Frida Kahlo és a mexikói meztelen kutyák
Frida Kahlo, a híres mexikói festőművész, mélyen kötődött mind a művészethez, mind az állatokhoz. Különösen egy ősi mexikói kutyafajtához, a xoloitzcuintléhez, avagy, a mexikói meztelen kutyához. Ezek a szőrtelen kutyák, amelyeket az ősi aztékok spirituális és gyógyító erőkkel ruháztak fel, fontos szerepet játszottak Kahlo életében és művészetében, ahol szimbólumként és társakként egyaránt megjelentek.
Kahlo, aki sokféle háziállattal – madarakkal, macskákkal és kutyákkal – nőtt fel, egész életében szeretettel viseltetett az állatok iránt. Gyerekkorában egy Fulang-Chang nevű kóbor kutyát fogadott be, akit később festményein is megörökített. Élete során azonban különösen a xoloitzcuintlék, vagy röviden xolók, váltak kedvenceivé. Ezek a kutyák nemcsak különleges megjelenésükkel vonzották őt, hanem spirituális jelentőségük miatt is. Az azték hitvilágban ugyanis a xolók az alvilág őrzőiként és az emberek védelmezőiként szerepeltek, sőt, a betegségek enyhítésére is használták őket.
Kahlo számára a xolók a hűséget, az odaadást és a támogatást szimbolizálták, amit különösen nagyra értékelt a számtalan fizikai és érzelmi nehézség közepette, amelyeket élete során meg kellett élnie.
Kahlo festményein a xolók rendszerint jelentőségteljes szimbólumként jelennek meg. Az „Önarckép tövisnyaklánccal és kolibrivel” című képen például egy xolo jelenik meg mellette. Szinte érezhetjük, hogy valódi támasza volt a fájdalmas időkben. Az „A világegyetem ölelése: a Föld (Mexikó), én magam, Diego és Señor Xolotl” című alkotásában szintén helyet kap egy xolo, amely Kahlo és férje, Diego Rivera közötti erős kötődést hivatott jelképezni. Mindezeken túl a xolók az életében is jelentős szerepet töltöttek be, gyakran utalt rájuk saját „gyermekeiként”, és szeretettel gondoskodott róluk, kórházi tartózkodásai során is állandó társai voltak.
Frida Kahlo és a mexikói meztelen kutyák kapcsolata nemcsak a személyes kötődésben és inspirációban nyilvánult meg. A kutyák szimbolizálták Frida a mexikói kultúra iránti mély tiszteletét is. Kahlo nemzeti identitását és az ősi mexikói kultúra iránti szeretetét művészetébe is belefoglalta. Ehhez a xolók szimbolikus értelmezése remekül illeszkedett. Kahlo számára ezek az ősi kutyák nemcsak kedvencek voltak, hanem kultúrája őrzői is. A művészetében a fájdalom és az erő jelképeivé váltak, valamint kapcsolatot teremtettek az ősi mexikói hagyományokkal, amelyeket az ország a XX. század eleji forradalmi időkben fedezett fel újra.