Én mentettem őt, vagy ő engem?
Hátizsákos utazóként Mexikó és Florida között ingáztam, amikor teljesen váratlanul egy kiskutya anyukája lettem. 2017 decemberében éppen megérkeztem Playa del Carmenre, ahol akkor már több mint 1 éve éltem. A floridai párkapcsolatom miatt azonban sok időt töltöttem az USA-ban. Ekkortájt inkább kalandorként éltem az életemet, mint sem készen álltam az anyaságra, de mikor egy kutya gazdit választ, akkor nincs visszaút. - Bartanics Fanni beszámolója
Kutyamentés – a véletlen műve?
A dzsungelbe vittek a barátaim, hogy hozzunk el rossz körülmények között élő kiskutyákat egy maja családtól, akik teljesen másként álltak az állattartáshoz, mint mi. Éppen 4 hetesek voltak a kicsik, tele bolhával, némelyik rühesnek tűnt, vérszegények, látásproblémások és alultápláltak voltak. Azonban nem adták könnyen a kutyusokat, hiszen állításuk szerint már gazdásodtak. Barátaim azonban nem adták fel és addig tárgyaltak, amíg egy aprócska, barna gombóckát a kezembe nem nyomott az egyik maja néni.
Ő volt Choco. Én a kaland kedvéért tartottam barátaimmal, nem azért, hogy örökbe fogadjak, de mikor az égszínkék szemű, pihegő kiskutyát a mellkasomra vettem azonnal elkezdtem zokogni. Olyan köteléket éreztem, aminek a minősége teljesen új volt. Így lettem a 4 hetes picike új anyukája, akinek vérszerinti anyukája és testvérei, akiket nem hozhattunk el, azóta elpusztultak. Choco és 3 tesója azonban boldog gazdik társai lettek.
A történet úgy kezdődött, hogy kutyusokat mentettünk, de így lassan 2 év távlatából már látom, hogy ez fordítva igaz. Ezt a fajta szeretetet, felelősségtudatot, megbocsájtást és türelmet ember nem tudta eddig nekem megtanítani. Mikor Chocot magamhoz vettem, akkor már 2 éve aktívan tettem a személyiségem fejlesztéséért, de mintha csúzliból lőttek volna ki, mikor társamul fogadtam a kutyust.
A változás is elkerülhetetlen volt
Előtte állatbarátnak képzeltem magamat, de Choco megtanította, hogy állatbarátnak lenni nem egyenlő a kutyaszerető kifejezéssel. Közelebb kerültem ahhoz a tudatossághoz, hogy madár, macska, kutya … legyen az bármi, nem bántom, sőt megmentem, ha bajban van. Megállok az elütött madár mellett és magamhoz veszem, hogy ne egyedül pusztuljon el. Hazahozom az utcán talált cicát és gazdit keresek neki, ha nincs jelentkező. Kórházba viszem a sérült kóbor kutyát.
Az már csak mellékes, hogy vérkomolyan veszem a vegetáriánus életet, fokozatosan állok át a vegánra, nem vásárolok bőrből semmit, illetve megannyi más szokásomat állatbarátabbá tettem, és ezt Choconak köszönhetem.
A kiskutyám tanított meg arra is, hogy maradjak vele a jelenben. Órákat el tudom nézni, ahogy játszik, ami nekem egyenlő egy hosszú meditációval. Teljesen feltölt, nem a múlton agyalok, nem a jövőt tervezgetem, hanem csak vagyok.
A négylábú kisfiam azt is megmutatta, hogy milyen olyan őszinte szeretetet érezni, ami fajtól független. Nemcsak őt szeretem ugyanolyan intenzitással, mint a családomat, vagy a páromat, hanem megtanultam mindent így szeretni; a reggelimet, az asztalt, a ruhámat és mindent az életben. Igaz ezen már előtte is sokat dolgoztam, hogy a szeretetem minél feltétel nélkülibb legyen, de Choco-mester emelte ezt nekem egy magasabb szintre.
A kutyám nélkül soha
A számtalan lecke mellett pedig még egyet szeretnék kiemelni. A nagy hátizsákos kalandom előtt 26 éven át úgy éltem, hogy mindenki fontosabb volt, mindenkit magam elé tettem, majd egy fájdalmas élmény után mikor mindent magam mögött hagytam, elkezdtem csak az „én”-re összpontosítani.
Átestem a ló túloldalára és csak az számított, hogy nekem jó legyen. A kiskutyám segített egy egészséges közép utat találni, ahol magam mellé emeltem őt és mind a ketten ugyanolyan fontosak lettünk. Azóta ezt átültettem az élet más területeire, ahol nem alá-fölé, hanem mellérendeltségi viszonyok vannak. Az egyenlőség leckéjét egy kutya, egy másik faj, egy másik intelligencia tanította meg.
Igazság szerint az ember szereti azt gondolni, hogy ő áll mindenek felett, és amíg így gondolja, addig nem hallja meg mások tanító szavát. Choco segített leszállni a fellegekből és belátni, hogy minden és mindenki tanítómester körülöttem, amíg hajlandó vagyok az egómat félre tenni és figyelni.
Bartanics Fanni
Bartanics Fanni a hajóstoppos történetéről lett ismert itthon, illetve a latin-amerikai kalandjairól hátizsákkal, azonban a világjárás mellett személyiség fejlesztéssel, körutakkal és utaztatással is foglalkozik ma. Kutyusát, Choco-t, a mexikói Maja dzsungelből mentette 4 hetesen és azóta együtt utaznak mindenhová. A My Seven Worlds nevű blogja a testi-lelki-szellemi fejlődésről szól. Nyílt, közvetlen stílusa mellett pedig titkok nélkül mesél saját életéről, kihívásairól és megoldásairól. Állítása szerint a saját fejlődésének következtében egyre természet- és állatbarátabb életet kezdett el élni.
Honlapon My Seven Worlds