kutyás kutatás - Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová

Ennyit számít: már egy hét ideiglenes befogadás is megváltoztatja egy kutya életét

Bujdosó-Szalay Adél — Sat, 07 Feb 2026 08:14:21 +0000

Aki valaha fogadott már be ideiglenesen kutyát, pontosan tudja, milyen látványos változáson mennek keresztül ezek az állatok. Néhány nap alatt ellazulnak, megnyugszanak, és mintha egy kicsit újra önmaguk lennének. Egy friss tudományos kutatás most számszerűen is alátámasztja azt, amit a tapasztalt önkéntesek régóta éreznek: már egyetlen hét ideiglenes befogadás is mérhetően javítja a menhelyi kutyák közérzetét.

A PeerJ folyóiratban megjelent vizsgálat két amerikai menhelyen zajlott. Az egyik Arizonában, a másik Virginiában található. Összesen 84 kutya vett részt a kutatásban, és a megfigyelés 17 napig tartott. Az első öt napban a kutyák a menhelyen maradtak, ezt követően hét napot töltöttek ideiglenes befogadó családoknál, majd az utolsó öt napban visszakerültek a menhelyi környezetbe.

A kutatók minden reggel vizeletmintát vettek a kutyáktól, hogy mérjék a kortizol szintjüket. A kortizol az egyik legfontosabb hormon, amely a stressz mértékére utal. Emellett a kutyák nyakörvére aktivitásmérőt is rögzítettek, amely pontos adatokat szolgáltatott arról, mennyit mozognak, pihennek vagy ha esetleg túlzottan aktívak.

Az eredmények egyértelműek voltak: az ideiglenes otthonban töltött egy hét alatt a kutyák kortizol szintje jelentősen csökkent. Az aktivitásmérők adatai azt is megmutatták, hogy a befogadó családoknál a kutyák több időt töltöttek pihenéssel és alvással – vagyis valóban sikerült „kiereszteniük a gőzt”.

Korábbi kutatások már kimutatták, hogy néhány nap ideiglenes elhelyezés is kedvező hatással lehet a stresszre, de a mostani vizsgálat eredménye meglepte a kutatókat. A teljes hét alatt tapasztalt kortizolszint-csökkenés jóval nagyobb volt, mint amire számítottak.

Talán még ennél is megnyugtatóbb eredmény, hogy a kutyák stresszszintje nem ugrott meg akkor sem, amikor visszakerültek a menhelyre. Sok szakember attól tartott, hogy az „otthoni pihenés” után a visszatérés újabb lelki megterhelést jelenthet az állatok számára, ám a mérések ezt nem igazolták. A kortizolszint nagyjából ugyanarra a szintre állt vissza, ahol az ideiglenes befogadás előtt volt.

Ahogy a kutatás vezető szerzője fogalmazott: az ideiglenes befogadás inkább olyan a kutyák számára, mint egy rövid szabadság. Lehetőség a feltöltődésre, anélkül, hogy hosszú távon megnehezítené a menhelyi élethez való visszatérést.

A vizsgálat egy másik fontos összefüggésre is rávilágított: a kutyák közötti kapcsolatok számítanak. Azok az ebek, akik az ideiglenes befogadás után egy jól ismert társuk mellé kerültek vissza, nyugodtabbak voltak, többet pihentek, és kevesebb túlzott aktivitást mutattak. Ezzel szemben azok a kutyák, akik egyedül vagy ismeretlen társ mellé tértek vissza, nehezebben nyugodtak meg.

A kutatók szerint a kutyák számára a megszokott kapcsolatok stabilitást jelentenek. Hasonlóan ahhoz, ahogyan egy barát jelenléte az embereknek is kapaszkodót ad stresszes helyzetekben. Egy ismerős társsal megosztott kennel segíthet abban, hogy a kutyák gyorsabban alkalmazkodjanak és könnyebben pihenjenek.

Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Forrás: https://www.kinship.com/dog-behavior/dog-walking-style-personality?utm_campaign=linkinbio&utm_source=instagram&utm_medium=social-organic&utm_content=www.instagram.com/p/DUEWHcEAXVY; Kép: Yaroslav Shuraev: https://www.pexels.com/photo/person-in-white-long-sleeve-shirt-and-denim-jeans-standing-beside-white-long-coated-dog-8498846/

The post Ennyit számít: már egy hét ideiglenes befogadás is megváltoztatja egy kutya életét appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

Tanulmány: a kutyák felismerik a gazdájuk arcát – a macskák viszont nem. Miért van ez így?

Bujdosó-Szalay Adél — Fri, 25 Jul 2025 07:09:35 +0000

Sok gazdi órákat is képes eltölteni kedvence arcának csodálásával, és gond nélkül felismerik kedvencüket akár egy nagy tömegben is. De vajon a kedvencünk is ugyanígy felismerne minket? Egy kutatás szerint míg a kutyák szinte mindig azonosítani tudják az ismerős emberi arcokat, a macskák esetében ez egyáltalán nem ilyen egyértelmű.

A kutatás

A Journal of Vision című tudományos folyóiratban 2005-ben megjelent tanulmányban 12 kutyát és 12 macskát vizsgáltak. Mindegyikük egy konkrét emberi gondozóval dolgozott együtt napi két órát, hat hónapon keresztül. Ez idő alatt az állatok megtanulták kezelni a kísérlethez használt eszközt: egy olyan rendszert, amelyben két képi inger közül kellett választaniuk.

A fél éves felkészítés után négy különböző párosítást mutattak nekik:

a gondozójuk arca vs. egy ismeretlen ember arca.
egy velük együtt élő állat arca vs. egy idegen állat arca.
egy korábban már látott természeti kép vs. egy ismeretlen kép.
két teljesen ismeretlen természeti kép (kontroll).

Mindegyik választás után jutalom járt, függetlenül attól, hogy melyik képet választották. Az egyes próbákat ötvenszer ismételték meg, hogy statisztikailag megbízható eredményeket kapjanak.

Az eredmények

A három utolsó feladatban a kutyák és a macskák hasonlóan teljesítettek. Az első – emberi arcfelismerést célzó – tesztnél azonban jelentős különbség mutatkozott. A kutyák az esetek 88%-ában felismerték gondozójuk arcát, míg a macskák csak 55%-ban, ami alig jobb, mint a véletlenszerű találgatás.

A kutatás megállapítása szerint „a kutyák képesek pusztán az arc alapján megkülönböztetni a gondozójukat egy másik embertől”, míg a macskák nem. Ugyanakkor a macskák ugyanolyan jól teljesítettek a más macskákkal kapcsolatos arcfelismerésben, mint a kutyák. Tehát nem a felismerés képessége hiányzik, hanem inkább az emberekre vonatkozó specializáció.

Mi lehet ennek az oka?

Bár a tanulmány nem fogalmazott meg végső következtetést, állatviselkedés-kutatók szerint az evolúció kulcsszerepet játszhat. A kutyák sokkal régebb óta élnek együtt az emberrel, mint a macskák – egyes becslések szerint akár 40 ezer éve. Szociális fajként a kutyák számára előnyös volt felismerni, hogy melyik ember barátságos, és ez a képesség a fennmaradásukhoz is hozzájárult. Idővel nemcsak az emberi arcokat kezdték felismerni, hanem az arckifejezéseinkből és gesztusainkból is képesek lettek érzelmeket kiolvasni.

A macskák háziasítása ezzel szemben csupán kb. 10 ezer éve kezdődött, és sokáig jóval távolságtartóbb kapcsolatot ápoltak az emberrel. „A macskák nem csoportosan éltek velünk, így evolúciós szempontból nem volt szükségük arra, hogy az emberi arcokat felismerjék – nem szolgált semmilyen túlélési célt.” – magyarázza Stephen Quandt, macskaviselkedés-kutató.

A macskák más módszerekkel ismernek fel minket

Bár a macskák nem az arcunk alapján azonosítanak minket, más érzékszerveik segítségével nagyon is képesek megkülönböztetni az embereket. Quandt szerint egy macska illat, hang, mozgás és testalkat alapján azonosítja gazdáját.

Rachel Geller, egy másik macskaszakértő megerősíti: a szaglás kulcsszerepet játszik. „A macskáknak rendkívül jó a szaglásuk, ez az elsődleges érzékszervük. Akkor is meg tudnak különböztetni minket, ha egy háztartásban több ember él, és az illatok részben keverednek.” – mondja.

A macskák hang alapján is felismerik a gazdit. Ezt egy 2013-as tanulmány, majd 2025 májusában egy újabb kutatás is megerősítette. „A macskák meg tudják különböztetni a gazdájuk hangját másokétól, emlékeznek a hangmagasságra, hanglejtésre, hangszínre és hangerőre is.” – mondja Geller.

A macskák látása sem ugyanolyan, mint az embereké. Míg kiválóan látnak sötétben és gyors mozgásokat is jól érzékelnek, a részleteket, távolságokat és színeket kevésbé látják. Emiatt kevésbé tudják értelmezni az emberi arcokat, különösen nappali fényviszonyok között.

A kapcsolat így is erős – csak más alapokon nyugszik

Bár a macskák nem az arcunk alapján azonosítanak minket, ez nem jelenti azt, hogy ne ismernének fel vagy ne kötődnének hozzánk. A saját, számukra természetes módjukon képesek beazonosítani bennünket és reagálni ránk – az illatunkra, a hangunkra, a viselkedésünkre.

Szóval, ha legközelebb úgy érzed, hogy a macskád nem értékel eléggé, mert nem néz rád „ismerősként” – ne aggódj. Pontosan tudja, hogy ki vagy. Csak nem az arcodat nézi, hanem azt, aki mögötte vagy.

Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Forrás: https://www.kinship.com/cat-behavior/dogs-recognize-human-faces-cats-cant?utm_source=instagram&utm_medium=social-organic&utm_campaign=linkinbio&utm_content=www.instagram.com/p/DMLoUUyhzi- Kép: Alexander Grey: https://www.pexels.com/photo/photo-of-people-holding-siamese-cat-and-chihuahua-1909802/

The post Tanulmány: a kutyák felismerik a gazdájuk arcát – a macskák viszont nem. Miért van ez így? appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

A Z generáció tagjait inkább érdekli kutyájuk boldogsága, mint a párjuké

Bohata Krisztina — Tue, 18 Apr 2023 19:03:16 +0000

Tudjuk és látjuk, hogy az elmúlt évtizedek alatt mekkorát fordult a világ állattartási kultúra szempontjából. A háziállatok ma már valóban családtagnak számítanak – főleg a városi környezetben. Ez pedig fokozottan igaz a Z generáció tagjaira, melyet kutatással támasztottak alá.

Régebben a kutyák többségét csak házőrzésre tartották, míg a macskákat az utcán szaporodva az ebéd maradékával etették. Ma azonban ez már teljesen másképp van. A Z generáció (az 1997 és 2012 között születettek) tagjai, vagyis a legfiatalabb felnőttek nagyobb valószínűséggel fordítják megtakarított pénzüket kiskedvencükre, mintsem saját magukra, párjukra vagy akár egy nyaralásra.

Ezt egy 2000 állattulajdonos körében végzett felmérés mutatta ki.

Kutyás környezetben nőttek fel

A Z generáció tagjai számára egy kutya vagy egy macska egyértelműen családtagnak számít. Ennek oka lehet az is, hogy többnyire olyan környezetben nőttek fel, ahol az állattartás és a háziállatokkal való együttélés teljesen természetes volt. A pénzügyi helyzet is nagyban befolyásolja az állattartási szokásokat, a kutatás erre is kitért. Az eredmény szerint nemcsak azok költenek többet kisállataikra, akik jobb anyagi helyzetben vannak. Akinek kevesebb pénzük van, szinte ugyanolyan prioritással költenek kedvencünkre, hogy a lehető legjobbat adják számára.

Inkább a kutyára, mint utazásra

A felmérés során az is kiderült, hogy egy Z generációs fiatal felnőttnek nem okoz gondot lemondani egy utazásról a kutyája kedvéért. Ebben az is szerepet játszhat, hogy egyre többen dolgoznak otthonról. Sokkal több időt töltenek kedvenceikkel, így azok még fontosabb szerepet töltenek be az életükbe. Nehezebben hagyják őket otthon, mondhatni nyomós ok kell ahhoz, hogy kutya nélkül kimozduljanak bárhová. A kutyák boldogsága pedig beelőzte a partner boldogságát is. Sajnos, vagy nem, a Z generáció tagjainak fontosabb háziállatuk boldogsága, mint a partnerüké. (Most pedig nézzen mindenki mélyen a szívébe és tegye fel a kezét aki szintén így van ezzel, bár nem Z generációs.)

42 százalék inkább a kutyára költ

A kutatás eredménye szerint a megtakarított pénzükből 15 százalék venne koncertjegyet, 30 százalékuk menne nyaralni és 42 százalékuk költ kedvencére. Az X generációnál az arány egy picit más, de ott is a házikedvenc a dobogós 30 százalékkal.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: nypost

The post A Z generáció tagjait inkább érdekli kutyájuk boldogsága, mint a párjuké appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

Miért biccentik oldalra a fejüket a kutyák, ha figyelnek?

Bohata Krisztina — Tue, 04 Apr 2023 05:46:10 +0000

Egészen úgy néz ki ez a mozdulat, mintha a kutya visszakérdezne a testbeszédével, hogy „ micsoda? mit kérdeztél?”. Vagy éppen rácsodálkozik a mondottakra, és a biccentés „tényleg? valóban?” gondolatnak tűnik. Mivel nagyon is hajlamosak vagyunk kutyáinkat emberi tulajdonsággal felruházni, így a fejbiccentést is automatikusan egy emberre is jellemző reakciónak könyveljük el. De vajon tényleg ezt történik, amikor a kutyák oldalra biccentik a fejüket ?

Két tanulmány is készült a témában

A téma olyannyira érdekli a kutatókat is, hogy két tanulmány is készült az elmúlt években fejbiccentés témakörben. Mindkét tanulmány azt vizsgálta, hogy pontosan mit jelenthet, amikor a kutyák oldalra biccentik a fejüket. Mindkét tanulmányt a Family Dog Project egyik posztdoktori hallgatója, Andrea Sommese végezte. A két tanulmány közül az elsőt a Scientific Reports 2021 júliusában jelentette meg. A második tanulmány ugyanebben a folyóiratban jelent meg 2021 októberében.

A második tanulmány „A fejbillentés feltáró elemzése kutyáknál” kimondottan csak erről a témáról szólt, míg az elsőben a szótanulással kapcsolatban jelent meg a fejbiccentés kérdése.

Összesen negyven kutya vett részt a vizsgálatban. Hét olyan kutya volt köztük, akit kimondottan tehetségesnek és okosnak tartottak a kutatók. A kutyákat arra tanították meg, hogy hozzanak el egy nevet viselő játékot, majd figyelték őket a tanulás folyamata alatt. A tudósok úgy vélték, hogy ha a fejbiccentés az információ feldolgozással jár együtt, akkor a kutyák gyakrabban biccentik majd a fejüket, amikor meghallják a szóban forgó játék nevét. Ez azonban nem teljesen történt így. Azok a kutyák, akik okosabbak voltak a többieknél, sokkal gyakrabban biccentették a fejüket valamelyik irányba. Pedig az összes kutya ugyanannyiszor és ugyanazt a vezényszót, vagy játék nevet hallotta.

Óriási különbségek a tanulási készségek között

Ezeknek a tehetséges kutyáknak mindössze 3 hónapba telt 10 különböző játék nevének a megtanulása. A többi „átlagos” kutya ugyanennyi idő alatt egyetlen játék nevét sem tudta megtanulni. Az okos kutyák az esetek 43 százalékában biccentettek, míg a normális kutyák mindössze 2 százalékában. A kutatók végül arra jutottak, hogy a biccentés elsősorban a hangok érzékelésével van összefüggésben. A fejbiccentő kutya valószínűleg jobban próbál figyelni, koncentrálni. Ezért biccentenek az „okos” kutyák többet, mert ők alapvetően érdeklődőbbek és jobban tudnak figyelni átlagos társaiknál.

Jobb félteke, bal félteke

A fejbiccentés vizsgálata során arra is fény derült, hogy minden kutyának van egy kedvenc oldala, ahova biccentget. Ez nagyjából olyasmi lehet, mint embereknél a jobb-és balkezesség. A biccentés iránya azonban nem jelent semmit. A tesztek és megfigyelések eredményeként arra jutottak a kutatók, hogy a fejbiccentés a releváns, értelmes ingerek feldolgozásával van elsősorban összefüggésben. Minél érdeklődőbb és okosabb egy kutya, annál többet biccent a fejével, amikor információt próbál feldolgozni.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: theanimalrescuesite

The post Miért biccentik oldalra a fejüket a kutyák, ha figyelnek? appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

ELTE-kutatás: érdekes hasonlóság a kutyák és az emberek agya között

Bohata Krisztina — Thu, 23 Mar 2023 19:36:43 +0000

Az ember és a kutya evolúciós szempontból bizony igen távol vannak egymástól. Ennek ellenére az ELTE kutatói arra a megállapításra jutottak, hogy mindkettőjük agya hasonlósan dolgozza fel a környezet hangjait. Elsőre talán nem tűnik túl nagy jelentőségűnek ez a felfedezés, azonban ez az ismeret hozzájárul az emberi agy evolúciójának megismeréséhez. Sőt, segítheti a robotok fejlesztési folyamatait.

21 kutyát és embert vizsgáltak meg

Amikor egy egyed valamilyen hangot ad ki, megmutatja, hogy milyen érzelmek zajlanak éppen benne. A hangot általában két akusztikai paraméter határozza meg, az alapfrekvencia és a hanghossz. Az ELTE kutatói azt vizsgálták, hogy kutyák és emberek agya mutat-e preferenciát az élőlények természetes hangadására emlékeztető hangokra, illetve a hangok „élőszerűsége” hatással van-e az agyi feldolgozására.

A kutatás során 21 kutyát és 21 embert teszteltek, nem-invazív funkcionális MRI vizsgálatban. A tesztek során mesterségesen generált hangokat játszottak le az alanyoknak. Ezek egy része az élőlények hangadására emlékeztetett, a másik része pedig egyszerű periodikus (szinuszos) hang volt. A vizsgálatban a kétféle akusztikus ingerre adott agyi válaszokat hasonlították össze. A kutatók pedig így nyilatkoztak az eredményekről és a vizsgálatról:

„Az ember és a kutya esetében is találtunk olyan hallókérgi területeket, amelyek intenzívebben reagáltak hangadásszerű, mint szinuszos hangokra, míg fordítva, vagyis a hangadásszerű hangokhoz képest a szinuszos hangoknál nem figyeltünk meg erősebb agyi aktivitást egyik fajnál sem….Ezzel elsőként sikerült kimutatnunk nem fajspecifikus, általánosabb preferenciát vokális hangokra egy nem-főemlős fajnál, a kutyánál” Bálint Anna, az ELKH-ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoport posztdoktor munkatársa, a cikk első szerzője.

„Mindkét fajnál találtunk olyan hallókérgi területeket, amelyekben a kétféle hangtípus feldolgozását az alapfrekvencia ellentétesen befolyásolja. Míg szinuszos hangok esetében a nagyobb alapfrekvenciájú hangok váltottak ki nagyobb agyi aktivitást, hangadásszerű hangok esetében éppen az alacsonyabb frekvenciájú hangokra kaptunk erősebb agyi választ. Ez az eredmény az élőlényekre jellemző hangadások agyi feldolgozásának funkcionális hasonlóságára utal két, evolúciósan egymástól távol álló emlős fajban” – Andics Attila, a tanulmány egyik szerzője, az MTA-ELTE Lendület A Kommunikáció Neuroetológiája Kutatócsoport vezetője.

„Az eredményekből úgy tűnik, hogy ugyanazon agyi régió érzékenysége ugyanarra az akusztikai paraméterre (például alapfrekvencia) eltérő lehet a hallott hang típusától függően. Most először sikerült kimutatni egy nem-főemlős fajban effajta differenciált érzékenységet. Kutatási eredményeink fontos vonatkoztatási és kiindulási pontként szolgálhatnak olyan alkalmazott kutatási területeken, mint a szociális robotika, hiszen a robotok fejlesztésénél lényeges szempont, hogy azok mesterséges kommunikációs hangjai miként kerülnek feldolgozásra az emberi agyban” Gácsi Márta, a tanulmány utolsó szerzője, az ELKH-ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoport munkatársa.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: ELTE Etolgóia, MTI

The post ELTE-kutatás: érdekes hasonlóság a kutyák és az emberek agya között appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

Tényleg hiányzik egy kutyának a gazdája ha nincs vele?

Bohata Krisztina — Tue, 28 Feb 2023 19:30:50 +0000

Elsőre egészen nyilvánvalónak tűnik, hogy egy kutyának hiányzik a gazdája, ha magára hagyja. Akár munkába indul, vagy esti programra, esetleg több napos nyaralás miatt adja panzióba kutyáját. A legtöbb gazdi nehezen hagyja ott bárhol kutyáját, főleg ha azt látja, hogy kutyája is nehezen viseli az elválást.

De vajon a kutyáknak konkrétan a gazdájuk hiányzik? Vagy csak félnek az idegen környezettől, az egyedülléttől? Erre a kérdésre kereste a választ Gregory Berns neurológus professzor és csapata az atlantai Emory Egyetemen, akik funkcionális MRI (fMRI) vizsgálatokkal kutatják a kutyák kognitív funkciót éber állapotban. Ezek a vizsgálatok nem egyszerűek, hiszen külön trenírozni kellett a kutyákat arra, hogy ébren MRI vizsgálatnak lehessen őket alávetni.

Hogyan érzékelik a kutyák a gazdi nélkül töltött időt?

2011-ben Therese Rehn és Linda Keeling kutatásaik során megállapították, hogy 2 óra elteltével a kutyák intenzívebben örültek gazdáiknak, mint 30 perc magány után. A 2 és 4 óra között azonban nem volt különbség. Ez arra utal, hogy a kutyák képesek különbséget tenni 30 perc és 2 óra között, de 2 óránál több idő után már nem igazán változik a reakció.

Ez azt jelenti, hogy a kutyák elkezdik hiányolni a gazdájukat, amikor elválnak egymástól, ez pedig az idő előrehaladtával fokozódik. Az intenzitás, amellyel a kutyák hiányolják gazdáikat, két órán keresztül folyamatosan növekszik. De ezen az időkereten túl a hiány érzései elhalványulnak, amíg meg nem érkezik a gazdi.

Tényleg a gazdi hiányzik?

Az MRI-vel végzett kísérlet azt támasztotta alá, hogy a kutyának valóban a gazdája és nem általában az emberi társaság hiányzik. A vizsgálat illatokon keresztül történő kötődésre összpontosított. Miután a gazdi eltűnt a látótérből, egy idő után három különböző illatot adtak a kutyának. Az egyiken a gazdi illata volt, a másikon egy ismerős személy illata, a harmadikon pedig egy teljesen idegen emberé. A kutyák pedig csak a gazdi illatára reagáltak pozitívan, ezt pedig az MRI felvételek is igazolták. Az ismerős ember illata már enyhébb reakciót váltott ki, az idegen emberé pedig semmilyet. Ez azt is jelenti, hogy érdemes ismerős emberre bízni kutyánkat, ha hosszabb időt vagyunk távol.

A legtöbb kutya nem szereti az egyedüllétet

Azok a kutyák, akik hevesen reagálnak az egyedüllétre nem rosszak és nem szabad őket megbüntetni ezért. A hiány érzete félelmet kelthet bennük, ami szeparációs szorongáshoz vezethet. Fontos, hogy az egyedüllétre folyamatosan és apránként szoktassuk a kutyát, hiszen valód hiányérzetük támad, ha otthagyjuk őket valahol. Ha a szeparációs szorongás súlyos stresszhez, romboláshoz, hangos és folyamatos ugatáshoz vezet, érdemes szakember segítségét kérni. Ez a viselkedés számos kellemetlenséggel járhat egy gazdinak (panaszkodó szomszéd, szétrágott cipők), de leginkább és legjobban a kutya szenved tőle.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: psichologytoday

The post Tényleg hiányzik egy kutyának a gazdája ha nincs vele? appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

„Mit jelent ez a sok kutyás kutatás?”

Bujdosó-Szalay Adél — Sun, 14 Feb 2021 20:45:21 +0000

Marc Bekoff cikke eredetileg a Psychology Today folyóiratban 2021. január 26-án jelent meg What Do All These Dog Studies Really Mean? (Mit jelent ez a sok kutyás kutatás?) címen.

Marc Bekoff – Forrás: wikipedia commons.

Marc Bekoff a Coloradói Egyetem professzora, etológus, biológus. Dr. Jane Goodall-lal együtt az Ethologists for the Ethical Treatment of Animals (Etológusok az Állatokkal Való Etikus Bánásmódért) alapítója. A kutyák viselkedéséről és a kutyák és az emberek evolúciójáról számos cikke, értekezése jelent meg. Könyvei a témában: Canine Confidential: Why Dogs Do What They Do; The Emotional Lives of Animals: A Leading Scientist Explores Animal Joy, Sorrow, and Empathy and Why They Matter. Az alábbi cikke eredetileg a Psychology Today folyóiratban 2021. január 26-án jelent meg.

A kutyákról egyre több tanulmány készül. Nyilvánvalóan, számos – hiteles és kevésbé hiteles forrásból – rengeteget tanulhatunk az otthonainkban és szabadon elő kutyák kognitív, érzelmi és morális életéről.

A címben szereplő kérdést az egyik végzős tanítványom tette fel. Arra kért, hogy értelmezzek jó pár, az elmúlt 5-10 évben megjelent kutatási beszámolót, különös tekintettel azokra, amelyek hasonló jelenséget vizsgáltak, ám különböző eredményekkel.

Röviden azt válaszoltam, hogy rengeteg remek kutatás létezik, de a túlzó általánosításokkal jobb lenne vigyázni.

Most szeretném bővebben kifejteni, hogy éveken át, a háziasított kutyákon és vadon élő rokonaikon végzett számos vizsgálat tükrében miért jutottam erre a következtetésre. Szeretném hangsúlyozni, hogy a megállapításaim nem azt jelentik, hogy a tudományosság rossz, vagy szükségszerűen megkérdőjelezhető, – általánosságban a kutyák kutatása tudományosan alapos, de egyes vizsgálatok szigorúbbak, mint mások – inkább azt, hogy nem létezik egy „univerzális kutya”. Nem beszélhetünk „A” kutyáról vagy egyetlen egységes kutya elméről, és nagyon jó oka van annak, hogy a egyes kutyás tanulmányok eredményei miért mutatnak egymással nem konzisztens eredményeket. Még azok is, amelyeket szabadon élő kutyákon végeztek.

Arra is kitértünk, hogy a kutyás kutatások széles rétegekhez szólnak. Olvassák olyanok, akiket csak érdekelnek a kutyák: gazdik, akik együtt élnek velük. Aztán kutatók, akik vizsgálják őket és végül olyanok is, akik arra vállalkoztak, hogy megtanítják őket az emberek által uralt világban élni.

De miért is különböznek az eredmények, amikor látszólag egyezniük kellene?

Azt hiszem, a kutatóknak egyfajta figyelmeztetéssel kellene ellátni a kutatási papírjaikat: „A jelen eredmények az adott körülmények között vizsgált kutyákra vonatkoznak, ezért a különböző tanulmányok között eltérések előfordulhatnak”.

A különböző kutyákat különböző körülmények között, különböző helyszíneken és különböző módszerekkel vizsgálják. Ezért két kutatás eredményeinek összehasonlítása nehézségekbe ütközhet.

Ráadásul, a laboratóriumokban valaha megfigyelt összes kutya csak egy picike százalékát teszi ki annak a körülbelül egy milliárd kutyának, akik a Földet lakják. Néhány tanulmány sajnos megszenvedi a túl kis minta hátrányait, amelynek következtében az egyes kutyákra túl nagy figyelem összpontosul. Ez persze nem „halálos ítélet”, csak annyit tesz, hogy ezeket a korlátosságoknak jobb, ha tudomásul vesszük.

A kutyák különböznek egymástól, ahogy az emberek és a kutya-ember kapcsolatok is mind eltérőek, csak úgy, mint a kutatási körülmények.

Az évek során lehetőségem nyílt részt venni számos kutatás elvégzésében, ahol laboratóriumokban és kutyafuttatókon figyeltünk meg kutyákat, de kóbor vagy csak estére hazajáró kutyákat is vizsgáltunk. A következőkben szeretnék megosztani pár történetet, amelyek segíthetnek szemléltetni, mi okozhatja a különböző helyszíneken végzett vizsgálatok eredményeiben a különbségeket. Illetve, hogy vajon ugyanaz a kutya miért viselkedik néha máshogy. Ezek a változók abban az esetben is fontosak, ha egy kutyának a „megfelelő” viselkedést próbáljuk megtanítani.

Példák

Egy vizsgálat során a váróban ücsörögtem, amikor a tesztre váró kutya gazdija beszélgetni kezdett velem. Lois megkérdezte, miért vagyok ott, mire mondtam, hogy a kutatókat látogatom meg és előadást fogok nekik tartani. Erre megosztotta velem, hogy bár a kutyája, Riley, már rutinos az ilyenfajta vizsgálatokban, ma mégis úgy érzi, hogy „feszült” és „stresszel”, mert kimaradt a napi 5 km-es futás. Lois is rosszkedvűnek tűnt, és tudjuk, hogy a kutyák fogékonyak a gazdáik érzéseire. Kiderült, hogy Riley „nem volt a topon” aznap. Teljesítménye elmaradt a megszokottól és alig várta már, hogy elhagyhassa a labort – csak a futáson járt az esze.

Egy másik esetben, Curtis, aki „imádott vizsgálatra jönni és odabújni”, egyenesen undok módon viselkedett. A gazdája, Emanuel, elmondta, hogy Curtis egész éjszaka csak forgolódott álmában, mert előző nap összekapott a barátjával, Ermával. Curtis, aki általában egyenesen besétált a laborba, és alig várta, hogy leteszteljék, most erőteljes unszolásra sem igen akart részt venni az ismerős vizsgálatokon. Azokban a feladatokban, amelyekben korábban „megszégyenítette Einsteint is”, most elbukott. Emanuel elmesélte a kutatóknak, hogy mi bántja Curtis-t és azok megígérték, hogy számításba veszik az eredmények kiértékelése során. Remélem, megtették.

Még egy elgondolkodtató példa: egy vizsgálat megfigyelése közben Marvin, egy gazdi, megosztotta velem, hogy elfoglalt volt aznap, és ezért a szokásosnál három órával később etette III. Vilmos nevű kutyáját. Azon aggódott, hogy a teszten, amelyben étellel jutalmazták a kutyákat, vajon hogyan fog így III. Vilmos teljesíteni. A vizsgálatot végül inkább egy másik napra halasztották.

Végül, egyszer egy kutyafuttatóban végzett vizsgálatot figyeltem. A kutatók szerintem egy kissé túlságosan beleavatkoztak a kutyák viselkedésébe.

Játékra biztatták a kutyákat, akik nem akartak játszani, és leállították a „durva” játékot. Aznap, ki tudja, miért, a kutyák inkább csak szaglásztak egymás mellett. Amikor a kelletlen kutyákat játékra bírták, – a gazdik elmondása szerint – máshogy játszottak, mint ahogy szoktak, és kevésbé tartották magukat az udvariassági szabályokhoz.

Pár nappal később hallottam, hogy a kutyák feszültebbek voltak, mivel új kutya érkezett aznap a parkba. Remélem, hogy a kutatás során feljegyezték ezeket a különbségeket, hiszen mindez hasznos adat arra vonatkozóan, hogy miben különbözik, ha a kutyák akarnak játszani és ha kényszerítik őket erre.

Az eltérés nem zaj, hanem fontos információ

Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy ezek és más tanulmányok nem hasznosak, vagy nem tanulhatunk belőlük a kutyákról vagy arról, hogy hogyan tegyük jobbá az életüket. Inkább csak arra szeretnék rávilágítani, hogy igenis meglehet az oka, ha egy kutya azonos helyzetben másképp viselkedik, és talán óvatosabban kellene bánnunk a kutyák képességeire vonatkozó konklúziókkal. Ne vonjunk le elhamarkodott döntést arról, hogy mire képesek vagy nem képesek, mit tudnak vagy nem tudnak illetve mit tanulhatnak vagy nem tanulhatnak meg a kutyák.

Abban is épp elég biztos vagyok, hogy a kutatás során a résztvevők lelkiismeretesen betartják az előírásokat. De lényegében, fontos, hogy számítsunk az eltérésre, és ne hagyjuk figyelmen kívül. Amikor ugyanis összefüggésekre bukkanunk a különböző kutyák eltérő körülmények között történő vizsgálata során, akkor az adatok fényt deríthetnek a kutyák viselkedésének, értelmének és érzelmeinek összefüggéseire.

Forrás: Psychology Today; Fordította: Szalay Adél; Képek: pexels.com; wikipedia: By Michael Noonan – https://vimeo.com/303165842, CC BY 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=89380421.

The post „Mit jelent ez a sok kutyás kutatás?” appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

Szeretnéd, ha az autók jobban hasonlítanának a kutyákra?

Bujdosó-Szalay Adél — Wed, 16 Dec 2020 18:07:02 +0000

Az autótervezés új irányvonala az úgynevezett intelligens vagy okos autók piaca. Ezek a gépjárművek már nemcsak arra képesek, hogy utasukat elvigyék A-ból B-be, hanem mindezt különleges, a vezetési élményt fokozó vagy éppen a közlekedésbiztonságot növelő funkciókkal teszik. A tolatóradar, az intelligens fényszórók, a sebességtartás, a gyalogosok érzékelése az úttesten és persze az önvezető autók már nem a jövő. De mi köze ennek a kutyákhoz? Miért gondolják úgy a fejlesztők, hogy az autók és a kutyák közti kapcsolat nem csak a közös utazásokban merül ki?

Intelligens autók érzelmi funkciókkal

Kutyabarát autókról hallottunk már. Ezekben olyan funkciókat találunk, amelyek könnyebbé teszik a kutyások életét és egyben biztonságosabbá az autós utakat a négylábúak számára. Az intelligens autók tervezői azonban érzelmi síkra szeretnék vetíteni az autónkkal való kapcsolatunkat, és itt jönnek a képbe a kutyák. Mi más lehetnek boldogabb, felhőtlenebb és stresszmentesebb, mint a kutyánkkal való kapcsolatunk? Ebből indulnak ki azok a tervezők, akik a gazdik és kutyáik viszonyát és a köztük lévő kapcsolatot, interakciókat és érzelmi kötődést vizsgálják.

Ennek a különleges kapcsolatnak a megértése révén szeretnének olyan fejlesztéseket implementálni az autókba, amelyektől remélik, hogy az autónkhoz kötődő viszonyunk is hasonló irányba változik majd.

Bár sokan kételkednek benne, hogy egy autó valaha is megközelítheti egy kutya szintjét, ha kötődésről vagy érzelmekről van szó, az úgynevezett „petmorphic” azaz „kedvencszerű” hozzáállás nem hamvában holt.

A kutatásban résztvevő gazdiknak egy sor, kutyájukkal kapcsolatos, kérdést tettek fel, amelyek nagy része arra irányult, hogy mik azok a jellemvonások és szokások, amelyeket a gazdik különösen kedvesnek találnak a kutyájukban. Például a gazdik úgy érezték, hogy különösen közel állnak a kutyájukhoz, amikor az a figyelmüket kéri vagy játszani szeretne. Az etetést, játékot követő hála/köszönet a kutyák részéről szintén melegséggel tölti el a legtöbb gazdi szívét. A kutatás eredményeinek fényében most már a tervezőkön a sor, hogy hogyan építik be a tanultakat a gépjárművekbe.

Lehet, hogy a jövőben az autónk kedvesen köszönetet mond majd tankolás vagy olajcsere után? Esetleg megértéssel fordul felénk, ha rossz napunk volt? Ez egyelőre még a jövő zenéje. A jelenlegi álláspont szerint olyan funkciókat érdemes elképzelnünk, amelyek a sofőrök hangulatára, fizikai szükségleteire reagálnak. Például, ha nem értünk egy funkciót vagy utasítást, akkor az intelligens autók részletesebben elmagyarázzák. Ha rossz napunk van és esik az eső, akkor ennek megfelelő zeneszámot kapcsolnak be, vagy ha érzékelik, hogy fárad a sofőr, automatikusan bekapcsolják a hűtést.

Bujdosó-Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Forrás: The Bark. Kép: pexels.com

The post Szeretnéd, ha az autók jobban hasonlítanának a kutyákra? appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.