Halál – kísérők, 2. rész

Patológus, állatorvos és igazságügyi szakértő egy személyben. Dr. Deim Zoltán PhD. igazi magyar orvos-nyomozó. Hétköznapjait élő és halott állatok vizsgálásával tölti. A cél mindkét esetben közös, megtalálni: mi történt, hogyan történt. Patológusi munkája talán nem csak evilági, de mégis a mi világunkat viszi előre. Hiszen, ahogy ő fogalmaz: „a holtak az élőket szolgálják”.

Hogyan kanyarodott az orvos-nyomozói irányba?

Van egy mondás, miszerint a belgyógyász mindent tud, a sebész mindent lát, a patológus pedig mindent tud, és mindent lát. Nyilván a patológusi véna is arra sarkallt, hogy igazságügyi szakértő legyek, kihívást jelent, hogy ilyen ügyekben együttműködhetek. Nagyon nagy az igazságérzetem: szeretem kideríteni, mi történhetett. A sikerélmények arra ösztönöznek, hogy igenis jó úton haladok. Furcsa, de még fantázia is kell ehhez a munkához. A szagok-illatok is különböző betegségekhez köthetők, és ezeket csak a boncasztalon lehet megtanulni. Mivel nagyon sok dolgot tapasztaltam, mára, ha meglátok egy élő állatot, gyakorlatilag „le tudom vetkőztetni”.

Gondolom, nem egy emlékezetes ügye volt már.

Volt egy érdekes esetem: boncoltam egy kutyát, szúrt sebbel hozták be. Csak a boncolás nyomán derült ki, hogy a sebet egy kötőtű ejthette. Így vezettek el a szálak a szomszéd nénihez, akiről kiderült, hogy a kutyát nem szerette, kötni azonban annál inkább.

Nem teher néha?

Nem teher, legfeljebb túl sok a munkám, de ebben sokat segítenek családtagjaim. Havonta többször utazom fel a bíróságokra, emellett pedig több bűnügyhöz kirendelnek, mint szakértőt. Nagyon szeretem csinálni, szeretem segíteni az igazságszolgáltatás munkáját. Úgy gondolom, így lesz kerek egész, szükségünk van egymásra: a rendőrséggel és a bírósággal, mint egy házat, úgy építünk fel együtt egy-egy ügyet.

Előfordult, hogy saját kedvence került a boncasztalra?

Igen. Amellett, hogy felelősséget vállalok egy állat iránt, az is felelősség, hogy csökkentsem a fájdalmát. Gyógyítom, ha beteg, és elengedem, ha mennie kell, sőt, hozzásegítem, szerintem így szeretem igazán.

Van valamiféle változás az évek során az állatkínzás területén?

Igen, sajnos egyre több az állatkínzás, ami sajnos teljesen indokolatlan. Az emberek gondolkodásmódjával lehet valami baj: talán valaki a saját fájdalmát az állaton akarja levezetni. A másik lehetőség, hogy az ember már kicsit túl erősnek és mindenhatónak érzi magát az evolúció csúcsán. Elfelejti azt, hogy mi azért háziasítottuk ezeket az állatokat, hogy társaink legyenek, és ne a szolgáink.

ViNyL
(kutyabarát.hu)

Idézet: William Shakespeare
Fotók: publicdomainpictures