Hogyan leszek jól nevelt kiskutya? – Szabályok és tanulás az első naptól.
Egy kutyakiképző saját, otthoni tapasztalatait osztja meg velünk, hasznos tanácsokkal látja el a kiskutyás gazdikat. Mire figyeljünk és ügyeljünk, mit szabad és nem szabad egy kiskutyának csinálnia ahhoz, hogy jól nevelt, vagy neveletlen nagy kutya válhasson belőle. Mindezeket Magnum, a kis fekete labrador meséli el nekünk.
10 napja vagyok gazdival, de már nagyon sok mindent megtanultam. Hamar rájöttem, hogy itt szabályok vannak és nagyon örülök is neki, hogy tudom mikor mit szabad és mit nem. Ha nem tudnám, akkor nagy káosz lenne az okos fejemben és nem érezném jól magam. Mi kutyák mindig az emberektől várjuk az irányítást és nagyon fontos számunkra, hogy meg is kapjuk. Ha nincsenek szabályok és irányítás, szegény kutyusok úgy érzik, hogy a gazdi cserben hagyta őket és mindenféle rosszaságot csinálnak.
Már az első naptól egyértelműen tudtomra adták mit szabad és mit nem. Például nem szabad az emberek kezét és egyéb testrészeit harapdálni, mert ez nem aranyos és ha hagyják, akkor később már nagyon nehéz leszoktatni róla minket. Azért persze párszor próbálkoztam, de azonnal a már ismert “nem” szót hallottam és inkább abbahagytam. Azt is megtanultam, hogy a lakás egyes helyiségeibe nem mehetek. Ha mégis próbálkozom, akkor egyszerűen kitoloncolnak. Gazdi szerint gyorsan tanulok és nem vagyok akaratos, de nem minden kutyus ilyen. Mesélte, hogy van olyan kutyus, aki akár hússzor is megpróbál bemenni a számára tilos helyekre, vagy például a gazdi ágyára akar felmenni. Ilyenkor csak a kutyus gazdiától függ, hogy kitartóan elutasítja az erőszakos megmozdulásokat, vagy pedig feladja és enged kutyusa akaratának.
Az emberekre felugrálást én nem gyakorlom, de gazdi mesélte, hogy sok kiskutya csinálja. Ilyenkor a legjobb, hogy a gazdik nem vesznek tudomást az ugráló ebről, sőt eltolják maguktól. Simogatni viszont tilos, mert az pozitív megerősítés és azt hiszik, jó dolog felugrálni. Megtanultam még azt is, hogy a gazdi étele, nem az enyém és akármilyen szépen is nézek, akkor sem kapok belőle. Mindig kutyaeledelt kapok a saját kis tálkámba, amire persze nem ugorhatok rá ész nélkül, hanem türelmesen meg kell várnom, amíg engedélyt kapok rá. Tudjátok, nekünk kutyáknak nagyon fontosak a különböző rituálék és ezért is szeretjük, ha az etetés így zajlik.
Azt is megtanultam, hogy nem vagyok se porcelánból, se cukorból. Ha véletlenül a lábamra lépnek, nem kezdenek el puszilgatni, de igazából nem is igénylem, na meg összetörni sem fogok tőle. Ha pedig esik az eső, nem adnak rám kabátkát és persze nyugodtan belemehetek a sárba is, ami nagyon jó buli. Az első perctől nyakörvet viselek, ami néha nagyon zavar és összevissza vakarom. Persze nem állandóan van rajtam, eleinte csak pár percet volt, aztán egyre többet. És az első naptól kapok parizert, amikor gyakorlunk. Igen, gyakorlunk, mert nem vagyunk mi buták már nyolc hetesen sem.
Először a nevemet tanultam meg, aztán azt, hogy ha gazdi szól, akkor figyelni kell. Aztán ott az az érdekes kattogó bigyó, amit klikkernek hívnak. Eleinte minden kattogással együtt kaptam parizert, most már nem mindegyiknél kapok, de úgy is tudom, hogy előbb-utóbb fogok kapni. A klikkerrel tanultam meg a gazdi szemébe nézni, ha szól. Nem, nem a kezét nézem, ahol a jutifalat van, hanem a szemét, ami ha ügyes vagyok, mosolyogva néz rám. Aztán tanultunk olyat is, hogy mindig a gazdi bal lába mellett kell sétálni és megismerkedtem a pórázzal is. A pórázról tudni kell, hogy nem ennivaló és nem játék, ezt a gazdi határozottan a tudtomra is hozta, amikor kóstolgatni kezdtem.
Megtanultam azt is, hogy nem minden nagy kutyával lehet játszani. Akivel nem lehet, az morgással szokta jelezni, hogy hagyjam, vagy egyszerűen nem vesz rólam tudomást. Gazdi hagyja is, hogy rám szóljanak, főleg ha a fejükön próbálok ugrálni. Persze a mi falkánk kutyái jól szocializáltak és lehet, hogy néha fegyelmeznek engem, de soha nem bántanának. Azt hiszem a szobatisztaságról majd máskor mesélek, mert most elfáradtam, megyek alszom egyet. A többi kutyus gazdijának pedig üzenem, hogy nem attól vagyunk boldogok, ha mindent szabad, hanem, ha az első perctől megkapjuk a megfelelő irányítást, amivel megelőzhetők a későbbi problémák.
Üdv.: Magnum
és Pirka Ildikó
(kutyakiképző)
(kutyabarát.hu)