A Budai- hegység rejtett csodái: Csíki-hegyek és a Sorrento- sziklák
Bármilyen hihetetlenül is hangzik, a Budai-hegységnek is van olyan része, ahol nem botlunk lépten-nyomon kirándulókba, egyedül, pontosabban kutyáinkkal együtt élvezhetjük az erdő csendjét a kevéssé frekventált vadregényes ösvényeken. Kirándulóhely-ajánló rovatunk következő állomását mutatjuk be.
A Csíki-hegyek a Budai-hegység legdélibb vonulatát alkotják, közigazgatásilag Budaörshöz tartoznak. Az egyetlen jelzett turistaút, mely áthalad ezen a hegyvonulaton, a sárga sávjelzés.
Ez a jelzés a budaörsi Csiki Csárdától indul, és Makkosmáriáig, vagy akár még jóval messzebbre is követhetjük. Budaörsnél egy jó darabig betonúton, házak között halad, így aki ezt a szakaszt szeretné kihagyni, a Tárogató utca végéig autóval is elmehet, és itt csatlakozhat. A játszótér melletti parkolóból felfelé haladva, pár száz méter megtétele után érjük el a Budai Tájvédelmi Körzet határát jelző sorompót. Az útbaigazító tábla tanúsága szerint a sárga sáv, majd a sárga+ jelzést követve, mintegy 5,8 km megtétele után érkezünk majd meg Csillebércre.
Magunk mögött hagyva az M1-M7 autópálya zaját, indultunk el a jelzett, hangulatos erdei úton, ahol hamar elértük a Huszonnégyökrös hegy tetejét. Itt egy kis kitérőt téve (sárga▲jelzés) érkezünk a hegy ligetes csúcsára, tovább haladva pedig a meredek nyugati sziklatöréshez, ahonnan szép kilátás nyílik a Budai-hegységre.
Visszatérve a sárga jelzésre, egy kis tisztás következett, ahol szem elől tévesztettük a felfestett jelzést. A két lehetőség közül mi a bal oldali ösvényen indultunk tovább, mivel ez kitaposottabbnak látszott. (Mint visszafelé rájöttünk, a sárga jelzés a jobb oldali ösvényen folytatódott, ez az utolsó erdei fán jelezve is volt, csak nem vettük észre.) A véletlen folytán ez a jelöletlen ösvény kitűnő választásnak bizonyult, hiszen a hegy északi oldalán, végig a gerincet követve haladtunk.
A hangulatos, keskeny ösvényen, a néhol már őszi pompájukban színesedő fák között sétálva elcsodálkoztunk azon, milyen gyönyörű helyek vannak akár közvetlen környezetünkben is, amelyekről nem is tudunk. Miközben ebeink boldogan ugráltak át az utunkat keresztező kidőlt fák fölött, mi a panorámát csodáltuk, és élveztük a „magányt”.
Az első útelágazásnál (turistajelzés hiányában) egyenesen mentünk tovább, következetesen kitartva a gerincet követő, tölgyek és fenyvesek között tekergő romantikus utacska mellett, melynek végén balra fordulva hamarosan ismét rácsatlakoztunk a sárga jelzésre.
Ezen haladva nemsokára elérkeztünk a talán legvadregényesebb útszakaszhoz, a Sorrento-sziklákhoz (a hely állítólag a Nápoly közeli Sorrento tengerpartjának szikláiról kapta a nevét).
A fenyőfákkal körülölelt fehér mészkősziklák szinte világítanak a rájuk eső fényben, de a másik oldalon, a fák közül lenézve is pazar kilátásban van részünk. Ezután, az út meredeken lefelé vezet, hogy a már „megszokott” fenyők között, egyre szélesedő turistaúton tovább haladhassunk kitűzött úti célunk, Csillebérc felé.
Visszafelé kíváncsiságból végig a sárga jelzésen maradtunk, de őszintén szólva ezt a döntésünket kicsit megbántuk, hiszen a néhol hétvégi házak mentén vezető turistaút, a felhallatszó autópályazajjal korántsem nyújtotta azt az élményt, mint a szinte folyamatosan kanyargó „panoráma ösvény”.
A Budai-hegység ezen része még számos egyéb látnivalót és kirándulási lehetőséget rejt, érdemes ide akár többször is visszatérni.
Egerszegi Krisztina
(fotók: a Szerző)
Kirándulóhelyek az országban
(kutyabarát.hu)
