencsére jött már olyan visszajelzés, hogy célba ért az üzenet. Egy embernek köszönhetően 15 másik sem ment el elefántot lovagolni. Ki is tűztük célként, hogy pár év múlva egy magyar turista se legyen, aki felül elefántra.

CSA : Fontos megjegyezni, hogy ez nem csak az elefántokra vonatkozik, hanem minden olyan állatra, akit kizsákmányolnak szórakoztatás céljából.

Egy ilyen érzékeny témájú filmet sokan azért nem akarnak megnézni, mert félnek attól, hogy olyan brutális és kegyetlen képkockákat fognak látni, amivel nem akarnak találkozni. Bennem is voltak hasonló gondolatok és vannak is a filmben olyan felvételek, amitől összeszorul az ember gyomra, de szerencsére nagyon jól megtaláltátok az egyensúlyt.  A valóságot be kell mutatni, de hol húztátok meg azt a határt, ami még belefér egy alapvetően edukációs filmbe?

MA: Ez egy nehéz kérdés, semmiképpen nem akartuk elvinni ezt sokkoló irányba, hiszen akkor nagyon sok embert kizártunk volna. Ez a rossz érzés ne riasszon el senkit a film megnézésétől, tényleg nem arra mentünk rá, hogy lesokkoljuk az embereket. Csak a valóban szükséges képsorokat használtuk, melyek viszont fontosak a megértés szempontjából.

CSA: Rendezőként alapvetően azt kellett megvizsgálnom, hogy mi az az összetétel arány, ami a legtöbb emberhez eljut. Lehet, hogy ha egy fokkal radikálisabb lenne, jobban hatna, de valószínű, hogy akkor kevesebb emberhez jutna el. Nekünk nagyon fontos volt, hogy ne mondjunk ítéletet a thai emberek kultúrája felett. Mi azt mondjuk el, amit láttunk, tapasztaltunk. Ezt odaadjuk a nézőnek és rábízzuk, hogy döntse el, ő mit fog csinálni egy ilyen helyzetben. Tudjuk, hogy ez egy hosszú folyamat és be kell mutatni minden fázisát, hogy érthető legyen. Ha holnaptól például senki nem menne elefántos programra, vagy kevésbé etikus parkba, akkor több ezer elefánt éhezne bevétel híján. Ez tehát egy nagyon hosszú folyamat és bonyolult kérdéskör.  Egyébként nagyon sokat dolgoztunk a megfelelő arányok beállításán, szakértőket is vontunk be.

MA: korábban négy filmen dolgoztunk ennyi időt, annyira komplex volt a téma. Úgy raktuk össze, hogy nem nagyon tudtuk, mi lesz a végeredmény. Az volt a cél, hogy mindenkihez szóljon a film. Azokhoz is, akik már ismerik a témát, és azokhoz is, akiknek ez teljesen új.

A film elején elhangzik, hogy az elefántok szent állatok Thaiföldön, majd nem sokkal később egy gondozó elmeséli az egyik mentett elefánt brutális, kegyetlen, sokkoló történetét. Sikerült megfejtenetek, hogy lehetséges ez a kettősség, ez az óriási ellentmondás egy országon belül?

CSA: Erre nincs jó válasz, nem tudtuk megfejteni. Szerintem ők sem tudják. Az említett történet egy nagyon radikális példa. Többségükben jól bánnak az elefántokkal. Egyébként alapvetően nincs kimondva, hogy az elefánt szent állat Thaiföldön. Inkább csak a kultúrkörben van, nagyjából úgy, mint ahogy mi lovas nemzet vagyunk.

MA: Nézd, Indiában a tehén a szent állat, de a pakisztáni határnál már simán pénzzé teszik őket, mert van rá kereslet. Amint van rá vevő eladják és pénzt keresnek vele.

Meséljetek az elefántokról, mi az, amit nem tudunk róluk?

MA: Nagyon érdekes velük kapcsolatban és egyelőre nincs tudományos magyarázata, de az elefántok elmennek társaik temetésére, visszajárnak a sírhoz és gyászolnak is. Nem tudják megmagyarázni a tudósok, hogy miért. Órákig állnak halott társaik mellett.

CSA: Van két szólás-mondás az elefántokról, az egyik igaz, a másik teljesen hamis. Az első, hogy az elefánt nem felejt. Ez tökéletesen igaz. Megtörtént eset, hogy két elefánt 23 év után találkozott és megismerték egymást. Embereket is megismernek, jókat, rosszakat egyaránt. Az „elefánt a porcelánboltban” viszont egyáltalán nem igaz. Kecses balerinaként tudnak végigmenni egy szűk ösvényen, ahol mi csak botladoztunk. Nagyon odafigyelnek, hogy ne lépjenek rá semmire. Sok mindent nem tudunk róluk, mert a kommunikációjuk 90 %-át nem is halljuk, hiszen az infrahangon zajlik közöttük. Szociális lények és pont ezért nagyon káros, hogy a fiatal borjúkat pár hetes korukban elszakítják a szülőktől. Életképtelenek lesznek, ha a csorda nélkül nőnek fel, ezért sem lehet őket visszaengedni a vadonba később.

A film nézése közben hamar felmerül az emberben a kérdés, hogy miért van szükség elefánt parkokra, miért nem lehet őket egyszerűen visszaengedni a vadonba, miután kimentették őket a turizmusból?

MA: Erre a kérdésre kitérünk a filmben is. Van biológiai oka, nem alakulnak ki a túlélési ösztöneik például, de a legnagyobb baj az, hogy nincs hova visszaengedni őket. Az erdők 2/3-át kiirtották az elmúlt évtizedekben. Folyamatos a konfliktus a helyi földművesek és az elefántok között. Mivel az elefántok élőhelyét elkezdték megművelni, így azok sokszor dézsmálják meg a termést, élelmet keresve, ami persze folyamatos feszültséghez vezet. Bántják őket, elüldözik őket, vadásznak rájuk.

A filmben három helyre látogattok el, egy klasszikus turista programra, egy etikusnak nevezett parkba és egy valóban – talán ez egyetlen – etikus parkba, amit egy mára már legendássá vált hölgy, Lek (Sangdeaun Lek Chailert) alapított és vezet. Hogyan sikerült vele forgatni? 

MA: Mindenképpen hozzá szerettünk volna elmenni. Sokat dolgoztunk azon, hogy végre bejussunk hozzá. Minden nap ott voltunk az iroda előtt, mire egy nap fogadott bennünket. Egy 10 perces interjúban reménykedtünk, de végül szinte az egész napot vele tölthettük. Óriási élmény volt.

Mi alapján válasszon parkot valaki, aki elindul Thaiföldre és szeretne elefántokkal találkozni?

CSA: Most már nagyon sok blogon utána lehet olvasni és a google értékeléseket, kommenteket is érdemes átnézni. Általában el lehet mondani, hogy ha valahol van a programban elefántlovaglás, az már intő jel. Ne legyen produkció, minél kevesebben legyenek egyszerre körülöttük és minél kevesebb legyen a kontaktus. Ha pedig véletlenül eljutunk egy rossz parkba, nem kell ottmaradni csak azért, mert befizettük a pénzt. Fontos az is, hogy utána pedig értékeljünk az online felületeken.

MA: Fontos felismerni, hogy ebben a témában tényleg rajtunk múlik a változás. Minden megvásárolt belépőjeggyel lerakjuk a voksunkat. Kezünkben van a döntés, hogy mit támogatunk. De már az is óriási jelentőséggel bír és képes elindítani a változást, ha beszélünk róla, ha felhívjuk mások figyelmét a lehetséges alternatívákra.

Július 1-jén debütál online a filmetek, egy hétig bárki számára megtekinthető ingyenesen és ha jól tudom, a nemzetközi fogadtatás is igen kedvező.

MA: Igen, több fesztiválra is beválasztották már. Egy cseh, egy lengyel, egy magyar és egy kínai fesztiválon már biztosan benne vagyunk a programban. Reméljük, hogy ennél még több is lesz.

A filmet mától tehát ITT nézhetitek meg. Etikus parkokat pedig ezen a linken keressetek. Csapó András videóblogját ITT találjátok, Mátai András blogját pedig ITT.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Fotók: Szolga lelkű óriások produkció /elefantosfilm.hu

Nagyon sok embernek pár nap alatt változott meg gyökerestül az élete és az időbeosztása a vírushelyzet miatt.  Senki nem szeretne ilyen áron több szabadidővel rendelkezni, de ha már így esett és sokan otthon ragadtatok, akkor legalább töltsétek kellemesen és hasznosan az időt.  Íme tehát néhány kihagyhatatlan kutyás tartalom, amit a Netflixen találtok.  Figyelem, az ajánló teljes mértékben szubjektív és független!

Az utolsó hét nap / A Westminster kutyakiállítás

Ennek a doku-sorozatnak már az alapötlete is igazán különleges és érdekes. Bár csak egy rész szól a kutyákról, ajánlom megnézni mindet.  A film nagy események hátterébe kukkant be, egészen pontosan a nagy esemény előtti hetedik naptól kezdi el követni a folyamatokat. Többek között Karl Lagerfeld divatbemutatójára, a NASA Cassini küldetésére, a Kentucky Derby-re és a világ legnagyobb kutyakiállítására, a Madison Square Garden-be kapunk bennfentes meghívót.  A Westminster kutyakiállítás című részben hét napon keresztül kísérhetjük végig a bejutást, a felkészülést, a versenyt és egy ilyen óriási rendezvény kulisszatitkait. Attól függetlenül, hogy milyen érzéseket táplálsz a kutyakiállítás intézménye iránt, érdemes megnézni. Lehet, hogy megerősítést nyersz, de az is lehet, hogy rácáfol néhány tévhitre.

Dogs / Több mint barátság

Az első évad 6 részből áll és most már az is hivatalos, hogy hamarosan jön a második évad. A sorozat részei tartalmilag teljesen függetlenek egymástól, egy közös van bennük: a kutya. Minden rész egy speciális, különleges vagy éppen szokatlan kutya-ember kapcsolatot vagy helyzetet mutat be. Betekintést nyerünk a folyamatba, ahogy egy súlyos epilepsziás kislány segítő kutyát kap, annak minden érzelmi csúcs- és mélypontjával. Végigkövethetjük, ahogy egy Németországba menekült szír férfi elszánt küzdelmet folytat azért, hogy kimenekítse kutyáját Damaszkuszból. Szinte hihetetlen a folyamat és az összefogás, amivel ezt a lehetetlent küldetést próbálják minden áron véghezvinni. Egy másik rész a legmenőbb japán kutyakozmetikusok életét mutatja be, majd egy kattintással odébb már egy hatalmas menhelyen találjuk magunkat Costa Rica-n.  Ne hagyjátok ki egyiket sem!

White Fang /Fehér agyar

Jack London klasszikusa egy 2017-es fantasztikus rajzfilmben elevenedik meg, Alexandre Espigares rendezésében.  Az Oscar-díjas rendező korábban olyan produkciók részese volt, mint a Táncoló talpak vagy a Tarzan.  A történet a félig farkas, félig kutya Fehér Agyar kalandjait mutatja be. Azoknak is ajánlom, akik ismerik a sztorit, olvasták a könyvet, vagy látták valamelyik filmadaptációt.  A halhatatlan sztorinak és a csodás animációnak köszönhetően a történet újra magával ragad kicsit és nagyokat egyaránt.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: Netflix

Filmajánló

PARIAH DOG (2019)

Az indiai Kalkuttában az utcán élő kutyák élete köti össze a négy embert, akik ilyen-olyan indíttatásból, annak szentelik az életüket, hogy ezeken a szerencsétlen sorsú állatokon segítsenek. A gondoskodó emberekben közös a segítő jószándék, de míg egyiküket a kutyák vagabond, társadalmon kívüli státusza fogta meg, másikuk az osztálytársadalom rendszere ellen lázad. Érdekes kérdések kerülnek napvilágra a kutyák és az őket segítő emberek bemutatásán keresztül – magány, együttérzés, a személyes sors és az élet értelmének keresése állnak a 77 perces alkotás középpontjában, amely számos filmfesztiválon nyerte el a legjobb dokumentumfilmnek járó díjat. Rendezte: Jesse Alk; USA.

LOS REYES (2019)

Az alkotók szerették volna bemutatni a Los Reyes skatepark (Santiago, Chile) lakóinak és látogatóinak életét, ám ahogy teltek a napok, egyre több felvételen két kóbor kutya, Fútbol és Chola, vette át a főszerepet. A végeredmény egy zseniális részletességgel elkészített alkotás a hétköznapjaikról, amely bepillantást enged a semmittevés és a lét elviselhetetlen könnyűségének élvezetébe. Aki azt hiszi, hogy cselekmény hiányában mégiscsak unalmas 75 percnyi videó két koszos korcsról, az nagyot téved! Fútbol és Chola minden egyes képkockával közelebb kerül a szívünkhöz, míg végül szinte sajnáljuk, hogy nem készült folytatás. Rendezte: Bettina Perút, Iván Osnovikoff; Chile.

BUDDY (2018)

Hat interjún keresztül nyerhetünk bepillantást hat segítőkutya – gazda páros életébe. Bepillantást nyerhetünk abba, hogy milyen fantasztikus teljesítményt nyújtanak ezek a kutyák nap, mint nap, hogyan segítik, támogatják a gazdáikat a mindennapi feladataik ellátásában. De nem csak egy sablonos dokumentáció ez! A mélyinterjúknak és odafigyeléssel, együttérzéssel feltett kérdéseknek köszönhetően feltárul előttünk egy kívülről nem látható világ: a kötődés a társak között, az a kivételes kapcsolat, amely csak egy kutya és egy ember között alakulhat ki. Rendezte: Heddy Honigmann; Hollandia.

Bujdosó-Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Forrás: The Bark, IMDB. Videók: YouTube. Kép: pexels.

A dokumentumfilm a kardszárnyúak sorsát veszi górcső alá,  azt az elmúlt 50 évet, mely alatt ezek a csodálatos és fenséges állatok profitszerzés miatt a szórakoztatóipar célpontjába kerültek. Ennyi ideje masszívan vadásszák, ejtik foglyul és tartják fogságban a delfineket.

A film bemutatja, hogy néz ki egy ilyen vadászat, milyen módszerekkel csalják csapdába őket, hogyan szakítják el őket családjuktól és milyen körülmények között szállítják, majd tartják őket.  Kendőzetlenül mutatja be milyen egy kardszárnyú, amikor depresszióba esik és idő előtt meghal.

Miközben a nyugati társadalmak egyre jobban elítélik ezt a fajta szórakoztatást, de legalábbis sokan emelnek hangot ellene, valamint több rehabilitációs program is készül már a delfináriumokból kiszabadított állatok elhelyezésére, addig az orosz delfinvadászok elképesztő összegekért szállítják a kínai piacra a kardszárnyúakat is. Kínában már nem csak delfináriumokba van rájuk kereslet, de egyre több monumentális építményben, bevásárlóközpontban egyszerűen csak látványosság kedvéért mutogatnak az embereknek delfineket.

A film bemutatja a kutatók, biológusok és szakértők által megálmodott rehabilitációs helyszínt is, ami az egyetlen kiút lehet a rabságból szabadult egyedeknek az életben maradásra.

Megrázó képsorok.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: longgonewild.com