Mikor kezdtek az emberek nevet adni a kutyáknak?
Az, hogy manapság nevet adunk a kutyánknak, macskánknak vagy más háziállatunknak, egyáltalán nem szokatlan. Sőt, már a nagyszüleink és az ő nagyszüleik is adtak nevet az állatoknak, legalábbis azoknak, akikkel személyesebb, egyedi kapcsolatuk volt. Maga a névadás az ősidőkig nyúlik vissza. Az első dokumentált eset az i.e. 2280-ban meghalt egyiptomi Abuwtiyuw, magyar átírással Abutiu nevű kutya. Ő az egyik legkorábban élt háziállat, akinek a neve fennmaradt az utókornak.
Abutiu feltehetően királyi őrkutya volt, aki a hatodik dinasztia idején (i. e. 2345-2181) élt. Feltételezhetjük, hogy nagyon kedves vagy fontos lehetett a fáraónak, ugyanis parancsba adta, hogy a kutya a gízai nekropoliszban díszes szertartásos temetést kapjon. Az irónia a történetben, hogy míg Abutiu neve több mint 4000 évvel később is ismert, a fáraó nevét betemette az idő homokja. Abutiu egyébként egy, a mai agárhoz hasonló kutya volt, felfelé álló fülekkel és felfelé ívelő farokkal.
Nem csak kutyáknak adtak azonban nevet a régi időkben.
Nagy Sándor lova, Bukephalosz neve például örökre beírta magát a történelembe. Mielőtt Sándor „Nagy” lett volna, még 12-13 éves fiúként szelídítette meg a vad Bukephaloszt. Sem az apja, sem más felnőtt nem bírt a gyönyörű, de zabolázhatatlan lóval. Sándor azonban rájött, hogy az állat nem vad, csak fél az árnyékoktól. Néhány szelíd szóval Sándor hamarosan képes volt elnyerni a ló bizalmát, és innentől elválaszthatatlanok lettek egymástól.
Hérodotosz dokumentálja, hogy az ókori Perzsiában a kutyák védett státuszt élveztek. Életük során a legnagyobb tiszteletnek örvendtek. Az ókori görögök szerint az ókori Egyiptomban ugyanolyan tisztelettel bántak a kutyákkal, mint Perzsiában, és haláluk után általában mumifikálták őket, mielőtt családi sírba temették volna őket. Az ókori egyiptomiak és mások a Közel-Keleten úgy hitték, hogy a kutyák az emberekhez hasonló szellemi lények. Ennek köszönhető az is, hogy a túlvilági létükben is hittek, így gyakran mumifikálták, vagy gazdájukkal együtt temették el őket.