Akinek soha nem volt kutyája, talán kissé túlzónak tarthatja a szomorúságot, amit szeretett kedvencünk elvesztésekor érzünk. De mi tudjuk: ő nem csak egy kutya. Sőt, nem „olyan”, mint egy családtag. Ő családtag. De vajon miért fájdalmasabb az elvesztése, mint akár egy baráté vagy rokoné?

Sajnálatos módon a legtöbb kultúrában nincsenek igazán elfogadott ceremóniák és gyászfolyamatok, amelyek segíthetik a búcsút haláluk után, így még inkább zavarban vagyunk, hogy lehetőleg ne mutassunk túl sokat megélt érzéseinkből. Talán, ha az emberek jobban értenék, milyen erős lehet a kapcsolat egy ember és egy kutya között, akkor elfogadottabb lenne a gyász időszaka is.

Semmihez sem hasonlítható kapocs

Mi van pontosan a kutyákban, ami ennyire közel hozza őket hozzánk? Az ebeknek az elmúlt 10-30 ezer év során alkalmazkodniuk kellett az emberekkel való együttéléshez. És nagyon jól csinálták: ők az egyetlen állatfaj, amely kifejezetten úgy formálódott, hogy a társainkká, barátainkká lépjenek elő.  Talán az ok, hogy a kutyákkal való kapcsolatunk elégedettebbé tesz bennünket, mint más emberekkel való szálaink, abban keresendő, hogy tőlük mindig feltételek és kritika nélküli pozitív visszajelzéseket kapunk.

A kutyák felismerik az embert, és megtanulják értelmezni az emberi érzelmi állapotokat pusztán az arckifejezésekből. A tudományos kutatások azt is jelzik, hogy a kutyák megértik az emberi szándékot, megpróbálják segíteni a tulajdonosukat, és elkerülik azokat az embereket, akik nem működnek együtt a gazdikkal, vagy nem bánnak jól velük. Nem meglepő tehát, hogy az emberek is pozitívan reagálnak az ilyen szeretetre, segítségre és hűségre, jobban ragaszkodnak hozzá.

Nem csak „mint egy” családtag

– Julie Axelrod pszichológus rámutatott arra, hogy a kutya elvesztése azért annyira fájdalmas, mert a tulajdonosok nem csak egy háziállatot veszítenek el. Elveszítik a feltétel nélküli szeretet forrását, az elsődleges társat, aki biztonságot és kényelmet ad, és talán még egy „gyermeket” is, aki folyamatosan a védelmükre szorult.

– A kutya elvesztése emellett sokkal komolyabban megzavarhatja a gazdi napi rutinját, mint a legtöbb barát és rokon elvesztése. A tulajdonosok napi menetrendjük – akár nyaralási terveik is – a háziállatok igényeihez igazodnak. Az életmód és a rutin megváltozása a stressz egyik fő forrása.

Fontos, hogy engedjük meg magunknak, hogy gyászoljunk. Nem kell egyedül szembenéznünk a fájdalommal. A veszteség esetében sokat segíthet, ha találunk valakit, akivel őszintén beszélhetünk az érzéseinkről. Ez lehet barát, családtag, gyászfeldolgozó csoport, vagy akár egy mentálhigiénés szakember.

(Kutyabarát.hu)

Forrás: neurosciencenews

The post Miért keményebb néha elveszteni egy kutyát, mint egy barátot vagy rokont? appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

A legtöbbünk életében elérkezik az a nap, amikor meg kell hoznunk a döntést. Az eutanázia témája nem egyszerű, hiszen ilyenkor arról döntünk, hogy kutyánk élete folytatódjon tovább, vagy véget érjen. Ez pedig elkerülhetetlenül azt jelenti, hogy valaki, aki talán mindenkinél közelebb áll hozzánk, megszűnik létezni. A cikk korábbi részeiben a halálról és az eutanázia felé vezető útról volt szó. A befejező részben az eutanáziával kapcsolatos lehetőségeket vesszük számba.

Hol, hogyan, kikkel?

Ha elérkezett az idő, érdemes mérlegelni, hogy hogyan szeretnénk, hogy megtörténjen. Hagyományosan, az állatorvosi rendelőben történik az eutanázia. Minden rendelőben van lehetőség arra, hogy a gazdi vagy gazdik jelen legyenek. Ezt megnyugtatóan hat az állatra, és segíti a veszteség feldolgozását is. Vannak olyan helyek, ahol van arra lehetőség, hogy külön helyiségben búcsúzzunk el kutyánktól, időt és teret adva a gazdiknak, hogy megéljék és kifejezzék az érzéseiket. Az eutanázia során az állatorvos és az asszisztensek támogatók és megértőek, segítik a gazdikat a búcsúzásban.

Lehetőség van az otthoni eutanáziára is. Ebben az esetben az állatorvos házhoz jön, nem kell a haldoklót mozgatni, utaztatni. Akik ezt a lehetőséget választják, többnyire azért teszik ezt, hogy a kutya számára minimális stresszel és fájdalommal járjon az eutanázia. Otthon az egész család, akár a többi állat is jelen lehet, és a kutya békésen, a megszokott, szerető közegében távozhat az élők sorából. Patricia McConnell ír erről a The Other End of the Leash című könyvében. Szépen leírja, hogy búcsúzott többi kutyája, melyikük, milyen módon élte meg a társuk elvesztését. Volt, aki virrasztott az elhunyt állattal, míg volt, aki a helyiségbe se tette be a lábát. Az otthoni eutanázia megadja a lehetőséget arra, hogy minden családtag úgy élje meg a halált, ahogy neki a leginkább megfelelő.

A gyász előszobája

Mivel több lehetőség közül is tudunk választani, ezért érdemes őszintén szembenéznünk azzal, hogy mit szeretnénk. Ehhez lehet, hogy olyan tabukat kell ledöntenünk, amelyekről nem is tudtuk, hogy léteznek. És az is előfordulhat, hogy olyan gátak szakadnak fel, amelyeket a fájdalommal szembeni védekezésképpen emeltünk. Egy haláleset során valamelyest újra átéljük minden addigi halálesettel járó veszteségünket és gyászunkat. Ha elfojtottuk, és nem hagytuk felszínre törni az érzelmeinket, esetleg nem dolgoztuk fel a gyászunkat, akkor valószínűleg felszínre fog törni az a fájdalom is. Ez ijesztően hangzik, és, nem áltathatunk senkit: az is. Viszont, benne van a lehetőség, hogy dolgozzunk azzal, amit hoz ez a helyzet.

Az eutanázia, a halál és a veszteség feldolgozása embert próbáló folyamat. Nem véletlenül hívják gyászmunkának. A feldolgozásban sokat segít, ha meg tudjuk osztani a terhet, ha beszélhetünk az érzéseinkről, megoszthatjuk a fájdalmunkat – és támogató, meghallgató barátok, családtagok vesznek körül. Ez, sokszor, sajnos nem adatik meg. Lehetőségünk van azonban gyászfeldolgozást segítő szakemberekhez fordulni. Az egyéni segítségen kívül társállat gyász feldolgozó csoportok is indulnak, akár személyesen, akár online formában.

Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Képek: Photo by Boys in Bristol Photography: https://www.pexels.com/photo/back-view-of-an-elderly-man-walking-with-his-dog-on-seashore-11725643/; Photo by Plato Terentev: https://www.pexels.com/photo/crop-woman-caressing-cute-dog-with-fluffy-fur-6166214/; Photo by Pixabay: https://www.pexels.com/photo/golden-retriever-greyscale-photography-159492/; Photo by Ylanite Koppens: https://www.pexels.com/photo/grayscale-photography-of-dog-2479241/

The post Eutanázia, a legnehezebb döntés – előtte, közben, utána – 3. rész appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

A legtöbbünk életében elérkezik az a nap, amikor meg kell hoznunk a döntést. Az eutanázia témája nem egyszerű, hiszen ilyenkor arról döntünk, hogy kutyánk élete folytatódjon tovább, vagy véget érjen. Ez pedig elkerülhetetlenül azt jelenti, hogy valaki, aki talán mindenkinél közelebb áll hozzánk, megszűnik létezni. A cikk első részében a halálról és a halállal való szembenézés nehézségéről írtunk, a következőkben az eutanázia felé vezető útról lesz szó.

Ahogy a társállatok családtaggá válnak, párhuzamosan változik az is, ahogy az állatorvosok kezelik a halál és az ahhoz vezető út kérdését. Szerencsére, az állategészségügyben van választásunk, hogy a méltóságot az élet mindenáron történő meghosszabbítása elé helyezzük. Ahogy a fájdalomcsillapításnak is hatékony eszközei állnak rendelkezésre. És, természetesen, az eutanázia.

Van választásunk

Az eutanázia egy lehetőség. Nem teszi könnyebbé számunkra a kutyánk elvesztését. Nem lesz jobb utána, és nem csillapítja azt az űrt, ami hátramarad. Az eutanázia nem rólunk szól. Hanem arról, hogy megállíthatjuk a szenvedést, elvehetjük a fájdalmat, amikor már tudjuk, hogy nincs visszaút. Az állatot kezelő állatorvos és a gazdi közös mérlegelésének eredménye, hogy jókor hozzuk meg a döntést. Akinek volt már hasonlóban része, az tudja, hogy eljön az a pillanat, amikor a kutyák készek elmenni – készek arra, hogy az életüknek vége legyen. Ennek orvosi, az állat állapotában megfigyelhető jelei vannak, amelyet az állatorvos érzékel. Illetve érzelmi, az emóciók szintjén, az állat kommunikációjában megnyilvánuló változások is jelzik. Ezt a gazdik látják. Talán, csak, nem akarjuk látni. Hiszen tudjuk, hogy ha megtörténik, akkor az végleges, visszafordíthatatlan. Elveszítjük őt. És ezt kimondani szívszorítóan nehéz.

Vissza akarjuk tartani, hogy még velünk lehessen. Pedig ezzel csak a haláltusáját nyújtjuk meg. De az élet elvesztése, az, hogy mindenáron meg akarjuk hosszabbítani, nagyon emberi. Ahogy a bevezetőben is írtuk, nem tudjuk elengedni. Egyrészt azért, mert nem tudjuk, mi vár ránk a halál után, és ez félelmetes. Másrészt pedig azért, mert tudjuk, hogy a szerettünk halála annak az iszonyatos fájdalomhullámnak a kezdete, ami a mélybe ránt és ott tart, amíg ki nem tudunk evickélni belőle. Magával ragadja a szívünk egy darabját, és már soha nem lesz olyan, mint előtte volt. Az, amit a halál elvesz tőlünk, soha, semmi sem fogja tudni pótolni.

Nem csoda hát, hogy halogatjuk a döntést, és kapaszkodunk az utolsó szalmaszálba. Ugyanakkor, ezzel éppen annak okozunk felesleges és elkerülhető szenvedést, akit a legjobban szeretünk. Ideje van az elmúlásnak. Vegyük észre, és hallgassunk a belső bölcsességünkre.

Folytatjuk…

Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Képek: Photo by Boys in Bristol Photography: https://www.pexels.com/photo/back-view-of-an-elderly-man-walking-with-his-dog-on-seashore-11725643/; Photo by Plato Terentev: https://www.pexels.com/photo/crop-woman-caressing-cute-dog-with-fluffy-fur-6166214/; Photo by Pixabay: https://www.pexels.com/photo/golden-retriever-greyscale-photography-159492/; Photo by Ylanite Koppens: https://www.pexels.com/photo/grayscale-photography-of-dog-2479241/

The post Eutanázia, a legnehezebb döntés – előtte, közben, utána – 2. rész appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

A legtöbbünk életében elérkezik az a nap, amikor meg kell hoznunk a döntést. Az eutanázia témája nem egyszerű, hiszen ilyenkor arról döntünk, hogy kutyánk élete folytatódjon tovább, vagy véget érjen. Ez pedig elkerülhetetlenül azt jelenti, hogy valaki, aki talán mindenkinél közelebb áll hozzánk, megszűnik létezni. Hogy nem lesz ott többé, hogy fájni fog a hiánya és soha, semmi nem fogja visszahozni.

Talán furcsa így leírva olvasni ezeket a gondolatokat, hiszen a halál még ma is tabu. Nem beszélünk róla nyíltan. Kertelünk, hiszen ha kimondjuk, akkor közelebb kerül valami, amit a lehető legtávolabb akarunk tartani. Nem mondjuk ki, mert akkor nem is valódi, nem is kézzelfogható. Pedig, ki kell mondani és beszélni is kell róla, mert csak akkor tudunk szembenézni vele, és akkor tudjuk meghozni azokat a döntéseket, amik a nekünk és kutyánknak legmegfelelőbbek.

A halál és a halálról alkotott képünk

Ahogy Irvin D. Yalom, egzisztencialista pszichoterapeuta fogalmaz: az élet egyetlen felvillanás a végtelen sötétségben. Ennek a gondolatnak a mentén elképzelhető, hogy a halál valójában a születés előtti létbe való visszatérés. Az, hogy milyen koncepcióink vannak erről, miben hiszünk, az mindannyiunk számára egyéni. A különböző vallások és filozófiák mind-mind más képet alakítanak ki. Ezekben többnyire közös, hogy az élet végén a teremtőhöz vagy egy univerzális egységhez tér vissza a lélek. De mi a helyzet vajon a kutyák esetében? A vallások és filozófiák vajmi keveset írnak a társállatok lelkéről. Talán a reinkarnációban és a természetvallásokban érhető tetten a gondolat. Itt találkozhatunk azzal, hogy az emberi lélek a halál után akár állat testében is visszatérhet, illetve, hogy az élet tulajdonképpen egy egységes nagy lélek, melynek mindannyian részei vagyunk.

Ugyanakkor, a mi kultúránkban, az európai filozófia és a zsidó – keresztény vallások által meghatározott rendszerben, az sem elfogadott, hogy az állatoknak van lelke. Ha kutyánk elvesztését, vagy éppen az eutanázia döntésének súlyát szeretnénk megosztani valakivel, gyakran szkepticizmus, felszínes frázisok amikre számíthatunk. Mivel még az emberi halál is tabu, ezért kevesen tudnak valóban osztozni a halált megelőző folyamat, maga a halál és az azt követő gyász kérdéseiben. Kutyánk betegsége, halála esetén ritka, hogy a barátok, ismerősök vagy családtagok enyhíteni tudnák a terheket. Bár, szerencsére, egyre inkább elfogadottá válik a társadalomban a társállatok valódi családtagként való kezelése.

Folytatjuk…

Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Képek: Photo by Boys in Bristol Photography: https://www.pexels.com/photo/back-view-of-an-elderly-man-walking-with-his-dog-on-seashore-11725643/; Photo by Plato Terentev: https://www.pexels.com/photo/crop-woman-caressing-cute-dog-with-fluffy-fur-6166214/; Photo by Pixabay: https://www.pexels.com/photo/golden-retriever-greyscale-photography-159492/; Photo by Ylanite Koppens: https://www.pexels.com/photo/grayscale-photography-of-dog-2479241/

The post Eutanázia, a legnehezebb döntés – előtte, közben, utána – 1. rész appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

The post A világ egyik legmérgezőbb tengeri állata, a kockamedúza appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

Arról már sokat tudunk, hogy a kutyák képesek bizonyos betegségeket jelezni, amelyről nekünk még fogalmunk sincs. A kutatók azt is vizsgálták – a furcsábbnál furcsább esetek miatt – hogy kedvenceink vajon előre érzik-e egyes emberek halálát. De vajon mi a helyzet saját elmúlásukkal? Képesek értelmezni és megválasztani a pillanatot?

Gyász a fajtársakkal szemben

Bizonyos szinten úgy tűnik, hogy az állatok képesek értelmezni a halál fogalmát. Az elefántoktól, akik meggyászolják a csorda halott tagjait, egészen a bálnákig, akik nem hagyják hátra halott borjaikat, sok faj ugyanúgy reagál a halálra, mint az emberek.

Sok ember, aki viszonylag sok állat halálánál van jelen – például munkájukból kifolyólag – gyakran számol be arról, hogy egy haldokló állat barátai úgy viselkednek, mintha valamilyen értelemmel rendelkeznének a helyzetről. Egy állatorvos számolt be a furcsa helyzetről, mikor egy kutyát kezelt otthon. Az egész folyamat alatt távol maradt a család macskája, de amint az injekciót előkészítették az eutanáziához, a cica odakuporodott a kutya mellé, mintha vele akart volna lenni utolsó pillanatában.  Sőt gyakran előfordul az is, hogy otthoni elaltatásnál, a halál pillanatában a család többi kutyája vonyítani kezd.

A megfelelő pillanat

De az már nehezebb kérdés, amelyek arra vonatkoznak, hogy az állatok megértik-e saját haláluk közeledtét. Sok tulajdonos arról számol be, hogy kedvencük „elmondják” – jelzik nekik, hogy elérkeztek az út végére. A legtöbb esetben az állatok magukba fordulnak, visszavonulnak még az általuk kedvelt emberektől is, és már nem érdekli őket, hogy mi folyik a ház körül. Más esetekben pont az ellenkezője történik: a haldokló ebek kiemelt figyelmet szentelnek gazdáiknak, vagy olyan dolgokat tesznek, amelyeket soha nem tettek korábban. Ezek a viselkedések vajon azt mutatják, hogy az állatok megértik, hogy hamarosan meghalnak, vagy egyszerűen csak az egészségügyi és mentális változások okozzák?

 „Jó nap ez a halálra”

A gazdik több olyan esetet is tapasztalnak, amikor úgy tűnik, mintha kedvencük kiválasztaná a „megfelelő” időt a halálra. Nem egy olyan történet kering, hogy a kutyák megvárták, míg gazdájuk – akár a világ túlsó feléről – odaért hozzájuk, és csak utána adták fel a harcot.

Az ebek gyakran töltik utolsó napjaikat a kertben: mintha a legbékésebb helyet vagy napot próbálnák kiválasztani. De gyakori az a tapasztalat is, hogy az egész napot átalusszák, majd amikor este felébrednek, nem találják a helyüket – mintha már máshol kellene lenniük.

Valószínűleg soha nem fogunk tudni végleges választ adni arra a kérdésre, hogy a kutyák tudják-e, hogy mikor fognak meghalni. Ami azonban létfontosságú, az az, hogy a gazdik és az állatorvosok felismerjék, mikor közeledik a vég, hogy minden szeretetet és gondoskodást megadhassanak, ami ahhoz szükséges, hogy hű társunk utolsó napjai a lehető legszebbek és könnyűek legyenek.

A témához kapcsolódnak:

Miért marad néhány kutya gazdája sírjánál?

Egy kutya elvesztésekor érzett gyász felér egy családtag elvesztésével

Szívszorító felvételen próbálja lehúzni halott társát egy kutya az útról

A kóbor kutya nem bírta elhagyni halott társát

(kutyabarát.hu)

Forrás: petmd

The post Megérzik és értik-e a kutyák saját haláluk pillanatát? appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

Nem mindenki hiszi, hogy a földi maradványok közelsége jobban a közelünkben tartja szerettünk emlékét. Van, akinek elég, ha emlékezik, de van, akinek fizikai való kell, hogy érezze: nem veszítette el teljesen a társát.  
Varga Balázs édesapja nyomán szinte belenőtt a kisállattemető üzemeltetésébe. Egy szolgáltatást nyújt, amire bizonyos embereknek szükségük van: egy helyre, ahol biztonságban, nyugalomban tudhatják azt, aki megérdemli. A megszámlálhatatlan kereszt mind egy-egy lelket jelöl, akiknek gazdájuk, és a hely is őrzi az emlékét.

Nehéz volt beleszokni?

Fiatal koromban furcsa volt, aztán rájöttem, hogy a sors ezt adta nekem. Szeretem, legalább nem sablonos. Most már, mondhatom, hogy mindennapossá vált a munkám furcsasága az életemben. Nekem is van több kutyám, maximálisan át tudom érezni, de ha mindent magamra vennék, hamar tönkremennék pszichésen. Saját állataim is vannak itt.

Elsőként nyitottatok meg Magyarországon?

Úgy tudom, egész Kelet-Európában ez volt az első. Már idestova húsz esztendeje van nyitva. Nem volt egyszerű: körülbelül húsz vagy huszonöt féle szerv kellett hozzá, hogy meg tudjuk nyitni: a tűzoltóságtól kezdve minden. Az emberek először nem értették, nem tudták elképzelni, mi ez: azt hitték, hogy dögtemető.

Milyen a gazdák hozzáállása a temetés után? Járnak ki például ápolni a sírokat?

Egy bizonyos réteg, körülbelül három-négy százalék az, aki rendszeresen kijár. Valaki minden héten, valaki csak havonta-kéthavonta. A legnagyobb része esetleg halottak napján, karácsonykor vagy egy évben maximum egyszer-kétszer jön. De van olyan is, aki a temetéssel úgy érzi, lerótta a kegyeletét, és soha többet nem jár erre. Nekem semmi gondom ezzel, legalább az az emberség megvolt benne, hogy méltó módon vett tőle búcsút, és nem dobta ki a kukába vagy az út szélére.
Volt olyan kliensünk, aki a költözéskor keresett meg bennünket: kimentünk, exhumáltuk az állatát, és kihoztuk ide a temetőbe. De olyan is előfordult, hogy aki itt, nálunk temettette el, amikor panelházból sikerült kertes házba költöznie, akkor a csontokat innen vittük el, és ott, az új ház kertjében temettük el újra.

Gondolom, a sok kutya mellett más állatoktól is búcsúztak már itt a tulajdonosok.

Vadászgörény, hörcsög, papagáj, galamb, teknősbéka, minden van. Egyszer, mikor még édesapám volt itt, egy férfi egy kisebb dobozt hozott magával. Egy kis, feketés kéz lógott ki belőle, úgyhogy apám természetesen ragaszkodott hozzá, hogy belenézzen, nehogy valami élő legyen benne, akár egy csecsemő. Akkor vette észre, hogy egy kis majom volt.

Láttam egy lópatkót az egyik síron. Hogy kerül ló a kisállat-temetőbe?

Azt még édesapám engedélyezte. Sokan azt hihetik, hogy biztos egy híres versenyló tulajdonosa volt, aki így döntött, pedig nem. Egy kis öregember hívta fel édesapámat. Azt mondta, az öreg igás lova nagyon beteg. Lassan el fog menni. Nagyon szerette, a ló nagyon sok pénzt keresett neki, sokat köszönhet neki, így meg akarja adni neki ezt a végtisztességet. Így került ide az első, azóta egy versenyló is „befutott” közénk.
Sőt, még fehér tigris is van a temetőnkben. Az Amerikai Egyesült Államokból jött egy cirkuszos csapat, és szerencsétlen tigrisek olyan vadhúst kaptak itthon, amit söréttel lőttek ki. Ólommérgezésben meghalt a hím és a nőstény is.

(Kutyabarát.hu)

ViNyL

The post Halál – kísérők, 3. rész appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

Patológus, állatorvos és igazságügyi szakértő egy személyben. Dr. Deim Zoltán PhD. igazi magyar orvos-nyomozó. Hétköznapjait élő és halott állatok vizsgálásával tölti. A cél mindkét esetben közös, megtalálni: mi történt, hogyan történt. Patológusi munkája talán nem csak evilági, de mégis a mi világunkat viszi előre. Hiszen, ahogy ő fogalmaz: „a holtak az élőket szolgálják”.

Hogyan kanyarodott az orvos-nyomozói irányba?

Van egy mondás, miszerint a belgyógyász mindent tud, a sebész mindent lát, a patológus pedig mindent tud, és mindent lát. Nyilván a patológusi véna is arra sarkallt, hogy igazságügyi szakértő legyek, kihívást jelent, hogy ilyen ügyekben együttműködhetek. Nagyon nagy az igazságérzetem: szeretem kideríteni, mi történhetett. A sikerélmények arra ösztönöznek, hogy igenis jó úton haladok. Furcsa, de még fantázia is kell ehhez a munkához. A szagok-illatok is különböző betegségekhez köthetők, és ezeket csak a boncasztalon lehet megtanulni. Mivel nagyon sok dolgot tapasztaltam, mára, ha meglátok egy élő állatot, gyakorlatilag „le tudom vetkőztetni”.

Gondolom, nem egy emlékezetes ügye volt már.

Volt egy érdekes esetem: boncoltam egy kutyát, szúrt sebbel hozták be. Csak a boncolás nyomán derült ki, hogy a sebet egy kötőtű ejthette. Így vezettek el a szálak a szomszéd nénihez, akiről kiderült, hogy a kutyát nem szerette, kötni azonban annál inkább.

Nem teher néha?

Nem teher, legfeljebb túl sok a munkám, de ebben sokat segítenek családtagjaim. Havonta többször utazom fel a bíróságokra, emellett pedig több bűnügyhöz kirendelnek, mint szakértőt. Nagyon szeretem csinálni, szeretem segíteni az igazságszolgáltatás munkáját. Úgy gondolom, így lesz kerek egész, szükségünk van egymásra: a rendőrséggel és a bírósággal, mint egy házat, úgy építünk fel együtt egy-egy ügyet.

Előfordult, hogy saját kedvence került a boncasztalra?

Igen. Amellett, hogy felelősséget vállalok egy állat iránt, az is felelősség, hogy csökkentsem a fájdalmát. Gyógyítom, ha beteg, és elengedem, ha mennie kell, sőt, hozzásegítem, szerintem így szeretem igazán.

Van valamiféle változás az évek során az állatkínzás területén?

Igen, sajnos egyre több az állatkínzás, ami sajnos teljesen indokolatlan. Az emberek gondolkodásmódjával lehet valami baj: talán valaki a saját fájdalmát az állaton akarja levezetni. A másik lehetőség, hogy az ember már kicsit túl erősnek és mindenhatónak érzi magát az evolúció csúcsán. Elfelejti azt, hogy mi azért háziasítottuk ezeket az állatokat, hogy társaink legyenek, és ne a szolgáink.

ViNyL
(kutyabarát.hu)

Idézet: William Shakespeare
Fotók: publicdomainpictures

The post Halál – kísérők, 2. rész appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.