Gyerek vagy farkas? Avagy: kutyák a mai társadalomban – 2.
Szőrös gyerek vagy falkatag? Hol van a kutya helye a családban? És hogyan bánjunk velük, hogy a lehető legjobb legyen nekik? Az előző részben választ kerestünk arra, hogyan változott meg a kutyák szerepe a társadalomban. A következőkben ennek hatásaival, illetve a „farkas elmélettel” folytatjuk.
A városiasodással egyre inkább lehetőség vált arra, hogy önállóan is megoldható legyen az élet, és az egyre több szabadidő megjelenésével – és az egyre kevesebb társas kapcsolat miatt – a kutyák szerepe felértékelődött. Ma már körülbelül minden második-harmadik háztartásban van kutya, akiknek a szerepe egyre fontosabb az életünkben. Szintén felmérések bizonyítják, hogy sokaknak az egyik, ha nem a legfontosabb társas kapcsolata a kutyájuk. És itt visszakanyarodunk a gyermek szerepbe helyezéshez. A kutyánk fontos nekünk, és mindent megadnánk neki. Jobb ételt kap mint mi, rengeteg játéka van, saját közösségi média felülettel rendelkezik, és tényleg mindenben részt vesz. De vajon erre van szüksége?
„Már nem vadkutya, hanem a legjobb barát a neve, mert barátunk lesz örökre, örökre, örökre.”
Hiszen, ne feledjük el, hogy a kutya alapvetően nem ember, hanem kutya. Bár szoros kapcsolatot képes kialakítani az emberrel, mégsem egyeznek a szükségleteink. Nem csak az a fontos, hogy szeressük, hanem az is, hogy jól szeressük a kutyáinkat. Például, játsszunk velük, adjunk nekik lehetőséget a fajtársaikkal lenni, vagy szimatolni, szaglászni. Nem biztos, hogy a legújabb játék vagy a sok-sok nasi a legjobb módja a szeretetünk kimutatásának. A kutyánk egy másik faj egyede – ahhoz, hogy kiegyensúlyozott és egészséges legyen, az ő szükségleteit is meg kell ismernünk és figyelembe kell vennünk.
A legjobb tehát, ha visszanyúlunk az őseihez, vagy legközelebbi rokonaihoz, és megnézzük, hogyan él természetes közegében, nem? Nem feltétlenül. A kutya ugyanis nem farkas. Ahogy, egyébként az ember sem.
Röviden a farkasokról
A farkasok nagy testű ragadozók, a tápláléklánc csúcsán állnak. Vérségi kapcsolaton és hierarchián alapuló falkákban élnek. Ki vannak téve a természet erőinek, és folyamatos küzdelmet folytatnak az életben maradásért. A modern kutyák ezzel szemben általában egy vagy több emberrel élnek együtt, olykor fajtársaikkal, olykor más fajok egyedeivel osztják meg az életterüket. Nincsenek kitéve a természet erőinek, a legtöbbjük esőben még sétálni sem szívesen megy ki. És azt is bátran elmondhatjuk, hogy nem kell az erőforrásokért küzdeniük. Kiszámíthatóan, adott időben eléjük kerül az eledel – ami a legritkább esetben általuk elejtett egész préda.
Ezért, félrevezető lehet a farkasok falkán belüli életéből párhuzamokat vonni egy kutya – ember viszonyra. Ahogy számos szerző kiemeli, a dominancia elmélet (amelyet egyébként röviddel a keletkezése után megcáfoltak, valahogy mégis tartja magát) nem vonatkoztatható az ember – kutya kapcsolatra. Egyrészt azért, mert, ahogy az előbb is említettük, nem egy farkasfalkáról beszélünk, ahol egy fajon, sokszor egy családon, belüli a viszonyrendszer. Másrészt, a tudomány mai állása szerint a kutyák nem képesek olyan összetett érzelmekre és kognitív folyamatokra, mint az összeesküvés vagy a hatalomra törés.
A farkasfalkában az együttműködés és az, hogy minden egyed tudja a feladatát, az életben maradást szolgálja. Fontos, hogy az alfa pártól az ómega nőstényig, de még a kölykök is, azt a feladatot végezzék, amit kell és harmonikusan működjenek együtt. Az is fontos, hogy a territóriumukat megtartsák, az élelemszerzés szempontjából, hogy minél több utódot fel tudjanak nevelni.