Egy kutya elvesztésekor érzett gyász felér egy családtag elvesztésével
Sokan, akik nem tartanak kutyát, kétkedve fogadják, hogy egy állat halálakor ugyanazt a veszteséget éljük át, mint mikor egy rokonunkat veszítjük el. Az emberek kétkedése miatt pedig sok kutyatulajdonos szinte lelkifurdalást él át, amiért így érez. Négy ok, amiért ne érezd bűnösnek magad!
#1 Többezer éve a legközelebbi barátunk
A kutyák és az emberek kapcsolata többezer évre nyúlik vissza, a kapocs funkciója sokat változott ugyan, de a lelki kötődés egyre erősödött az évek során, és mára a kutya a leginkább elválaszthatatlan társsá lépett elő. Olyannyira kifejlesztették a szociális készségeket a kommunikációban, hogy sokszor erősebb az interakció kutya és ember között, mint egy másik emberrel.
#2 Feltételek és kritikák nélküli visszajelzést kapunk
Nem véletlen: a kutya szelekciós tenyésztése arra is kiterjedt, hogy az egyedek mennyire figyelnek az emberre. A mai kutatások már bizonyítják: a kutyák képesek felismerni gazdáik érzelmeit, képesek támogatni őket kritikától mentes visszajelzéseikkel. Nem véletlenül igazolt, hogy a kutyát tartó emberek sokszor kiegyensúlyozottabbak, és maguk is hűségesebbek.
#3 A kutyával a biztonságérzetet veszítjük el
Mivel a felelősség a miénk, így a hétköznapjainkat is átszövi kutyánk jóléte. Bár az állatok nem gyerekek, de fontosságuk a gyerekekével vetekszik – ránk vannak utalva, feladatainkat el kell látni – még a nyaralásunkat is meghatározza. A hétköznapok biztonságérzetét is elveszítjük hiányukkal.
#4 A kutya családtag
Az emberi világban végbemenő elidegenedéssel egyre fontosabbá válnak a szűk családmag kapcsolatai, jobban támaszkodunk a mindennapokban mellettünk álló emberekre – és a kutyára, akiben még csalódni sem tudunk soha.
Ha a társadalom elfogadóbbá válik majd a kapcsolat fontosságának elismerésében, akkor mi, kutyások is könnyebben megélhetjük kutyánk elvesztését, mert nem kell félnünk attól, hogy beismerjük: halála joggal fáj ugyanannyira, mint egy emberé.
(kutyabarát.hu)
Forrás: Life with dogs
