Egy kecskeméti tanyán kutyaugatás akadályozott meg egy lopási kísérletet. A rendőrség tájékoztatása szerint egy nő egy kerékpárt próbált eltulajdonítani, ám a házat őrző kutya hangos jelzésére a tulajdonos kiment az udvarra, így az elkövető végül üres kézzel távozott.

Több bűncselekmény is a pároshoz köthető

Az ügy előzménye, hogy június 20-án hajnalban bejelentés érkezett a rendőrséghez egy kecskeméti tanyáról. A gyanú szerint egy férfi kivágta az ingatlan kerítését, majd a fáskamra lakatját lefeszítve eltulajdonított egy motoros láncfűrészt. A helyszíni adatgyűjtés során derült ki az is, hogy a közelben egy nő korábban kerékpárlopással próbálkozott, de terve meghiúsult.

Gyorsan azonosították az elkövetőket

A kecskeméti rendőrök rövid időn belül azonosították és elfogták a feltételezett elkövetőket, egy 37 éves férfit és egy 42 éves nőt. A nyomozás során az is kiderült, hogy a férfi néhány nappal korábban egy áruház parkolójából egy robogót és a rajta hagyott bukósisakot is elvitte. A rendőrök az ellopott láncfűrészt megtalálták a gyanúsítottak tartózkodási helyén, majd visszaadták a tulajdonosnak.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: police.hu

The post Kutyaugatás állította meg a tolvajt egy kecskeméti tanyán appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

Sok kutyás ismeri azt a jelenetet, amikor a kutya látszólag minden előzmény nélkül megmerevedik, hegyezi a fülét, majd hirtelen ugatni kezd – egy üres sarok felé, a falra, az ablakon túlra. Mi csak állunk, körbenézünk, és nem látunk semmit és nem mindig értjük, mi váltja ki a reakciót. Ebben a cikkben segítünk megérteni, hogy mi állhat a „semmire ugatás” hátterében, és hogyan segíthetünk kutyánknak, ha ez gyakran előfordul.

Többet hallanak, szagolnak, látnak, mint hinnénk

A kutyák érzékszervei – főleg a szaglásuk és hallásuk – sokkal kifinomultabbak az emberénél. Míg mi csak bizonyos hangfrekvenciák között hallunk, a kutyák sokkal magasabb tartományban is képesek érzékelni hangokat. Megeshet, hogy a kutyád azért ugat fel hirtelen, mert hallott valamit – egy másik kutyát az utca végén, egy garázsajtó csukódását, vagy akár egy egeret a padlásfeljárón. Ezek számunkra lehet, hogy teljesen észrevétlen neszek, de a kutyának egyértelmű jelek.

A szaglásuk még ennél is fejlettebb. Egy nyitott ablakon keresztül érzékelheti egy macska vagy sün illatát, ami a környéken járt, és már ez is elég ahhoz, hogy jelezzen. A látásuk ugyan nem olyan éles, mint a miénk, de mozgásérzékelésben verhetetlenek. Ha valami mozog a periférián – például egy árnyék, egy falevél, vagy a szomszéd erkélyen a függöny – a kutya észreveszi, és ösztönösen reagál. Mindez azt jelenti, hogy amikor úgy tűnik, a kutya „a semmire” ugat, valójában ő valamit lát, hall vagy szimatol – csak az a mi érzékszerveink számára észrevehetetlen. Számára azonban ez egy potenciális fenyegetés vagy érdekes jelenség, amit jeleznie kell.

Unalom, szorongás, tanult viselkedés – amikor belülről jön az ugatás

Nem minden ugatás mögött áll külső inger. Sok esetben a kutya viselkedése, érzelmi állapota vagy tanult szokásai váltják ki az ugatást. Például, ha a kutya egész nap egyedül van, vagy kevés mozgási, játék- és kapcsolódási lehetősége van, az unalom is vezethet „értelmetlen” ugatáshoz. Ilyenkor az ugatás valójában figyelemfelhívás: a kutya megtanulta, hogy ha ugat, történik valami – jön a gazdi, rászólnak, vagy legalább hangot adhat magából.

Szorongásos háttér is állhat a viselkedés mögött. Egyes kutyák érzékenyebbek a zajokra, fényekre, váratlan ingerekre. Ők gyakrabban jeleznek, ha úgy érzik, valami megzavarja a megszokott rendet. Ez lehet egy új szomszéd, egy ismeretlen illat, egy furcsa zaj vagy akár az időjárás változása. A szeparációs szorongással küzdő kutyák is hajlamosak sokat ugatni, főként akkor, amikor a gazdi távol van. Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy az idősödő kutyáknál megjelenhet a kognitív hanyatlás, ami zavartsággal és megnövekedett ugatási hajlammal járhat. Ha egy korábban csendes kutya hirtelen elkezd gyakran, céltalanul ugatni, mindig gondoljunk arra, hogy lehet mögötte fizikai vagy mentális változás is, amit állatorvosnak kell kivizsgálnia.

Mit tehetsz gazdiként? – Ne fenyíts, hanem értsd meg és segíts

A legfontosabb, hogy ne büntessük a kutyát azért, mert „a semmire” ugat. Számára ez nem felesleges zajkeltés, hanem kommunikáció. A cél tehát nem az, hogy elnyomjuk a viselkedését, hanem hogy megértsük és megfelelően kezeljük. Ha tudod, hogy a kutyád egy-egy mozgásra vagy zajra reagál, próbáld kizárni az ingereket – például sötétítőfüggönnyel, fehér zajjal, vagy az ablakhoz való hozzáférés korlátozásával. Ha unalom lehet az ok, növeld a fizikai és mentális lefárasztás mennyiségét: több séta, játék, tanítás, szimatmunka csodákat tehet. Taníts neki „csend” vagy „elég” parancsot jutalmazással, hogy megtanulja, mikor nincs szükség ugatásra.

Fontos az is, hogy rendszeresen ellenőriztesd az egészségét, főleg ha hirtelen, szokatlan módon változik meg a viselkedése. A fájdalom, diszkomfortérzet, hallás- vagy látásromlás is állhat a háttérben.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: Rover

The post Miért ugat a kutyám a semmire? appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

Az, hogy miért ugatnak a kutyák, már régóta foglalkoztatja az embereket. Sokan meg is fogalmazzák véleményüket, például amikor a szomszéd Morzsi éjszaka éberen felügyel.

Mi most nem a közvetlen okokra, hanem inkább evolúciós távlatokra tekintenénk vissza. Az ugatás ugyanis rendkívül érdekes. Egyrészt, mivel tudjuk, hogy a kutya az első háziasított állat, aki számos tulajdonságában alkalmazkodott az emberrel való léthez. Például megtanult olvasni a kézmozdulatainkból, tudja követni, hogy hová nézünk és azt is tudja, hogy látjuk-e ha rosszalkodik vagy nem. Egy ennyire intelligens lénytől joggal elvárható lenne, hogy ne tegyen olyat, amivel bosszant, idegesít minket, sőt, egyenesen az agyunkra megy. Az ugatás pedig ilyen.

Másrészt, tudjuk, hogy a kutyák ősei, a farkasok nem ugatnak. Tehát az ugatás nem egyfajta genetikai örökség, amit a kutya még a farkas-időkből cipel a hátán. Logikusnak tűnik a következtetés, hogy annak, hogy a kutyák ugatnak, valamiféle adaptív előnye lehetett az emberrel közös múltjukban.

Erre utalhat az is, hogy az emberek felfigyelnek a kutyaugatásra, hasonlóan, mint ahogy a gyermeksírásra is. Mindkettő „hat az idegrendszerünkre”. Ráadásul, szintén a gyereksíráshoz hasonlóan, a kutyák ugatását is egész jól tudjuk értelmezni. Pusztán a hangból tudjuk, hogy a kutya idegent ugat, őrző-védőzik, magányos vagy játszik. És ezt azok az emberek is felismerik, akiknek sosem volt kutyájuk. Tehát az ugatás jelentéssel bír a számunkra.

Következésképpen, valószínűleg valamikor a múltban éppen mi, emberek szelektáltuk az ugató kutyákat azok ellenében, akik nem ugatnak. Ennek feltehetően a vadászat, a közös munka, de leginkább a nyájterelés és a terület őrzése kapcsán láthattuk előnyét. Ezt támaszthatja alá az is, hogy a „legugatósabb” kutyák között szép számban akadnak terelő és jelző kutyák.

Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Forrás: Brian Hare – The Genius of Dogs; Alexandra Horowitz – The Year of the Puppy; Miklósi Ádám és Topál József (szerk.) – Kutyagondolatok nyomában.

Kép: Fotó: Noelle Otto: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/napszemuveg-hazi-kedvenc-postafiok-ormany-906065/

The post Miért ugatnak a kutyák? appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

Piros, lila, fekete, puha, kemény és kölyköknek való. Ma már a legtöbb állatfelszerelést kínáló üzletben találkozhatunk a gumiból készült, harang formájú Kong játékkal. Vannak, akik imádják és vannak, akik nem értik. Pedig jó kezekben a Kong csodákra képes, és kellemesebbé teszi az együttélést.

A Kong egy erős, gumiból készült, tölthető játék. Alkalmas rágcsálásra, labdázásra és etető játéknak is.

Ez utóbbi felhasználás a környzetgazdagítás, azaz az enrichment témakörébe tartozik. Az alap gondolat az, hogy mentális stimulációt és új ingereket vihetünk kedvencünk életébe, ha meg kell dolgoznia a mindennapi betevőért. A fogságban tartott állatkerti állatok életkörülményeinek javításából indult mozgalomból ma már a lakásban tartott kutyák is profitálnak. A tálból etetés helyett különböző eszközök szolgálnak az étel búvóhelyéül. Ez szórakoztatóbb és a természeteshez hasonlóbb élelemszerzést tesz lehetővé akár egy városi lakásban is.

A Kong a tál helyettesítésén kívül alkalmazható még akkor is, ha kutyánk imád rágcsálni, esetleg ezen szenvedélyét a mi dolgainkon éli ki. A rágcsálás lehet az unalom jele is, ezért a mentális stimuláció, amit a Kong ad, önmagában is segíthet. Ha megszerettetjük kedvencünkkel ezt a játékot, és rájön, hogy éppoly unaloműző és élvezetes a fagyasztott finomságokkal töltött Kong rágcsálása, mint a cipőnké, jó eséllyel búcsút inthetünk a káros szenvedélynek.

Az unalom másik jele lehet, ha a lakásban egyedül hagyott kutyánk szünetelenül ugat. Ilyen esetben is jól jöhet, ha van mivel elterelnie a figyelmét. A Kong valószínűleg önmagában nem oldja meg a kialakult problémát, de segíthet hozzászoktatni kedvencünket az egyedüllét elviseléséhez.

Kiborult szemeteskuka látványára érünk haza a munkából? Kedvencünk valószínűleg unatkozottt, és zsákmány után indult. Ahogy fentebb is írtuk, a tölthető játékok a kutyák élelemszerzési ösztöneit is segítenek kielégíteni. Ha megkapja ezt a fajta stimulációt a játéktól, akkor nem kell más után néznie.

Sokan már visszatértek a munkahelyekre, de egyre többen dolgoznak otthonról. Kevés kellemetlenebb dolog van, mintha egy fontos megbeszélés vagy call közben a kutyánk figyelmünket keresi. Kössük le az elfoglaltságunk idejére egy alaposan megtöltött, fagyasztott Konggal. A nyugodt félóra jutalmaként pedig játsszunk egy nagyot!

Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Forrás: Simpawtico Dog Training YouTube; Kép: Photo by Maksim Goncharenok from Pexels

The post Öt helyzet, amelyben a Kong a barátod appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

Egyre gyakrabban találozhatunk blogokon, kutyás oldalakon a „reaktivitás” kifejezéssel. Elsőre úgy tűnhet, hogy ez az agresszivitás szinonimája, színes papírba csomagolt megnevezése. Holott, nem ilyen egyszerű a helyzet.

A gyökerektől

Ahogy a tudományos eredmények hatására változik a kutyákhoz való hozzáállás, úgy változnak azok a címkék is, amelyeket eddig bizonyos viselkedésekre alkalmaztak. A dominancia-elmélet hívei szerint egy kutya, ha nem úgy viselkedik, ahogy az adott helyzetben elvárható lenne, az a rosszindulat, az agresszió, ne adj’ Isten a gazdi gyengeségének jele. A tudomány azonban rávilágított, hogy a kutyáknál korántsem csak két „mód” létezik. Egy kutya nem domináns vagy engedelmes, hanem számos érzelmet élhet meg, melyeket folyamatosan kommunikál felénk és a külvilág felé.

A reaktivitás kifejezés nem címke, nem negatív és nem is az agresszivitás, dominancia szinonimája. Egyrészt, mivel teljesen más nézőpontot tükröz, mint a korábbi dominancia-elvű módszerek. Itt arról van szó, hogy a kutyánkat értelmes, tanulékony és gondolkodó lényként fogadjuk el, és ott segítünk neki beilleszkedni a világba, ahol neki szüksége van rá. Segítjük és támogatjuk, nem pedig lenyomjuk.

A kutyák között is vannak hevesebb, hangosabb és erőteljesebb egyéniségek. Vannak, akik szívesen hallatják a hangjukat, míg mások csendesebbek. Egyesek ezerrel vetik magukat a játékba, másoknak idő kell. Néhányan nem félnek semmitől, míg mások igen. Egyesek ingerlékenyek – na, ők a reaktív kutyák.

A definíció

A reaktivitás pusztán annyit takar, hogy egy kutya intenzívebben, hevesebben reagál egy adott környezeti ingerre. Úgy is fogalmazhatunk, hogy bizonyos helyzetekben magasabb az arousal-szintje, és gyorsabban, intenzívebben ad választ egy ingerre. 

A reakció gyakran ugatás vagy morgás, ezért tűnhet a reaktív kutya agresszívnek. Érdekes, hogy gyakran láthatjuk, hogy a gazdik mindenfajta hangadást korlátoznak a kutyáiknál. Az ugatást elsősorban, még olyan helyzetekben is, ahol ez nem zavaró. Illetve, sajnos, az is gyakori, hogy a gazdik helytelenül ítélik meg a saját kutyájuk szándékát. Nem tudják megkülönböztetni a félelmet, az agressziót, a frusztrációt és a segítségkérést a kutya részéről.

Pedig ez rendkívül fontos lenne, hogy a társadalomban megfelelően funkcionáló kutyákat neveljünk.

Az agressziónak ugyanis nincs helye a kutyafuttatón, a parkban póráz nélkül, a gyerekekkel a kertben. Van helye azonban szakértő tréner kezében, aki segít, hogy a megfelelő eszközökkel biztonságosan élhető körülményeket biztosítsunk és dolgozzunk az agresszió kezelésén. Ilyen esetben nyilván fontos a többi kutya, ember és állat védelme.

A reaktivitás esetében nem feltétlenül itt keresendő a megoldás, bár egy hozzáértő oktató itt is sokat segíthet. Reaktív kutyával élni sokszor nem egyszerű, ezért érdemes lehet segítséget kérni olyan személytől, aki támogat minket.

Mi áll a háttérben?

A reaktivitás hátterében több ok húzódhat meg, melyek közül a múltbeli rossz élmények, a szocializáció hiánya és az abúzus talán a leggyakoribbak. Ha ilyenről tudunk, érdemes lehet a mélyére ásni. A félelemből fakadó reaktivitás kezelhető és normalizálható, de ehhez az kell, hogy a kutyánkkal együtt dolgozzunk rajta. A félelemből fakadó reaktivitás tipikus példája egy adott tárgyra, hangra, személyre, szituációra adott túlzó válasz. Például, ha a kutyánk minden férfit megugat.

A félelem mellett a reaktivitás másik oka lehet a frusztráció is. Itt általában egy korlátozó tényező (póráz, kerítés, a gazdi szorítása, stb.) gerjeszti az ugatást. Ennek példája az a kutya, aki pórázon megugat mindenkit, de ha nincs pórázon, vidáman elvan. Persze itt sem az a megoldás, hogy akkor nem tesszük pórázra! Inkább keressük meg az okot, és kezeljük azt, így segíthetünk a kutyánknak a legtöbbet.

„Üljél rendesen!”

A kutyánk reakciói, cselekedetei számos üzenetet hordoznak. Például a reaktivitás arról, hogy hogyan érzi magát egy adott helyzetben. Mindig ott van a lehetőség, hogy értelmezzük, „meghallgassuk”, mit szeretne közölni. Dönthetünk úgy is, hogy minden ilyen jellegű próbálkozását sárba tiporjuk, mert „engedetlen”, „rossz”. Ez olyan, mint amikor a gyerek kérdéseire a szülő rendre utasítja: a klasszikus „üljélrendesen!”. Ha kutyánk ugat valamire, és mi pórázt rántunk és lábnál vonszoljuk szerencsétlent, az nem fog előre vinni. A következő hasonló szituációban ugyanúgy fog reagálni.

Annyit érünk el, hogy kutyánk nem fog hozzánk segítségért fordulni, ha nem tud megoldani egy helyzetet, hiszen mi nem segítünk, csak megbüntetjük ezért. Ráadásul, nem fogja megtanulni, hogy mi a helyes viselkedés abban a szituációban.

A reaktivitás nem a kutya „hibája”. De nem is a gazdié. Nem azért van, mert nem vagyunk elég kemények vagy nincs tekintélyünk. Van rá megoldás, amellyel tökéletesen lehet „kezelni”, és szerencsére vannak olyan szakemberek, akik tudnak segíteni, ha egyedül nem boldogulunk.

Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Forrás: https://www.whole-dog-journal.com/training/reactive-dog-behavior/; https://www.akc.org/expert-advice/training/reactivity-vs-aggression/; http://www.drjensdogblog.com/from-crazy-to-calm-a-training-plan-for-leash-reactivity/; http://etologia.elte.hu/file/tudomanyos/Kutyaszemelyiseg2013.pdf Kép: Photo by cottonbro: https://www.pexels.com/photo/a-woman-posing-with-her-dog-on-the-beach-5080812/; Photo by cottonbro from Pexels; 

The post Reaktivitás – mit jelent és miben különbözik az agresszivitástól? appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

Megszokhattuk már, hogy szinte hihetetlen történeteket hallunk kutyák képességeiről és arról, milyen elképesztő módon képesek megváltoztatni, segíteni az életünket. A segítő kutyákon kívül a hétköznapi négylábúak is képesek csodát tenni, így történt ez Southampton-ban is két évvel ezelőtt.

Andy Szasz –  bizonyára magyar felmenőkkel bíró – 65 éves nyugdíjas mérnök a Sourthampton General Hospitalban feküdt mesterséges kómában, miután a bélrákban szenvedő férfit tüdőgyulladással a kórházba szállították. Teddy kutyája, az 5 éves schnauzer – uszkár keverék bemehetett gazdáját meglátogatni, és ugatásával jelezte, hogy ő bizony ott van. A gazdi pedig az orvosok legnagyobb meglepetésére felébredt a kómából, bár ők csak 3 nap múlva akarták felébreszteni.

Természetesen innentől kezdve Teddy bármikor látogatást tehetett gazdájánál, hiszen bebizonyította, hogy a gondos orvosi ápolás mellett ő segíti legjobban a gyógyulást.

Teddyt múltjáról nem sokat tudott Andy és felesége Estellej, hiszen a helyi RPSCA kutyamentő egyesülettől fogadták örökbe. A jövője azonban biztosítva van boldog terápiás kutyaként, hiszen azóta már rengeteg embernek segített és már díjat is kapott szolgálataiért.

Andy szerint Teddyvel szerelem volt első látásra. Amint meglátta a menhelyen, azonnal elrabolta a szívét. Mai napig nem tudja biztosan, hogy ő mentette meg a kutyát, vagy a kutya őt.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: Metro

Képek:  Mercury Press & Media

The post Saját kutyája ébresztette fel a kómában fekvő férfit ugatásával appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

The post Do you speak kutya? Itt a szótár, amellyel könnyebben megérthetjük kedvenceinket! appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

#1 Néhány kutyának kék nyelve van

Talán már hallottál róla, hogy a csau csaut és a shar peit kék nyelvvel és sötét színű fogakkal áldotta meg a sors, és az eset mögött megbúvó ok egyelőre nem tudható. Mindkét kutyafajta Kínából származik, látszólag ez az egyetlen kapocs közöttük. Egy egészséges, rózsaszín nyelvű ebnél légzésproblémát, vagy szívbetegséget jelezhet az elkékülés, náluk azonban ez általános állapot.

#2 Nem tisztább, mint az embereké

Gyakran elhangzik a „nyalogatja a sebeit” kifejezés, és olyan történetek is szárnyra kapnak időnként, miszerint az emberek sebeire gyógyító hatással van, ha egy kutya megnyalogatja. A valóságban tudományosan sosem erősítették meg, hogy a kutyák nyála bármilyen csoda forrása lenne, főleg nem annak tükrében, hogy több mint 600 típusú baktérium lelhető fel a szájüregükben.

#3 Nem olyan, mint a macskáké

A macskákhoz hasonlóan a kutyák is használják tisztálkodásra a nyelvüket, de sokkal kevésbé hatékonyan, mint nyávogó társaik. A macskák nyelve mondhatni olyan tapintású, mint a smirgli, ennek köszönhetően könnyen elboldogul a szőrcsomók kibogozásával is. A kutyáké viszont sima felületű, ezért a gazdira hárul a mosdatási, fésülési feladat oroszlánrésze.

#4 Bizonyos kutyák túlméretezett nyelvvel születnek

Ritka ugyan, de előfordul, hogy a kölyökkutyák túl nagy nyelvvel jönnek világra, ami így alapvető funkcióinak egy részét nem képes ellátni. A betegség neve macroglossia, azaz nagynyelvűség, és sok esetben műtéti úton orvosolható.

#5 Hatással van az ugatásuk hangjára

A kutyák nyelvének mérete határozza meg, hogy hangzik egy-egy kutya ugatása. Van azonban még valami, ami hatással van erre: a nyelv alakja. A kutyák nyelve nem véletlenül hosszabb és keskenyebb az emberénél.

+1: Kevesebb ízlelőbimbójuk van

A macskák ízlelőbimbóinak számát meghaladják, az emberével viszont nem vetekedhetnek a kutyák ízlelőbimbói. (Körülbelül a mienk 1/6-ával rendelkeznek.) Meg tudják különböztetni a keserű, sós, édes, és savanyú ízeket, a macskák viszont az édes ízt nem érzik. Az ebek az étel illata alapján választanak, mert a szaglásuk sokkal érzékenyebb.

Szerencsi Évi
(Kutyabarát.hu)

Forrás: www.petmd.com
Kép: pexels

The post Tudtad? 5+1 érdekesség a kutyák nyelvéről appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

Olyan idegesítő…

A gének és a környezet is hatással vannak a kutyák fejlődésére, beleértve a vokalizációt is. Egy viselkedéssel és genetikával foglalkozó tanulmányban a kutatók basenjiket vizsgáltak, mivel ez a kutyafajta szinte egyáltalán nem ugat. Azt figyelték meg, hogy ugyan a basenjik nem teljesen némák, de ha ugatnak is, legfeljebb egy-két halk vakkantást hallatnak, ellentétben a legugatósabb cocker spániellel, aki a kísérlet 10 perce alatt 907-et ugatott – ez percenként több, mint 90 vakkantás!

Nem írhatunk fel azonban mindent a genetikának. Susan Friedman, PhD, a Utah-i Egyetem pszichológia professzora, és a fogságban nevelt és társállatként tartott állatok viselkedésének kutatója szerint „míg a shi tzuk csoportja általában kevesebbet ugat mint a törpeuszkároké, ez nem jelenti azt, hogy a törpeuszkárok ugatási mennyisége állandó. Vannak olyan helyzetek, amikor törpeuszkárok csendesen, míg shi tzuk ugatósan viselkednek. Az egyedek eltérhetnek az általános képtől.”

Dr Yin kutyaugatási tanulmánya egy fajtán belül is talált eltéréseket abban, hogy melyik kutya mikor és mennyit ugat. Rudy és Siggy, két 11 éves német rövidszőrű vizsla voltak a kísérlet alanyai, akik mindketten ugattak, ha zavarták őket, de ha egyedül maradtak, Rudy csendben maradt, míg Siggynek rengeteg mondanivalója akadt.

A társas környezet hatása az ugatásra szintén fontos lehet, mivel a kutyák követhetik a társaikat. Egy gazdi így reflektál erre: „miután a kutyám napköziben volt délutánonként, most már mindenre és mindenkire ugat. Olyan idegesítő…”

„Olyan idegesítő…” – ez az ugatás egyik legrosszabb tulajdonsága. Bár az ugatás a kutyák természetes viselkedésének velejárója, mégis sokan nehezen fogadják el. Laura Monaco Torelli, a chicagói állatviselkedési tréning központ kiképzési igazgatója szerint „az ugatás különösen a városi kutyások számára lehet probléma, a szomszédok közelsége miatt”. Az ugatós kutyák gazdái gyakran szembesülnek beszólásokkal, esetleg feljelentésekkel is, amelyek (az USA-ban) akár kilakoltatáshoz is vezethetnek.

A kutyák gyakorlatilag bármilyen elképzelhető okból ugathatnak, de fontos tudni, hogy az ugatás kontextusfüggő: befolyásolja a genetika és a környezet is, ezért lehet rajta változtatni. A kóbor kutyák például kevesebbet ugatnak, mint a házikedvencek, akik el vannak halmozva játékokkal, puha ágyban alszanak és engedelmességi órákra járnak. Friedman ezt azzal magyarázza, hogy „a kutyák számára az ugatás funkcionális tevékenység, ami azt jelenti, hogy a következmények szerint folytatják, abbahagyják vagy rákapcsolnak. Ha ezt megértjük, akkor lehetőségünk lesz a következmények módosításával csökkenteni az ugatás hosszát, intenzitását vagy gyakoriságát.” Más szóval, a kutyák meg tudnak tanulni csendesebben viselkedni.

Csendesebben, de nem teljes csendben. Bár a gazdik befolyásolhatják, hogy milyen hatások érik a kutyákat, azért nem reális, hogy a nap 24 órájában, heti 7 nap csak erre szánják az idejüket. Ráadásul, a berögzült viselkedést nagyon nehéz megváltoztatni. Faragó szerint „a gazdik, nem szándékosan, de megerősítik a kutyák ugatásait játékok és étel közelében, és ezek válnak végül az adott kutya kunyeráló ugatásává“. Monaco Torelli egyetért: „ha egy kutya megtanulja, hogy az ugatásra elmúlik a zaj a bejárati ajtó előtt, akkor azt ő hatékony viselkedésként könyveli el, mivel az ugatást követő eredmény számára pozitív: megszűnt a zaj.”

A gazdiknak tehát nem arra kell törekedni, hogy teljesen megszüntessék az ugatást, hanem olyan szintre szorítsák vissza, ami számukra és a környezetük számára is megfelelő és elviselhető. Monaco Torelli első kérdése az ugatásra panaszkodó ügyfeleitől általában arra irányul, hogy meghatározzák ezt az elfogadható mennyiséget, majd ez alapján alakítsák át a kutya ugatási szokásait.

„A baj az, hogy nem hagyja abba, amikor kérem.”

Friedman a saját példáján keresztül mutatja be, hogy mi a probléma: „Vidéken élünk, és amikor kiengedjük a kutyákat, hagyjuk, hadd ugassák a szarvasokat pár másodpercig. Majd azt mondjuk nekik, hogy most már elég, köszönjük, és erre elhallgatnak és megdicsérjük őket. Nem az ugatás a probléma, hanem az, hogy a kutya nem hagyja abba, ha megkérjük rá.”

A gyors megoldások sokszor csak rontanak a helyzeten. Például ételt adni az ugató kutyának, vagy odaadni a kedvenc játékát, hogy addig is csendben maradjon, nem jó ötlet, de az ugatásgátló nyakörv használata sem jó megoldás, ha nem orvosoljuk az ugatás hátterében álló problémát. „Például, ha a kutya félelmében ugat, akkor a nyakörv elektromos kisülése ezt a félelmet még fel is erősíti. Ha erősödik a félelem, erősödik az ugatás is” – magyarázza Mary Huntsberry, marylandi okleveles állatviselkedési szakértő.

Lehetőségek a változásra

Mit tehetnek tehát az ugatós kutyák gazdái? Kell egyáltalán tenniük valamit? „Ha megkérdezzük, hogy az ugatás viselkedési probléma-e, azt a kérdést is fel kell tennünk, hogy kinek? Ha az emberek azt mondják, hogy problémás az ugatás, akkor bizonyára az is. A kutyánknak akkor válik problémává, ha túl sok időt tölt vele, ahelyett, hogy más, számára egészségesebb dolgokkal foglalkozna.” – mondja Friedman.

Az ugatásra van ráhatásunk, ezért ha szeretnénk befolyásolni a kutyánk ugatósságát, akkor jobb már kicsi korban résen lennünk. A kutya ugatását irányítani és megtanítani nekik, hogy milyen határok között elfogadható a vokalizáció, kifizetődő lehet. Amíg egy kutya kicsi, addig a vakkantások aranyosak, de ha megnő, a cukiság is elveszik. Ha addigra már berögzült a viselkedés, akkor is van lehetőség a változtatásra, de ehhez már szakértő segítségre lesz szükség. Elemezni kell, hogy mi okozza, és a kutya számára milyen eredményt hoz az ugatás, így lehetséges, hogy megoldást lehet találni a problémára.

Monaco Torelli a kutya-ember kapcsolatban látja a megoldást: „ha a gazdikat bosszantja a kutyájuk viselkedése, azonnali, gyors eredményt hozó gyakorlatokat mutatunk nekik, hogy lássák, hogy a kutya képes azt csinálni, amit mondanak neki. Ez segít felépíteni a kutya és gazdi közötti köteléket.”

A legfontosabb üzenet az, hogy az ugatás egy árnyalt és rugalmas viselkedési forma, és a kutyánk vokalizációjára figyelve fejleszthetjük a kapcsolatunkat. Ha például diétázunk, megtaníthatjuk a kutyánkat, hogy ugasson, ha az étel felé nyúlunk: remek csapatmunka!

The post Kutyabeszéd – Mit jelentenek a kutyák hangjai és mit akarhatnak velünk közölni? – II. appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

The post Kutyabeszéd: mit jelentenek a kutyák hangjai és mit akarnak velünk közölni? appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.